Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON, ^LEXEN ÉRKEZETT^lligi^^' ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk az újság« Két esemény Vanyarcról Minden évben megren­dezzük az idősek napját. Most is, a tornateremben terített asztalok várták a 160 meghívott vendéget. Az előadás verssel kezdő­dött, majd az énekkar dal­csokrot adott elő. A tánc- szakkörösök először népi já­tékokat, majd sárközi tán­cokat mutattak be. Pleva Zsuzsa — aki már több ver­senyen is képviselte isko­lánkat — két szlovák nép­dalt énekelt. Ezután, a zene­iskolások szerepeltek. A műsor után az igazgató néni mondott pár szót, majd a vanyarci tsz elnöke arról számolt be. hogyan telt el az 1989-es esztendő a termelő- szövetkezet életében. ☆ Sportbált rendeztünk is­kolánkban. A hatodikosok díszítették a termet, a hete­dikesek voltak a szendvics- és süteményfelelősök, míg a nyolcadikosok árulták a tombolát. Ezen az összejövetelen jutalmazták meg az 1989-es év legjobb sportolóit. A már javában folyó diszkót meg­szakítva kezdődött a tombo­la húzása. Akiinek szerencsé­je volt, különböző ajándék- tárgyakat nyerhetett. öt órakor megérkeztek a káliói nyolcadikosok, akik a vanyarci nyolcadikosok ven­dégei voltak. Sok ismerős arccal találkoztunk, de akit még nem ismertünk, arra ez az összejövetel adott jó al­kalmat. A fiatalabbak hét órakor, míg mi, nyolcadiko­sok nyolc órakor intettünk búcsút egymásnak. Mojzes Tímea J6I dolgoztak szakköreink Nemrégiben a községi ta­nácsháza épületénél Fri- valdszky Imre, nagy magyar biológus munkásságának em­lékére ünnepélyes keretek között emléktáblát avattunk. Az általános iskola irodalmi szakköre műsorral emléke­zett meg a nagy tudós élet- útjáról. De ez a szakkör Budapestre is ellátogatott, ahol az Irodalmi Múzeum­ban Petőfi Sándorról, Rad­nóti Miklósról, Móricz Zsig- mondról készült kiállítást tekintette meg. A természetjáró szakkör, — amely már húsz éve a Frivaldszky Imre nevet vi­seli —, több kutató kirándu­lást szervezett. Többek kö­zött a jobbágyi Nagy-Hársas hegyen hólyagos andezitet és májopált gyűjtöttek < a szakkör tagjai, Kozárdon pe­dig a lajta mészkőben tenge­ri kagylók és csigák után kutattak. Egy-egy ilyen gyűjtőút is bizonyítja, hogy minden egyes tag nagy örömmel és lelkesedéssel végzi ezt a munkát. Oro)<z Erika Jobbágyi Sziráki túra a A Nógrádkövesdi Általá­nos Iskola diáksportkörének természetjáró szakosztálya a téli szünetben túrát szerve­zett a sziráki kastély meg­tekintésére. Galgagutáról autóbusszal érkeztünk Szi- rákra, majd rövid gyaloglás után elénk tárult a gyönyö­rűszép kastély és parkja. A kastélyszálló háznagya a maga humoros előadásá­ban történeti áttekintést adott a kastély eredetéről, majd tárlatnézésre invitált bennünket, ahol Sass Szil­via operaénekesnö festmé­nyeiben gyönyörködhettünk. Ezután a kastélyszálló lo­vardájába mentünk, ahol egy órán keresztül két ló állt rendelkezésünkre. így hát felváltva nyeregbe pat­tantunk. s a lovászfiúk se­gítségével körbe-körbe lova­goltuk a festői környezetet. Sort kerítettünk a finom falatok elfogyasztására is, melyet a szálló ebédlőjében, a diákzsebhez igazodó áron, kulturáltan, kedvesen szol­gáltak fel. Pintér Ferenc és Bendik Tamás kisérő tanárainknak köszönhetően egy tartalmas, kellemes napot hagyhattunk magunk mögött. Kiss Mónika Becske Vidám Parktól az Erkel Színházig Az elmúlt hónap élményei közé tartozott az a buda­pesti út, amelyen úttörő- csapatunk részt vehetett. Először az állatkertbe- majd a Vidám Parkba mentünk. Igaz, hogy itt csak a do­dzsem és a játékkaszinó mű­ködött, de így is jól érez­tük magunkat. A Skála Metró áruház volt következő úticélunk. Innen a Planetáriumba men­tünk, ahol egy kis ízelítőt kaptunk a csillagok világá­ból. Végezetül az Erkel Szín­házban, kiváló előadásban megtekintettük a Hunyadi László című operát. Éjszakára értünk haza. másnap pedig — bár kicsit álmosan — élményekkel tel­ve mentünk az iskolába. Kovács Szilvia, Makai Krisztina Kazár Sarokszerkesztő: Kovács Margit A zánkai úttörövárosban jártunk A Nezsai Általános Iskola pályázat útján elnyert egy zánkai utat. A táborozás időtartama, január 14- töl 23-ig tartott. Az iskolából 120-an mehettek. Érde­kessége ennek az útnak az, hogy ez idő alatt, saját növelőink tanítottak, s a programokat is ők állították össze. Volt szellemi és sportvetélkedő, diszkó, kirán­dulás, gyárlátogatás és még sok más színes program. Örültünk az glnyert táborozásnak, hiszen sokan most jártak először Záinkán. Reméljük, a jövőben még újabb városokkal is megismerkedhetünk. Varga Szilvia. Szalatnai Tímea Szépség- és táncverseny Salgótarjánban, a Csizma­dia Sándor Úti Általános Iskolában a 7. osztály kínált változatos és igen érdekes programot. Nagyszámú közönség előtt szépség- és táncversenyt rendeztek. A táncversenyen lambada-, lakodalmas- és diszkótánctudásukat mutat­hatták be a vetélkedő részt­vevői. A lambada győztesei: Be- recz Laura és Horváth Ro­land 3. osztályos tanulók. A lakodalmastáncot Oláh Szilveszter nyerte- míg a disakótáncban Varga Noémi és Lakatos Genovéva 6. osz­tályos tanulók remekeltek. A koronás szépségkirály- nővé a 8. osztályos Rutkai Editet, szépségkirállyá a 6. osztályos Göcző Gábort vá­lasztották. Mindegyikükre büszkék va­gyunk. A program m ind any- nyiunknak szórakoztató és érdekes volt. Nagy Julianna r REJTVÉNY Betűvirág Ha az ábrába írt betű­párokat sorrendbe rakjátok egymás mellé, egy magyar író nevét kapjátok eredmé­nyül. Ki az író? Ezt küld­jétek be címünkre, NÓG- RÁD-szerkesztőség, ŰTTÖ- RÖSAROK. Salgótarján, Pa- lócz Imre tér 4. Beküldési határidő: feb­ruár 9. Legutóbbi rejtvényünk számtani feladatát azok ol­dották meg helyesen, akik­nek kitöltött táblázatuk egyezik a miénkkel. A következő öt pajtásnak kedvezett a szerencse: Ná- dasdy Katalin Salgótarján. Krajcsi Donna Bátonytere- nve, Sándor Ágnes Pásztó. Széles Péter Csesztve, Gódor Zoltán Palotás. A könyveket postán jut­tatjuk el részetekre! A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében, tizennégy lakáscfs társas­házi épül Balassagyarmaton, a Mikszáth úton. A PEVA-technológiával készülő B jelű épületet, április végén adják át műszakilag az építők. Jelenleg a belső szakipari mun­kálatok és a külső homlokzat készítése adja a fő feladatot a szakembereknek. —RT— Salgótarjáni Városi Televízió: Választani nem könnyű dolog... ígéretének megfelelően nem szünetelteti adását csütörtökönként a Salgótar­jáni Városi Televízió, mi­ként azt a helyi ellenzéki pártoknak, itt, a NÓGRÁD hasábjain megjelent nyílt levele feltételezte. Sőt, in­tézményünk annyira komo­lyan vette a választási kam­pányt, hogy — a társmé­diákhoz hasonlóan — egyez­tető megbeszélésre hívtuk meg stúdiónkba a válasz­tásban érdekelteket. Megmondom őszintén, szenvedélyes vitára számí­tottunk, melyben mindenki saját érdekeit védelmez­te volna körömszakadtáig. Ehelyett igen konstruktív együttgondolkodás jellemez­te a tárgyalást. Hogy en­nek végeredményét főbb vonulataiban közreadjuk, annak az az oka, hogy a Sokat emlegetett (szidott) választási szellemet szeret­nénk hasonlóan alkotó­szellemű irányba terelni, mert hogy így is lehetsé­ges. . . Néhány mondat erejéig azonban visszakanyarodnék a már említett levélhez. Va­lóban terveztük, hogy a mű­szaki átállás időszakában nem készítünk úgynevezett sa­ját, képes anyagokat. Ennek az volt az oka, hogy az ed­dig használatos VHS-rend- szerű technikánk a végét járta, hiszen alapvetően nem ilyen célra szánták. A múlt év végén ráadásul megérkezett profi felszere­lésünk (U-matic) is, így elvileg nem lett volna aka­dálya az átállásnak. Mivel azonban ez az új beren­dezésegyüttes sokkalta bo­nyolultabb, mint elődje volt, ezért kértünk némi türelmet. / Az egyeztető tárgyalá­son a jelenlévők személye­sen is meggyőződhettek ar­ról, hogy állításunk valós problémákon alapszik. Mű­szaki szakembereink vál­lalták, hogy a „betanulási" időszakot lerövidítik, s így már a jélzettnél korábban, februárban is sugárzunk sa­ját készítésű, képes műso­rokat, természetesen kap­csolódva a választási kam­pányhoz. Lehetőségeink a korszerűbb eszközök belé­pésével is korlátozottak, s ennek figyelembevételé­vel tettünk javaslatot a résztvevőknek műsorstruk­túránk kialakítására. Szerkesztőbizottságunk alapvető fontosságúnak tart­ja a választási esélyegyen­lőség biztosítását. Törvény írja elő számunkra, hogy egy alkalommal ingyenes műsoridőt bocsássunk mind­azon képviselőjelöltek, pár­tok, szervezetek rendel­kezésére, akik ezt igény­lik. Ezért úgy határoztunk — közösen a jelenlévők­kel —, hogy március 1-én, valamennyien igénybe ve­hetnek 3 perc műsoridőt. Minden más esetben köte­lességünk jelezni, hogy a műsor fizetett hirdetés. Korlátozott lehetősé­geinkről tettem említést az imént. Nos, jelenleg hat­fŐs létszámunk és két ka­meránk nem teszi lehető­vé, hogy valamennyi vá­lasztási eseményen jelen le­gyünk. Ezért a már jól be­vált képújságot ajánlottuk fel erre a célra, melyben a közérdekű eseményekről ér­tesíthetik a lakosságot a kampány szervezői. S hogy elejét vegyük az. esetleges vitáknak, a vá­lasztási műsorsorozat egy interjúval indul, február 1-én, melvben a legfonto­sabb tudnivalókról szól dr. Farkas Imre. a Nóg­rád Megyei Tanács vfo-tit- kára. A választások előtt — az STV történetében elő­ször — kerül sor élő mű­sorra, március 22-én, a József Attila Művelődési Központban, Zengő Árpád és Tanka László szerkesz­tésében. Ebben a képvise­lőjelöltek válaszolnak — egyebek között — az önök kérdéseire is, mely­hez a telefonszámot ké­sőbb adjuk közre. Egy hét­tel később pedig 'beszámo­lunk a választás, szűkebb pátriánkra érvényes vég­eredményéről. Talán a leírtakból is kö­vetkezik, hogy az STV ré­széről a műsorkészítés a né­zők érdekében történt. Mi őket választottuk. Remél­jük, a pártok, szervezetek, független jelöltek is így gondolták.. T. Németh László szerkesztő-riporter A kenguru nagyon kü­lönleges szervezetű állat, és ma már csak Ausztrá­liában él. Állva körülbelül két mé­ter magas. Rendszerint azonban ülni szokott, erős combjára és farkára tá­maszkodva. így is mintegy másfél méteres• ha üldöző­be veszik, akkor mutatja meg igazi tudományát. Ha­talmas hátsó lábaival há­rommétereseket ugrik és egy üldözője sem képes utol­érni. Nagy veszély esetén aztán képes még kilenc métert is ugrani. Órán­ként képes 80 kilométeres sebességgel haladni• s ka szükséges, hosszú órákon át lankadatlanul. Ha ku­tyák veszik üldözőbe, rendszerint vízbe mene­kül. Persze a vérszomjas ebek is követik. Mikor azon­ban már a mélybe jut­nak, a kenguru a vízbe nyomja a kutyák fejét, míg azok meg nem ful­ladnak. Ha nincs más hát­ra, akkor a szárazföldön is felveszi üldözőivel a harcot. Ha méteres farká­val rávág egy kutyára■ an­nak azonnal vége. Ennek és csodás ugróművészeté­nek köszönheti, hogy nem sikerült ellenségeinek ki­irtani fajtáját. A legérdekesebb azon­A termész&t csodái flz állatvilág ■ ■■■■■ r r a okolvivoia ban az a szőrrel bélelt táska, ami a kenguru ha­sa alatt helyezkedik el. Ebből nézegetnek kifelé a kíváncsi kis kenguruk. Mintegy három centimé­ter nagyságú a kenguru, amikor a világra jön. Nyu­godtan elfér egy evőka­nálban. Egy dolog azon­ban már akkor is ki van fejlődve rajtuk, és ez a kezük. Csaknem olyan, mint az ember keze. En­nek segítségével bújnak anyjuk meleg erszényébe■ ebbe a meleg biztonságos pólyába, ahol anyjuk mel­lén a táplálékot is meg­találják. Ha egy kenguruanyát ül­dözőbe vésznek és elfog­nak, sohasem találják meg erszényében kicsinyét. Me­nekülés közben ugyanis elrejti azt egy bokorban. Csak akkor megy vissza érte, ha már elmúlt a ve­szély. A kenguru igen szeret bokszolni. Ezért is szok­ták az ökölvívó-egyesüle­tek címerükre festeni a kengurukat. Csordákban élnek. Egy csapatba 20—25 kenguru tartozik. Kora reggel és alkonyaikor ropogtatni kezdik a füvet és a leve­leket. Délben azonban pi­hennek és játszanak. Leg­kedvesebb játékuk az ököl­vívás. Két kenguru bok­szolóállásba helyezkedik. Kezükét védőén maguk elé tartják és erős farkuk­ra támaszkodnak. Az első kör után szünet követke­zik, azután tovább folyik a küzdelem. Nem azért játszanak, hogy a másikat legyőzzék■ magában a já­tékban lelik örömüket. Kevesen tudják, hogy mennyire félénk állatok. A foglyok egy része a szó szoros értelmében rémü­letében pusztul el. Félel­mét erős tajtékzás jelzi, s a tajtékkal lábait és kar­jait kenegeti, aztán nyal­dossa. Közben őrjöngve futkos ide-oda, majd leül, reszket■ feje rángatózik, füleit mozgatja, tajtékzik és újra meg újra reszket. Végül megszokják a fog­ságot, a nőstények utódo­kat ellenek az állatkertek­ben. és 10—15 évig is el­élnek rabságukban. Nagy Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom