Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
Á vándor Egy könnycsepp elindult, fcogy megbirkózzon a világgal. Kicsi és gyenge volt, de mit sem bánta már, útra kelt, a mindenséggel akarta mérni magát. Titka abban rejlett: jól választotta meg a percet, s tudta, nem késedelmesked- het. Szülöanyjától, az őszinteségtől jól megtanulta, kiért, miért kell kardoskodnia. Ment hát küldetését teljesíteni. Alig tett néhány lépést - amint számította - találkozott az önteltekkel, akik ujjal mutogattak ró: téged úgysem vesz észre senki! Nézz csak meg minket! Mi vagyunk a világ közepe. - Ö nem méltatta figyelemre, bár szánta a népes sereget. Ment, mendegélt tovább, s egyszer csak összeakadt a számítókkal. Első dolguk volt, hogy kinevessék: kis szerencsétlen, hát nézd meg magad I Nevetségesen csepp vagy, s amint a Nap felsüt, menthetetlenül felszáradsz. Jobban teszed, ha árnyékba bújsz! Szégyellte magát a könnycsepp. Szerette volna, ha nem veszik észre, annál inkább, mert eddig, ha patakokban ömlött, sem hederítettek rá. Most bezzeg nem tévesztik szem elől, pedig olyan egyedül érzi magát... Ám gyorsan ocsúdik, nincs idő elmélkedésre, nem követhet el hibát. Hátranézni: ostobaság! Nekiiramodatt, úgy tett, mint ki se hall, se lát. Az erőfeszítéstől már szinte szédült, mégsem lassított. Futott, mert üldözőbe vette az öröm és a bánat. Könyörögve kérték: értünk hullj, ahogy eddig! Ez a dolgod, ne szaladj hát! S látva hajthatatlanságát, durván kérdőre vonták: Mit akarsz, azt hiszed, te fogod megváltani a világot?! Kicsi könnycsepp érezte, hogy az ereje fogytán. Látott egy pajkos kispatakot, s elfogta a kísértés, hogy belevesse magát. .. Milyen könnyű lenne, ha összeolvadna a kristálytiszta vízzel, mely elringatná, s vinné, a nagy folyamnak áldozatként bemutatná! Ő lehetne a legigazibb csepp a tengerben. . . Saját játszi gondolatának nem dőlt be: érezte a sürgetést: siess már, nagyon várnak rád! Zarándoklása a végéhez közeledett, s ahogy keservesen rótta az utolsó kilométereket, kis híján elpusztult. Egy szomjas óriásba botlott, aki kíméletlenül el okar- ta nyelni, egy picinyke lény meq forrásnak nézte, meg akart mártózni benne, alig tudott kitérni előle. Amiért megszületett és vándorolt, aminek szentelni kívánta az életét, végül megtalálta: elérte a boldogság szigetét. Majd szétfeszítette a mámor, hogy végre odaért. Megpihent a parton, aztán ment, hogy szétnézzen, s élvezze a csodát, a szépséget. - De keservesen csalódott, mert útja végén hazugok vették körül. . . Könnycsepp már majdnem feladta a reményt, mikor meglátta a gyámoltalanokat. Nagyon sokan voltak. Elbótor- talanodva kérdezte magától: mit kezdhetek ennyi vigasztalannal? Az egyik nem hall, a másik nem lát, a harmadik nyomorék, a negyedik az eszét vesztette el. .. Mondhatom, szép kis társaság! - méltatlankodott. Épp hogy el nem kezdett sajnálkozni. . . Aztán összeszedte magát, s belenézett egyiknek is, a másiknak is a szemébe. Attól, amit látott, összefacsarodott a szíve: társai bujkáltak ott, tehetetlenül, s hogy meglátták, némán elindultak feléje. . .- Mihalik Férfiasságfiola A csodagyógyszerekről rendszerint utólag derül ki az igazság. Persze, nem mindegy, hogy a csoda mikor következik be, vagy mikor marad el. Az utóbbi éppen a férfiasságfiola esetében történt, a brit szigetországban. A szer reklámja kétségkívül ígéretes: „A húszévesek életerejét adja vissza a nyolcvanasoknak.” Ki ne szeretne újból húszéves lenni? De, hogy ez nem mindenkinek sikerült, ezt nemcsak az irigy idő, hanem bizonyos esetekben maga a csodaszer is ellenjavallta. Az esetről a leghitelesebb forrás tudósít, a brit orvosi szaklap, a British Medical Journal. A cardiffi királyi urológia két szaktekintélye ebben leírja, hogy hosszú ideig kezeltek egy idős urat, „akinek problémái voltak a nőkkel”. A vizsgálat csak akkor vezetett eredményre, amikor a páciens végső elkeseredésében kifakadt: rajta még a csodafiola sem segített... Elemezték tehát a bemutatott gyógyszert, s megállapíthatták a következőt: tulajdonképpen a gyógyszerészt kellene kezelni, ugyanis a véredények tágulását előidéző papaverin helyett „papaver somnife- rum”-ot, azaz, mákkivonatot rakott bele. Vagyis olyan mértékben megnyugtatta a fiatalodásra vágyakozó urat, hogy az édesdeden végigaludta minden nagy reményűnek induló kalandját. A pszichológus válaszol Amikor nemcsak a világ, hanem az egyén is hibás Az embert nap mint nap érik kisebb-nagyobb negatív környezeti hatások: anyagi gondok, túlterhelés, kudarcok, kapcsolati konfliktusok, veszteségek és így tovább. Ezek mindenkiben feszültséget, haragot, szorongást, lehangoltságot okoznak. Az emberek egy része fel tudja dolgozni magában a sérelmeket, megoldást talál a nyitva maradt problémákra, képes kiadni a felgyűlt feszültségeket. Mások azonban nem képesek erre: a feszültség bennük marad, és tovább gyűlik. Utóbbiak személyisége sajátosan érzékeny. Tűrőképességük csökkent, egyre apróbb dolgok is „fennakadnak a rostán”, az élet közönséges nehézségeit is hajlamosak felnagyítani magukban. önismeretük hiányos, saját magukkal és környezetükkel szemben támasztott elvárásaik gyakran irreálisak. Szemléletük borúlátó, mindenben rosz- szat sejtenek, előre is hajlamosak aggodalmaskodni elképzelt eseményeken. Viselkedésük nehezen alkalmazkodó és merev, ezért a bajoknak nemegyszer „elébe mennek”, szinte előidézik a konfliktust. A külvilág negatív hatásai és az érzékeny személyiség találkozása esetén jön létre a neurózis, ez a változatos testi-lelki tünetekkel jelentkező, lelki eredetű betegség. Akikben tudatosul saját maguk, vagy ismerőseik túlzottan érzékeny személyisége, azokban rögtön fel is merül a kérdés: hogyan és miért alakult ilyenné? Az ember személyiségfejlődését a kisgyermekkori családi környezet és nevelés alapozza meg, majd élete során szűkebb-tágabb emberi környezete: közeli kapcsolatai, a különböző életesemények és társadalmi-kulturális hatások alakítják. Ebbe több helyen is csúszhat olyan hiba, amely észrevétlenül neurotikus személyiségfejlődést indít el. Egyik gyakori hiba a nem megfelelő családszerkezet: ha hiányos a család, vagy a szülők kapcsolata örökös konfliktusokkal terhelt. Hasonló baj, ha a gyermeknek egyik, vagy mindkét szülőhöz fűződő érzelmi viszonya negatív, vagy ellentmondásos. Ilyen esetekben a gyermekben az azonosulási folyamat szenved zavart, főleg pszichoszexuális fejlődésében és nemi szerepviselkedésében támadnak enyhébb-súlyosabb bizonytalanságok, zökkenők. Egy másik ok lehet a szűkebb környezet által nyújtott kóros minta. Ha szüleitől, vagy más közeli személytől azt tapasztalja a gyermek, hogy az sok mindentől fél, apró dolgok is „kiborítják”, aggodalmaskodó, sértődékeny, lobbanékony; hogy könnyen „feladja a harcot”, vagy irreálisan a végsőkig viszi; hogy túl sokat vállal, vagy a könnyebbik végét keresi a munkának — akkor ez a szemlélet- és viselkedésmód rögződik benne, és felnőttként akaratlanul is ezt fogja követni. A család légköre és a szülők nevelési stílusa is igen fontos.. Ha a légkör ' meleg, az természetesen jobb, mint ha érzelmi hidegség veszi körül a gyermeket, de a korlátozó nevelés így is rendkívül sokat árt. Utóbbi azt jelenti, hogy a gyermeket nem engedik önállóan cselekedni, feleslegesen aprólékos szabályokkal és követelésekkel korlátozzák, és legfőképpen, ha aggódó féltéssel kötik gúzsba. Ettől a gyermek önbizonytalan, önértékelési zavarokkal küzdő, szorongó, önállóban, gátlásos emberré fejlődik. A társadalom oldaláról az értékzavar, a stabil normák hiánya, az igények-le- hetőségek közti szakadék, a képességék-vállalások diszharmóniája, a kompromisz- szumkészség gyengülése, a kötelesség- és felelősségáthárító magatartás terjedése a leggyakoribb hibák, melyek szintén a neurózis felé lökik az egyént. Az immár népbetegségszámba menő neurózist, a tömegméreteket öltött neurotikus személyiségfejlődést e pontokon lehetne megelőzni. Dr. Ignácz Piroska Nógrádsipeken jártunk É Ufr nélküli IMIW 11 1W,M11 falugyűlés farsang idején A szokásos litániára, azt követően falugyűlésre vezetett a nógrádsipeki választópolgárok útja múlt vasárnap délután. Kellő „lelki erőt” merítve érkeztek a klubkönyvtárba az emberek, hogy nyilvánosan megvitassák a település sorsát, jövőjét. Farsang lévén, mégis „álarc nélkül” tették mindezt, hiszen éppen eleget beszéltek már eddig az igazi arc viselése nélkül... Schukkert András, Var- sány Község Közös Tanácsának megbízott társadalmi elnöke és Csizmadia An- talné, a falu elöljárója is ekképpen tett. A jogaikat jól gyakorló, saját sorsuk jövőbeni alakításáért felelősséget érző, nyilvánosságot igénylő embereket így kell megtisztelni, hiszen értük, a bizalmukból dolgoznak. Csodálatosan szép környezetben fekszik a falu, s ez egyben a gondja is, hiszen a fő közlekedési úttól távoli település korábban nem kapott olyan állami és helyi támogatást, amilyen megillette volna. A község „védekezése” az összefogás, az a figyelemre méltó kezdeményezés, amelyet a falugyűlésen elmondottakból is érezhettünk, továbbá az időnként tapasztalható bizalmatlanság. A település az utóbbi években gyors ütemben fejlődött. Ezt a folyamatot tükröző tényeket sorolt a megbízott tanácselnök is. Két-három év alatt viszont nem lehet megoldani az évtizedek során felhalmozódott gondokat. Sok véleménynyilvánító utalt a falun átvezető patakok keze- letlenségére, a hidak rossz állapotára. A község lakói nem felejtik az elmúlt év nyarának árvizét, és köszönik a megyei tanácsnak azt a gyors segítséget, amelyet kétmillió forintos támogatásukkal nyújtottak a hidak újraépítésében. Többen szóvá tették; a már megépült, szilárd burkolatú utakat kíméletlenül rongálják a vezetékes ivóvízhálózat építői, de azok helyreállításában kételkednek. Csak részben lett sikeres a tanács környezetvédő intézkedése is, hiszen több utcából — az utak jelenlegi állapota miatt — nem tudják elszállítani a háztartási hulladékot. Nem teljesítette az útépítéshez felajánlott segítséget a termelőszövetkezet sem, de a miértre nem kaphattak választ, hiszen a gazdasági A vb-titkár is támogatja a helyi önkormányzat alakítását. egység képviselője nem vett részt a fórumon. Többen szóvá tették: az erdészet sem kíméli a falu útjait, hídjait. Túlsúlyos rakományaik tönkreteszik ezeket, a javításról viszont a községnek kell gondoskodni. A felszólalásokból kitűnt: a lakossági kapcsolatok szegényesek, hiszen olyan kérdéseket intéztek a tanács vezetőihez, amelyről a lakosságnak széles körben tudnia kellene: tanácstagoktól és más képviselőktől. A falugyűlésen a fiatalok „népi kezdeményezéséről” is szó esett. Bárányné Biliinger Erzsébet, a közös tanács titkára bejelentette: a 496 lakos aláírásával ellátott kérelmet a tanács megtárgyalta és támogatja a helyi önkormányzat kialakítását. Megértik az önálló-, sodási törekvést, de ebben — a közeli országgyűlési képviselő-választások miatt — csak június 25-e után dönthetnek. Várhatóan a jövő év elejétől — teljes- körűen előkészítve — válhat valóra a remény. Megszívlelendő Matuszka József felszólalása is: — Szóvá teszik a közúti közlekedés gondjait. Békésen, egymást segítve, összefogva dolgozzunk — mondotta többek között. Gondolata mélyről fakadó sóhaj és óhaj. Ügy képzeli el a községet, mint egy nagy családot, amelynek most még nincs igazi családfője. Ismerve a nógrádsipekie- ket, megvalósítják majd Matuszka József gondolatait... Kép és szöveg: Rácz András A fiatalokat a saját jövőjük érdekli. A község gyarapodásáról, fejlesztéséről szól a tanács tájékoztatója. Litániáról a klubkönyvtárba sietnek a választópolgárok.
