Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-19 / 42. szám
1990. FEBRUAR 19., HÉTFŐ NOGRAD - HÉTFŐI MAGAZIN fsecfezés* Darrat Erisének Kossuth koronaőre Mohorán Eredeti Klapka-lereleket is őrit a helybeli rokon Hat, túlnyomó többségében eredeti — öt belőle az, egy hiteles másolat — Bónis Sámuelhez egykor tartozó iratot tett elém finom csikóbőr tárcában a minap a határtalan s talán megszolgált bizalom. Szalachy Béla berceli minőségellenőr, mohorai fiatalember adta át a tárcát, benne az iratokkal és két, múlt századi kopott fényképpel. Rámbízta, mit kezdek velük, nálam maradhattak, amíg szükségem volt rájuk, de szabályosan égették a kezem. Alig vártam, hogy visszaadjam eddigi őrzőjének valamennyit tárcás- tól. Előtte fotómásolatot készíttettem róluk, mert másként hogyan is hihetné bárki, hogy eredeti Klapka-le- vél, -utasítás a szabadság- harcból (Bónis Sámuelnek címezve), a császári udvart megjárt könyörgő sorok magától Bónis Sámuelnétól, kinevezési okmányok és hifi . j i ‘’A'*'—/ '!'; 4f-rvi‘ %**#*/* w* w". f|-> *ÚAZ/ 4 »-Oá/oí/-Ua. 41 Jz*A4, tyu&J. ■/y yif teles másolatban (1979 Nyíregyháza, levéltár), az 1839- es Szabolcs vármegyei követválasztás leírása mind egy tárcában ma Mohorán található... Szalachy Béla és idősebb fivére Mohorán élnek. Édesanyjukat magam is ismertem, írtam a családról, amikor még elég rossz körülmények között a Vay—Zichy kastélyban laktak. Akkoriban még élt a nagymama is talán, azóta a fiúk elárvultak, egy nagybátyjuk él valahol Váchoz közel, a rokonság jó része azonban külföldön lakik évtizedek óta. Bónis Sámuel az 1870-es évek vége felé Számomra a legnagyobb gondot elsősorban a ritkabecsű iratok, különösen a szabadságharc egyik, akármilyen kis momentumát dokumentáló Klapka-levél Mo- horára kerülése okozta talán érthetően. Maga Szalachy Béla barátom csak annyit tudott legjobb ismerete szerint a „rejtélyhez” hozzátenni, hogy a nagymama mindent tudott szegény, ő őrizte meg ezeket az iratokat és hogy Bónis Sámuel, a korona őrzője (1849) nekik rokonuk. S hogy van valahol egy könyv, ami erre bizonyítékot mutat. A könyv ugyan megkerült, de sokáig nem volt időm alapos tanulmányozására, csak most végeztem vele a napokban. A történet jó messzire nyúlik elsőbb is Szabolcsból Udvarhely székre, a híres kis Vargyasra, illetve Olasztelekre (a múlt század elején Orosztelek), ahol ősidőktől termett a „széköl katona”, de termett a szép lány is s éppen a nagy múltú Daniel famíliában. Onnan nősült egy kilencvenesztendős könyv szerint először a későbbi diétás szabolcsi ellenzéki követ, nagyméltóságú Bónis Sámuel bizonyos Daniel Borbálát vevén nőül. Aki azonban hamar meghalhatott, mert minden későbbi tudós könyv (a mi Nagy Ivánunk például, aki elsőnek összegezte 1857-ben a nemes családokat) egyre csak arról ír, hogy Bónis Sámuel ellenzéki követ, később Kossuth kormánybiztosa, aki elzárva is volt a korona elrejtéséért!?) bizonyos Darvas Erzsét választotta nőül. A mohorai iratok között könyörgőlevele szerepel Ferencz József császárhoz férje érdekében esedezve. A Szalachyak azonban valóban rokonságban vannak az udvarhelyszéki DnniBónisné Darvas Erise idős korában elekkel, hiszen Béla (és fivére) nagyapja nősült be a Dánielekhez elvéve a sorrendben hetedik Annát. Tőlük jön le az ág, rajta Szalachy Miklós az édesapa és testvérei például a már említett Béla, aki viszont Butt- ler lányt vett el s nekik is vannak gyerekeik. De meg a báró Buttlerek is kötődtek, sőt kötődnek Nógrádhoz, a Magyarnándorhoz közeli Kelecsény-pusztához egyebek mellett. Béla unokatestvérei tehát Szalachy—ButtNekik aztán már 1852-ben is három gyerekük volt! Ez olvasható ki a császári felségnek írt esedezőlevélből, amelynek eredetije az udvari kézjegyekkel, az elutasítással ugyancsak Mohorán található. A papírokról később, elébb még valamit a feltárható összefüggések mibenlétéről, mert ezek is igen érdekesek. Bónis Sámuelt 1839-ben választják a szabolcsi urak követnek Nagykállón néminemű bonyodalmakkal. Az első számú — mert időrendben az — mohorai okirat is erről szól: Ujlaky György Szabolcs megye főlevéltárnoka igazolja a korabeli, 1839-es megyei jegyzőkönyv betűhív másolatának igazságát 1879 november végén! Abban az évben és hónapban halt meg a nagy tisztességre jutott, időközben nem csak rehabilitált, de magas tisztségre a császár által kinevezett és kitüntetett Bónis Sámuel. Hogy éppen a halála utáni ötödik napon másoltatták ki a megyei jegyzőkönyvből a levéltáriakkal az 1839-es követté választásának leírását — annak nyilván megvan a maga oka. A választás érdekes abból a szempontból, hogy Bónis az ellenzéki politikus miként került előre akkor. Széki gróf Teleky József koronaőr elnökletével folyt a követválasztási megyegyűlés a király által kiírt pozsonyi országgyűlésre. Jármy Im~ rét (első alispán) és Zoltán Jánost (másod alispán) akarták volna megválasztani, de a közfelkiáltásokból Jármy „nem hallotta ki”! az egybeforrt közbizalom hangját és ezért nem fogadta el az eredményt (figyelmet érdemlő fordulat lehet ez éppen manapság!). A rendek egy része ezzel nem értett egyet s mivel a főispán meg nem hallotta ki ebben az egységet szavazásra tette a kérdést. Tetemes többséget kapott Zoltán János és ő lett az első követ, de már második követnek Bónis Sámuelt választották. Zoltán híres politikussá nőtte ki magát, a sírja ma is ler famíliabeliek, ök szintén külföldön élnek. A lényeg mégis az, hogy maga Bónis Sámuel Kossuth igazságügy-minisztériumának tisztviselője, majd kormánybiztosa és a szent korona Budáról Debrecenbe menekítője, aki ezért tíz év várfogságot kapott (s mert nem tudta megmondani a szabadságharc leverése után — hol a korona) egy időben szoros családi kötődéssel kapcsolódott a Daniel-beliek- hez. Ha később a dolgok rendje szerint el is pártolt a mi Darvas Erzsénkhez. Amely alapon ugyancsak kerülhetett Mohorára akár e részben nemzeti kincs — mivelhogy Bónis úr második felesége (ha nem hazudnak a könyvek, iratok) Erzse dolányi volt, ami ma Benczúrjaivá. megtalálható a Kerepesi úti temetőben, ott nyugszik a Zoltán-kriptában a bejárattól jobbra közvetlen. Bónis tehát megkapta az úti levelét és utazhatott Pozsonyba, ott csatlakozott hozzá gyakornoknak — újabb nógrádi vonatkozás! — a mi Szontágh Pálunk, aki akkor kezdte nagy* ban a politikát s később sírig tartó barátja lett Madách Imrének. Az már csak ráérzésféle, hogy az akkori* ban talán már elözvegyült Bónisnak éppenhogy ő szerezte az új asszonynakva- lót, Darvas Erzsét, a nógrádi tájon átutazva Pozsonyból Szabolcsba. Ráil- lene, aki nyilván szeretett mindenkit összehozni a há* zasságba is, de maga soha nem nősült meg. mert legerősebb oldala eppen az irónia volt. Szontághra vall az is, hogy maga rokonságban állt a Dolányban is birtokos régi famíliával a Nagyréthi Darvasokkal. Erzse asszonyról — akiről ugyancsak van kép ma Mohorán — amúgy elmondják a könyvek, hogy kora egyik legműveltebb asszonya volt. Bónis aztán három kurzusban volt követ a pozsonyi diétán (1843., 1847.) és Kossuth mellett találjuk akkor is, amikor a kormány Debrecenbe vonult vissza. Akkor kapta Kossuthtól a feladatot, hogy a szent koronát Debrecenbe szállítsa, amit rendben meg is tett. A második számú okirat talán a legértékesebb (ha lehet ilyet állítani egyáltalán) — Klapka György, hadügyminiszterhelyettes utasításos levele Bónis kormánybiztosnak 1849. május 23-iki dátummal', Debrecenből keltezve. Ebben saját kézírásával utasítja Bónist Klapka, hogy bizonyos Csege nevű helységen átvonuló beteg, sebesült katonaságnak a lakosság által nyújtott nagyobb mennyiségű előfogatokért a fizetségről gondoskodjék. „Felséges Ferencz — József ausztriai császár, Magyarország apostoli királyához, legkegyelmesebb uramhoz..." szól a címzésben a már fogságban sínylődő férjéért Bónis Sámuel- né sz. Darvas Erzse, aki a tíz év várfogság mérsékléséért könyörög, vagy legalább férje közelebb helyezését szeretné elérni Munkács várába. Bónis akkor már harmadik éve volt fogoly, mert nem tudta előadni a koronát, de nem is tudhatta, mert azt Szemere Bertalanék ásták el, de ezzel az osztrák nem törődött, ha később belátta is a hibát és teljes mértékben rehabilitálta Bónis Sámuelt. Felséges ura zsámolyát említi s férjéről így ír „kit az előnyomuló viharok hullámai ellenállhatatlanul örvényökbe sodortak..., hogy miután férjem Pesten az Újépületben eltöltött fogsága után e tavaszon (1852.) külföldre, Csehország jo- zefstadti erősségébe vitetett s így tőlem messzire elzáratott, ez által pedig mind a szükséges segedel- mezés, ruházás, élelmezés a távolság által felette meg- nehezíttetett, legyen kegyes Felséged veleszületett jóságánál fogva, legalázatosabb könyörgésemet meghallgatva, némi könnyebbségem tekintetéből öt vala- mellyik magyarországi különösen a hozzám legközelebb eső munkácsi várfogházba átszállíttatni..." És aztán a vége: „Császári Felségednek legalázatosabb szolgálója s hu jobbagynéja Darvas Erzsébet Bónis Sá- muelné”. Lakik Tétben Szabolcsban. A levél tehát megjárta a császári udvart és mielőtt visszakerült volna Erzsé- hez ezt írták rá „ ... azon kijelentéssel szolgáltatik vissza, hogy arra ő Császári Apostoli Királyi Felsége valamit határozni nem méltóztatott”. A dátum akkor már 1853. április 12. A negyedik levél arról értesíti méltóságos Bónis Sámuelt, hogy 1870. június 28-án kelt legfelsőbb elhatározással a királyi kúria legfőbb ítélőszéki osztályához tanácselnökké kineveztetni méltóztatott... mint fent. Ez Pesten kelt 1825. szám alatt s Bónis az esküt már július 19-én le is tette... Az ötödik irat papírpecséttel, dombornyo- mattal arról szól, hogy érdemei alapján a Szent Ist~ ván-rend kiskeresztjével tünteti ki Bónis Sámuelt a császár; a hatodik pedig mindenképpen a legdrámaibb és egyben a legbecsesebb is, hiszen a nyíregyházi református egyház- kerület ideiglenes, szám nélküli kivonata, amelyben ‘Át/«/. í v a világi elnök megrendültén ismerteti Bónis nagytekintélyű társuk halálhírét, a kiváló férfi érdemeit és meleg-igaz szavakkal szól jelleméről. Sámuel úr és Erzse asz- szony története ismert a korona történetéből, de a Szalachyak által féltve őrzött iratokkal mostanra igazságosan közelebb állnak hozzánk, nógrádiakhoz. T. Pataki László
