Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990. JANUAR 2.. KEDD NOGRAD 3 Aki másodszor is megszületett... MUMMHHnHRSHSHK Neve annak idején bejárta a honi sajtót, ámbár jóma­ga szívesen le­mondott volna a nem kívánt népszerűségről. Ö ült annak az Ikarusnak a volánja mögött, amelyik a múlt év febru­ár 15-én 7 óra 40 perckor, Szalmatercsen frontálisan ösz- szeütikiöziöft egy tehergép­kocsival. A rettenetes karambol kö­vetkeztében a helyszínen meghalt az IFA sofőrje, a 34 éves, pász­tói lakos Csu­haj Tibor Zol­tán. Az autó­busz utasai kö­zül öten súlyos, tízen köny- nyű sérülést szenvedtek. A BX 97—90 forgalmi rend- .... .számú gépjárművezetőjét életveszélyes állapotban szállították a salgótarjáni kórházba. Év vége lévén, mi, króni­kások is számvetést készí­tünk a magunk mögött ha­gyott esztendőről, tgy jutott eszünkbe: vajon miként alakult a sorsa Kökény Mi­hálynak, az Ikarus vezető­jének? Elsőként a1 munkáltatónál, a Nógrád Volán, balassa­gyarmati üzemigazgatóságá­nál érdeklődünk. Dorogi István igazgató készségesen tájékoztat: — A vizsgálat megállapí­totta : buszvezetőnk nem hibáztatható! a karambolért, hiszen nem tudhatta, hogy azon a kétszáz méteren jég­pályává változott a műút. Tudniillik sehol másutt nem volt eljegesedés. Kö­kény Mihályt egyébként is nyugodt, körültekintő em­bernek és kitűnő gépkocsi- vezetőnek tartjuk. Szeren­csére túlélte megyénk múlt évi legsúlyosabb, tömeges közúti balesetét, de jelen­leg is táppénzen van. A cí_ me: Balassagyarmat, Rá­kóczi út 30 36. A csöngetésre a házigazda ' nyit ajtót. Hallva, mi járat­ban vagyunk, beinvitál az otthonukba. Első pillantásra feltűnik a szőnyegre állított szobakerékpár. — Naponta többször és egyre hosszabb ideig hajtom a pedált — mondja a 46 éves középmagas, zömök, barátságos férfi. — Muszáj erősítenem a lábizmaimat. Szépen javul az állapotom. Rendszeresen sétálgatok az utcán, sőt, hónapok óta a Trabantot is vezetem. Kökény Mihálynak gye­rekkori álma volt,' hogy gépkocsivezető legyen. Ha a szülőfalujába, Szentére be­gördült egy gépjármű, ő máris ott termett mellette. Mágnesként vonzotta) az autó, számára mindmáig csodálatos zene a motor zú­gása. Alig várta, hogy be­töltse a 18. életévét, azonnal jelentkezett gépkocsivezetői tanfolyamra. — Huszonnyolc éve veze­tek. Ez idáig már legalább kilencszázezer | kilométert hagytam magam mögött, egyetlen karcolás nélkül. Én mindenkinél jobban tudtam; hogy a szalmatercsi baleset­ért sem lehetek a felelős. Amikor értesültem- a vizs­gálat eredményéről, azt mondtam: mégis van igaz­ság az életben! A helybeli Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat­nál dolgozó felesége szólal meg: — A munkahelyeimen ér­tesültem á balesetről. Ki­esett a kávéscsésze a ke­zemből... Nem és nem akar­tam elhinni. Hiszen az én férjem olyan kötelességtudó, gondos, hogy akár este nyolc órakor * is ott segéd­kezett a műhelyben, ha ja­vították az autóbuszát. Mi­után megláttam a roncso­kat, csak sírtam és sírtam, mert azt hittem, hogy meg­halt a férjem. Szerencsére él, másodszor is megszüle­tett­Kökény Mihály azon a tragikus szerda reggelen is negyed ötkor kelt, megbo­rotválkozott, megmosako­dott, felöltözködött és indult a főtéren lévő buszához. Út­közben, akárcsak gyerekko­rában, csizmás lábával megpróbált csúszkálni, fi­gyelte, jeges-e az út. Nem volt az, mindössze vékony vízréteg borította a bitument. Salgótarján felé haladva, többször is fékezett, ellenő­rizte az útviszonyokat. Rend­ben beért a megyeszékhely­re, majd Budapestre indult a járattal. — Alighogy beértem Szal- matercsre, a kertek felé lejtő kanyarba, egyszercsak éreztem: csúszik balra a busz hátulja. Jobbra fordí­tottam a volánt, de a jár­mű nem engedelmeskedett. Mintha a levegőben lettem volna... Miközben próbál­tam egyenesbe hozni az Ikarust, észrevettem egy fe­lém robogó teherautót. Jó­magam ötvennel haladtam, az valamivel többel. A so­főr nyújtott karral markol­ta a kormányt és csak né­zett mereven előre. Tudtam, már nem kerülhetjük el az összeütközést. Behunytam a szemem, s ekkor belém ha­sított a fájdalom: soha töb­bé nem láthatom a családo­mat! Aztán iszonyatos erő_ vei összecsapódtunk, s csend lett körülöttem. Azt gondoltam, hogy meghal­tam. Idő múltán mégis kinyi­tottam a szememet, s lát­tam: beszorultam a volán és az ülés közé. Talán húsz percet lehetett ebben a helyzetben. Időköz­ben katonai jármű érkezett, kicsit meghúzta a busz ele­jét, s így engedett a kor­mány! nyomása. Akkor is eszméleténél volt, amikor szirénázva befutottak a mentők. „Véralkoholt leven­ni!” — mondta valaki, s ő legszívesebben ráfelelte vol­na: „Hiszen) sohasem iszok, ha volán mögé ülök.” Utá­na elvesztette az eszméié, tét... öt hónapig és két napig volt kórházban. Négyszer műtötték, majd minden al­kalommal öt órát feküdt a műtőasztalon. Utólag árul­ták el az orvosok: legfeljebb egy százalék esélye volt a megmaradásra. Azt mondja: Csiky, Vekszler és Szekér főorvosoknak, az őt gondo­zó ápolónőknek köszönheti az életét. A munkatársak, a vezetők látogatása isi erőt adott a gyógyuláshoz. A fiú, a 16 éves Attila, aki a szécsényi mezőgazda- sági szakközépiskolában ta­nul, csendesen hallgatja ap­ja szavait. Aztán megszó­lal: — A baleset nagyon meg­viselt, de nem térített el a szándékomtól: én is buszve­zető leszek. Imádom a gé­peket... Kökény Mihály búcsúzás­kor azt mondja: — Jövő májusban, vagy júniusban szeretnék vissza­menni dolgozni. Már nagyon vágyom a munkám után: álmomban kétszer is vezet­tem a buszt. Ha nem vesz­nek vissza, akkor taxis le­szek. Mert én ezután is csak a volán mögött tudom! el­képzelni az életemet... Kolaj László Fotó: Rigó Tibor Pdrlzsi élmény A főszereplő és a tanítvány Düsseldorf, Tokió, Milánó után a negyedik külföldi út­ja Párizsba vezetett az erős testalkatú, — valamikor bir­kózott — tömött fekete ba­juszt viselő, megnyerő fiatal­ember Tóth Sándor, a Sal­gótarjáni Síküveggyár fej­lesztési osztályvezetője. — Ez utóbbi két helyem korszerű üvegfeldolgozó be­rendezéseket vásároltunk — tért úticéljuk lényegére az osztályvezető. — Négy olyan berendezésről volt szó, ame­lyet egy versenytárgyalás már megelőzött. Nekünk az ajánlatok közül azt kellett kiválasztanunk, amely mű­szakilag és tartalmában a legmegfelelőbb. Milánóban 800 ezer dollárért vásárol­tunk egy kettőalakos vágó­gépet, amely egyenes vágás­ra is alkalmas. A másik két új belga gyártmányú alakos csiszológép is a legmoderneb­bek közé tartozik. Az így szerzett üzleti tapasztalatok birtokában jutottam el Pá­rizsba, dr. Juhász Gyula, vezérigazgatónk és Máté Lajos, a Ferrunion Külke­reskedelmi Vállalat vezér- igazgatójának kíséretében. Feladatunk, a négyfejes au­tomata húzógép előnyös meg­szerzése volt. Ennek kap­csán nem mindennapi él­ményben volt részem. A tárgyalások során a főszerep­lő Máté Lajos volt, a tanít­vány pedig én. A tárgyalási aktust egy műszaki egyeztetés előzött meg. Ennek ismeretében ke­rült sor a tárgyalásra. — A főszereplő nemcsak olaszul, hanem franciául is kiválóan beszél. Ez az üzlet­kötésnél nagy előnyt jelent, mert az üvegipari gépvásár­lás széles látókört és sokirá­nyú tudást kíván. Mivel kezdő vagyok a szakmában, minden apró jelenségre na­gyon odafigyeltem. Például rájöttem arra, hogy a fel- készültség mellett milyen döntő a jó kapcsolat. Máté Lajos mind műszakilag, mind más tekintetben igen otthon volt, hamar meg­érezte azokat a lehetősége­ket, hol lehet eredményt el­érni. Bizonyította, hogy a jó üzletkötéshez hatalmas türelem is kell. Amikor felálltunk a tárgyalóasztal­tól az eredeti árral szemben 130 ezer dollárt takarított meg nekünk. Az ő jutaléká­nak levonása után, a meg­maradt összegből, újabb kisgépekkel tudjuk felfrissí­teni gépparkunkat. — Az előbbieken kívül, még mire emlékszik szíve­sen, párizsi útjuk alkalmá­ból. — Tudok angolul, ez azon­ban kevés, ugyanis az üve- gesszatomában a gépi be­rendezésék eladásánál vi­lágszerte az olaszt és a franciát beszélik az ezzel foglalkozó emberek, Sok mú­lik azon, hogy az induló ősz* szeg megbízható tárgyalási alap legyen. Ennek megfele­lően fontos, hogy ismerjük más cégek ajánlatait, piaci pozícióját, tárgyalási kész­ségét. Arra is nagyon ügyel­ni kell, hogy a partner aa első perctől kezdve, egészen a tárgyalás végéig minden pillanatban érezze, hogy szándékaink komolyak. Ezt ha­tározott fellépéssel, bizton­sággal kell megalapozni, az általunk felkínált árat pedig meggyőződéssel szükséges tolmácsolni. — Ha az előbbieket sorra veszem, akkor csupán egy következtetésre tudok jutni: — nagyon intelligensnek keli lenni. — Igen. Hiányát hamar észreveszik — hangsúlyoz­za a párizsi sikerélmények­től még ma sem szabadulni akaró és tudó műszaki szak­ember, aki pályafutását a gyárban, a kísérleti üzem­ben kezdte, majd a műszaki osztályon folytatta, a leg­utóbbi átszervezés után ke­rült jelenlegi beosztásába, ahol a gyártás és gyártmány- fejlesztéssel foglalkozik. Az átalakulás előtt álló nagyobb feladatok elvégzé­se újabb megmérettetésre készteti majd. Venesz Károly Minden derűlátás nélkül A Nógrád Megyei Álla­mi Építőipari Vállalat az erősen szűkülő beruházási lehetőségek ellenére, az új évben minden indokolatlan derűlátás nélkül állíthatja, hogy a kedvező évindítás­hoz szükséges feltételek a megrendelők részéről meg­vannak. Ugyanis kapaci­tásuk jelentős részét szer­ződésekkel lekötötték. Be­leszámítva az előző évről áthúzódó tennivalókat is, 1990-re négyszázmillióra szóló szerződésállománnyal rendelkeznek. Ebből ötven milliót tesz ki az alvállal­kozók által elvégzendő fel­adat. Az új esztendőben Sal­gótarjánban, a nyugati vá- • rosrészre koncentrálják, a tennivalókat. Bátonytere- nyén egyetlen jelentős lé­tesítményen, a közösségi házon dolgoznak majd. Ba­lassagyarmaton elsősorban a lemaradások pótlása a legsürgetőbb teendő. A látszat csalhat, de a tények A történetet fia