Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

1990. JANUAR 13., SZOMBAT

NOGRAD

3

ÜVEGFÚVÓK

i

A megyei képviselőcsoport ülése

Áldozni kell

az állami vagyon védelmére

Csaknem húsz olyan napirendről! tudnak eddig a képviselőik, amelyeket meg keli tárgyalni a soron követkéz» ülésszakon. A tárgy- sorozat pedig — sürgősségi indítvány alapján — még tovább terebélyesedhet. A csaknem kéttucatnyi téma egy részéről cseréltek véleményt tegnap a nógrádi képviselők, az eligazodást szakértők, minisztériumi tisztség- viselők segítették.

Mindenekelőtt a vagyonvédelemről esett szó, a megalkotandó jogszabályok időszerűségét a közvélemény hangja is indokolja: „szemérmetlenül folyik az országban az állami vagyon kiárusítása”. A törvény-előkészítésben részt vett szakértő is úgy fogalmazott, hogy joghézag van. A vállalatok eladása körül látszólag minden jogszerű, a folyamatok kézben tartására azonban a kormánynak nincs eszköz a kezébenE problémákat hivatott megoldani két törvényjavaslat, amely a vagyonvédelem- rőL, illetve a nemzeti vagyonügynökségről szól. Mint elhangzott: a szabályozással a kontrollt kívánják megteremtem, elkerülve ugyanakkor a túlzott adminisztrációt. A garanciák egyike, hogy egy bizonyos értékhatárnál az eladást be kell jelenteni a nemzeti vagyonügynökségnek, a vagyonértékelés bemutatásával együtt. Gyanú esetén kérhető újabb vagyonértékelés; a nyiívános- ság erejére tekintettel a tervek szerint előírható lesz az értékesítésnél a nyilvános pályázat. A nemzetgazdaság sérelmének gyanúja esetén ugyanakkor a vagyonügynökség vétót emelhet, s ugyancsak vitát váltott ki, hogy ebben az esetben a vállalat bírósághoz fordulhat.

A vagyonügynökség kapcsán tulajdonképpen egy sor technikai kérdést szabályoz a törvényjavaslat. Az állami tulajdon érdekeit képviseli, az Országgyűlésnek felelős, s a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelve végezné munkáját. E kiemelt intézménynek tehát alapvető feladata az lenne, hogy ügyeljen az állami vagyonnal való gazdálkodásra.

Tájékoztatást kaptak a

képviselők a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslatról is. Mint elhangzott, ki kellene iktatni az azonos jogforrásra támaszkodó feddhetetlenség intézményét. az erkölcsi bizonyítvány körüli vitákra pedig pontot kell tenni. A jelenlegi gyakorlat szerint egyébként egy év alatt mintegy 400 ezer hatósági erkölcsi bizonyítványt kérnek, s alig több háromezernél az olyan eset, amikor nem adható tiszta erkölcsi bizonyítvány, azaz, tartalmaz valamilyen büntetési adatot. A szándék szerint jó volna csökkenteni a kérelmek számát, s a változások között említhető: a jövőben — az ártatlanság vélelmére tekintettel — a kérőlapon mellőzik azt a

kérdést, hogy jelenleg folyik-e a kérelmező ellen eljárás.

Immár sokadszor, ismét napirenden szerepel a földtörvény módosítása. Néhány paragrafus megváltoztatását ugyancsak a vagyonvédelem motiválja. Egy kérdés kapcsán a minisizitérium képviselője kifejtette azt is: teljesen lehetetlen annak az itt-ott felhangzó követelésnek a teljesítése, hogy a

földtulajdonban az 1947. évi

állapotokat állítsák vissza.

Tekintettel arra, hogy a

képviselőcsoport ülésén a

Belügyminisztérium képviselői is jelen voltak, a képviselők kihasználták az alkalmat arra, hogy tájékozódjanak: mi újság a lehallgatási botrány ügyében. A válasz elmaradt, mondván; folynak a vizsgálatok, s addig a tájékozódni kívánó képviselőknek Is meg kell elégedni az újságok híradásaival.

Vf önjáró

...S majd újra megyebál?

Talán valóban érdemes lesz egyszer visszatérni egynémely avittsághoz. Ha ugyan lesz erőnk hozzá. Amilyen a balassagyarmati megyebál volt — lesz egyáltalán. Ha visszahozhatnánk valamelyest a régiek hangulatát! Súlyát, rangját a megye életében. Erre azonban szinte semmi remény. Tanácsadók még- csak akadnának, akik maguk is forogtak a megye- háza-ma-kollégium dísztermében azokban a fényes időkben, amikor a nagy mazurt játszotta az est csúcspontjaként a zenekar. Igazis, milyen zenekar? S hol lehetnének ma ilyenek...?

Madách adja az alkalmat. Közelgő születési'évfordulójával. A balassagyarmati lehetőséget pedig a megyei belátás s az itteni igény: legyen újra ez a város Madách januári emlékrendezvényeinek színhelye, akár az eddigi színhellyel, Salgótarjánnal közösen rendezve a nagy napot. A „megye” majd most dönt 22-iki ülésén, hogy az ilyenkor szokásos díjakat is újra januárban adják át április 4! helyett.

Madách tehát néhány év után újra visszatér a díjak átadásával is a helyére, kivonul a munkásmozgalomból, ahova nemrégiben SAS-be- hívót kapott, növelve a hulló csillagok, a kitüntetések tömegét. A januári ünnepség is Gyarmatra kerülhet ezután, s mint hírlik — megyehál is leend január 26-ikán! De milyen? Milyen volt, milyen lehetett az a régi. Amikor errefelé még társasága volt Madáchnak (nevét viselte, szellemét ápolta stb.), amikor csak! cigányzenés-tán- cos-szalonps bandából akár többet, is kiállíthatott volna a korabeli rendezvényfőnök.

Olyanokat, amelyeknek minden tagja-zenésze megvolt még, nem mint manapság, amikor csonka bandákból is teljes a hiány. Kihalóban? a cigány-szalonzenés színvonalat nyújtó műfajok mindenütt, Rózsavölgyi városában is. A zenedei tanárok még segíthetnek és nyilván segítenek, de hogy ebből forgatagos-fényes megyebál lenne? Amire megmozdul a világ, ez a kicsi körülöttünk. Hol van már a mindent egyformán jól játszó „Rekett" az ő bandájával, talán az utolsó volt még, aki egy megyebálon sikerrel nyűhette volna a vonót. Hangtornyok, -erősítők takarják emlékét a maiak elől.

A régi megyeháza helyett! a tervbe vett Madách-nap január 26-ikán s vele a megyebál is a „művcenterben” lesz. Más világ ez. Más „megyebál”. A zenéről annyi szivárgott ki eddig, hogy a helyi Minerva adja s talán valamiféle eredeti hangulatot kelthet a zenedeiek palo- tása-zenéje. Lesz persze külön műsoros megemlékezés is, a műsort láttam ugyan kéziratban, de mondani nem sokat tudnék (nem is illik) róla. A megyebál! Madách napja előtt kis ízelítő, milyennek látta maga Madách későbbi szívehöl- gyét egy ilyen alkalomkor: „Öltözete szokás szerint igen ízléses és egyszerű, fehér. Hajzata »en prétension« kis taréjával, mint egy li- dércke, mely éjjel ég, bolyong, örvény fölibe csal, és megfoghatatlan. Kosárszerű kontyában veres és fehér rózsák sűrűn helyhezve, lefüggő szalagvégekkel. A szalagvég vonzerőt, a rózsa osztott élvet, a kosár cinizmust jelentett. Karkötője elesvén — mint róla leesik minden bilincs — egy karikagyűrűt vesztett el... Az első füzértáncot Erzsivel táncoltam törvény szerüleg. De jött a második is. Erzsi nem kap táncost. A párok sorba állnak..."

A párok majd. asztalnál ülnek. Hol lenne már füzértánc és nagy mazur? De félre bú, folyik a készülődés, ha kissé bizony megszokottan kulisszák mögött is, ha mindjárt kissé bizony szűk- körűen, megint csak néhány „meghatározó ember” ügyeként, folyik akárhogyan. A város nem tudta városi ügy- gyé tenni ezt az első, kiváló alkalmat egészen. Hát ott leszünk, persze hogy elmegyünk az irodalomtörténeti ülésre is, a díjkiosztásra, mert ez mind lesz mint hírlik, s műsor is, amelyben kellő hangsúlyt kap a megcsalatott pesszimista beteg géniusz ezeregyedszer.

Ha kiléptünk volna most az egyszer az ünnepi megemlékezés, műsor, díjkiosztás, össznépi zenei hangerő kereteiből. Nem hallom s tőlem sem hallja senki, mert közös gondolkodásra nemigen hívtak mást sem, hogy ki mit gondolt (volna) erre az egy! és első, újraszületö gyarmati Madách- napra. Jól van ez így. A régiekre (napokra) ismerek.

Vegyük inkább előre a megyebált! Hogy miként lesz megyei s miként bál? Ha lehetnek és vannak is eleve nosztalgiázóestek nagy sikerrel, lehetnek s tán egyszer lesznek is igazi megyebálok majd ezen az örömteli napon. De annak bizony jó nagy feneket kellene keríteni. Magam is rendeztem jó néhány megyei allkaLmat tömeges szereplővel, jó társakkal, várossal összefogva; hónapos vetélkedősorozatot, játékot és a koronát is feltettük zsinórban öt éven át a szilveszteri keretes műsorokkal. Hát alighanem tudom, mit beszélek. De, hogy megyebált rendezzünk?! Arra nem volt bátorságunk vagy szerencsénk. Nagy szó az, kérem. Mert a megyebál „abban az értelemben”, amiben szóba jöhet... mert másként...?

Madách Imre például itt Balassagyarmaton a vármegyeházán rendezett megyebálon táncolt, bár nem lehetett valami nagy táncos már a ritmustalansága miatt sem. ami a versírásban is folyton zavarta. Versenyt táncolt egyszer mégis örök barátjával Szontagh Pállal. Egy lánynak kurizálva esküdte^ össze, akivel elmegy majd. amikor egyszerre kérik fel a lányt — azé lesz. Régi egyezség szerint, mert így állapodtak meg: a másik ellakarodik.

A tét a szerelem . joga egyesegyedül.

Az alkalom egy igazi megyebál Gyarmaton az 1840- es években, az idő éjfelen túl. A fogadásféle így zajlott: amikor a zenekar rá- kézdett a régvárt nagy ma- zurra! mindketten egyszerre álltak fel a lány mellől, akit végig egész este táncoltattak felváltva. Akivel megy... A lány mélyen Szontagh szemébe nézett és Madách vállára tette a kezét, ó micsoda fatális fordulat! Ök ketten a nagy mazurnál eltáncoltak végképp... Ugyan, lehet-e még egyszer ilyen megyebál, ilyen nagy mazur, ilyen szerelem, ami aztán a fiatal táblabírót elragadta egy egész, de már akkor is inkább csak egy fél életére.

Lesz-e s ha mégis, milyen ma-holnap egy megyebál?

T. Pataki László