Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Az energiaellátás agyközpontja Megyénk villamosenergia-ellátásának agyközpontja az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatósága telemechanikai rend­szere. A zavartalan áramszolgáltatás biztosításában két fiatal mérnök Pusztai Zsolt és Rózsa Ferenc főelőadók is haté­konyan részt vesznek. —Gyurkó -f elv.— Szaggattak-e plakátot a rendőrök? A Magyar Hírlap novem­ber 24-i számában jelent meg, hogy „Balassagyarma­ton pedig éjjel — állítólag — rendőrautókkal gyűjtöt­ték be az eigenes« plakáto­kat” Az információit, a négypárti koalíció sajtótájé­koztatóján Haraszti Miklós, ae SZDSZ ügyvivője adta. Ezjt némi eltéréssel közölte a Népszabadság és a Ma­gyar Nemzet is. * A megjelenésit követően László Sándor őrnagy, a gyarimaiti rendőrkapitányság veze tő j e,az ónnal elkezdett tájékozódni, hogy honnan ered az információ. Megke­resne Ádám Zoltánt, a FI­DESZ, dr- Samu Istvánt, és Tyekvicska Árpádot, az SZDSZ helyi szervezetének képviselőit. Mindhárman ki­jelentették, az tinformáció nem tőlük ered. Mivel a •cikkekből úgy tűnt, mintha a rendőrök utasításra csele­kedtek volna, ezért ezt egy közös közleményben korri­gálták, a mély a NÖGRÁD- ban is megjelenít. Ezt követően Lászlló őr­nagy fegyelmi eljárást kez­deményezett (munkaköri kötelessége) .ismeretien rendőr(ök) ellen. November 27-én, levélben fordult Tyekvicska Árpádhoz, az SZDSZ helyi képviselőjéhez, s kérte a -köaraműködését, mert nem lehetett egyértel­műen behatárolni, hogy hol. s miikor történt az eset. Az SZDSZ válaszlevelében négy lehetséges időt jelölt meg, ' amit újaibb levéllel korri­gált. November 19. és hú­szadika jöhetett számításba. Két tanú (állítólag) látta, hogy rendőrök tépik a ben- zinikúti óvoda mellett a plaikátokat. A rendőrkapi­tány írásban kérte, nevez­zék meg a két tanú nevét, címét, hiszen az iigaiaság ki­derítéséhez ez elengedhetet­lenül szükséges lett volna. Az SZDSZ, a kérés elől el­zárkózott, mivel a tanúknak megígérték, hogy nem fe­dik fel nevüket. Ez veszé­lyeztette a bizonyítás ered­ményességét. Tyekvicska Ár­pád elmondása szerint, a talnúk írásos vallomást tet­tek egy ügyvéd előltt. A ta­núk nem vállalták a szem­besítést. Ez a csatorna lezárult, ám szükség volt Haraszti Miklós vallomására, tőle kiderülhetett volna, hogy kiiitőSl kapták az informáci­ót. Megidézték Tyekvicska Árpádot is. Az idézésre II technika ördöge A karácsony legtöbbünk számára az öröm, az ajándéko­zás ünnepe. Hát, megkaptam én is a Magyar Posta „méltó” ajándékát! Történt ugyanis, hogy túl a családi, békés, meg­hitt karácsonyi ünnepségen, arra gondoltam, szerzek egy kis örömet a tőlünk kicsit távolabb élő ismerősömnek, aki felte­hetőleg egyedül tölti a szentestét. Felhívom telefonon, s így kívánok neki kellemes ünnepeket. Bármennyire is meg volt bennem a jó érzés, a technika csődöt mondott! Ugyanis, hiába próbálkoztunk a tárcsázás­sal, a telefonközpontos hölggyel közös erővel, hívásom nem talált visszhangra. Ezt megismételtük több órán keresztül, nagy kitartással. Mindhiába! Nyugtattam magam. Bizonyára elutazott, lement egy kié jó levegőt szippantani... Avagy még se nincs