munkanélkülivé válásáról Kalmár Jőzsefné mesélte el szerkesztőségünknek. Igaz az ügy már lezárult, némi tanulsággal mégis szolgálhat ta­lán. — Két hónapig hiteget­ték, októberben kezdődött a hercehurca — kezdte a történtek elbeszélését. Egé­szen pontosan október 5- én. Ekkor adta be fia, Zsolt a jelentkezését a ba­lassagyarmati fegyház és börtön anyagi szolgálatá­hoz a nyilvántartói mun­kakörre. A hely a posztot betöltő fegyveres alkalma­zott hosszú ideje tartó be­tegállománya miatt ürese­dett meg. A pótlásra a szolgálat vezetője szabad kezet kapott, Zsolttal is el­beszélgetett, még a leendő munkahelyet és a munka­társakat is bemutatta neki! Ezután október 10-én ke­rült sor a budapesti' Corvin Ottó BM kórházban a fegy- " verés beosztáshoz szüksé­ges alkalmassági vizsgá­latra. A katonaviselt, gép­szerelőszakmával és érett­ségivel rendelkező fiú meg­felelő minősítést kapott... November 29-én ennek • dllenére közölték velük; a munkahelyet már betöltöt­ték, a pártbizottság egy munkatársa Stolcz Gyula kapta meg. Zsolt közben felmondott előző munkahelyén így ön­hibáján kívül munkanél­küli,?■ lett., ’ ■>" Arra Stolcz Gyulától sze­rettünk volna választ kap­ni, mikor adta be jelent­kezését s mikor volt az al- (kalmassági vizsgálat. Ezt ’ sajnos nem árulta el, csu­pán annyit mondott, nem fegyveres, hanem polgári vizsgálat volt hiszen — ő így tudja — polgári a stá­tus, ahová felveszik. Erről Palotás Iván alez­redes, a balassagyarmati intézet parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy a beteg­állományiban lévő fegyve­res alkalmazott helyét csak szerződéses polgári mun­kavállalóval lehet betölte­ni. Érthetetlen akkor vi­szont, hogy Zsoltnak eh­hez a beosztáshoz miért kellett a budapesti , kórház vizsgálatán átesni. * Ä parancsnok azt is kö­zölte, a fiúnak a szakkép­zettsége sem megfelelő a könyvelői helyre. Ezzel szemben Stolcz Gyula a pártbizottságon, költségve­tési területen^ hasonló be­osztásban dolgozott, vagyis tapasztalt szakember. A fiú a parancsnok elmon­dása szerint senkitől sem kapott ígéretet, hogy az említett helyre veszik fel. Mégis a balassagyarmati fegyház és börtön pecsétes papírjával került a BM- kórház vizsgálatára! S ha ez nem is lehet ígéret, ám az, ha valakinek a „leendő munkahelyét” is bemutat­ják. .. Időközben Palotás Iván válaszolt Kalmárné pana­szos levelére. Ebben leírta, hogy jelenleg is van sza­bad munkahely az intézet­nél. Fia lehetne őr, vagy épp műhélVvez'dtő, ehhez ■ • szakképzettsége is megfe- • / lelő. Ugyan a felügyelői . j\ területen is yan szabad stá- tus ám mivél Zsolt ne­velőapja is ott dolgozik — — immáron huszonhárom éve szolgál — oda semmi- , ,v képpen nem kerülhet. . Ú* rM-M äi Ezek a tények. A fiúnak szerencsére sikerült újból munkát találni, a Dózsa György úti hőközpontiban dolgozik. Kényszerűségből immáron második munka­helyén. A 'börtönben szer­ződéssel ugyan, de Stolcz Gyula „landolt” a beígérW<«öú«,»'; munkahelyen. A tanulságok megvonása nem a mi dolgunk, de a parancsnok szavait azért mellékeljük. Számára egy­értelművé vált — mint mondta, hogy ezután csa­ládtagokat nem alkalmaz az intézetnél. Ügy tűniik tehát minden rendeződött. Talán csak a kedvünk lett ismét rosz- szabb... * (hlavay) ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom