Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-21 / 44. szám

Á vándor Egy könnycsepp elindult, fcogy megbirkózzon a világgal. Kicsi és gyenge volt, de mit sem bánta már, útra kelt, a mindenséggel akarta mérni magát. Titka abban rejlett: jól választotta meg a percet, s tudta, nem késedelmesked- het. Szülöanyjától, az őszinteség­től jól megtanulta, kiért, mi­ért kell kardoskodnia. Ment hát küldetését teljesíteni. Alig tett néhány lépést - amint számította - találkozott az önteltekkel, akik ujjal muto­gattak ró: téged úgysem vesz észre senki! Nézz csak meg minket! Mi vagyunk a világ közepe. - Ö nem méltatta fi­gyelemre, bár szánta a népes sereget. Ment, mendegélt tovább, s egyszer csak összeakadt a szá­mítókkal. Első dolguk volt, hogy kinevessék: kis szeren­csétlen, hát nézd meg ma­gad I Nevetségesen csepp vagy, s amint a Nap felsüt, menthetetlenül felszáradsz. Jobban teszed, ha árnyékba bújsz! Szégyellte magát a könny­csepp. Szerette volna, ha nem veszik észre, annál inkább, mert eddig, ha patakokban ömlött, sem hederítettek rá. Most bezzeg nem tévesztik szem elől, pedig olyan egye­dül érzi magát... Ám gyor­san ocsúdik, nincs idő elmél­kedésre, nem követhet el hi­bát. Hátranézni: ostobaság! Nekiiramodatt, úgy tett, mint ki se hall, se lát. Az erő­feszítéstől már szinte szédült, mégsem lassított. Futott, mert üldözőbe vette az öröm és a bánat. Könyörögve kérték: értünk hullj, ahogy eddig! Ez a dolgod, ne szaladj hát! S látva hajthatatlanságát, durván kérdőre vonták: Mit akarsz, azt hiszed, te fogod megvál­tani a világot?! Kicsi könnycsepp érezte, hogy az ereje fogytán. Lá­tott egy pajkos kispatakot, s elfogta a kísértés, hogy bele­vesse magát. .. Milyen könnyű lenne, ha összeolvadna a kristálytiszta vízzel, mely el­ringatná, s vinné, a nagy fo­lyamnak áldozatként bemu­tatná! Ő lehetne a legiga­zibb csepp a tengerben. . . Saját játszi gondolatának nem dőlt be: érezte a sürge­tést: siess már, nagyon vár­nak rád! Zarándoklása a vé­géhez közeledett, s ahogy ke­servesen rótta az utolsó kilo­métereket, kis híján elpusz­tult. Egy szomjas óriásba bot­lott, aki kíméletlenül el okar- ta nyelni, egy picinyke lény meq forrásnak nézte, meg akart mártózni benne, alig tudott kitérni előle. Amiért megszületett és ván­dorolt, aminek szentelni kí­vánta az életét, végül megta­lálta: elérte a boldogság szi­getét. Majd szétfeszítette a mámor, hogy végre odaért. Megpihent a parton, aztán ment, hogy szétnézzen, s él­vezze a csodát, a szépséget. - De keservesen csalódott, mert útja végén hazugok vet­ték körül. . . Könnycsepp már majdnem feladta a reményt, mikor meg­látta a gyámoltalanokat. Na­gyon sokan voltak. Elbótor- talanodva kérdezte magától: mit kezdhetek ennyi vigaszta­lannal? Az egyik nem hall, a másik nem lát, a harma­dik nyomorék, a negyedik az eszét vesztette el. .. Mondha­tom, szép kis társaság! - méltatlankodott. Épp hogy el nem kezdett sajnálkozni. . . Aztán összeszedte magát, s belenézett egyiknek is, a másiknak is a szemébe. Attól, amit látott, összefacsarodott a szíve: társai bujkáltak ott, tehetetlenül, s hogy meglát­ták, némán elindultak felé­je. . .- Mihalik ­Férfiasság­fiola A csodagyógyszerekről rendszerint utólag derül ki az igazság. Persze, nem mindegy, hogy a csoda mi­kor következik be, vagy mikor marad el. Az utób­bi éppen a férfiasságfiola esetében történt, a brit szigetországban. A szer reklámja kétségkívül ígé­retes: „A húszévesek élet­erejét adja vissza a nyolc­vanasoknak.” Ki ne szeret­ne újból húszéves lenni? De, hogy ez nem minden­kinek sikerült, ezt nem­csak az irigy idő, hanem bizonyos esetekben maga a csodaszer is ellenjavallta. Az esetről a leghitelesebb forrás tudósít, a brit orvo­si szaklap, a British Medi­cal Journal. A cardiffi ki­rályi urológia két szakte­kintélye ebben leírja, hogy hosszú ideig kezeltek egy idős urat, „akinek problé­mái voltak a nőkkel”. A vizsgálat csak akkor veze­tett eredményre, amikor a