Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-09 / 7. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.05: Hangszemle 8.20: Szonda. 8.50: Külpolitikái figyelő 9.00: Napközben 11.05: Népek zenéjéből, magyar előadókkal 11.33: A kígyó pillantása. Saullus Tomas Kord rotas regénye, rádióra alkalmazva. 12.45: Intermiikrofon. Zenés szomszédolás. 13.00: Klasszikusok délidőben,. (Élő.) 14.05: Családi számvetés 14.35: Dzsesszmelódiák. Latin-amerikai ritmusok 15 00: Ezredforduló. A Rádiószíraház dckumemtum^ műhelyének műsora 15.30: Katonaizene. 30 éves, a Magyar Néphadsereg Zeneművészeti Tiszt- hel.vettesiképzö Szakkö­zépiskolája. 16.00: Tizenhat óra 16.15: Muzsikáló természet. öserdei ökörszemek 16.20: Vesszőparipáink. A korcsolya 17.00: Tér, idő. Tudományos figyelő 17.30: A Szabó család 18.05: Láttuk, hallottuk, • olvastuk, a zenéről 19.44: Népzenei feldolgozások fúvósötösre 20.00: Sokszemközt az egészségről ,20.30; tjjdonságaln'kból. Népzenei felvételek 21.00: Pörölve a széllel, összeállítás Füst Milán műveiből 21.49: A Shadows együttes játszik ,22.00: Hírvilág 22.30: Lemezmúzeum 23.05: Zenekari muzsika PETŐFI RADIO: 8.05: Társalgó 10.05: Op ereink ed ve löknek 11.05: Helykereső. Esélyekről, lehetősé­gekről fiataloknak 11.20: Apró-cseprő, gyerekekről 11.41: Ki kopog? A Gye.r.mekrádió műsora 12.10: Asztali muzsika 13.05: popzene sztereóban 14.00: Akit érdekel. . . i15.'U5: Csúcsforgalom. (Élő) .17.05: Tárcsázz! 17.30: Helykereső. Esélyekről, lehetősé­gekről fiataloknak 18.30: Popregiszter 19.05: Táncházi muzsika 19.30: Daráló. Folytatásos ifjúsági történet, ism. 20.00: „Tiétek az életem" Marlene Dietrich önéletrajza, zenével. II. rész 21.05: Innen, onnan. Nagy Piroska riportja 21.15: Rólunk van szó! 21.20: Nőtt kedvelőknek 22.20: Embertan, közép­haladóknak. A rendről. 23.20: A dzsessz története. 80 '57. rész. Miles Davis felvételeiből 24.00: Frankie Holliday gitározik BARTÓK RADIO: 9.15: Julius Caesar. Részletek Händel operájából 10.25: ,.A szivárvány Kimaradt.” : Dénes Zsófia emlékére ,U.»0: Zenekari muzsika 13.00: Rádiószínház. Jűdás. Sőtér István drámá­jának rádió­változata,. (1984) 13.56: I. északi kamarakórus- feszttvál. IV'2. rész. A svéd rádió énekkara éneket 15.01! Versenyművek 15.45: Labirintus. Zenei rejtvények fiataloknak 16.05: Giordano: Fedorat Három felvenásos opera 17.45: Beethoven-művek . 18.30: Na matefnjem jeziku. A Magyar Rádió szerb- horvát nyelvű nemze­tiségi műsora Pécsről 19.05: in der Muttersprache. A Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi' műsora Pécsről ,19.35: Kapcsoljuk a Zene­akadémia nagytermét. (Élő.) Michel Béroff zongoraestje Közben: 20.20: Nemzetiségi nyelvoktatás 20.40: A hangverseny­közvetítés folytatása 21.30: Basszusáriák 21.44: Évszázadok mesterművei 22.30: A Yes együttes , felvételeiből 22.53: A félelem völgye. Anatolij Prisztavkln regénye rádióra alkalmazva MISKOLCI STÜDIO: 5.55: Műsorismertetés, hirek, időjáirás. 6.00: Krónika (Kos­suth). 6.15: Információk. 6.20: Észak-magyarországi krónika. 6.30: Hírek, lapszemle (Kos­suth). 6.45: Tájak, sorsok, életképek. 7.00: Krónika (Kos­suth). 7.30: Szóvá tették, megkérdeztük. 7.45: Kiss László jegyzete. Szerk.: Zakar János. 16.30—18.30: Kereskedel­mi, információs, zenés műsor. MAGYAR televízió: TV 1.: 8.25: Képújság 8.30: Mozart: C-dúr oboaverseny. Csehszlovák film, ism. 8.50: Az öreg. NSZK bűnügyi tévéfilm,sorozat 9.50: Telelottó. 9.55: A technika, 7 csodája NSZK-rövidf ilm- serozat 10.25: Panoráma 11.10: Mozgató. 11.20: Képújság 16.40: Képújság 16.50: Pannon, krónika 17.00: Hírek ntémet nyelven 17.05: Román nyelvű nemzetiségi magazin 17.35: RTV-közönségszolgálat 17.40: Számadás 17.55: Sherlock Holmes és doktor Watson kalandjai. Szovjet tévéfilmsorozat, VII 2. rész: A véres felirat 19.05: Reklám, 19.10: Esti mese 19.20: Reklám ,19.30: Híradó 20.05: A klinika. NSZK-tévéfilmsorozat. XI 3. rész: A vallomás ,20.55: Stúdió. ’90. 21.40: párhuzamos életrajzok D c k u m eji,t u iramú sor 22.50: Híradó 3. TV 2.: 17.00: Képújság 17.15: Tv 2. Benne: Teled oktor. Orvosi tanácsok. Időskori szájparaaszok 17.45: Torpedó 18.00: Telesport 18.25: Gyerekeknek! Amerikai rajzfilmsorozat 18.46: Tv 2. 19.00: Csábítás. NDK bűnügyi tévéfilm 20.24: Tv 2. 20.30: Fejezetek az első világháborúból. Amerikai dokumentum- flim-sorozat. XXVI/3. rész: A tábornokok csatája (ism.) FF. 21.00: Híradó 2. 21.20: Tv 2. 21.40: Nnpzárta 22.25: Black Sabbath. NSZK-fiTrra 22.55: Gondolkodó 23.40: Tv 2. BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: Tévéfilm. 10.50: Sportvisszhangok 11.55: Tévébörze 16.25: A természetvédelemről 17.00: Zenés műsor 17.30: Orion, magazin 18.00: jana Eyre. Angol tévésorozat 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: A fehér betegség. Cseh film 21.45: Kanéi Capek, dokumentumfilm 22.25: Koncert 2. MŰSOR: 16.45: A tudományról és a technikáról 17.35: A napocska Ű7.55: Kalandos hajózás a tyúkokkal. NSZK- tévésorozat ,18.25: Gyerekeknek 18.55: Nyugat-szlovákiai magazin J9.10: Torna ,19.30: Híradó 20.00: Fiatalok tévékilubja 22.00: Világhiradó ,22.15: A kristály struktúrája. Lengyel film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A mélytengeri szörnyeteg (16). Színes amerikai fantasztikus kalandfilm. — Kamara: 3 és 6 órától: A nap birodalma. Színes, szinkronizált amerikai háborús film. — Kohász: Szu­perhekusok. Színes, szinkroni­zált olasz kalandfilm. — Ba­lassagyarmati Madách: Fél 4- tői, háromnegyed hattól és nyolctól: Támadók a Marsról. Színes, szinkronizált USA sci- fi. — Madách Kamara: New York-1 történetek. — nátony- terenyel Bányász: Drágán add az életed! (16). Színes, szink­ronizált amerikai bűnügyi aik- ciófilm. — Pásztói Mátra: Le­számolás (16). Színes, szinkro­nizált amerikai akciófilm. — Rétság: A bosszú börtönében. Színes, szinkronizált amerikai film. NÓGRÁDI TÁJAKON. . . TELEXEN ÉRKEZETT. . ^YVélemény A nti kis 14/atergate-ügyünk SzetttettszedeH igazság „A részvénytársaságok olyanok, mint a halak, a fe­jüktől bűzlenek." James Goldsmith, üzletember ☆ „Jelszavakból még egyetlen barikádot sem építettek fel.” H. Rafszandzsani, iráni elnök-A­„Volt idő, amikor azt hit­tem, hogy a zene: cél. Az­tán úgy véltem, hogy esz­köz. Most arra a következte­tésre jutottam, hogy a zene átalakulás: azé a személyé, aki játszik, és azé, aki hall­gatja.” Franco Battiato. zenész ☆ „A jó regény elárulja az igazságot a hőseiről. A rossz regény viszont az íróról árul­kodik.” Gilbert K. Chesterton, író ☆ „Az író tulajdonképpen a madárhoz hasonlítható, amely mindig azonos dalla­mot fütyül. Az igazi író is csak látszólag monoton, de sohasem unalmas.” » Albertq Moravia, iró ☆ „Én a gyorsolvasás mód­szerével olvastam a Háború és békét. Oroszországról szól”. Woody Allen, színész iV „Ha Nagy-Britanniába megyek, legalább három hét­re van szükségem ahhoz, hogy értsem a nyelvet.” Tom Wolfe, amerikai író Egy pillanatra sem hagy­ja lankadni figyelmünket a magyar tömegtájékoztatás. Alig csitultak el a romá­niai gépfegyverek, máris újabb szenzáció foglalkoz­tatja lakosságunkat: a ma­gyar Watergate-bodrány. Pénteken röppent a hír vi­lággá: a hazai állambizton- sági szolgálat törvénybe üt­köző módon rendszeresen figyeli az ellenzéki szerve­zetek tevékenységét. Jelen­téseket készít róluk, tele­fonjaikat lehallgatja. le­veleiket felbontja. Már aznap este a Nap- zártában bővebb és részle­tesebb információkat kaD- » hattunk. Győrffy Miklós asztaltársaságát az SZDSZ és a FIDESZ szóvivői és a BM-el,hárítás képviselője alkotta. Nem szívesen ültem volna egyikük székében sem, hiszen nem volt ez egy könnyű szituáció. Még a vitavezetőt sem irigyel­tem, mert gyakran nem ka­pott választ a legeviden- sebb kérdéseire sem. így aztán többször megismétel­te azokat, de az- is elment a választ nem adó sarokba szorított BM-e.s füle mel­lett. Leginkább ő. a hatóság embere feszengett ültében. mert, vagy titoktartás kö­telezte hallgatásra, vagy pedig nyilvánvalóan ködö­sített. Merthát az egyszerű állampolgár lelke is a hí­rek hallatán háborogni kez­dett: ne akarjon engem sen­ki megvédeni az ellenség­től, ha én nem tartok rá igényt! Különcsen nem olváh módszerékkel, ahogyan a szervezet dolgozik. Éberségüknek jómagán is majdnem áldozatul estem néhány éve — még a nagy demokrácia előtt. Rövid bé­csi hajóúton vettem részt, három napot töltöttünk az osztrák fővárosban. Aszta­lunknál egy magát nyugdí­jas ezredesn-k és diploma­tának mondó úriember ült a feleségével. Nem hiszem. hogy véletlenül került mel­lénk. ám ez kezdetben fel sem tűnt. De az már igen, hogy a hajóablakon át élén­ken figyelte a ki-, beszál­lókat, leste kit ki vár a parton. Érdeklődésére, naivan a városban tett utazásaimról részletesen beszámoltam, bár egy másik kedves utastárs már odafelé figyelmezte­tett: körülbelül húsz nem beutalt tartózkodik a ha­jón, a személyzeten kívül. Ezek beépített emberek, ne legyek bizalmas senkivel. A búcsúvacsoránál vélet­lenül elkottyantottam, hogy benéztünk a bécsi magyar könyvesboltba is. Budapes­ten elsőként — és ellenőr­zés nélkül — szálltak le az üdülőhajóról, ismerős­ként köszöntve őket a hajó­állomás tisztjei. Az egy­szerű polgár pedig csak hosszas várakozás után in­dulhatott el a vámhoz. A készséges tisztviselő majdhogynem az ajtóig jött elénk kérdésével: — „Bibliát, tiltott könyveket nem hoztak?" Akkor vilá­gosodott meg minden. Ko­rántsem a végzetszerű sors s a személyes féltésből adódó aggódó kérdezőskö- dés hozott minket össze, erre a pár napra. Ám a könyvek épségben hazaérkeztek, mert úgy lát­tam: a derék vámosnak tényleg szimpatikus lehet­tem, vagy korát megelőzve pluralista volt. Vagy ő már akkor sejtett valamit?! Buzafafvi Győző Képeslapok — méretre ' ' / > Nógrádsápon, a Május 1. Termelőszövetkezet könyv­kötészetében, ebben az évben hárommillió képes le­velezőlapot ,állítanak elő. Képünkön Lényi Ottóné és Rapari Jánosné, az MTI megrendelésére fóliázza és vágja méretre a képeslapokat. —RT— A költészet gyönyörűszép oltárán kevesen áldoznak manapság) Nem csodálko­zom, nem ért váratlanul a versek „meghalása”. Vérte- lenül történt a háttérbe szo­rítás, ugyanúgy, ahogy a kommunisták kiszorultak, ki­szorulnak a közéletből. Pe­dig szépek a versek, s nél­külözhetetlenek — mondom én. Pedig fölöslegesek, nél­külözhetők — mondják má­sok. Ha már a verseket sem becsüljük, hogyan is becsül­hetnénk egymást. Sajátos ellenpólusa a fen­ti állításoknak, hogy min­denki verset, novellát, cik­ket ír. Soha nem volt még ennyi tollforgató Magyaror­szágon. Az is igaz viszont, hogy sohasem volt még ilyen alacsony a megjelent publi­kációk színvonala. Nem az írókkal van bajom, hanem azokkal, akik megjelentetik a torzszülött írásokat. Akik nevüket adják egy-egy könyv előszavához. Nem divat ma­napság kéziratot visszaadni színvonaltalanság miatt. En­nek nemcsak az olvasók, hanem az írófélék is kárát látják. Olyanok is elhiszik magukról, hogy valóban te­hetségesek, akik reményte­len esetek. Emlékszem milyen áhítat­tal léptem1 át hajdanán né­hány szerkesztőség küszöbét. Micsoda élmény volt, ha né­hány szót váltott velem iro­dalmunk nagy öregje. Igaz, volt aki szóba sem állt ve­lem. örültem, ha elmondták, hol, s'miért törik négyfelé a kéziratom. Mert tanulhattam belőle. Legközelebb sokkal nagyobb figyelemmel írtam. A mai kezdőbbek ezt már nem igénylik, nem vágynak rá. Fel vannak magaszto­sulva. No, de erről nem csak ők tehetnek, mint már említettem. Bizony, hogy konzervatív, maradi vagyok. Állítom, nem kellene megjelennie minden könyvnek. Nem hi­szem, hogy ettől valósul meg Magyarországon a piac- gazdaság, s azt sem hiszem, ez a sajtószabadság. Mind­ezekkel együtt sem sírom vissza a régi időket. Azt, amikor az ördögi kiirt alig- alig lehetett átszakítani, amikor a kezdők helyzete szinte reménytelen volt! Amikor öt évig kellett várni egy* könyv megjelenésére! Az értékre kellene figyel­nünk mindannyiunknak. Szívvel-lélekkel támogatni kellene a tehetségeket, s a tehetségteleneket pedig nem szabadna megjelentetni. Szeretett városomban az egyik háromnapos rendez­vényen legalább öten jöttek oda hozzám — úgy mint újságírók —, hogy miről írok. mert ők is írnának az újság­nak. Mint köztudott, írónak, újságírónak nem lehet, nem illik kinevezni magunkat, írásaink, s az olvasók dön­tik el megfelelünk-e az el­várásoknak. Pesti barátom, aki szemtanúja volt a törté­néseknek, mosolyogva kér­dezte: nálatok az egész vá­ros ír? Elgondolkoztam ezen, vajon miért akar mindenki írni, miért akar erre“ a ne­héz pályára kerülni. Nem tudják, talán, hogy a ma­gunkfajták halnak a legko­rábban? Nem tudják, hogy aki ezt a hivatást választja, annak nincs egy perc nyugta sem. Nincs magánélete, ha hazatéved, otthon is tovább gyötrődik. Ráadásul kevés a fizetés... Persze, az hogy megjelenik valakinek a neve nagy vonz­erő —, egy ideig. Később már az sem. Valami mégis űzi, hajtja az embert. De már igazából nem a megje­lenés, hanem a feladat meg­oldása a lényeges. Addig iz­gatja az embert egy mű, egy csíra, amíg meg nem való­sítja. Amíg el nem készül az alkotással. Veszély rejlik abban is, hogy a folyóiratok belső (olykor külső) borítóján, a fülszövegekben előszeretettel költőként, íróként tüntetik fel a szerzőket. Ha megjele­nik egy harmatgyenge vers, vagy sok gyenge vers, vagy néhány jó vers, már magá­tól értetődik a kinevezés. A szerző pedig tényleg elhi­szi magáról, hogy... Holott az irodalomhoz valamit ko- nyítók tudják, kik az igazi írók, költők. Őket pedig nem érdekli a titulus. Csak a mű lehet a mérce, semmi más. Nem segíti a verseket ez a politizáló közeg. Nem ér­dekli az embereket más, csak a politika, a napi meg­élhetés gondja nyomja a hátukat. Két áramvonalat figyeltem meg mai költésze­tünkben. Az egyik a direkt politizálás, a másik a lan­gyos, közéletmentes iroda­lom. Ezt nem értékként, csupán tényként állapítom meg. Távolodik egymástól a befogadó és a mű. Ez persze egy másik eszmefuttatás té­makörébe tartozik. Befejezésül csak azt ké­rem, szeressük a verseket, szeressük az irodalmat is egy kicsit. S ne fogjon senki könnyel műén a húrok penge- tésihez! Barguzinból üzeni nekünk Petőfi. Ad ám Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom