Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
N :ZET T. ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk az újság « Készíts farsangi maszkot! EGY MASZK, ES n n y-----V ű u r ( >\----■A, ' — > * V < i / K-J y 3© HOC Farsang idején mulatozik a tini, az iskolás, és bizony az óvodások is lelkesen készülődnek az első maszkabáljukra. Kicsiknek, nagyoknak legnagyobb probléma, a tarka öltözet, a mókás fejfedő. Hogyan készítsünk egy igazi, máson nem látható bolondos maszkot? A mintán látható alapmaszkot felnagyítjuk vastag kartonlapra (1 kocka=3 cm). Szükségünk van egy alapra, ezen szem-száj nyílásokat vágunk. Az arc oldalrészén, az áll alatt a vágásokat összeillesztjük, az arcformát a tulajdonos méretére igazítjuk. A homlok, a szem, a hajtogatott orrfelület felső szélét szintén hajtásokkal igazítjuk a fejformóra, s a domborulatokkal kiegészített részt az alapmaszkra ragasztjuk. A felső szájrészt fényes piros anyagból, kartonmerevítéssel ragasztjuk a helyére. A maszkot az oldalszélen vékony kalapgumival rögzítjük a fejre, s ezután már csupán a színezés, a szem kifestése következik, víz-, vagy temperafestékkel, melyet a teljes száradás után, vékony színtelen lakkréteggel tartósítunk. A kívánt modellhez vastag, színes fonalból, vékonyra vágott vászoncsíkokból hajtincseket, a fejtetőre papírcsákót, festett konzervesdoboz-kalapot, színes csipkét, tollat, a nyakrészhez fodrokat, virágot, tarka nyakkendőt varrunk. Egy jól sikerült maszkhoz a ruha lehet színes trikó sorttal, vagy lepedőből csavart, spárgával összefogott tunika. Pályaválasztás előtt Mi, pályaválasztás előtt álló nyolcadikosok középfokú oktatási intézményekben (gimnáziumok, szak- középiskolák, szakmunkás- képző intézetek) tettünk látogatást, hogy betekintést nyerjünk a különböző középiskolákban folyó életbe, megkönnyítve ezzel pálya- választásunk helyes döntését. Ennek alapján köny- nyebb volt iskolatípust választani. Azt hiszem, hogy mindenki az osztályzatainak és képességeinek megfelelő iskola mellett tette le vok- sát. Ebben nagy segítséget kaptunk osztályfőnökünktől, aki ismerve eddigi tanulmányi eredményeinket, igyekezett mindannyiunkat a neki legmegfelelőbb iskolába irányítani. Minden nevelőnk a legmesszebbmenőkig támogatta elhatározásunkat. Bízunk abban, hogy választásunk sikeres lesz és az elkövetkezendő években szorgalmas tanulás eredményeként az életben jól megfogjuk tudni állni a helyünket. Ez mindannyiunk közös érdeke. Kecskés Ildikó Zagyvaróna. Szalvai Mihály Ált. Isk. Ki mit tud? Iskolánk tanulói nagy lelkesedéssel fogadták a hírt, hogy a 7. osztályosok Ki mit tud?-ot rendeznek. Minden tanuló nagy igyekezettel és ügyesen. készült a versenyre. A szereplők komolyan, nagy izgalommal mutatták be műsorszámaikat, a nézők, pedig örömmel tapsoltak nekik. Színházban jártunk Januárban a Nemzeti Színházba tettünk látogatást, ahol Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művét néztük meg. Korábban már olvastuk ezt a regényt, de kíváncsiak voltunk arra, hogy az író gondolatait hogyan tükrözi a színházi előadás. Szerintünk a rendezés és a szereplők játéka Móricz Zsigmond regényét hűen ábrázolta. A színészek előadásmódja közül a Nyilas Misit alakító színészé tetszett a legjobban, mert a főszereplő tiszta jellemét, jószívűségét, becsületességét hitelesen alakította. Mivel mi nagyon ritkán jutunk el vidékről színházba, ezért ez nagy élményt jelentett számunkra. Puskás Ágnes Vanyarc Vetélkedő és diszké Január 24-én nevelőink tréfás vetélkedőt rendeztek számunkra. Minden osztályból 5 fő (közben cserélni is lehetett) versenyzett. A játékos feladatok között volt matematika, történelem, irodalom, testnevelés és rajz is. Fel kellett ismerni cukorkát és rágót is lehet itt kapni. Egyszóval: ezekre a délutánokra csak kellemes emlékekkel tudunk visszagondolni. Kovács Szilvia, Makai Krisztina Kazár Vers, próza, ének, zene és egyéb kategóriákba lehetett benevezni és maximálisan 50 pontot lehetett elérni. A zsűri az első helyezetteket értékelte és díjazta, de a többi résztvevők is kaptak jutalmat. A prózamondásban Su- sán Ákos 3. o. tanuló került az élre, az ének kategóriában Liszkóczi István, és Máté Krisztián hatodikosok szerepeltek a legjobban. A versmondásért az első díjat Rubint Zsuzsa 8. o. tanuló kapta, a zene kategóriában Deák Elvira 5. o tanulónak sikerült kiharcolni az első helyet. Az egyéb kategóriában pedig a 7. o. csoport volt verhetetlen. Ezen a közös összejövetelen nagyon jól . szórakoztunk, s abban reménykedünk, hogy lesz még ehhez hasonló program iskolánkban. Tóth Lívia, Sarkad! Beáta, Susán Ákos, Salgótarján, Csizmadia úti iskola popegyütteseket és sportolókat, rejtvényt kellett fejteni, de próbára tették emlékezőtehetségünket is. így ment ez 10 feladaton át. E tréfás vetélkedőn a legjobbnak a 7. a osztály bizonyult, jutalmuk 300 forint volt. Vigaszdíjként azért minden csapat kapott egy-egy csomag cukorkát. O O O O Iskolánkban minden hónapban megrendezik a tinidiszkót. Rendszerint egy órakor kezdődik a tornateremben. Ekkor egy filmet tekintünk meg videón. Ha ennek vége, kezdődik a tánc. Van egy kis büfénk is, ha netán valaki meg- szomjazrta, de csokoládét, REJTVÉNY _________________________ E gyforma — nem egyforma Az ábrák közül kettő egyforma. - éressétek* meg, melyik az a kettő! Ezt küldjétek be az alábbi címre: NÓG- RÁD-szerkesztőség, ÚTTÖRÖ- SAROK. Salgótarján, Palócz Imre tér 4. A BETOVIRÁG című rejtvényünk helyes megfejtése: Gárdonyi Géza. Könyvjutalmat nyertek: Csu- tor Csilla Nógrádmarcal, Dános István Nézsa, Kaspár Paulina Salgótarján, Szuszai Gábor Pásztó, Varga Viktor Két- bodony. A könyveket postán juttatjuk el részetekre! 1© © e @ 0 2© © © © © 3®0 © © 9 © 4© © 0 © © 5® 0 © © 6® © © 0 0 7® © © © 8©- iy 4' • 1 © 4T Civitas Fortissimo? A zászlók elmaradtak... LÁTTAM EGY TÉRKÉPET. A Trianon előtti cseh intervenciós tervek alapján készült egy hadászatilag is alátámasztott cseh-tót (?) köztársaságról, területi felosztásáról. A tervezet szerint, aminek elérésére 1918 végén, ’19 elején komoly esélye volt az intervenciós cseh légiósoknak, a szlovák-tót? köztársaság déli határa jóval az Ipoly alá nyúlt; egy- vonalban volt a Dunával; Miskolc szlovák városnak számított volna... Húsz fillérért árulták ’18 végén, természetesen nem magyar pénzben számítva. Kézzel nagyjából megrajzolt és éppen ezért nem is hiteles-pontos változat volt ez a maga korában. Tizenhat szlovák központ van feltüntetve azon a térképen; 120 ezer négyzetkilométer és vagy 13 millió lakos az előirányzat. Ez a térkép volt nagyon közel a valósághoz 1919 januárjában, amikor a cseh csapatok bizonyos Lauka Gusztáv főhadnagy vezényletével elfoglalták Balassagyarmatot. Két százados Vízy Zsigmond és Bajatz Rudolf negyvenöt tiszttel és vagy százhúsz főnyi legénységgel, nyolc kecskeméti huszárral, továbbá negyven! vasutassal, polgárral többszöri nekifutással és nem kis hadászati malőrrel, amikor a már megadásra kész csehek felé hurrázva rohant a magyar „sereg”, s azok félelmükben sokat lekaszaboltak belőlük — nos, végül is ők visszavették a várost. A máig „csehkiverés”- nek említett esemény röviden szólva örökre elvágta azt a szálat, ami a térképtervekhez kötötte az intervenciósokat. A trianoni határt jelentős mértékben befolyásolta, Nógrád megyének legalább a déli csücskét megmentette stb. Az ügyet lehet (ett) ugvan egy időben túlértékelni, egyes vélemények szerint, de a tény tény marad: Balassagyarmat volt az egyetlen magyar város, ahol a katonaság, a vasutasok és a polgárság közösen fegyverrel védte meg magát! Sopron szavazással, hűséggel maradt nálunk és kapta meg elsőként a Civitas Fi- delissima (leghűségesebb város) jelzőt, utána Balassagyarmat vette fel a „legbátrabb”, „legvitézebb” városnak kijáró (bár dokumentum riincs róla tudtommal) címet. Emléktáblát avatott a kormányzó, a táblánál minden évben január 29-én jelentős nagy ünnepségek tartattak. Az új érában a tábla szövegét megváltoztatták (legenda szerint megfordítva a táblát!), a harcban elesett hősök neve ugyan ma is olvasható, de a megemlékezések „természetesen” elmaradtak a már ismert internacionalista szemérmesség miatt. Mindez érthetően bántotta a régi gyarmatiak érzelmeit, s bánthatja ma is, amikor a város nagy része (új beköltözőitek például) egyáltalán semmit nem tud a Civitas Fortissima történetéről. KAPTAM EGY LEVELET. Idős, betegeskedő vasúti ember írta, aki bár gyarmati őslakos, akkor éppen Hévízen gyógyult. Tavaly találkoztam vele azon a valóban nyílt és nagyszabású ünnepségen, amelyet több politikai párt szervezett, s amely akkor valamilyen jó nyitánynak tűnt mindenki szemében. „A múlt évben megvolt 1945. után az első nyilvános ünnepség, nagyon örültem neki, de nem volt eléggé propagálva. Nem szeretném, ha ismét elfeledkeznének a legfontosabbról. AZ EGÉSZ VAROSBAN nem volt kitéve egy nemzeti színű zászló, vagy a város színeit képviselő kék-fehér zászló, az emlékműveknél sem, kivéve a vasúti emlékművet, igaz, hogy ott is csak úgy, hogy én szóltam...” A levélíró gyerekként vett részt a korabeli eseményekben. Ide-oda küldözgették az ellenállás megszervezése idején, rá nem gyanakodott senki. Az idén is közeledett január 29-ike, mások is aijra számítottak, hogy a tavaly elindult folyamat, a pártok színrelépése, az idén még teljesebben megmutatkozik. Még szebb, nagyobb emlékezetesebb ünneplésben vehetnek majd részt, hiszen egy év alatt minden nyitottabb lett, tisz- tázottabb.... A pártoknak azonban kisebb gondja is nagyobb manapság. Amikor e sorokat rovom, éppen kötélhúzó versenyre készülnek március 15-én a Parlament előtt. „Tavaly még másra volt szükség” — mondhatja velem a polgár, a vasutas, (mondja is nyilvánvalóan és talán szégyenkezik is, mert akkor hitet merített a folytatáshoz.) Tavaly a nyilvános megmutatkozás kellett! Az idén már a győzelem, a hatalom, majd akkor lesznek zászlók... Még talán azok is elmaradtak az idén, akik szinte „illegálisan” minden évben koszorúztak, mert ők is a folytatásra, a pártok kiállására számíthattak jogosan. A levélíró arra kért még, hogy mint a gyarmati lap szerkesztője adjak hangot, keltsek propagandát a zászlók ügyében! A lap akkor került felfüggesztésre (anyagi okok miatt), már nem volt a kezemben semmi. Aznap kinéztem az ablakon. Zászlót nem láttam. A tanácsiaknak jutott eszébe, napközben, hogy „koszorúzni kellene”, hogy az idén nem töri magát senki a legbátrabb városból... Lementek vagy harmincán egy koszorúval, Antal József tanácsos mondott néhány szót. A ZÁSZLÓK ELMARADTAK. T. Pataki László Napi postánkból Nem ez a szabadság! Sokan sokfélét véltek, mondtak már a „szabadság” jelentéséről. De abban mindenki megegyezett, hogy a fogalom nem egyezik a szabadossággal ; nem egyenlő azzal, hogy én bármit megtehetek, mert „szabad nekem.” Századunk művészei sokhelyütt kerültek már zsákutcába a félreértelmezett „művészi szabadság” miatt; valamint amiatt, hogy az érvényesülés egyetlen eszközének a „Botrányt bármi áron!” — elvet alkalmazták. (Vagy másként: „Mindegy mit, — jót vagy rosszat — csak írjanak rólam.”) Itt egy új film, melyet valószínűleg e meggondolás akar vászonra vinni. (Bár lehet, hogy csak egy rendezői rémálom.) Martin Scorsese Krisztus utolsó megkí- sértése. Nálunk most már valóban mindent szabad. Akkor, amikor a lelkiismereti szabadság törvénybe iktatásával rehabilitálják az ember alapvető jogát, a másik oldalról — rátéve egy lapáttal a „szabadságra” — egyenest ököllel sietnek közölni: meg is gyalázhatom a „Te szabadságodat”, ha az „Én szabadságom” ezt kívánja. A negyven éven keresztül semmibe vett, vagyonukból és hitükből kiforgatott hívők és az egyház új, az eddigiekhez hasonlóan megtervezett rágalomnak lennének most kitéve. Azon a napon, melyen törvénybe iktatták az ember legalapvetőbb jogát, azon a napon útjára engedték Magyarországon azt a filmet, mely finoman, ra- fináltan el akarja mesélni: a „Te szabadságod” alapja nem ér semmit. A te hited valótlanságra épül. (Mellesleg ez az alap, akiről ez a film nem szól, Jézus, nem bizonyos emberek szabadságát jelenti csupán...) A moziszakembert sem zavarja, hogy a botrányoktól kísért film, bármennyire reményteljesen jövedelmező lenne is, a keresztény egyház főpapját, a Názáreti Jézus Krisztust gyalázza meg. És nyilván van, akinek érdekében áll, hogy a keresztény egyház ne tudjon talpra állni, hogy képtelen legyen letörölni a rákent hazugságokat. ím, itt a legújabb vád, mely magát a létét kérdőjelezi meg. A világon bíró elé lehet vinni a rágalmazót; bűntettként ítélhető meg a rágalom. Még akkor is, ha éppen csak a szomszédomra fogtam rá, meglopta az ismerősömet. Holott soha ilyet el nem követett az a becsületes ember. Nos, ha ez bűntett, akkor Scorsese filmje és annak bemutatása is az. Mérhetetlenül nagyobb pedig a már említett esettől, mert nem egyszerűen egyvalakit ér az igaztalan vád, hanem Jézus személyében az ő egyházát is. Keresztények millióit gyalázza meg főpapjuknak, Isten fiának megtiprása. Mindamellett történelemhamisítás is a film. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a rendező eljátszott egy történelmietlen „Mi lett volna, ha... ” gondolattal. Scorsese mindannak, ami Krisztus kétezer évvel ezelőtti földi szolgálata idején történt, az ellenkezőjét állítja. Ez már nem játék. Ez már hazugság. Most, egy új kor küszöbén pedig úgy hisszük, hogy éppen erre van legkevesebb szükség. Igaz világot akarunk és építünk magunknak. Nem tűrhetjük elnézően a hazugságot, a gyalázkodást. Nem ez a szabadság. A Salgótarjáni Hit Gyülekezete (A cikkben foglaltakkal a katolikus és az adventista felekezet is egyetért.)