egyedül, mint ahogyan én azt gondoltam? Talán közben társra talált? De azért ott birizgált az agyamban a gondolat.J még beteg is . lehet! Vagy egyáltalán él-e még? Nem hagyott nyugodni a gondolat! Másnap vonatra ültem, és elutaztam, miközben rosszabb- nál-rosszabb gondolatok fordultak meg az agyamban. A vo­natról való leszálláskor jutott eszembe: jaj Istenem, miért nincs, szárnyam? De azért szárnyak nélkül is rövid időn belül célhoz értem. Kettesével szedem a lépcsőket, reszke­tő kézzel nyomom meg a csengőt. Ugyan mit) tapasztalok? S a legnagyobb örömömre, és meglepetésemre a néni, nyit ajtót, és invitál be a lakásba, s kérdezi: hát te? Elmesélem történetemet a telefonnal. Mire ö jót nevet és megjegyzi: hát nem ismered a magyar emberek munkáját! Történt ugyanis, hogy az ünnepek előtt javították a tele­fonvonalakat (éppen olyan céllal, hogy az ünnepekre mű­ködjön minden készülék) s néhányukat elfelejtették vissza­kapcsolni. Talán siettek ők is a karácsonyi ajándékokat át­adni? S. J. egyikük sem jelent meg, Tyekvicska Árpád szóban mentette ki maigát, Haraszti sehogysem. A második fel­szólításra végül megjelent TyékvicSkia Árpád —, fi­gyelmeztették őt, hogy az elhallgatás hamis tanuzás- nak minősül. Ám nem ne­vezte meg a kiét tanú ne­vét, mert szavát adta, nem fedi fel kilétüket. Az elmoAdottak alapján: miszerint egy magas rend­őr tépdeste a plaikátokat, a rendőrség megpróbálta be­határolni a személyit- Meg­hallgatták a szolgálatot tel­jesítő rendőröket, az ügye­letest, ellenőrizték, hogy az útiránytervtől eltértek-e. Egy rendőrségi aultó járha­tott (esetleg) arra, de azt egy női rendőr vezette. A vizsgálat megállapítottal, hogy a sajtótájékoztatón el­hangzott állítások nem iga­zolhatók. A rendőrség lezárta az ügyet, s továbbra is jókap- csolatokra tófekszik az SZDSZ-szel is. (— dám) Pár perc örömért (?) — pár év vezeklés! * + } „Közlöm, hogy ügyében a nyomozást... bekezdései alapján befejeztük. Megállapítást nyert, hogy öb ala­posan gyanúsítható a BTK. 197. § (1) bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő erőszakos közösülés bűntettéyel. Az iratokat vádemelési javaslattal az ügyészségnek megküldjük.” Akinek ez szól, az már években iszámolhatja, hogy megért-e ennyit az aktus. Az erőszakos nemi közösü­lés elkövetőiről és eljárásáról dr. Krajnák Tibor bí­róval beszélgetünk. — Milyen gyakorisággal fordulnak elő ezek az elkö­vetések? — Viszonylag kevés ügyet tárgyalunk, 1985-től 10—15 a számuk, 1989-ben nem volt ilyen eset. Tárgyaltunk 4—5 olyan esetet is, aminek az előzménye erőszakos kö­zösüléssel kapcsolatos fel­jelentés volt, de mivel va­lótlannak bizonyult, hamis vád címén kellett eljárnunk. (Az adatc'k Salgótarjánra és környékére vonatkoznak!) Ezek tehát a tárgyalt ügyek. Az elkövetések pon­tos számát viszont nem is­merjük, mert a sértettek nem minden esetben tesznek feljelentést. Az elkövetések alkalom­szerűek. Általában nem úgy indulnak, hogy az elkövető­nek 'már eleve ez a szándé­ka. A fiatalabbak esetében jellemző, hogy a közös szó­rakozást követi az erőszak, és gyakran a lányok tehet­nek róla... — Milyen bizonyossággal ál­lapítható meg a tényleges nemi erőszak elkövetése? — A rendőrség a sértett feljelentése alapján vizsgála­tot indít. Mivel ilyenkor ál­talában nincsenek tanúk, a vádlottak szinte mindig tagadnak. Vagy úgy védekez­nek, hogy nem történt kö­zösülés', vagy úgy, hogy a közösülés alkalmával nem történt ‘’’erőszak. Az is elő­fordul, hogy alibit tudnak igazolni. Vannak viszont olyan jelek, amelyek egyér­telműen erőszakra utalnak, ilyenek például a nőgyógyá­szati vizsgálat során megál­lapított jellegzetes sérülések. A rendőrség a nyomozás befejeztével az ügyet továb­bítja az ügyészségnek. Ha az ügyészség nem látja bi­zonyítottnak az erőszakos közösülést, akkor megszün­teti az eljárást; ha viszont igen, akkor vádat emel a bíróságon. — A bírói mérlegelés mi­lyen mértékben befolyásolja a döntést? — A bűncselekmény sú­lyosságára való tekintettel a rendőrség komoly nyomo­zást folytat. Sók a megszün­tetett nyomozás, így már csak a biztos esetek kerül­nek a bíróság elé. Ha a bíró nem teljesen biztos abban, hogy a vádlott elkövette az erőszakot, akkor fel kell mentenie. (A már említett ügyekben egyetlen felmen­tő ítélet sem született.) — Milyen büntetést szab­hat ki a bíróság? — Alapesetben (amikor csak erőszakos közösülés történt) 2—8 évet. Az erő­szak minősített eseteiben (nevelése felügyelete alatt álló személy sérelmére, vagy többek által azonos alkalom­mal elkövetett cselekmény esetén) 5—10 évet. A bünte­tések olyan szigorúak, hogy minden esetben fellebbez­nek. Ezt az ügyész, vagy a vádlott és védője teheti meg. A sértettnek nincs fellebbe­zési joga, ő tanúként szere­pel az ügyben. •A büntetés korlátlanul enyhíthető, akár mellőzhető is abban az esetben, ha a felek (a vádlott és a sértett) az ítélet kihirdetése előtt összeházasodnak. A vádlottak gyakran hi­vatkoznak a nő (sértett) er­kölcsi feddhetőségére. De ez nem menti az elkövetőt. Minden nőnek joga van, hogy maga válassza meg a partnerét... Dudellai Ildikó Japán segély Magyarországnak — illúziók nélkül Japán lapjelentések szerint a magyar kormány által a tokiói kormányhoz közel­múltban eljuttatott konkrét segítségkérési csomagterv messze túllépi azt a keret­összeget, amit a japán ka­binet erre a célra jóváha­gyott. Valószínű, hogy a magyar vezetőket csalódás éri majd, amikor Kaifu Tosiki mi_ niszterélnök magyarországi látogatása alkalmával csu­pán azt a segítségnyújtási programot ismerteti majd, amely egy 50 millió dollá­ros keretnek a kisebb ré­sze. Az összeg nagyobb há­nyadát ugyanis a Lengyel- országnak nyújtandó élel­miszersegélyre, fordítják majd, és ami marad, azon Varsó és Budapest osztozik. Magyar részről környezet- védelemre és szakember- képzésre kívánják fordítani az összeget. Mindezt a The Daily Yomiuri című japán lap közölte szombaton, címolda­lán. A Jamiuri Simbun az angol kiadással egybe­hangzóan ismerteti azt a 21 konkrét igényt, amely hét különböző területen részletezi, hogy miben kéri Japán támogatását a ma­gyar kormány. A listát tar­talmazó dokumentumot a tokiói magyar nagykövet átadta a Jomiuri Simbun munkatársának, aki ennek alapján ismertette a pénz­ügyi támogatástól a vegyes vállalatok alapításán, mű­szaki együttműködésén ke­resztül egészen a történel­mi épületek helyreállításá­nak megfinanszírozásáig és az Expo ’95-ös tervhez kap­csolódásig terjedő részletes csomagtervet. >ii:(,s7.ITi:i\t'\k Elvesziiletések — Műabortuszok 3—2 Eleg-e a RRagzatuédö Tarsasi A zt hiszem, a címbeli negközelítésben, a legszembetűnőbb az, amftt egy kiadványban olvastam a minaip. Eszerint, 1954. és 1987. között, Magyarorszá­gon minden öt megfogant gyermek közül kettőt el­pusztítottak. A két időpont közöttt hazánkban 4 303 590 művi terhességmegszaíkí- tást végeztek, vagyis napon­ta 365-öt. Ennek következ­tében Magyarország né­pessége évente egy székeis- fehérvárnyival fogy. Ezek a számok elég kétségbeejtő- ek ahhoz, hogy önmagukért beszéljenek. Sok európai országban már több évtizedes hagyomá­nya van a Magzatvédő Tár­saságoknak, hogy csak Ausztriát. Olaszországot, Belgiumot és Angliát sorol­jam a teljesség igénye nél­küli. Nálunk ez a szervezet alig több mint egy eszten­deje működük. Taglétszáma 300 körüli, tagjai segéd­munkásoktól orvosokig, a legkülönfélébb foglalkozá­sok művelői. Mórt tervezik, országos hálózat kialakítá­sát, mindenhonnan várnak jelentkezéseket sorainkba. Az életet védő társaságok az eredményes fellépés érde­kében nemzetközi szövet­ségbe tömörültek, melynek már a magyar Magzatvédő Társaság is tagja. A hazai Magzatvédő Tár­saság, a születendő gyermek érdekében az abortusz el­len mozgósít. Nemzetiközi összehasonlításban, sajnos, rekordereknek számítunk t er h ess é g m e gszakft á s ok - ban. A statisztikák szerint, ezer szülőképes korú 15—40 év közötti nő közül 36, dönt az abortusz mellett, ami hatszorosa az NSZK hasonló adatának- A megfogant em­beri élet védelmében, fon­tosnak tartják a felvilágosí­tásit, elsősorban tehát a fia­talokhoz szólnak. Orvosaik rendszeresen tartanaik elő­adásokat az iskolákban, s az elmondottak illusztrálásának levetítik az abortuszt bemu­tató Néma sikoly című fil­met. Mint említettem, az eddi­gi adatok, a Mit csinál a Magaza tvédő Társaság? cí­mű kiadványból . származ­nak. A cél szép és nemes, ezzel mindenkivel együtt, egyetértek. A dolognak azon­ban van egy másik oldata is. Eltekintve a kiskorúak­nál előforduló szélsőséges esetektől1, az érett nők zö­mét — százszázalékos biz­tonságot nyújtó .módszer nem lévén — a jelen pil­lanatban egyáltalán nein gyermekcentrikus szemlé­letű gazdasági mechaniz­mus kényszeríti arra, hogy a mégoly áhított második, vagy harmadik gyermekét ne szülje meg, mert nincs reália anyagi alapja felne­velésének. Ehhez sajnos, né­zetem szerint, nem elegendő a Magzatvédő Társaság, mint szervezet. Joggal vető­dik fel a kérdés, hogy mi­re szüljenek a mai fiatal lányok, amikor több évti­zedes munkával lehet egy Lakásravalót összegyűjteni, addigra pedig már nem tar­toznak szülőképes korba. Zsíros kenyéren pedig ak­kor sem lehet egy gyere­ket félévéin!, ha már ki­nőttek ehhez a fogai. Talán sokan zokon vehetik egy olyan huszonéves fiatalem­ber sorait e tárgyban, aki­nek még nincs sem felesé­ge, sem gyermeke. Nem is szenitírásra készültem, ami­kor ezeket aiz adatokat ol­vasva tollat ragadtam. Csak azt hiszem, nem állok egye­dül véleményemmel. Balázs József

Next

/
Oldalképek
Tartalom