Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

Kár belelovalnia magát ai embernek Pengék nélkül nem megy. A sportegyesületek helyzete mára bizony alaposan elbonyolódott ebben az országban. Az állam, amelynek sajátos jellemvonása, hogy közvetlenül vagy éppen közvetve, de minden értéket magába szív, majd újra el­oszt a saját szája íze szerint, nos, ez az ál­lam most fogja magát és nagyvonalúan ki­vonul a versenysport támogatásából, betöl­tetlen űrt hagyva maga után, hiszen eled­dig a bevételből gazdálkodók nem kaptak semmiféle olyan — szép magyarsággal — rásegítő mechanizmust, amely a feladat át­vállalásában érdekeltté tenné őket. Isten bizony, nem is tudni, mi lesz ebből. Különösen itt Nógrádban, s méginkább an­nak székhelyén, Salgótarjánban, ahol a vá­rosi tanács végrehajtó bizottságának éppen a minapi ülésén már a céltámogatások jo­gosságát is megkérdőjelezték. Azt az egyéb­ként elég szűkös alapot, amely kifejezetten az egyesületek segítését —1 és nem eltartását, mint ahogy azt egyesek képzelik — szolgál­ná, vagyis a pénzt mondjuk egy Kadlót, egy Bereczki, egy Botos Tibor, vagy éppen az SKSE élvonalbeli vívóinak jobb menedzse­lésére fordíthatnák, hogy a még megmara­dott kevéske sportbéli dicsőségeinket tovább éltessék; szóval ezt a pénzt javasolták fel­osztani egyéb, úgymond a versenysportnál fontosabb célokra, s végül azért annyiban maradtak, hogy pályázni lehet majd rá. Pá­lyázzon egy Bereczki... De kár belelovalni így magát az embernek. Nehéz azonban szó nélkül megállni. Azt, hogy a szemünk láttára mennek tönkre az egyesületek, szűnnek meg, illetve állnak a megszűnés határán a szakosztályok; hogy a klubelnökök egyike kínjában már zsebből fizet, a másik meg kórházba kerül a szívé­vel, jóllehet egyik helyen se sok-tízmilliós költségvetésekről lenne szó. Korántsem. .. És, hogy szakítsunk most már az általá­nosságokkal. . . Itt van például az SKSE imént emlegetett vívószakosztálya. Tudva­lévő ugyebár, hogy ebben a sportágban mi, magyarok még mindig világhatalomnak szá­mítunk. És a tarjáni tőrözők csapatait — utána lehet nézni nyugodtan — csupán a né­hány fővárosi ,,nagyágyú" előzi meg a hazai ranglistán. Van tehát egy olyan női együttes, amely ötödik az OB I-ben, s egy férfi gárda, amely hetedik a legmagasabb osztályban. Egyéniben négy felnőtt I. osztályú verseny­zővel bírnak éppen mostanság. Ketten kö­zülük — név szerint Pál Gábor és Tyukodi Ildikó — rajta vannak a vívószövetség meg­lehetősen szűkös profi kontingensén, s ko­moly nyugati világversenyen is elindultak, elindulnak olykor. Vagyis hát bővelkedik a szakosztály eredményekben, az utánpótlás­korosztályok sikereit már szándékosan meg sem említem. Erre föl bejön hozzám Gasparin János, aki eleddig az egész, szakosztály vezető edző­je volt, de újabban nem győzi már, s meg­felezték a teendőket Vertich Tamással; szó­val bejön Gasparin és panaszkodik nekem egyfolytában, dől a szó belőle, és közben egészen elképesztő dolgok sülnek ki a kö­rülményeikről. Hogy pengék híján nem tudják elkezdeni rendesen a felkészülést, hogy a gyerekek fe­jére más híján olyan sisakokat kénytelenek rakni, amelyeket még 1950-ben (!) használt az akkori kohászegyüttes, hogy jórészt a saját zsebből utaznak, ám ez még mind semmi. 1 Ügy mennek el edzőtáborba a profi ver­senyzők — nem a Bahamákra, csupán ide Ráróspusztára —, hogy zsebből fizetik a költ­ségek ötven százalékát. Nem beszélve arról, hogy az I. osztályú csapat kivonul az orszá­gos bajnokságra — s nincs egyforma mele­gítőjük! Nem, közel sem mulatságos dolgok ezek, kérem. És a java még hátra van. Történt ugyanis, hogy Meyer Katalint, miután meg­nyerte a rangos Balaton-bajnokságot, meg­hívták egy Világ-kupa versenyre — jelesül a Caola-kupára —, de kénytelen volt ott­hon maradni; nem volt a nemzetközi elő­írásoknak megfelelő vívóruhája, így nem léphetett pástra. Hasonlóképp járt Cserényi Zsolt, akire a Törley-kupáról való távol- maradása miatt a fővárosból kígyót-békát kiabáltak! (Bizonyára nem tudván az oko­kat. . .) Na, most sejthető, hogy mindezen imén- tiek a pénzdolgoknál futnak össze, vagyis a szegénység következményei. A vezetők meg lassan kiborulnak, hiszen a szakmai munka helyett koldulni járnak egyfolytában, s mindhiába. És hogyha fölvennék a megsza­vazott szerény bérfejlesztés után járó pénzt, .bezárhatnák a boltot is, mert másra nem maradna. Gasparin, miközben sorolja a dolgokat, bemelegszik egészen. Hogy Pál Gábor a Hon­védnél kétszer, Cserényi a Dózsánál három­szor lett bajnok, játszottak a BEK-ben, s mégis visszatértek, noha még csak huszon­hat évesek, s erre fel itthon az alapvető fel­tételeket se tudják számukra biztosítani. Mert ott tartanakj hogy a terembe is az I. osztályú csapat vívója, Kenessey Katalin járt be olykor takarítani. De áruljuk el most már, mekkora pénzek­ről is lenne szó, mielőtt még egyre többen azt a bizonyos régi perzsa uralkodót emle­getnék; a szakosztály éves költségvetése, úgy ahogy van, mindenekkel együtt 1,3 mil­lió forint, s körülbelül ennyit tudnak az idén is összeszedni. Folyamodhatnak hát is­mét „szegénységi bizonyítványért”. Pedig hogy a fentebb emlegetett nehézségeket meg­szüntessék, csupán további két-háromszáz- ezer forintra lenne szükségük. Mint Gaspa­rin fogalmaz, annyiból már úgy élnének, akárcsak egy báró Rothschild. S erre mon­daná a költő: „gondoljátok meg, proletárok!” De nem lesz pénz, mert nem tud senki adni, sem az állam, sem a gyárak, talán mert nem akarnak, talán másért. S ezen a ponton lépnek majd be, szerencsétlenek ab­ba a bizonyos ördögi körbe. Pénz híján nem tudnak fejlődni, előre lépni, versenyezni jár­ni, csökkennek az eredmények. S a csökke­nő eredményekhez kevesebb támogatás jár ugyebár. Pedig aiz idén a párbajtőrcsapatot is fel lehetne vinni az I. osztályba. Ördögi, de tényleg az. Balás Róbert Eredmények TENISZ Balassagyarmat városi fe­dettpályás páros bajnokságát bonyolították le a hét végén, a Magyar Kábel Művek pá­lyáin. A végeredmény: .!. dr. Halász—Kalmár, 2. Vá­ri—Markó (a döntőben: 7—5, 6—1), 3. Sümegi—Bor­za és Gál—Horváth. KOSÁRLABDA Megyei középiskolás-baj­nokság, IV. korcsoport. Ered­mények; leányok: SKSE Út­törő-Bolyai 23—52 (9—22), ld.: Bővíz 11, ill. Varga I. 24; Kér. Vendéglátó—SKSE úttörő 24—29 (12—15), ld.: Barnucz 10. ill. Selmeczi 14; Bolyai—Mikszáth 57—42 (34—24), ld.: Varga I. 36/15, ill. Palaticzky 19; Építőipa­ri—SKSE úttörő 65—36 (21— 12), ld.: Páger 36, ill. Bővíz 20. Fiúk: 211. ISZI—Tán­csics 45—18 (27—11), ld.: Papp 22/3, ill. Nagy 7: Épí­tőipari—Bolyai 58—23 (21— 10), ld.: Káposztás 27, ill. Herczeg 8. \ TORNA Az általános iskolák diák­olimpiájának döntőjét tar­tották a hét végén Salgótar­jánban, a Beszterce-ltp.-i Általános Iskola tornatermé­ben. A színvonalas verse­nyeken meglepően nagy szá­mú közönség volt jelen. Leány egyéni: 1. Kulhavi Gabriella (Beszterce), 2. An­gyal Enikő (Beszterce); le­ány csapat: 1. Beszterce A (Bulyólki K., Török M., Vi- rágh K., Angyal E., Bartus M., Kulhavi G.),' 2. Beszter­ce B, 3. Gagarin. Fiú egyéni: 1. Oravecz Gellért, 2. Ora- vecz Gergő, 3. Sulyok Vik­tor, 4. Vincze Roland; csa­pat: 1. Beszterce A (Gajdos B., Rácz V., Vincze B., Ora­vecz Gellért, Vincze R., Ora­vecz Gergő), 2. Beszterce B, 3. Gagarin. SAKK Pest megyei iskolák baj­noksága: Váci Radnóti—Pe­tőfi DSE 2—1; Szentendre— Petőfi 2,5—0,5; Váci Juhász— Petőfi 1,5—1,5; a tarjániak a 4. helyről várják a folyta­tást. Bérezik bojkottjavaslata ellenére Megtartják az osztrák — magyart! Tegnapi számunkban kö­zöltük Bérezik Zoltánnak, a magyar asztalitenisz-váloga­tott vezető edzőjének azon nyilatkozatát,^amelyben boj­kottot helyez kilátásba az Európa Liga találkozókon, a honosított ázsiai versenyzők­kel kiálló csapatok ellené­ben. így esetleg veszélybe kerüln§ már a mára kiírt, Salgótarjánban sorra kerü­lő, Ausztria elleni találkozó is. Nos, a szurkolók megnyug­tatására j csak annyit: lesz mérkőzés! Juhász Imre, a megyei szövetség elnöke, a találkozó vezető bírójának helyettese — aki amúgy mel­lesleg a rendezvénynek helyt adó sportcsarnok igazgatója is — elmondotta, hogy maga is megdöbbenéssel fogadta a Berczik-nyilatkozatot, ám gyorsan hozzátette, hogy mindazon kijelentések elle­nére a találkozót megtartják, a kiírásnak megfelelően, 17 órai kezdettel a salgótarjáni városi sportcsarnokban. Asztalitenisz NB I. Szép siker a fővárosban Bp. Spartacus II.—Nagybátonyi Bányász 6-19 Labdarúgás Előkészületi mérkőzések ÚJPESTI DÓZSA—BGY. HVSE 1—1 (I—0). Buda­pest, Megyeri út, v.: Hudák. Ű. Dózsa: Brockhauser — Huszárik, Varga, Illyés, Szle- zák — Miovecz, Balog, Vé- ber, Szabó — Eszenyi, Bá­csi; csere: Gróf (kapus), Ba­lázs, Vojtekovszki, Kosa, Zsi- vótzky. Bgy. HVSE: Halász — Jeszenszki, Pingiczer, Si­mon, Paumann Cs. — Lad- iánszki, Horváth, Földvári G., Mátyás — Zsidai,*Szűcs; csere: Somodi (kapus), Hut­ter, Rátkai, Gyetvai, Zólyo­mi, Miskolczi, Tóth Zs. Az Ipoly-parti együttes vé­gig egyenrangú ellenfele volt az NB I. listavezetőjének. Gl.: Eszenyi, ill. Rátkai. GÖDI TK—BGY. HVSE 3—6 (0—2). Göd, V.: Gere. Bgy. HVSE: Somodi — Je­szenszki, Pingiczer, Rátkai, Paumann Cs. — Ladjánszki, Földvári G., Mátyás, Oro^z — Szűcs, Oláh M.; csere: Kovács (kapus), Gyetvai, Gáspár, Hutter, Miskolczi, Tóth Zs. Jól kombináltak a gyar­matiak... Gl.: Szűcs 4, Oláh M., Gáspár. SVT SC—SKSE 0—3 (0—1), Salgótarján, For- gách-telep, 100 néző, v.: Gás­pár. SKSE: Ispán (Vári) — Rigó, Kerényi, Andó (Haj­dú), Tamás (Dóra) — Turá- nyi, Bérezi, Németh, Palko- vics — Tőzsér Zs. (Gubán), Tőzsér F. A rendkívül sport­szerű hazaiakkal szemben, az SKSE helyzeteinek csu­pán töredékét használta ki. Gl.: Gubán 2, Andó. Budapest, Szentkirályi út, v.: Koródi, Kiss, Langa. Győzött: Hoffmann 4, Futó 2, ill. Makiári 5, Ivanics 4, Gulyás 4, Salamon 3, Frei 3. Nagy önbizalommal utaz­tak a bátonyi fiúk a fővá* rosba, hiszen tekintélyes kü­lönbség van a két csapat között, úgy pontszámban, mint helyezésben. A mérkőzés a várakozás­nak megfelelően alakult. A vendégek már az elején le- lohasztották a hazaiak ha- lovány reményeit. Az első nyolc találkozón a bányász­fiúk közül egyedül csak Frei veszített (7—1), majd Salgglas-kupa néven több- fordulós labdarúgótornát rendez négy csapat részvé­telével a Salgótarjáni Sík­üveggyár SE. Noha az üve­gesek első ízben adnak ott­hont a rendezvénynek, ez a vetélkedés korántsem új­keletű, többéves múltra te­kint vissza. Tavaly például a BagiSE volt a házigazda, s most került sor a tarjániakra. A résztvevők, a Síküveggyár SIE, a Bag, a Gödöllő, s az Aszód együttese körmér­kőzéses rendszerben játsz- sza le a tornát. Az első ta­lálkozóra már sor került: Aszód—Gödöllő 1—3. A sorozat február 14-én, szerdán folytatódik. így ma 13 órai kezdettel a Sík­a folytatásban se változott sokat a játék képe. Noha az egyes találkozók során sok 2—1-es eredmény született, ami mutatja, hogy mindvé­gig szívósan küzdöttek a vendéglátók, ám meg kel­lett hajolniuk végül a na­gyobb tudás előtt. Ivanics és Makiári kitűnő játékot produkált, míg Salamon és Gulyás ezúttal haloványabb volt a szokottnál. Kövendi József edző: — Ez a nagyarányú győzelem is bizonyítja, hogy nagyon együtt van a csapat, bár a „viharfelhők” még most sem múltak el a szakosz­tály feje fölül... üveggyár SE a Bag csapatát fogadja a Sugár úti pályán. A hét végén pedig újabb két fordulóra kerül sor, amelyek párosítása a követ­kező: február 17, szombat: Bag—Gödöllő 11 órától, Síküveggyár SE)—Aszód 13 órától; február 18., vasár­nap: Bag—Ászód 10 órától, Síküveggyár SE—Gödöllő 11.45 órától. Valamennyi ta­lálkozót a Sugár úti pályán játsszák le. * ☆ Előkészületi mérkőzése­ket játszik ma az SKSE együttese is, mégpedig egy­más után kettőt: 13 órától az Apc, 15 órától a Nógrád Volán csapatát fogadják a kohászok. . Salgglas-lcupa labdarúgótorna Salgótarjánban A 7. heti tippszelvényen szereplő találkozókra Ku- ris Béla tippel. A 47 éves rokkantnyugdíjas a Szé- csényi Áfész 13. számú, szécsényfelfalusi italbolt­jában segít be üzletveze­tő feleségének, s néha­napján megkísérti Fortu­na istenasszony kegyeit. Nagyobb nyereményre ed­dig még nem tett szert, lehet, hogy éppen most fog sikerülni. Esélyleső (Az elmúlt héten Kra- kóczki Gyula, 10, a NÓG­RÁD 11, találatot ért el.) TOTÓSAROK Ezen a héten már nyugat­német mérkőzések is sze­repelnek a szelvényen, de előreláthatólag azokon is, miként az olasz találko­zókon inkább a hazai csa­patok sikere várható. Le­het, hogy ismét tömeg- nyeremérlVek lesznek? Nyertesek Elmúlt heti pályázatunk­ra 449 tippszelvényt küld­tek be olvasóink. A két mérkőzés végeredménye: Milán—Napoli 3—0, Roma —Internazionale 1—1 volt. Telitalálatot senki sem ért el, a 44 darab egy- találatos közül az alábbi­ak nyertek 5—5 darab to­tószelvényt: Kakuk Flóri­án, Sóshartyán, Kossuth út 28., Békési Viktorné, Nagybátony, Révai út 18., Smida László, Somoskő, Sátorhegy út 1., Nagy Pál, Bércéi, Lenin út 11., Be- recz Péter, Patak, Kos­suth út 84., Bábel Leonó­ra, Salgótarján, Hársfa út 15., Kovács Tamás, Salgótarján, Arany J. űt 23., Benécs János, Hu- gyag, Felszabadulás út 50., Gólián Andrásné, Salgótarján, Lőwy S. út 4., Pistyúr Attila, Érsek- vadkert, Rákóczi ut 67. A nyereményeket az OTP Nógrád Megyei Igazga­tósága ajánlotta fel. Góltotó 1. LEVERKUSEN— FC HOMBURG végeredmény: 2. NAPOLI—ROMA végeredmény: NÉV: LAKCÍM: Tippek: 7. hét Kurls B. NÓGRÁD 1. Leverkusen—FC Homburg 1 X 1 2. Freiburg—Kassel 1 1 X 3. Blau-Weiss 90—Osnabrück X X 4. Atalanta—Juventus 1 2 X 2 5. Bari—Internazionale , X 2 X 2 6. Forentina—Lecce 1 1 X 7. Lazio—Cesena 1 1 8. Napoli—Roma 1 X 1 X 9. Messina—Ancona X 1 X 10. Catanzano—Reggina 1 1 11. Licata—Brescia 1 X X 12. Triestina—Reggina 1 1 13. Monza—Cagliari X 1 14. Verona—Sampdoria 1 X

Next

/
Oldalképek
Tartalom