Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-21 / 44. szám

1990. FEBRUÁR 21.. SZERDA NOGRAI) 3 Javítaná az ellátást, ha a magánvállalkozók is támogatást kapnának a téli zöldség-gyümölcs tároláshoz A pártoké a utf „Minka, aegélOetés, szabadság, biztonság” Miért küzd az MS2MP? Interjá a párt ángyéi elnökével választási progranjnkrál Az idei téli szezonra or­szágszerte összesen mint­egy 36 ezer tonna burgo­nyát, 4 ezer tonna vörös- és fokhagymát, 11 ezer ton­na vegyes zöldséget és ugyancsak 11 ezer tonna al­mát és körtét tároltak a termelők és a kereskede­lem. S bár ehhez összesen 100 millió forint támoga­tást nyújtott a kormányzat, ez nem bizonyult elégséges­nek; több gazdálkodószer­vezet visszalépett, nem vállalta a téli tárolást. Ezért célszerű lenne a ma­gántermelőket és -kereske­dőket is hasonlóképpen ösz­tönözni — állítják az Or­szágos Kereskedelmi és Piacfelügyelőség szakértői, A visszafejlesztés időszaka során a medence bányásza­ta számos olyan ingó és in­gatlan vagyontól vált meg, melynek gazdasági érték­rendjét az olvasóra bízva képet alkothatunk a bezárá­sok, felszámolások gazda­sági szabályozóinak bányá­szatot sújtó hatásáról. A visszafejlesztés közel hét éve alatt könyvjóváírással vagy csekély értékű össze­gekért adta át a megye bá­nyászata más cégeknek az alábbi vagyonértékeket: Salgótarján körzet: zagy­vái rakodó és üzemépületei, vízválasztói rakodó és foga­dóállomás, salgótarjáni szol­gáltató üzemrész épületei, Szt. István-rakodó épületei. Kisterenyei körzet: újlaki üzemudvar épületekkel, bá­nyatiszti lakások. Nagybáto- nyi körzet: Nagybátony bá­nyaüzem központi irodaépü­let, fűtőház és javítórészleg, Szorospatak-üzem felső épü­letei. Xazári körzet: irodaépüle­tek, kultúrház, tordasi be­szállóakna épületei és terü­lete, Rákóczi-tanbánya és szurdoki beszálló épületei, gyulai osztályozói terület egy része. Mizserfai körzet: üzemi épületek, munkásszál­ló, kisteleki beszálló és épü­letei, kultúrház, orvosi ren­delő és lakás. Mátranováki körzet: osz­tályozó, fatelep, anyagrak­tár, üzemi épületei, igazga­tósági épület, Gáti IV. fürdő és csurgó-tárói fürdő, iro­daépület kompletten, Csip­kés-üzem épületei, Gáti II. üzemi épületei a Száraz­völgyben, kultúrház, sport­pálya. A fenti anyagi természe­tű értékek mellett nem el­hanyagolható az az emberi, erkölcsi kár, amely az ak­nák bezárása során keletke­zett. Kipróbált, szakmailag képzett és a bányamunka során edzett, szakmához hű bányászok vesztették hitüket, érezték magúikat becsapva. Jól összeforrott munkabri­gádok estek szét, távoztak el a szakmából, s sokan me­nekültek a „2003-as és 2007”-es lehetőségével a nyugdíjaztatásba. Ezt is je­lentette az első visszafejlesz­tés e medence bányászatá­ban. A közel hétezer dolgozót érintő drasztikus leépítés hét éve alatt, a megye poli­tikai és társadalmi vezető körei, hivatkozva a kor­mány támogatására, számos munkahelyteremtő módoza­tot, ipartelepítési tervet is­mertettek a medence dol­gozóival. Ipartelepítési el­képzelések az érintett te­rületeken : a Centrolit-mű építése, a Ganz hídgyár te­alapozva egy vizsgálatsoro­zat tapasztalataira. Az ellenőrzések szerint a szerződésekben a tárolást vállalók — szövetkezetek és vállalatok — csak a meny- nyiségben állapodtak meg, a minőségben, árban és a tárolás módjában — nem. A tárolási körülmények az előző évekhez képest nem­igen változtak, a KERMl azonban általában elfogad­hatónak tartja a téli áruk állagát. Sok a hiányosság viszont az áruk kezelésé­ben. Az a tapasztalat, hogy nem válogatják ki az em­beri táplálkozásra alkal­matlan zöldséget, burgo­nyát és gyümölcsöt, s nem vonják ki azokat a forga­lepítése, a Recski Ércbánya fejlesztése, a Fűtőber léte­sítése Nagybátonyban. Lényegében azonban csak a Ganz-program és a Fűtő- ber-üzem telepítése valósult meg, amelyek meglehetősen korlátolt foglalkoztatási le­hetőséget jelentettek. A visz- szafejlesztés időszakában Nógrádba telepített, könnyű­ipari ágazat (ruhagyár, ha­risnyagyár) a bányászfele­ségeknek és hozzátartozóik­nak teremtett némi kereseti lehetőséget. Alapjaiban véve a megye munkahelyteremtő, iparte­lepítő akciója nem oldotta meg a szénmedence gondja­it. A megmaradó négy ak­naüzem a visszafejlesztés ideje alatt megszaporodó és jelentős méreteket öltő úgy­nevezett „rehabos” dolgozók problémájával találta szem­be magát, amely a követ­kező évtizedre a vállalat „akut” kérdésévé vált. A nógrádi szénmedence történetében lezárult egy korszak. Jelentős vagyoná­tól „szabadult meg”, tech­nikailag, műszaki állapotá­ban leszegényedett. A bá­nyaművelés egyensúlya a négy déli aknájában meg­gyengült, mert csupán két aknáját, Kányást és Mén- kest tekintették perspekti­vikusnak. Munkaerő és emberi-szak­mai oldaláról tekintve nagy érvágás volt a közel hétezer dolgozó munkahelyének a leépítése. A szakma értéke, becsülete megromlott, s ez országosan is megmutatko­zott: a többi szakmához vi­szonyítva a bányamunka el­vesztette kiemelt bérezését. A bányász, mivel állami dotációval termelt, így el­tartottja lett a társadalom­nak. Ezt minden területen, sajtóban, rádióban, tele­vízióban közvetve^ vagy közvetlenül a tudtára ad­ták. Holott az ország közvé­leménye előtt általánosan ismert volt, hogy a szén nyomott árai, a központilag maximált szénár mellett a termelésben felhasznált anyagárak és közterhek év­ről évre növekedtek. A szénbányászat konszo­lidációja 1974-ben előtérbe került. A megalakult Ma­gyar Szénbányászati Tröszt és a Nógrád megyei politi­kai vezetés közös határo­zatban döntött a Nógrádi Szénbányák közép- és hosz- szú távú fejlesztéséről, to­vábbá évi 1 millió tonnás termelési tervben határoz­ta meg a medence felada­tát. Az V. ötéves terv évei­ben megindult a négy ak­na fejlesztése, lengyel és lomból. Emellett az érték- csökkenést nem követi azonnal a fogyasztói árak mérséklése sem. A keres­kedelemben laza a bizony­lati fegyelem, s szinte lehe­tetlen az ár és minőség összhangjának ellenőrzése. A vevőket is gyakran be­csapják; az értékesítési mo­rálra jellemző, hogy a pró; bavásárlások csaknem felé­nél a ténylegestől eltért a mért súly és a felszámított érték. Az OKPF az ellenőrzé­sek tapasztalatai alapján javasolja, hogy a minősí­tést a szállítók, illetve a termelők és a nagykeres­kedelem egyértelműen ta­núsítsák. szovjet bányagépek üzembe állításával. Nagy ütemben dolgoztak Kányás mátrave- rebélyi bányamezejének a feltárásán és előkészítésén. Ménkes-aknán a kele­ti nemes-ereszkei szállí­tási rekonstrukció valósult meg, és a kétmezős kon­centrációt kialakítva a dny-i (Alfa-) mezőt eről­tették, elhanyagolva az üzem keleti mezőjének a feltárását, amely 194)4. után megbosszulta magát. Szo- rospatak-aknán a Mátra alatti szénmezők feltárása indult meg a dny-i fő- ereszkével. A VI. ötéves terv évei­ben Kányás-bányaüzem elő­készítési, fejtési gondjai nö­vekednek. Nem érte el a tervekben előírt szükséges termelési felfutást. Súlyos­bodott a vágathajtási le­maradás, egyre szűkültek a fejtésre előkészített, levíz­telenített mezők méretei, s így állandósultak a terme­lési gondok. Megbomlott a vágathajtási és -fejtési arány egvensúlya. Mit tett a vállalat veze­tése a rossz gazdálkodás megváltoztatása érdekében? A gazdaság fejlesztésére ál­lami kölcsön és hitel fel­vételével elindította a nagy horderejű kányási szállítási és fejlesztési rekonstrukciót, melynek meghirdetett prog­ramja így szólt: 1990-ben Kányás termelését az ed­digi évi 190 ezer tonnáról 770 ezer tonnára kell fel­futtatni. Ehhez kapcsolódóan vi­lágbanki kölcsönnel meg­indult a nagybátonyi mo­sómű építése. A munkák irányítására az Ipari Mi­nisztériumból külön fejlesz­tési főmérnököt kapott a vállalat. Két év csúszással csak befejeződött a kányá­si rekonstrukció, de ez idő sem volt elegendő ahhoz, hogy Kányás üzemveze­tése fejtési területeket, fron­tokat készítsen elő. Az így kialakult kritikus helyzetben a befejezett be­ruházás nem töltötte be célként megfogalmazott funkcióját, hiszen nem volt elfogadható munkahelyi ka­pacitás, a termelést nem növelhették az elvárt szint­re. A vállalat üzemeiben 1987- ben teljesen leromlott a gazdálkodási kondíció. Miután az állam megvonta a dotációt, a vállalat 250 millió forint veszteséggel zárt. Ez váltotta ki a kor­mány döntését, miszerint 1988- ban megindult a vál­lalat szanálása. (Folytatjuk) Dr. Bocsi Ottó oki. bányamérnök Az MSZMP régi-új párt, amelyhez máig is sokan vonzódnak, de jelentős a számuk azoknak, akik tüzet szórva pártjukra, továbbáll- tak. Talán mostanság ők a leghangosabb bírálói annak a pártnak, amelynek irányí­tásával lábalt ki az ország az 1956-os válságból. De nem kétséges, hogy az utób­bi tíz évben halogató lépé­seivel, hozzájárult a politi­kai és gazdasági válsághoz. Sikerek és kudarcok egy­aránt jelemzik tevékenysé­gét. A múlt év őszén a párt újjáalakult, megtartotta kongresszusát, amelyen tisz­tázta társadalmi helyzetét, az előző időszakhoz való vi­szonyát, majd kialakította véleményét az ország mai helyzetéről, a jövőről. Ügy érezzük, a választások előtt nagy szükség van arra, hogy a szavazópolgárok tisztán lássák, mi is a tényleges hely­zet, mi a párt programja? Erről beszélgetünk Kálovits Gézával, az MSZMP me­gyei koordinációs bizottságá­nak elnökével. — ön az MSZMP-ben ko­rábban nem viselt tisztsé­get, most választották meg az újjáalakulás után. Miért vállalta ezt a nagyon sok fáradtsággal járó, minden anyagi ellenszolgáltatás nél­küli tevékenységet? Van ér­telme? Most itt volt az alka­lom, hogy ön is elmenjen szép csendben a pártból. Mi­ért nem ezt tette? Abban a korban szület­tem, amikor az embereket nagyon meggyötörte az élet és ez a szó, hogy „szocializ­mus” varázserejű volt. Milli­ók számára jelentett re­ményt a jobb élethez. Bár a „szocializmus” szó tartalma az évek során sokat válto­zott, a hitem és meggyőző­désem továbbra is ideköt. Nagyon remélem, hogy a tor­zulásoktól, illúzióktól meg tudjuk tisztítani e fogalmat. Úgy vélem, hogy politikai életünkben csak akkor lehet valóban demokratikus viszo­nyokat kialakítani, ha a bal­oldal eredményesen vívja meg harcát. Helyet kap majd az új parlamentben, a helyi hatalmi szervekben. A bal­oldalon belül, az MSZMP létszámával, növekvő tömeg­bázisával jelentős szerepet fog játszani. A jobboldali erők egyre érezhetőbb dik­tatórikus vonásai csak így korlátozhatók. — Az MSZMP egy meg­újult párt. ön hogyan véle­kedik erről? Valóban igaz, hogy ami­kor a társadalmi bajokról, feszültségekről, a gazdaság teljesítményéről van szó, ak­kor az emberek könnyedén tesznek olyan megjegyzést, ami minket marasztal el. Nem tartom igazságosnak azt az ítéletet, hogy amikor a hibákról van szó, akkor mi vagyunk az „örökösök”, de, amikor a vagyont kell osz­tani, akkor azt mondják, semmi közünk hozzá, mert mi nem vagyunk jogutódok. Az eredményeket sem ne­künk tulajdonítják. Az MSZMP gyökeresen megújult, új vezetése van itt a me­gyében is, új szervezeti sza­bályzata alapján működik és munkáját szervesen beil­lesztjük a pluralizmus, a többpártrendszer viszonyai közé. A korábbi MSZMP irányító párt volt, a mosta­ni helyzetben mi ellenzéki­nek tartjuk magunkat. Már csak azért is, mert sok olyan jelenség van napjaink­ban, amivel nem tudunk azonosulni. Véleményünk kifejezésére csak politikai eszközeink vannak. Az embereket rosz- szul érintő intézkedések bevezetéséhez semmi közünk, mi is bíráljuk azokat. Har­colunk a becsületes bérért, nyugdíjakért, és nem értünk egyet az állandó áremelé­sekkel. — Szinte minden párt elég durva jelzőket használ, ami­kor az MSZMP-ről beszél. Ugyanezt fordítva nem ta­pasztalom. Ne az indulatok, az érzel­mek alapján ítélkezzünk dol­gokról, kizárólag a tények legyenek a meghatározóak. Mi az alkotmányt, a törvé­nyeket tiszteletben tartjuk, annak megvalósításán mun­kálkodunk a jövőben is. — Kiknek a támogatására számíthat az MSZMP? Pártunk a kisemberek szervezete. Elsősorban a munkások, termelőszövet­kezeti dolgozók, értelmiségi­ek, kisvállalkozók érdekeit szolgáljuk. Reméljük, hogy ezt ők is felismerik és sza­vazataikkal támogatják majd jelöltjeinket. Pártunk politi­kája, úgy érzem, kifejezi a szakszervezeti tagság céljait is, az idősek, nyugdíjasok, nők, fiatalok törekvéseit. Ké­szek vagyunk az összefogás­ra. A baloldal csak úgy vál­hat politikai tényezővé, ha a választásokon is megfelelő támogatást kap. — A mai gondok közt ta­lán a legnagyobb a gazdaság alacsony teljesítőképessége, ami alól úgy tudom, nem kivételek megyénk üzemei sem. Különösen nyomasztó a megye gazdasági szerkezete. Olyan iparágaknak van itt tere, amelyek termékei ke­vésbé keresettek. A mező- gazdasági szövetkezetek is igen nehéz helyzetben van­nak. Önök ezt hogyan ítélik meg? Az MSZMP-nek a legke­vésbé sincs beleszólása ab­ba, hogy az üzemek milyen gazdaságpolitikát folytassa­nak, véleményünkről azon­ban szívesen beszélek. Azzal szeretném kezdeni, hogy a gazdasági kérdések megoldásának egyik kulcs- problémája a tulajdon. Ma gyakran hallani olyan véle­ményt, hogy a közösségi tu­lajdonban kell keresni a ba­jok forrását. Ez így, véle­ményünk szerint nem igaz. Vagy csak részben igaz. Ugyanis a kohászati üzemek, az üveggyárak, a BRG, a romhányi kerámia, a kábel (még sorolhatnám tovább), a szécsényi, litkei, kishar- tyáni, ceredi stb. tsz-ek jól működnek. Évek óta jelentős nyereséggel dolgoznak. Gon­dolom, hogy gondjaik is van­nak. De ezek nem a tulaj­doni jellegből fakadnak. Mi­előtt megvádolnának ben­nünket, máris szeretném el­mondani, hogy pártunk egyetért a többféle tulajdon megvalósításával, a magán- szektor támogatásával is. De jól működő üzemeket, gaz­daságokat most szétszedni csak azért, mert „állami”, ezt ésszerűtlennek és a nem­zet érdekeivel ellenkezőnek tartjuk. A megye gazdaságának megítélésében nagyon nehéz bölcsnek lenni. Ugyanis pél­dául a bányászat, amely év­százados múlttal rendelkezik, ma már alig ad kenyeret. A megye gazdasága sok gonddal küzd. De ezek lát­tán figyelmen kívül hagyni azt, hogy 230 ezer ember számára biztosított a gazda­ság megélhetést, gyarapodást is, igazságtalannak tartjuk. Mi is azt valljuk, hogy igen­is szükség van egy jelentős szerkezetváltásra, de realitá­sa annak van, aminek itt megvannak az alapjai, ami­ben az itt élő emberek a legeredményesebben tudnak ismeretük alapján dolgozni. A mezőgazdaság a mi ter­melési körülményeink között mindig nagyobb küzdelmet igényelt, mint ott, ahol jobb minőségű földek vannak, és ez független a tulajdontól. De ennek láttán nem tudok megfeledkezni arról, hogy a megyében eddig mégsem az a jellemző, hogy csődbe men­nek a tsz-ek. — Megyénket gyakran em­legették úgy éveken át, hogy a „sötét” Nógrád, az elma­radott műveltségi viszonyok­ra utalva. De alapvetően változtak a történelmi hátrá­nyok. Most azonban mintha egyesek ezt is inkább a számla tartozik oldalára ír­nák. Az ön pártja ezt ho­gyan értékeli? A művelődés is az a te­rület, ahol nagyon súlyossá válhat a megelégedés és igénytelenség. Csak akkor számíthatunk eredményre, ha a mércét egyre magasabbra tesszük. Arra törekszünk és azt támogatjuk, hogy mind az oktatás, mind a közmű­velődés területén igényesebb munka folyjon. A tudomány eredményeinek felhasználá­sával nagyobb helyet kapja­nak az olyan értékek, mint a humanizmus, a hazaszeretet, az egymás tisztelete, a csa­lád megbecsülése. Megenged­hetetlennek tartjuk. hogy művelődéspolitikai, vagy ide­ológiai érdekek háttérbe szo­rítják az egyetemes emberi kultúra eredményeit. Me­gyénk nagy történelmi hát­rányokkal küzdött 1945. után. Kevés volt az értelmi­ségi, rendkívül kedvezőtle­nek voltak a feltételek — és még sorolhatnánk a gondo­kat. Mi úgy látjuk, hogy négy évtized alatt ez alap­vetően megváltozott. A tényt nagy értéknek tartjuk, hogy munkás- és parasztcsaládok gyermekeinek tucatjai ke­rültek egyetemre és főisko­lára. — Mit tesz az MSZMP azért, hogy konfliktusok nél­kül folyjon le a választás? A legdöntőbbnek azt tart­juk, hogy csak a törvényes­ség alapján szabad tenni bármit is. Tagjainktól, aktí­váinktól, támogatóinktól is azt kérjük, hogy szigorúan ragaszkodjanak az előírások és az etikai kódex megtartá­sához. — Mit mondana befejezé­sül egy-egy mondatban? — Ne mossák össze az évtizedeket ellenfeleink. — őrizzük meg világszín­vonalú mezőgazdaságunkat. — Rendre van szükség és ehhez rendőrségre is, a be­csületes ember sohasem félt ettől. — A külkereskedelemben hosszú távra nézzünk, és ne a politika, hanem a keres­kedelem domináljon. — Legyen piac, amely a dolgozó embert szolgálja. — Legyen önkormányzat, amely rendelkezik az anya­giak és minden más olyanról, amely az ott élőket érinti. — Legyen béke és nyuga­lom, munka és megélhetés, szabadság és biztonság min­den embernek. G. o. Sorsfordító idők US Földcsuszamlással felérő fordulat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom