Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-10 / 8. szám

:\í, ‘ *'J •&* %£*£ v-: ' XLVI. ÉVF., 8. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1990. JANUÁR 10.. SZERDA Dr. Kunos Péter államtitkáriStatgótnOTiban A „hóhérmunkát” a mostani kormányzat vállalja magára? Lakat került a bátonyterenyei sütőüzemre. Győzött a vállalati erdek, de a lakosság is nyert A nagykapun lakat, a vaskerítésen belül egyet­len lelket sem látunk. Az üzemépület ajtajait kulcs­ra zárták, a falak között moccanatlan a csend. Szo­morú rágondolni: nem is olyan régen, itt még embe­rek dolgoztak, kenyeret, kalácsot, egyéb péksüte­ményeket sütöttek, s kétkezi munkájuknak köszön­hetően, sűrűn gördültek ki az udvarról a mindenna­pival megrakott teherautók. Mindez már a múlté. A Bátonyterenyei sütőüzem ugyanis 1989. december 30-án befejezte a termelést. A gazda, a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat hozta meg a város lakossága és az itt foglalkoztatottak kö­rében egyaránt élénk vissz­hangot kiváltó döntését, szigorú gazdasági indokok­ra hivatkozva. A portásfülkében találjuk Kreisz Miklóst, a sütőüzem volt vezetőjét. Várja az autót, magyarázza, külön­féle karbantartó szerszámo­kat kell innen elszállítani. Kérdezem a 45 éves jó kiállású férfit: hol folytat­ja a murtkát? — Még nem döntöttem. Egy hónapig szabadságon leszek, ez idő alatt elrende­zem a sorsomat. Harminc­egy éve vagyok az ágazat­ban, de elképzelhető: új életet kezdek. Nem kifizető­dő manapság a sütőiparban dolgozni. Később elbeszéli: — Miután ismertté vált az üzem bezárása, úrrá lett a létbizonytalanság az em­bereken. Mindenki mással foglalkozott, megromlott a munkafegyelem, sokan ki­íratták magukat betegre. A szokásosnál jóval kisebb létszámmal karácsonyra 130, az újévre 110 mázsa ke­nyeret sütöttünk. A válla­lat vezetői ígéretet tették rá. hogy mindenkinek helye lesz a két salgótarjáni üzemben, ennek ellenére a negyvennyolc emberből mindössze húszán vállal­ták a bejárást. Nem utolsó­sorban azért, mert nem szervezték meg a buszköz­lekedést. Sarló Béla. a Nógrád Me­gyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója ekképpen reagál az elmarasztalásra: — Az üzemekben olyan a kenyér, illetve a péksü­temények gyártási művelet­sora, hogy képtelenség min­denki számára ideális idő­ben indítani a járatot. Hol­ott már az új mikrobuszt is megvásároltuk. Kedve­zőbb tehát, ha ki-ki egye­dül oldja meg a közleke­dést, természetesen a költ­ségeket megpróbáljuk majd valamiképpen visszatéríte­ni. Különben az ingázást vállalók a legjobb szakem­berek, csak néhányukat vesztettük el. A vállalat igazgatója sze­rint azért kellett a sütő­üzemet bezárni, mert magas az általános költsége. Ész­szerűben volt a termelés, fenntartása annál is in­kább, mert kapacitásfölös­leg van a térségben, ennél­fogva alacsony az üzemek kihasználtsága. A gazdálko­dás javításával lehetőség nyílik a dolgozók fizetésé­nek emelésére, s javítható lesz Balassagyarmaton a sü­tőipari termékek ellátása. — Létszámhiánnyal küsz­ködünk, muszáj megfizet­nünk az embereinket —köz­li az igazgató. — A Bátony­terenyéről átkerültek már kaptak 15—20 százalékos bérfejlesztést, s még ebben a hónapban legálábbb ilyen arányban növeljük vala­mennyi dolgozó bérét. Ba­lassagyarmaton felújítunk majd egy régi üzemet. Kor­szerű technológiát telepítünk bele, s erre a célra 30 mil­lió forintot kértünk a ta­nácstól. Több elképzelésünk van a bezárt sütőüzem hasznosítására, s a tanács is jól jár azáltal, ha új munkalehetőségeket terem­tünk a városban. A lakosság tartott tőle. hogy a sütőüzem megszün­tetése után romlik majd a kenyérellátás. A megkérde­zett Madar Lajosné. az áfész 29. számú ABC-jének és yaspál Gyula, a Palóo- ker 2. számú üzletének ve­zetője ígv vélekedik a ki­alakult új helyzetről: — Á kenyér már reggel hat órára megérkezik, de a minősége némileg rosz- szabb a korábban helyben sütöttnél. A kifli, a zsömle viszont jobb, mint a pász­tói. Sajnos, finom péksüte­ményeket eddig még muta­tóban sem kaptunk. Sarló Béla ígéretet tesz a panaszok orvoslására. Bíz­zunk benne: tartja a szavát. Ha ígv lesz, vélhetően ha­marosan elülnek majd a bá- tonvterenyei sütőüzem be­zárásának „mel'lékzöngéi". Mert az élet megy tövább. .. Kolaj László Fotó: Bábel László Forgács Árpád vállalja az ingázást, a salgótarjáni 2-es üzemben dolgozik. Kft. alakult a Hátravidéki Cukorgyárakban Jelentős áremelést terveznek... Még közeliek az 1989. őszi cukorgyártási kampány embert próbáló napjai. Volt úgy, hogy Dulai József, a káilóiak répaszedő mestere több éjjelt-nappalt végig dolgozott. Neki és a hozzá hasonló szorgalmas munkás­embereknek is köszönhető, hogy az 1989. évi cukorter­melés • Nógrádban a gazda­ságok többségében elfogad­ható eredményt hozott. Azonban az elmúlt éveknél jobb termésátlagok is csak mérsékelni tudták a költség- növekedések eredményt csökkentő hatását. — A nógrádi répát is fel­dolgozó Mátravidéki Cukor­gyáraidban, hogy sikerült a nemrég befejeződött kam­pány? — érdeklődöm dr. Nagy Istvántól, a gyár mező- gazdasági főosztályvezetőjé­től. — Sose legyen rosszabb! — mondja a főosztályvezető. — A 43.7 tonnás hektáron­kénti átlagtermés a gyár történelmének kiemelkedő eredménye. 64 061 vagon répát dolgoztunkl fel, 15,92 százalékos átlag cukortarta­lommal, ebből 8032 vagon cukrot raktároztunk el. A nógrádi termelők közül ki­emelném a káilóiak 36 ton­nás, a palotási 34,8 tonnás, az érsekvadkertiek 34,5 ton­nás hektáronkénti répater­mesztési eredményét. Leg­jobb cukortartalmat, 17,8 százalékot 'az őrhalmiak produkálták Nógrádban. A selypi és a hatvani gyár sokszor került a 700 vago- nos napi feldolgozás fölé. A cukorrépa egyre romló jö­vedelmezősége, a termelők műszaki hátterének' a rom­lása a nyersanyagellátást veszélyezteti. Ezt látva a cukorgyár már az elmúlt években is segített valami­lyen módon a termelőknek — így jutottak betakarító­gépekhez a nógrádi terme­lők is. De ahhoz, hogy a cukorgyárunkban termelési biztonság legyen, 6400 vagon répára van szükségünk. Ez ügyben a közelmúlt­ban kft.-előkészítő tanács­kozást tartottak Hatvanban az érdekelt gazdaságok, ahol Kovács András, a Mátravi­déki Cukorgyárak 1990. már­cius 1-től megválasztott igazgatója vitaindítójában kihangsúlyozta azt, hogy a gyárvezetés szemléletválto­zásra kényszerült. Elmondta, hogy a vállalat nyugdíjazás előtt álló igazgatója, Vra- becz Mátyás javasolta, hogy meg kell emelni a termelők felé nyújtott gyári támoga­tást, ezt a gyáregységek vezetése is támogatta. Kovács András a gyár és a termelők abszolút érdek- közösségét hangsúlyozva ki­jelentette: — Nem pofapénzt akar adni a cukorgyár, hanem szeretné a mezőgazdasági üzemek tőkéjét elviselhető módon bevonni, hogy hosz- szabb távon biztonságos le­gyen a termesztés. A jövő érdekében alapvető fontos­ságú a répaár emelése! Je­lentős áremelést tervezünk. hogy vonzóvá tegyük a répa­termesztést. Ezt a célt szolgálja a ter­melőkkel közösen megalakí­tandó Cukortermelési Kft. is, mely az első évben világ­banki hitellel és lízinggel indulna. A cukorgyár 50—52 millió forintos törzsbetétjé­vel, a belépő tagok törzsbe­tétjeikkel körülbelül 100 millió forintos induló tőkét képeznének. Ebből az első három évben a társaság 40— 50 darab nagy teljesítményű betakarítógép beszerzését biztosítaná, de nincs kizárva más, kisebb gépek beszer­zése sem. A vitában a termelők mél­tatták, hogy a több millió forint értékű gépet nem kell egy összegben kifizetni. Hangsúlyozták, hogy a répa árát kell vonzóvá tenni és garanciákat kértek arra, hogy a gyár a többi cukor­gyár áremelésével lépést tart. A hozzászólásokban el­hangzott, hogy a répater­mesztés elmúlt évekbeni negyvenszázalékos nyeresé­ge mára szinte nullára csökkent. Szabó Endre A Magyar Közgazdasági Társaság Nógrád megyei szervezetének meghívására kedden Salgótarjánba láto­gatott dr. Kunos Péter pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár. A megyei taná­csún fogadta öt dr. Körmen- dy József, a megyei tanács elnöke. Tájékoztatta az ál­lamtitkárt a megye 1990. évi költségvetéséről, a feszültsé­geket akozó gondokról, azok megoldásáról. Ezután a zsú­folásig megtelt nagyterűm­be érkezett szakembereket és az ellenzéki pártok kép­viselőit dr. Lonsták László, a Magyar Közgazdasági Tár­saság Nógrád megyei szer­vezetének titkára köszöntöt­te, majd dr. Kunos Péter pénzügypolitikánk időszerű kérdéseiről tájékoztatta a je­lenlevőket. A pénzügyi kormányzat az ez évi költségvetés ösK- szeállítósakor abból indult ki, hogy az országban sú­lyos válság van, a gazdasá­gi összeomlás határán va­gyunk, adósságállományunk eléri a húszmilliárd dollárt, rengeteg kintlevő kétes kö­vetelésünket pedig nem ér­demes leírná>. Másfél milli­árd dollár évente a kamat, az adósságtörlesztéshez és a kamatfizetéshez pedig a gazdaság működtetése érde­kében évente 3—3,5 milliárd dollárt kelj felvenni. A ta­valyi költségvetési hiány 53—54 milliárd forint kö­zött várható, amit a Magyar Nemzeti Bank hitelezett meg. Az előbbieken kívül, az idei terv összeállításakor tu­domásul kellett venni a Nem­zetközi Valutaalap felté­teleit, mely szerint az idén, külföldi fizetési adósságál­lományunkat az elmúlt évi másfél milliárdról ötszáz- millió dollárra kell csök­kenteni. Mindezek alapján alakult ki a szigorú gazdasági prog­ram, amelynek teljesítése mind az államtól, mind pe­dig a lakosságtól kemény feltételek teljesítését köve­teli meg. Az Országgyűlést megelő­zően —, ahol megszavazták az ez évi költségvetést — a pénzügyi kormányzat és a kormány tanácskozott a kü­lönböző pártokkal- A kon­szenzus nem azért jött lét­re, hogy a „hóhérmunkát" a mostani kormányzat vállal­ja magára, hanem azért, mert rájöttek arra, hogy mást nem lehet csinálni. A legnagyobb gondot az idén is a külföldi adósság jelenti. Ahhoz, hogy meg­próbáljunk kifelé indulni a válságból, olyan export- struktúrái kell létrehozni, amelynek eredményeként évi 6,5 milliárd értékű tő­kés exportunkat megtízsze­rezzük. Ez nem vágyálom! Ugyanis olyan országokban, ahol nem vo?t olyan szel­lemi kapacitás, tudományos szint, infrastruktúra, mint nálunk —, néhány éven be­lül, a korábbi nehéz helyze­tükből nemcsak felszínre, hanem az étre kerültek. A megoldás kulcsa a struk­túraváltásban van. Mivel néhány éven belül meg kell barátkozni a monetáris, fis­kális felfogással és gyakor­lattal, minden területen ke­mény, feszültséggel terhes