Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-30 / 25. szám
telexen Érkezett. Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Tisztelettel kérem lapjukban az alábbiak közlését: A NÖGRAD 1990. január 23-i számának, 5. oldalán, az olvasók fórumában, velem kapcsolatban közölt olvasói levélben foglaltak miatt, helyreigazítást kérek, mivel az abban foglaltak a valóságnak nem megfelelő, személyi jogaimat sértő kifejezéseket tartalmaznak. Különösen sérelmezem az olvasói levélben az alábbiakat: „ön köpönyegforgató, és tudomásom szerint összeférhetetlen". E két megállapítás rágalom, ami miatt az olvasói levél szerzőjével szemben feljelentést kívánok tenni. Kérem, hogy az olvasói levél feladójának nevét és pontos címét velem közölni szíveskedjenek, mivel ez az új- ságközleményiből elmaradt. Egyben ismételten kérem, hogy fenti levelemet szíveskedjenek helyreigazítás! kérelemnek tekinteni. Az olvasói levél szerzőjének velem kapcsolatos „tűnődésére" értesítem, hogy 1957- ben lettem osztályvezető főorvos, MSZMP- tagságom 1964-ben kezdődött, kórházi párttitkár 1972-ben voltam, melyről egy év után lemondtam. Tisztelettel: dr. Samu István Balassagyarmat, Munkás út 2. Tisztelt Főorvos Úr! A legnagyobb természetességgel adunk teret helyreiga- zítási kérelmének, minthogy önnel lapunk hasábjain valóban komoly méltánytalanság történt. Ennek tudatában írom — a szokásos helyreigazítást gyakorlattól eltérően —. kérelméhez kapcsolódva. ezeket a sorokat, illetve közöljük azokat a spontán olvasói leveleket, amelyek egy bizonyos Nagy Imre Írására reagálnak. Kérem, fogadja el megkövetésünket, bízva abban. hogy az elkövetkezendőkben nem kényszerülünk sem az ön, sem a mások személyét illetően hasonló helyzetbe. Munkatársaim a választási kampány idején fokozottabb figyelemmel kísérik a külső szerzők írásait is. és kívánnak érvényt szerezni a törvényességnek, a választási etikai kódex — amelyhez lapunk is csatlakozott — előírásainak. Üdvözlettel: Sulyok László főszerkesztő Samu főorvos „köpönyege" Kedves (?) Nagy Imre! Nem tudtam, és nem tudok elmenni szótlanul január 23-i becsmérlő irománya mellett. Nem akarom dr. Samu István nyugdíjas főorvostól elvitatni a jogot, hogy kifejtse, mikor, kit, miért tartott elvtársának. miért fogadta el a párttitkárságot, és mondott le róla egv év múlva. Viszont felháborítónak tartom, hogy párttaggyűlésen való részvétele jogán kérdőjelezi meg Samu doktor szakmai előmenetelét. Nem akarom én sem minősíteni — megteszi az a sok ezer beteg, akit gyógyított, és megteszi a szakmai társadalom —, csak a nyolcévi munkatársi viszony jogán — mert a vezetése alatt álló intézetben orvostól a szakértőig mindenki munkatársa volt — szeretném elmondani: Samu doktor soha nem kívánta magának a rangot. Mert elsősorban orvos volt — és még előtte Ember. A vezető posztot legfeljebb azért fogadta el, hogy javító, jobbító előre vivő gondolatainak megvalósításához közelebb vigye. A reformfolyamatok szóvivője is lehetett volna, ha nem süket fülekre talál mindaz a tapasztalat, amely leszűrődött benne a társadalom minden rétegéből jött betegek problémáinak láttán. Gondolkodott mindig és tudott másként is. mint ahogy előírták neki. . . És igaza van neki: azt a köpönyeget, amelyik már a lelket sem tudja melegíteni. le kell cserélni! Ahogy ezt teszi napjainkban egész Közép-Kelet- Európa. Lengyel Katalin Salgótarján Tisztelték a Pintye fiúk is... Két évtized óta Samu István főorvos, megyénk egyik log népszerűbb embere. Emberségéről, bátorságáról történetek keringenek a legtávolabbi falvakban is. És ezt az embert mocskolta a megyei lap levelezési rovatában egy bősz, politikus fenegyerek. A támadás minden bizonnyal bumeránggá válik, a támadóra és szervezetére üt vissza áz út- széli hangú levél. A fiatal olvasóknak hadd mondjam el Samu Isitván védelmében, hogy ő volt az. aki, a hírhedt balassagyarmati túszdrámában életét kockáztatva, háromszor is bemerészkedett a Pintye fiúk oroszlánbarlangjába annak idején. Végh Antal, a Könyörtelenül című regényében így ír Samu Istvánról, a hős orvosról: „Öt valamennyien ásmerik..., a városban mindenki. És olyan ember sincs az egész városban, akit a főorvos ne ismerne. A kórház idegosztályát vezeti. Rengeteg barátja van. Azok között mindenféle nép: részeges festők, bolond írók, de még sokan mások is. A főorvos valóságos intézmény a városban. Olyan ember nincs, aki vele tiszteletlen, szemtelen, neveletlen legyen. ö ebben a városban parancsszavak nélkül is parancsol mindenkinek. Nemcsak betegek járnak hozzá... Egészségesek is, felgyógyultak, leendő betegek, tolvajok, börtönből szabadultak. . . Ö mindenkivel szót tud érteni. ... Olyan ember, akinek az orvosi hivatás többet jelent a gyógyításnál. Lehetőséget egy másfajta tevékenységbe. Segíteni az embereken. Mindenkin, aki hozzá fordul. Ez a vérében van. Szóval, tettel, gyógyszerrel. injekcióstűvel segíteni." Ott, Balassagyarmat központjában, a leánykollégium hálószobájában, öt napig tartott a kegyetlen dráma: élve maradnak a túszként fogva tartott lányok, vagy meghalnak. Az elvadult Pintye fiúk kemények voltak, útszéli hangon fenyegették a kívülről egyezkedni próbáló rendőrt, de még apjukat is. Számukra már senki nem volt szent.. . Azaz valaki mégis. Samu István főorvost nemcsak be. engedték a hálószobába, hanem tisztelettel „doktor úrnak" szólították, és egyedül őt magázták. Megdöbbentő, hogy amit az alaposan félrenevelt Pintye fiúk, ezek a közönséges banditák nem tettek meg, most szűk pártérdektől felhevülve megtesz egy balassagyarmati állampolgár, aki Nagy Imre nevét viseli. Samu Istvánt, a megye lakossága előtt tiszteletlenül emlegeti: Mi a vádja?" Az, hoéy Samu István egy ideig az MSZMP kórházi alapszervezetének titkára volt, ma pedig az SZDSZ-ben tölt be tisztséget, egyszóval köpönyegforgató. Néhány éve hosszasan beszélgettem Samu Istvánnal Szóba került az is, hogy MSZMP-párttitkár volt. — Azért vállaltam — mondta meggyőződéssel —. hogy így talán több mindent harcolhatok ki a kórháznak, az itt dolgozóknak, a betegeknek. Nem rajtam múlott, hogy szép elképzeléseim csak részben válhattak valóra. Már régen csalódottan váltam meg a párt- titkári tisztségemtől. Többen tudják, hogy Samu István hosszú évek óta rokonszenvezik azzal a fiatal, Budapesten élő értelmiségi réteggel, amely jobbára ifjabb Rajk László mögé tömörült. Számomra ezek tudatában nem volt meglepő, hogy néhány hónap óta szervezetük, az SZDSZ tagja lett. Kívánom, hogy ember maradjon az SZDSZ-ben is, miint ahogy ember volt az MSZMP-ben is. Bármilyen pártnak legyen tagja valaki, soha nem lehet elsőrendű feladata egy pártnak a szolgálata. A nép szolgálata mindennél előbbre való. De ezt nem Samu Istvánnak kell mondanom. Nagy Zoltán, párton kívüli Salgótarján Dupla vagy semmi Kétszer annyi halálos baleset, mint 1988-ban Érezhetően lazul az állampolgárok fegyelme mind az általános, mind a konkrét közlekedési szituációkat tekintve — kezdte az elnökségi ülésen szóbeli kiegészítőjét Gégény István rendőr alezredes, a testület titkára. — Ezt mi sem bizonyítja jobban — folytatta —. mint az a tény, hogy az összbalesetek száma közel 30 százalékkal nőtt, (1989- ben 502 közúti közlekedési baleset történt). Ennél még sokkal nyomasztóbb adat, hogy a 88-as helyzethez viszonyítva tavaly 21-ről 42- re emelkedett a halálos kimenetelű közlekedési balesetek száma. Ez az emelkedő tendencia minden képzeletet felülmúlt. így ebből adódnak a feladatok is, amelyekből a testületnek részt kell vállalnia. Első és legfontosabb feladat az okfeltárás. Hogy például mi okból következhetett be a balesetek közül is a legtöbb Balassagyarmat városban és körzetében. További teendő a gyermekek közlekedésbiztonságának javítása. Meg kell említeni: komoly eredmény, hogy halálos kimenetelű gyermekbaleset nem volt tavaly a megyében, amiben talán van érdeme a rendszeres felkészítésnek, oktatásnak, tanfolyamnak. szakkörnek, amit az MKBT szakemberei végeznek az iskolákban. A passzív védőeszközök tekintetében sajnos semmitApánk kiment Amerikába, mi meg itthon maradtunk édesanyánkkal. Nagy volt a szegénység■ és öt éhes szájat kellett etetni — meséli mátranováki otthonában Répás Gábor bácsi, aki már gyermekkorában a kenyérkeresetet „tanulta." — Kilencéves koromban a meddőhányóról hordtam a szenet, aztán a sógoromnál dolgoztam■ mint kis béres. Etettem, legeltettem a teheneket, mindig akadt munka mellettünk. Később a salgótarjáni köszénfejtés- hez kerültem, négy évig külszínen, aztán a föld alatt bányászkodtam. Több mint négy évtizedet húztam le a bányánál. — Azért mindig jutott ideje másra is — vetette közbe a felesége, mire Gábor bácsi megjegyzi: — Igaz, egy vonós zenekarban szívesen muzsikál- gattam és a biliárdozást sem vetettem meg■ de amikor megnősültem, már másra volt gondom. Huszonhét éve nyugdíjasáé ma sem tétlen. Eleinte az Alföldre járt, most pedig a helyi TÜZÉP-telepen dolgozik. — Nem fárasztó a rakodás egy 82. évében járó embernek? — Amíg bírom, csinálom. Kevés a nyugdíj, muszáj vállalni mellette valamit. nem sikerült elérni, a kérdésfelvetés egyhelyben topog. Nyugati országokban elterjedt és általános például a fényvisszaverő szalag, nálunk fölösleges „kolonc- nak " tartják még a pedagógusok is. Az érem túlsó oldala, hogy méregdrágán árulták, mert a kereskedelem az áfa-t sem nélkülözhette e terméke árából. De sorolhatnánk a biztonsági övét, a fejtámlát, a bukósisakot és még néhány — úgymond — passzív védőeszközt. Van még egy kis gond közlekedési kultúránkkal. Megnövekedett a kétkerekű járművek száma, ezzel egyenes arányban a miattuk jelentkező gondok, problémák is, két okból: egyrészt a motorkerékpárokat főként fiatalok vásárolják és használják. E korosztályt jellemzi a felelőtlen, meggondolatlan, bizonytalan — vagy a túl nagy biztonságot hibásan feltételező -r- magatartás. S bizony nem hiszik el, hogv a kétkerekű hamar borul, nem védi a külső karosszéria. De rendőreink véleményén is „igazítani" kell, mert többen rangon alulinak tartják a járművezetők ellenőrzését. Korszerűsítésre szorulnak maguk a közlekedésbiztonsági tanácsok is — hangsúlyozta felszólalásában Skoda Ferenc rendőr ezredes, rendőrfőkapitány a megyei testület elnöke —, mivel maga a belső mechanizmus elNyáron azért szívesen járom az erdőt is. Közben felidézem, mi minden esett meg velem életemben. Mert nem is egyszer kerültem bajba- volt, hogy pillanatnyi szerencsén múlott az életem. „Kisebb baleset" akkor érte, mikor két csille szorította satuba. Felejthetetlen föld alatti kalandok — Szerencsére komoly sérülés nélkül megúsztam, még az orvoshoz sem mentem el. — Nem bizony! — teszi hozzá a felesége — mert nem akart soha „maród" lenni. Máskor pedig, aknász korában egy veszélyes vágatban kisértette a végzet. — Segítettem a csapatnak, mikor váratlanul egy nagy roppanást hallottunk. Elkiáltottam magam: menekülj! Rohantunk kifelé, a szakadás meg a sarkunkban- kőzáporral. Egy harmincméteres vágat dőlt össze, teljesen beszakadt. V avult, olyan szakembereket kell felkérni, akik hathatósan képesek intézkedni az adott területen. Címek, pozíciók, rangok miatt kár meghívni valakit is. Nem az önagyonülésezés, a biztonsá- gosdi működtette eddig sem ezt a szervezetet. De még sokkal hatékonyabb munkára lenne képes, ha felelős beosztású tagjai, vezetői, akik a maguk területén mind tehetnek valamit a közlekedés biztonsága érdekében. ebben a testületben is valódi „jogosítványokkal" rendelkeznének. Vagyis, ha maga a testület bírna döntést jogkörrel. Erre egyelőre aligha lesz mód. Örömmel adta hírül Fekete Sándor, az OKBT megyei instruktora, hogy a közlekedésre való nevelés középtávú terve szerint a 8. osztály elvégzése után gyermekeink rendelkezni fognak .segédmotorkerékpár-vezetői igazolvánnyal, a középiskolások pedig „B" kategóriás személygépkocsi-vezetői engedéllyel. Űgv tűnik, elindult egv folyamat, miszerint 1994-re minden iskolára kiterjedően biztosítják a közlekedésbiztonsági oktatás feltételeit. Több felszólalás és javaslat elhangzása után a testület elfogadta az 1990. évi munkaprogramot, majd személyi kérdésekről is döntött. N. H. GY. Két ember tőlünk valamivel beljebb karbantartási munkálatokat végzett, azaz ácsolt. A légnyomás mindnyájunk karbidlámpáját eloltotta, vaksötétben futottunk, ám a karbantartók el- botlottak és lefogta őket a leomló kő, a homok. Szerencsére nem volt nagy a súly- sikerült élve kimenteni őket. Az eset után egy hétig félve ment le a bányába — mondja, s hogy nem volt alaptalan az ösztönös sejtése, mindjárt megerősíti a másik sztori: — A Bárna-völgyben, egy lejtős helyen — ereszkének mondják az ilyet — dolgoztunk. Ketten csináltuk a fejtést, a drótkötélpálya ötven méterre volt a munkahelyünktől. A társam biztatott, hogy üljek bele a csillébe- majd ő csúsztatófával óvatosan leenged. Ez egyébként teljesen szabálytalan volt. de azért „követtük" el, mert csúszós, sáros volt a vágat. Csak a jó Istennek köszönhetem- hogy megmenekültem, mert a kollégámnak kiesett a fékezőfa a kezéből, a csille meg szaladt velem befelé. Máig sem felejti: a lélekjelenlétén múlott az élete, de — mint vallja — főszerepet játszott ebben a hite, bizakodása. Cserhalmi Adél rétsági gyógyszer - tár, a haeai és a tőkés import gyógyszerek árusításával egyaránt foglalkozik. A város lakóin kívül, a volt járáshdz tartozó településeken élők százai keresik fel naponta a patikát. melynek a havi forgalma eléri a ki- lencszázezer forintot. A reggeltől estig nyitva- tartó egészségügyi intézményben hét dolgozó szolgálja ki b gyógysze rekre rászoruló emv reket.