páciens végső elkeseredé­sében kifakadt: rajta még a csodafiola sem segített... Elemezték tehát a bemu­tatott gyógyszert, s megál­lapíthatták a következőt: tulajdonképpen a gyógy­szerészt kellene kezelni, ugyanis a véredények tá­gulását előidéző papaverin helyett „papaver somnife- rum”-ot, azaz, mákkivona­tot rakott bele. Vagyis olyan mértékben meg­nyugtatta a fiatalodásra vágyakozó urat, hogy az édesdeden végigaludta minden nagy reményűnek induló kalandját. A pszichológus válaszol Amikor nemcsak a világ, hanem az egyén is hibás Az embert nap mint nap érik kisebb-nagyobb nega­tív környezeti hatások: anya­gi gondok, túlterhelés, ku­darcok, kapcsolati konflik­tusok, veszteségek és így tovább. Ezek mindenkiben feszültséget, haragot, szoron­gást, lehangoltságot okoz­nak. Az emberek egy ré­sze fel tudja dolgozni magá­ban a sérelmeket, megol­dást talál a nyitva maradt problémákra, képes kiadni a felgyűlt feszültségeket. Mások azonban nem képe­sek erre: a feszültség ben­nük marad, és tovább gyű­lik. Utóbbiak személyisége sajátosan érzékeny. Tűrő­képességük csökkent, egy­re apróbb dolgok is „fenn­akadnak a rostán”, az élet közönséges nehézségeit is hajlamosak felnagyítani ma­gukban. önismeretük hiá­nyos, saját magukkal és környezetükkel szemben tá­masztott elvárásaik gyak­ran irreálisak. Szemléletük borúlátó, mindenben rosz- szat sejtenek, előre is haj­lamosak aggodalmaskodni elképzelt eseményeken. Vi­selkedésük nehezen alkal­mazkodó és merev, ezért a bajoknak nemegyszer „elé­be mennek”, szinte előidé­zik a konfliktust. A külvilág negatív ha­tásai és az érzékeny sze­mélyiség találkozása esetén jön létre a neurózis, ez a változatos testi-lelki tüne­tekkel jelentkező, lelki ere­detű betegség. Akikben tudatosul saját maguk, vagy ismerőseik túlzottan érzékeny szemé­lyisége, azokban rögtön fel is merül a kérdés: hogyan és miért alakult ilyenné? Az ember személyiségfej­lődését a kisgyermekkori családi környezet és neve­lés alapozza meg, majd éle­te során szűkebb-tágabb emberi környezete: közeli kapcsolatai, a különböző életesemények és társadal­mi-kulturális hatások ala­kítják. Ebbe több helyen is csúszhat olyan hiba, amely észrevétlenül neurotikus személyiségfejlődést indít el. Egyik gyakori hiba a nem megfelelő családszerkezet: ha hiányos a család, vagy a szülők kapcsolata örökös konfliktusokkal terhelt. Ha­sonló baj, ha a gyermek­nek egyik, vagy mindkét szülőhöz fűződő érzelmi vi­szonya negatív, vagy ellent­mondásos. Ilyen esetekben a gyermekben az azonosu­lási folyamat szenved za­vart, főleg pszichoszexuális fejlődésében és nemi sze­repviselkedésében támad­nak enyhébb-súlyosabb bi­zonytalanságok, zökkenők. Egy másik ok lehet a szűkebb környezet által nyújtott kóros minta. Ha szüleitől, vagy más közeli személytől azt tapasztalja a gyermek, hogy az sok min­dentől fél, apró dolgok is „kiborítják”, aggodalmas­kodó, sértődékeny, lobba­nékony; hogy könnyen „fel­adja a harcot”, vagy irreá­lisan a végsőkig viszi; hogy túl sokat vállal, vagy a könnyebbik végét keresi a munkának — akkor ez a szemlélet- és viselkedésmód rögződik benne, és felnőtt­ként akaratlanul is ezt fog­ja követni. A család légköre és a szü­lők nevelési stílusa is igen fontos.. Ha a légkör ' meleg, az természetesen jobb, mint ha érzelmi hidegség veszi körül a gyermeket, de a korlátozó nevelés így is rendkívül sokat árt. Utób­bi azt jelenti, hogy a gyer­meket nem engedik önál­lóan cselekedni, feleslegesen aprólékos szabályokkal és követelésekkel korlátozzák, és legfőképpen, ha aggódó féltéssel kötik gúzsba. Et­től a gyermek önbizonyta­lan, önértékelési zavarok­kal küzdő, szorongó, ön­állóban, gátlásos emberré fejlődik. A társadalom oldaláról az értékzavar, a stabil nor­mák hiánya, az igények-le- hetőségek közti szakadék, a képességék-vállalások disz­harmóniája, a kompromisz- szumkészség gyengülése, a kötelesség- és felelősség­áthárító magatartás terjedé­se a leggyakoribb hibák, melyek szintén a neurózis felé lökik az egyént. Az immár népbetegség­számba menő neurózist, a tömegméreteket öltött neu­rotikus személyiségfejlődést e pontokon lehetne meg­előzni. Dr. Ignácz Piroska Nógrádsipeken jártunk É Ufr nélküli IMIW 11 1W,M11 falugyűlés farsang idején A szokásos litániára, azt követően falugyűlésre ve­zetett a nógrádsipeki válasz­tópolgárok útja múlt vasár­nap délután. Kellő „lelki erőt” merítve érkeztek a klubkönyvtárba az embe­rek, hogy nyilvánosan meg­vitassák a település sorsát, jövőjét. Farsang lévén, még­is „álarc nélkül” tették mindezt, hiszen éppen eleget beszéltek már eddig az iga­zi arc viselése nélkül... Schukkert András, Var- sány Község Közös Taná­csának megbízott társadal­mi elnöke és Csizmadia An- talné, a falu elöljárója is ekképpen tett. A jogaikat jól gyakorló, saját sorsuk jö­vőbeni alakításáért felelős­séget érző, nyilvánosságot igénylő embereket így kell megtisztelni, hiszen értük, a bizalmukból dolgoznak. Csodálatosan szép kör­nyezetben fekszik a falu, s ez egyben a gondja is, hi­szen a fő közlekedési úttól távoli település korábban nem kapott olyan állami és helyi támogatást, amilyen megillette volna. A község „védekezése” az összefogás, az a figyelemre méltó kez­deményezés, amelyet a fa­lugyűlésen elmondottakból is érezhettünk, továbbá az időnként tapasztalható bi­zalmatlanság. A település az utóbbi években gyors ütemben fejlődött. Ezt a folyamatot tükröző tényeket sorolt a megbízott tanácselnök is. Két-három év alatt viszont nem lehet megoldani az év­tizedek során felhalmozó­dott gondokat. Sok véle­ménynyilvánító utalt a fa­lun átvezető patakok keze- letlenségére, a hidak rossz állapotára. A község lakói nem felejtik az elmúlt év nyarának árvizét, és köszö­nik a megyei tanácsnak azt a gyors segítséget, amelyet kétmillió forintos támoga­tásukkal nyújtottak a hi­dak újraépítésében. Többen szóvá tették; a már megépült, szilárd burkolatú utakat kíméletlenül ron­gálják a vezetékes ivóvíz­hálózat építői, de azok helyreállításában kételked­nek. Csak részben lett si­keres a tanács környezetvé­dő intézkedése is, hiszen több utcából — az utak je­lenlegi állapota miatt — nem tudják elszállítani a háztartási hulladékot. Nem teljesítette az útépítéshez felajánlott segítséget a ter­melőszövetkezet sem, de a miértre nem kaphattak vá­laszt, hiszen a gazdasági A vb-titkár is támogatja a helyi önkormányzat alakítá­sát. egység képviselője nem vett részt a fórumon. Többen szóvá tették: az erdészet sem kíméli a falu útjait, hídjait. Túlsúlyos ra­kományaik tönkreteszik ezeket, a javításról viszont a községnek kell gondos­kodni. A felszólalásokból kitűnt: a lakossági kapcsolatok sze­gényesek, hiszen olyan kér­déseket intéztek a tanács vezetőihez, amelyről a la­kosságnak széles körben tud­nia kellene: tanácstagok­tól és más képviselőktől. A falugyűlésen a fiatalok „népi kezdeményezéséről” is szó esett. Bárányné Bil­iinger Erzsébet, a közös ta­nács titkára bejelentette: a 496 lakos aláírásával ellá­tott kérelmet a tanács megtárgyalta és támogatja a helyi önkormányzat kiala­kítását. Megértik az önálló-, sodási törekvést, de ebben — a közeli országgyűlési képviselő-választások mi­att — csak június 25-e után dönthetnek. Várhatóan a jövő év elejétől — teljes- körűen előkészítve — vál­hat valóra a remény. Megszívlelendő Matuszka József felszólalása is: — Szóvá teszik a közúti köz­lekedés gondjait. Békésen, egymást segítve, összefogva dolgozzunk — mondotta többek között. Gondolata mélyről fakadó sóhaj és óhaj. Ügy képzeli el a községet, mint egy nagy családot, amelynek most még nincs igazi családfője. Ismerve a nógrádsipekie- ket, megvalósítják majd Matuszka József gondolata­it... Kép és szöveg: Rácz András A fiatalokat a saját jövőjük érdekli. A község gyarapodásáról, fejlesztéséről szól a tanács tá­jékoztatója. Litániáról a klubkönyvtárba sietnek a választópolgárok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom