Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 10. szám

* NYUGDÍJASOKRÓL - NYUGDÍJASOKNAK * Ha már csak emlék... Most már ez a sör is többe kerül... (NÓGRADarchív) Vidám verses órarend Diákköri nosztalgia túl a hetedik x-en Fizika: Melegben kiterjednek a testek. De kérem, mindig hihetünk ennek? Például hó végén az erszények Rendszerint erősen összemennek. Matek: A legegzaktabb tudomány, Mely minden hamist félrelök. Mégis hogyan lehet az, hogy A 2x2 néha öt! Kémia: Nobel Alfréd, a svéd kémikus Folyton kavart, folyton matatott. S mikor boszorkánykonyhájában Glicerint elkevert kovával. Feltalálta ő a dinamitot. Biológia: A sülteket sütik, főzik a főzteket. Ám. de ellenpéldája is lehet ennek. Ugyebár a strandon a szép nőket, hogy főzik, S ők mégis lesülnek! Történelem: Kutattak ifjak és vének Feltúrtak sok ezer évet. De megmondta egy tudós vén: Nem mind van úgy, ahogy történt. A történelem az marad, Mit a könyvekbe leírnak! Nyelvtan: Tudjuk nyelvében él mindenik nép, Pénzt „csinál" az angol, A német pénzt „szerez", A magyar pénzt csak „keres". Hát ezért annyi nálunk a szegény. Helyesírás Ha a garázs a garage, (,,logikával”): Ügy parage a parázs. A darázs meg darage. És ha paraj a spenót, A finom disznókaraj, Nem lehet más, mint spenót! összeállította: Vertich Joasef Vitamin — olcsón A sárgarépa dicsérete A srirgarépát valamikor sokkal jobban megbecsülték, mint napjainkban. Régebben jelentős gyógyeröt tulajdoní­tottak neki, s igen sokan megfigyelték, hogy a sárga­répa fogyasztása kedvezően befolyásolja a gyomor, vala­mint a bélrendszer műkö­dését, s ezáltal a szervezet ellenálló képessége jelentősen növekedik. Később a sárga­répa előnyös hatását mind­inkább elfelejtették, s a múlt század végén megbe- csii’ése a mélypontra süly- lyedt. Általában úgy vélekedtek róla. hogy ez az eledel csak a kanárimadárnak való. mert szépen fütyül tőle. Jó ize miatt ugyan a különbö­ző levesekbe gyakran bele- főzték, de tálaláskor gondo­san eltávolították, hogy va­lamiképpen a tányérba ne kerüljön. A táplálkozással foglalko­zó kutatók sem nagyon mél­tányolták a sárgarépát. Megváltozott a helyzet az utóbbi évtizedekben, ami­kor különböző vizsgálatok eredményeképpen bebizonyo­sodott. hogy számtalan érté­kes anyagot rejteget magá­ban. Kiderült róla. hogy va­lóságos vitaminraktár! Azt mindenki tudja, hogy külö­nösen télen milyen pompás vitaminforrás a citrom, az már viszont kevésbé ismert, hogy egy rríásik vitaminfaj­tának. a szervezetben A-vi- taminná alakuló karotinnak kitűnő tárolója a sárgarépa. Az emberi szervezet szá­mára az A-vitamin éppen olyan nélkülözhetetlen, mint az általánosan ismert C- vitamin. Hiánya esetén a fiatal szervezet növekedése megáll, azonkívül mind a fejlődő, mind a felnőttszer- vezetet megvédi különböző fertőzésekkel szemben. A fertőzés elleni védöszerepe abban áll. hogy ha az A-vi- tamin nincs kellő mennyi­ségben ielen. akkor bőrünk és nyálkahártyánk sejtjei között apró hézagok kelet­keznek, és ezeken keresztül a felületen lévő baktériumok mélyebb szövetterületre jut­ván. hurutot, gennyedést okoznak. így nem egy re­kedtségnek. hörghurutnak, pattanásnak kisebb-nagyobb A-vitamin-hiány az oka. Amint számtalan más élelmi anyagnál is megálla­pították. az A-vitamint is már régen hasznosította a gyógyászat, anélkül, hogy lé­tezéséről tudomásunk lett volna. Az orvosok régen szí­vesen rendelték a gyerme­keknek a csukamájolajat, mert ez az anyag nemcsak a csontokat erősítette. ha­nem a gyermek általános fejlődését is előmozdította, sőt még a fertőzésekkel szemben is ellenállóbbakká tette. Ma már tudjuk, hogy a csukamájolajnak ez a növe­kedésre kedvező hatása gaz­dag A-vitamin-tartalmának tulajdonítható. Annál meglepőbb volt az a felfedezés, hogy az A-vi- tamin-mentes étrenden tar­tott fiatal állatok nem ma­radtak vissza fejlődésükben, ha sárgarépát vagy más szí­nes (élénkzöld) főzeléket kaptak. Hogy az A-vitamin hiánya nem jelentkezett, an­nak oka az volt. hogy mind a sárgarépában. mind a friss zöld növényekben egy növényi festőanyag, a karo- tin található. amely az A-vitaminhoz hasonló hatá­sú. .A szervezetben a máj ugyanis egy enzim segítsé­gévei a karotint átalakítja ható so s A-vitaminná. Szer­vezetünk átalakítóképessé­gének köszönhető, hogy nem vagyunk kizárólag az A- vitaminra utalva. hanem ilyen irányú szükségletünket karotinnal is kielégíthetjük. Ha szervezetünknek karo­tinnal való ellátását vesszük számításba, akkor hamaro­san rájöhetünk arra, hogy nyáron és ősszel könnyű dolgunk van, mert számos, karotinban gazdag anyag áll rendelkezésünkre. De té­len. tavasz elején már na­gyobb nehézségbe ütközik szükségletünk kielégítése. Szerencsére itt van a sárga­répa! Tíz dekájában annyi karotin van — hat-nyolc milligramm — amely bőven fedezi napi szükségletün­ket. Vitaminban való gaz­dagsága mellett azonban még nagy előnye, hogy könnyen tárolható. száraz homokban vagy mélyhűtő­ben hónapokon keresztül el­áll. anélkül, hogy vitamin­kincséből jelentős mennyisé­get veszítene. Míg az A-vitamin a C- vitaminhoz hasonlóan a le­vegőn való melegítés kö­vetkeztében hamarosan tönkremegy, addig, a karo­tin szerencsére ellenállóbb. még a főzést is jól bírja, így a sárgarépát nemcsak nyersen, hanem különféle ételként elkészítve is fo­gyaszthatjuk. nagyobb karo- tinveszteség nélkül. Mindezeken kívül a karo­tinnak megvan az a jó tulaj­donsága. hogy a szervezet­ben jól raktározódik. Előnye még a sárgarépá­nak az is, hogy nyersen is beilleszthetjük étrendünkbe. s így azokat a vitaminokat és enzimeket is hasznosít­hatjuk. amelyek a főzés vagy sütés hatására többé- kevésbé elpusztulnak. A sárgarépában ugyanis nem­csak karotin van. hanem több más vitamin is: B,-. B,- és C-vitamin. az utóbbiból méghozzá tízde­kánként körülbelül hat milli­gramm. ami ugyancsak nem megvetendő mennyiség. A sárgarépa kedvező ha­tásához feltétlenül hozzá­járul illóolaj-tartalma is. A sárgarépa olaja fokozza a nyálkahártya vérbőségét, kedvezően hat a gyomor és a bél működésére. A csecsemők táplálásánál is jól használható a sárga­répa. Nyersen vagy főzve, ételként vagy italként ad­hatjuk nekik. Először a nyers vagy főtt reszelék ned­vét itatjuk meg, majd ma­gát a reszeléket is etethet­jük. (Keö) Az oldalt összeállította: Sulyok László Mottó: „A termő magot bármerre is sodorja a szél, ha megfogant az új élet, mindig hű marad faj­tájához!” Kegyetlen hideg idő volt, amikor 1944 karácsonya előtt két nappal Litkére érkeztünk. A faluban nagy sürség-forgás mindenfelé' német és magvar katonai alakulatok igyekeztek, hogy mielőbb átjussanak az Ipo- lyon, mielőtt a gyorsan elő­renyomuló szovjet és ro­mán egységek elvágják a menekülés útját. A mi úti célunk Vilke (mai neve Velka nad Iplom) volt. A kis DKV-kocsiban ketten ültünk összefagvva. egy rendőr — akin láttam, hogy rövidesen meglóg- ha ^he­ti, mert igen ,.hetPnnek" tettette magát — és én. a kocsi vezetője- Engem Sal­gótarjánban fogtak el a tá­bori csendőrök, de mivel a kocsi korábbi vezetője a városba érkezésük után elszökött. és a motozásom­kor elvett gépjármű-vezetői jogosítványom alaoián meg­tudták- hogy tudok vezet­ni- kihoztak az OTI pincé­jéből. ahol többedmagam- mal fogva tartottak, és rám bíznák a DKV-t. Még abban a n'üzsgévben is feltűnést veltett a fa­luba érkezésünk, és elég sok gúnyos megjegyzést tettek ránk- mert a gép­kocsi nem volt üzemképes. Még Salgótarjánban egv lo­vas kocsi u*án kötöttük és úgv vonu’uny be a faluba. Éppen delet harangoztak, amikor megálltunk a temp­lom előtti téren. Gémbere- dett tagokkal kecmereg- tünk ki a kocsiból a rend­őrrel. Jött velünk egy tá­bori csendőr is. de ő már korábban kiszállt a kocsi­ból és gyalog iöH a többi­vel, akik a szekereket kí­sérték. A hóban toporogva próbáltunk felmelegedni. A bakról lekászálódó kocsis volt a legjobban megfagv- va közülünk- ezért hóval dörzsöl'em félig lefagyott füleit, hogy valahogy rend­be jöjjön A tábori csendőr rövid el­igazítást tartott: ,,Emberek, mindenki keressen valami lehetőséget- hogv égvén. Most dél van: egy órakor itt találkozunk és indu­lunk tovább. Nem ajánlom, hogy meglóg jano-k. mert amint láthatják, nincs esé­lyűit az eltűnésre!". . . Való­ban így is volt- mert a vo­nuló alakulatok között ci­káztak a német és magvar tábori, csendőrök. így neki­indultunk. hogy valami meleg ételhez jussunk, né­gyen négyfelé. En egy tornácos házat néztem ki magamnak, melv- nek tisztasága vonzott. Az. ud­varon báránvbőr bekecses, csizmás- középkorú asszonv söpörgette a havat. Illedel­mesen köszöntem neki és elmondtam, mi járatban va­gyok. Néhány perces be­szélgetés után beinvitált a Jerzy Urban. Ki emlék­szik még a névre, amely­nek tulajdonosa nyolc esz­tendőn keresztül, oly' gya­kori vendége volt a tv­néző családoknak, köztük a magyaroknak is. Volt. aki csak úgy emlegette, hogy „a nagy fülű". Holott a szá­ja volt érdekes, lévén a lengyel kormány szóvivője. Az egyik olasz újság tu­dósítója megkereste, és meg­kérdezte tőle. hogy mire emlékszik a legszívesebben, és mit szeretne elfelejteni egykori szenzációiból. „Ma is szívesen emlékszem ar­ra, hogy milyen boldogan nyitottam meg azt a sajtó- konferenciát. amelyen be­jelentettem, hogy Walesát (kiengedték a börtönből. És szégyenkezem amiatt, hogy egyszer azt mondtam: a Solidarnosci egyszer s mindenkorra letűnt a szín«­lakásba, s közben tudtomra adta, hogy nála németek laknak, éppen ebédelnek és abból, amit nekik főzött, nekem is ad- így hát be­mentünk a házba. Engem a konyhában ültetett le. A német katonák a szobában voltaik. Egy asztalt ültek körül, előttük egy kék z-ománcos tál volt, és ab­ból szedtek ki valami tészta­félét a tányérjukra. Ruhá­zatukból arra következ­tettem- hogy harcolóala- ku-lathoz tartoznak- és most pihenőben vannak, mert a így éltünk mi! A ferentő farkasprémmel bélelt csuk­lyás anorákj.uk meglehető­sen koszos, olajos volt. Ve­lem egykorúak lehettek, rám nem sokat hederítettek, csak éppen kinéztek a szo­bából- és ettek tovább. A gazdasszony térült-for- dult és rövidesen ott párol­góit előttem egv teli tányér tarkabableves oldalassal, és melléje nagy karéj házi ke­mencében sütött. barna­piros héjú. fehér kenyér. Farkasétvággyal estem neki az elém tett ételnek, mely­nek melege éltetőén áradt szét bennem. Éreztem- hogy valósággal újjá születtem. A háziasszony eközben egv lapos tányért tett le az asztalra, rajta valami előt­tem ismeretlen étel volt Már a látásuk is gyönyö­rűséggel töltött el. Két da­rab fánkhoz hasonló má­kos tészta, jól meghintve porcukorral. Szemeimet le se véve a tésztákról, most már gyorsabban kanalaz­tam a bablevest hogy mi­előbb a kívánatos eledel­nek fogjak neki a huszon­évesek egészséges étvágyá­val. . . Kanalaztam a levest- és körülöttem minden eltűnt, csupán a két tészta volt számomra fontos. Eltűnt a háború, a menekülés fon­tolgatása. a szobában lévő németek karattyolása, min­den-minden csupán a két mákos. cukrozott valami nézett rám barátságosan és étvágygerjesztőén a tányér­ról. Két .-fekete meleg szem" a fehér kegyetlen télben és mintha azt sugározták vol­na- egyél, amíg élsz,. van remény minden jóra... - Már- már az utolsó kanál levest mertem ki. amikor nyílt az ajtó és eay kendőbe bu- g.volált kisfiú jött a kony­hába Odalépett az. asz­talhoz, ahol ebédeltem, szó nélkül elvette a tésztás tá­ről. Szégyellem továbbá, hogy biztosítottam a sajtót arról, hogy a Rakowski- kormánv 20 százalékra szo­rítja- le az inflációt." A La Repubblica tudósí­tója — egyébként gyakori vendége volt Urban konfe­renciáinak — kíváncsi volt arra is. hogy miképpen szü­letett meg ezeknek’ a sajtó- konferenciáknak a gondo­lata. Urban elmondta, hogy az ötlet' két ember érdeme. Jaruzelskié és az övé. — A párt nehéz emberei azonban hallani sem akartak róla. azzal érveltek, hogy „nem adhatjuk meg ezt a lehető­séget az ellenséges propa­gandának. dolgozzanak csak. ahogyan tudnak". Ne felejtsük,! ez még ak­kor volt, amikor a hír volt a legkeresettebb exportcikk az Oderától keletre. nyért előlem- leült egy kis sámlira, megette a tésztát, majd az üres tányért visz* szatette az asztalra. A háziasszony nemsokára bejött az udvarról, ahol addig söprcgetett, megkérdez­te, hogy ízlett a „ferenltő”? Ugyanis a tésztának ez volt a neve. Mondom, sajnos nem tudom, mert nem ettem belőle, mivel a kis­gyerek megette, mielőtt én megkóstolhattam volna, de gondolom nagyon finom lehetett. A szegény asszony azt sem tudta- mit csinál­jon. Először nekiesett - az unokájának — mert a kis* gyerek az volt —, jól össze­szidta, majd felkapta a tá­nyért, és besietett a szobá­ba a németekhez de üres tányérral jött ki- mivel már azok is megették a ferentőt a* tálból. Bozsékol- va téblábolt, majd eltűnt az éléskamrában, ahonnan egy szál füstölt kolbászt hozott ki, és az,t csomagol‘a be ne­kem útravalónak- egy jó­kora darab házikenyérrel együtt.. . Én megköszönve az ebé­det és az útravalót elbú­csúztam tőle. Ki kísért a ka­puig- és sírva mondta el, azért tette, amit tett, mert az ő fia velem egyidős le­het Talán vele is majd így bánnak valahol, mert kint van a fronton. Ezután elindultam a ta" lálkozóhelvre, a kocsihoz, ahol már ott volt a szeke- resgazda- egy zagyvapál* falvai lakos, meg a tábori csendőr. A rendőr — mint aho­gyan éreztem — nem jött vissza. Talán valamelyik kö­zeli faluba valósi lehetett, vagy rokonai laktak erre­felé. Egy darabig még vár­tunk rá, azután mi is elin­dultunk Ipolvtarnóc irá­nyába. hogy Vükére jus­sunk. Ütünk továbbra is kilá­tástalannak tűnő- értelmet­len menetelés volt a bi­zonytalanság felé! Az akkor átélt, testet és lelket pusz­tító élmények lassan már el is tűnnek az emlékeze­temből. De a ferentő „ízét” örökké érezni fogom, pedig nem is ettem belőle. Rá­gondolok, és hálával em­lékszem arra az egyszerű falusi asszonyra- aki ak­kor, abbain az , embertelen világban a. bitet, az életet adta vissza nekem azzal a tányér bablevessel. mert éreztem jó szívvel szere­tettel teszi- pedig azt sem tudta, ki vagyok. De segí­tett, az anyai szeretet ki nem alvó melegével, a ma­gyar emberek vendégtisz­telő barátságával. Segített, mert érezte segítenie kell- Sturmann Béla Séta zimankóban. Avagy idősebb korban is ajánlatos az egész­séghez mért, rendsze­res testmozgás, akár a leghidegebb időben is. Nosztalgia

Next

/
Oldalképek
Tartalom