munkára kell felkészülni. Elkerülhetetlen a feldolgo­zóipar tőkés igényekhez tör­ténő átalakítása, a vállal­kozói mentalitás kibontakoz­tatása, amely a jelenleginél alapvetően más minőségű tulajdonosi magatartásit kö­vetel, ami sajnos, nálunk még nincs meg. A vállalko­zások gyorsasága, hatékony­sága megkívánja, hogy a tu­lajdonreform mielőbb a gyors szerkezetváltásit, az eredményes gazdálkodást, a nagyobb kockázat- és fe­lelősségvállalást jelentse. Ezután foglalkozott a költségvetés kiadásait el­marasztaló kritikákkal, majd utalt arra, hogy a hosszú távú gondolkodás nem en­gedi meg, hogy ne kapjon többet a költségvetésből a tudomány, az oktatás-, az egészségügy, az eddiginél sokkal nagyobb gazdálko­dási követelményekkel együtt. Utalt arra, hogy a tanácsoknak biztosított 110 miitltárd forint az alsófokú intézmények működtetésé­hez is kevés. Az államigazgatásban végrehajtott első reformlé­péseket újabbak követik, amelynek során a személyi jövedelemadót, a normatív állami támogatást helyi adó­zással is ki lehet egészíteni, a működéshez szükséges pénz előteremtése érdeké­ben. Mivel a kormánynak igen szűk, behatárolt a moz­gástere, kénytelen volt elfo­gadni a Nemzetközi Valuta­alap feltételeit. A valuta­alap képviselői úgy véleked­tek, hogy sem a vállalatok­nak, sem a lakosságnak nincs olyan megtakarított pénze, ami fedezetet nyújt­hatna a hitelfolyósításhoz. Elmondta, hogy a szak- szervezetek azon elképzelé­se, mely szerint a belső pi­ac élénkítésével kell létre­hozni a szükséges forráso­kat, csak a kilábalás felbom­lásához vezet. Ugyanis a fogyasztói cikkek hatvan százaléka tőkés és szpeia- lista import;,>t foglalt ma­gába- FoglalKOZott még a különböző pártok inflációel­lenes politikájának külön­böző értelmezésével és a megoldás módszereivel. A tájékoztató után vála­szolt a kérdésekre. Mint mondta: az igazgató fizeté­se nem a Pénzügyminiszté­riumra tartozik, viszont el­ismerte, hogy egyes, nem termelő ágazatokban, e te­kintetben jogosak a kifogá­sok, A Nemzetközi Valuta­alap képviselői nem vették figyelembe a feltételek ki­alakításánál az itt dolgozók életkörülményeit. Ennek kapcsán elmondta, hogy az elmúlt évben négy százalékkal nőtt a belföldi fogyasztás, a külföldön el­költött valuta pedig azt mu­tatja, hogy a lakosság ' egy részének van pénze, amikor egyes rétegeknél nő a sze- génvedési folyamat, miköz­ben a piacgazdaság kialakí­tása során komoly réteg vá­lik milliomossá, mert ha­marabb kapnak észbe, és a vállalkozáshoz szükséges pénz is rendelkezésükre ált. Azért került át az . árha­tósági tevékenység a MÉM- be, mert ott megvannak a feltételek ahhoz, hogy az árak ne szabaduljanak el. A nagy adósságállományt kép­viselő külföldi hitelek csak­nem kizárólag az előző évek­ben megvalósított ’ gazda­ságtalan, nem használható nagy beruházásokban fek­szik, nem pedig a volt kor­mány és a pártvezetők va­gyonában, esetleg a külföldi bankokban, mert sohasem kaptak hatalmas fizetéseket. Elismerte: változtatni kell azon a szabályozáson, amely akadályozza, hogy a korsze­rű - technikát megvalósító, tőkés exportra termelő vál­lalatok ne kapják meg a működésükhöz szükséges hi­telt. A kérdésekre adott válasz után felkereste a síküveg­gyárat, ahol dr. Juhász Gyu­la vezérigazgató kíséretében megnézett néhány üzem­részt, majd megismerkedett az átalakulással1 kapcsolatos elképzelésekkel. Hollókő megtekintésével zárult prog­ramja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom