Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
Aranykiitcsek Ukrajnából Ismét rangos kiállításnak ad helyet a Magyar Nemzeti Múzeum. A Kijevi Állami Múzeum kiállítása nemcsak a nemesfémek és drágakövek csillogásával kápráztat el, hanem a kiállított anyag sokféleségével, s több évezredet felölelő terjedelmével (a gyűjtemény a bronzkortól a XX. század elejéig tartó időszak műkincseit mutatja be). A kiállítás előterében, mintegy bevezetésképpen. XVI—XX. századbeli műkincseket láthatunk- melyek anyagi és művészeti értékükön tűt jelentős művelődéstörténeti értékkel is bírnak. Az anyag számotFuggo (I. e. IV. szazad) tevő része pravoszláv, illetve zsidó egyházi tárgy — ciböriumok. arany ikonbo- rító lapok, gyöngy- és zománcdíszes püspöki süveg, aranyozott tóramutató, medálok stb. Java részük Ki- jev műhelyében készült. Technikai bravúr- a megszabott kereteken túlmutató egyéni invenció, fantázia jellemzi ezeket, különösen a XIX. századinál korábbi darabokat (a későbbiek a sorozatgyártás következtében elnagyoltabbak- formailag merevebbek). Az egyházi jellegű tárgyak mellett az újkori anyag másik — kisebb — csoportját használati tárgyak, ékszerek alkotják. Ezeknél a mesterek túlléphettek a kötöttségeken. inkább szabadjára en(1.) „Van egy időpont az életemben amiről nem tehetek, viszont működésemet alapvetően meghatározza, amíg működök. Azon a szeptemberi napon megfogantam, ahogy illik, és meg is születtem kilenc hónapra rá. ahogy illik. Születésemtől fogva Sára vagyok- amiben nincs semmi célzatosság, viszont tetten érhető az a komikus sietség, amivel az ember igyekszik megnevezni legújabb tárgyait. Földi éltemben sokféleképpen nevezhető vagyok és leszek, köszönhetően annak a próbálkozásnak, hogy a körülöttem forgolódó emberek igyekeznek megfelelni elvárásaimnak, ami nem mindig sikerül. Ezek a címkék az évek során feledésbe is merülnek- csak egy-egv családi anekdotában jövők elő úgy, mint Gaborgya Sára, Gábriel, Gabika, Gyogyika- Kispisis, Húgyos Banya. Kitartó tiltakozásom eredményeképp azonban végül megmaradok annak, aki vagyok- és én leggyakrabban Sára vagyok, a Nevetős, apa egyvonalas rajzai is leggyakrabban ilyennek örökítenek meg. Nem sokkal azután, hogy megszülettem. és családunkból átmenetileg kivált Kisrakás és Nagyrakás- akikről majd még beszélek, apa gondolt egyet, és közölte velünk, hogy egyszer s mindenkorra vegyük tudomásul, most pedig di- • • Az MTI—Press 1989. évi tárcapályázatának III. díjas alkotása. Szarmata nyakek (I. e. I. sí. vege - i. sz. I. sí.) gedhették fantáziájukat — így láthatunk fonottat utánzó ezüst kosárkát- gazdagon díszített ötletes ékszereket. A kiállítás nagyobb, talán kevésbé csillogó, ugyanakkor a legérdekesebb része az Ukrajna művészetét a bronzkortól a kijevi birodalom virágkoráig — a XI—XIII. századig — bemutató teremsor. Ä bronzkori rész egy újonnan — 1986-ban — Gorelejevben feltárt kurgántemetkezés leleteit mutatja be. A valószínűleg gazdag melléklettel ellátott sírok nagy részét kirabolták, de a maradványok is elégségesek ahhoz, hogy az itt élő nép magas mesterségbeli tudásáról, művészi érzékéről fogalmat alkothassunk. A kiállítás a nagy nép- vándorlásokban legkorábban részt vevő lovasnépek — kimmerek szkíták, szarmaták — műkincseinek bemutatásával folytatódik. E népek a Fekete-tenger északi partvidékén kapcsolatba léptek görög városokkal (kivéve a valamivel korábban élt kimmereket. akik bronz- és vastárgyaikat a Nap-kultuszra utaló geometrikus díszítményekkel látták el). A szkíták és a szarmaták nemesfém-tárgyaira egyfajta „állatstílus" jellemző; természetfölötti lények, istenek szarvas, lópárduc alakjában való megjelenítése. Később ezeket emberalakban ábrázolták, az állatfigurák csak díszként szolgáltak. Különösen a szkíták kultúráján mutatható ki görög hatás (valószínűleg gyakran görög mesterekkel is dolgoztattak). Néhány tárgy (elsősorban ékszerek, edények) erejéig a Fekete-tenger partján az i. e. IV. századtól az i. sz. I. századig virágzó görög gyarmatvárosok anyagi kultúrája is bemutatkozik. Az elző népeket követő lovas, hódító hunok- avarok, kazárok, besenyők, kunok, s az Aranyhorda kincshagyatéka (életmódjukra jellemzően) inkább díszes lószerszámveretekből- zo- máncberakásos fémveretek- kel díszített fegyverekből, öv- és ruhadíszekbői áll. Kelet-Európa déli részére és a Kárpát-medencében is hatott az ú. n. csernyahovi kultúra és a keleti szlávok kultúrája. A kiállítás a, kijevi birodalom kincseinek bemutatásával zárul. A várost 882 ben hódította meg Oleg. Novgorod fejedelme. Az ezt követő kulturális fellendülés keretein belül virágzó ötvösművészet alakult ki A mesterek általában ezüstöt dolgoztak fel, változatos technikákkal. Munkáikt/a nagy hatással volt a bizánci alkotások ismerete Peak Ildikó Szkíta függő (I. e. IV. század) Jogásznemzet vagyunk, szoktuk mondani borongva, s ilyenkor a Werbőczyig visszamenő jogi perpatvarokra, fortélyokra gondolunk, a végtelen családi pereskedésekre, és az azokból hasznot húzó ügyvédekre Mikszáth tollára kívánkozó esetekre, feudális paragrafusokra, csűrés-csavarásra Aztán gondolunk legújabb- kori pártállamunk koncepciós pereire, a gumi jogszabályokra, az ezerszám gyártott egymásnak ellentmondó- átgondolatlan, lélektelen törvényekre, rendeletekre, jogszabályokra, belső utasításokra. A jog sokunk számára a bürokrácia, az úri vagy még inkább elvtársi huncutság szinonimája lett, megtanultuk- hogy jogunk legfeljebb a ius mur- murandi, a morgás joga. De mi, idősebbek, még most, a szabadabb világban is gépiesen körülnézünk, mielőtt morognánk, hiszen a falnak is füle van. Bizony, az utóbbi fél évszázadban jogásznak. ügyvédnek- ügyésznek, bírónak lenni nem volt nagy dicsőség, még ha hozott is egyeseknek valamit a konyhára. Pedig milyen szép mondatok voltak leírva régi alkotmányunkban is! Ha a benne foglaltakat bárki is komolyan vehette volna, a létező szocializmus bizony nem afféle szégyen- bélyeg volna rajtunk. Most azonban még a sen- kiföldjén élünk. valljuk meg. Az eddigi törvénynek már nincs tekintélye, ez aztán eljövendőnek pedig még foganatja. A tanácsok, a rendőrség, az államapparátus képviselői próbálják megtartani állásukat. nem akarnak népszerűtlenné válni : soha, még a huszadik században nem állt tartósan ennyire feje tetején ez az ország. Forgatom a büntető törvénykönyvet: az 1977- es kiadást. Politikai gazdasági. pénzügyi, kulturális és munkajogi rendelkezéseinek nagyrésze nemcsak hogy érvénytelen, de egyenesen szánakozó mosolyt kelt. Ha komolyan vennénk, a fél ország börtönben lenne, a másik fele esetleg szabadlábon védekezhetne. A leendő jogállamiság jogfosztások, jogsértések, visszamenőleges érvényű rendeletek, szerzett jogok és jogszokások felülbírálása réSzentmihályi Szabó Péter: Jogállam, avagy jogásznemzet? vén próbál kiépülni. Teljes a káosz, s ráadásul nemzedékek nőttek fel. akikkel egyformán semmibe vétették a tízparancsolatot é-s — mondjuk — az úttörő — tizenkét pontját- hiszen igazából szocialista erkölcs sosem létezett, miként szocializmus sem. Aztán megvan nekem a magyar büntető törvénykönyv 1906-os kiadása is, mely lényegében az 1878-as V. törvénycikk a vonatkozó törvényekkel. Elandalító, megnyugtató olvasmány. Mintha akkoriban Magyarország jogállam lett volna. Pedig hát szerepel benne a felségsértés, a hűtlenség, a lázadás, az izgatás. aztán még a párbajozást is hat hónapig terjedhető államfogházzal büntették- pedig de szép volna, ha politikusaink. újságíróink ismét párviadalra szólítanák egymást, Czinege megvina Bokorral. Grósz Csutkával, Fekete Sándor meg Morváival! Persze a közegészség elleni bűntettek és vétségek között még nem szerepel a környezetszennyezés- bár öttől tíz évig terjedhető (egyházzal büntetendő, aki használatban levő kutat, vízvezetéket, víztartót megmérgez. Vajon Bős-Nagymaros kezdeményezőinek milyen büntetés járna? És vajon mit takar a személyes szabadság megsértése ma- gánszemélvek által? A magánlaknak megsértése vajon mennyit kóstál? Levél- és távsürgönv-ti fkainkat hányszor sértették meg büntetlenül százvalahány év alatt? Mert az rendben volna, hogy aki nyilvános táncvigalmat, álarcos-menetet- hangversenyt. tűzijátékot, állatseregletet. kiállítást vagy hasonló látványt hatósági engedély nélkül rendez. illetőleg tart «záz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Szigorúan büntették azt is, aki ,.hivataluk gyakorlatában lévő rendőröket rabló, betyár meggyalázó kifejezésekkel illette". Azt is- aki a községi esküdtet „semmirekellő" kifejezésekkel illette. Vajon manapság mely leggyakrabban emlegetett kifejezéseket lehetne tételesen elősorolni a hatóságokkal kapcsolatban ? Valahogyan vissza kellene mennünk 1776-ig, amikor Virginiában megfogalmazták. hogy ,-minden ember. a természet rend je szerint, egyenlően szabad és független, s mindenkinek bizonyos veleszületett jogai vannak- amelyektől, ha társadalmi közösségbe is kerül. semmiféle szerződés meg nem foszthatja. vagy utódaitól azokat el nem veheti; ilyenek: az élet és szabadság élvezete, ezzel kapcsolatban a tulajdon megszerzésének és birtoklásának. a boldogságra és biztonságra irányuló törekvésnek. valamint azok elnyerésének joga." Mintha ennyi szinte elegendő is volna nekünk egyelőre. Szó\al majdnem elölről kellene kezdenünk. Nem negyven évvel korábbról- hanem kétszáz évvel. Mert bizony úgy van az, hogy felejteni könnyebb, mint tanulni. S amit egyszer egy nép elfelejtett, azt nehezen tanulja meg újra. És drága a tanulópénz. Ezért halunk meg annyian idejekorán, önkezünk által is. Nem is akarunk már a jognak asztalához jutni. Már annak is örülnénk, ha békén hagynának minket. Lehet hogy mi magyarok csak erre vágyunk ezer esztendeje. Nekünk ez lenne a boldogság és a biztonság maga. Herceg Árpád: Lesznek majd boldog és zsúfolt napok nasztiát alapít- mert elege van már abból, hogy agyalágvultak dirigálják a világot, amit én egy darabig még nem nagyon értek, de annyit már most megmondhatok. hogy így van. A dinasztikus gondolat végigkíséri egész neveltetésemet- és ennek ki lesz téve az utánam jövő nemzedék is, aki egyelőre az orránál se lát tovább, amit nem csodálok, mert mindig ott tornyosodik előtte anya cicije. Szó ami szó, nem egy rossz gondolat- ami apa fejéből kipattant, csak a szükségletekhez képest ritka. És amikor majd én is megértem a lényeget, fölöttébb tetszeni fog, és tovább fogom tökéletesíteni merész vállalkozásunkat számos gyermekemben, akik kevés kivétellel ugyancsak továbbadják majd aprólékosan kimunkált tudományukat, s apa egyik ükunokája, kit szándékunk szerint Lackónak fognak nevezni. el is jut a csúcsra. Innét kezdve aztán minden hanyatlás, előbb lassú, gondos paravánok mögött zajló, majd eszeveszett zuhanás vissza a kezdetekhez, egészen odáig, ahol valamikor apa is őrölte a Semmit. Lackó bukását és megtisztulását apa természetszerűleg nem éri meg de semmi kétség nem marad afíelől hogy bizonyos szempontból Lackó végkifejlete Lackó legboldogabb korszaka lesz, mert naponta megmérettetik, és nem találtatok könnyűnek, amiképpen ezt apa is elmondhatta magáról a Semmi idejében, amikor lelki szemei megkezdték működésüket. De apa miatt ne aggódjatok, mert ő már most gondolt arra- hogy bármi is történik velünk, -valamelyik Lackó-alámenő majd újra kezdi, hiszen mi abból a konok fajtából valók voltunk és leszünk egytől egyig, amelyikből apa is vétetett. Anyám is van, ami egy félmondatomból tán sejthető, ö mit sem sejt még a dinasztia igazi lényegéről, de egyszer majd elmondom neki, amivel nem azt állítom, hogy most nem érdekelné a dolog, csak ő nagyon el van foglalva magával megint, amilyen egy anya tud lenni, ha sikerül szert tennie egy gyerekre, akik most már ketten vagyunk. Anya lassaban lát előre- viszont kitartóbban, és az évek során eljutott addig, hogy mindegy, csak gyerek legyen, pátyolgatható, lehetőleg ne kopoltyúval lélegezzen- és ne brekegjen, bár arra is el volt szánva, hogy szükség eseten megtanul brekegni, ami persze közös megegyezés lett apával, amint szóba jöttem. Az első menetben így lettem én, amikor pedig anya már majdnem lemondott az anyai örömekről, mert abba a korba érkezett- mely korban egy nő már nem gyerek, és minden igyekezete ellenére annak előtte nem találkozott apával, ami törvényszerű, és meg volt győződve róla, hogy a hiba ő- benne van, tudniillik anyában. És akkor szokás szerint jött apa- amiről majd még beszélek, hogy mért szokás szerint, és valóban, nem sok időnek kellett eltelnie addig a szeptemberig, amiről én nem tehetek, viszont anyának testhez álló foglalatossága lettem. Májusig, a következő esztendő tavaszáig aztán nagyon sok idő telt el, mert lassan telt, nagyon lassan az a kilenc hónap. Anya annak rendje s módja szerint pocakosodon, apa meg, akinek soha életében nem volt pocakja, és nem is lesz. ezt megígérhetem, szóval apa meg egyre csak összement, bizisten, csak a lábmérete maradt változatlan, ami nem nagy- de apának volt már néhány nehéz szülése, amikről majd még beszélek. De aztán hogy nem lettem béka. .-őt. Sara lettem. apa nem töpörödött tovább, és bár méreteiben nem de szellemében szép lassan visszanyerte a régi formáját, amihez nem kellett már annyi sör. És anya megtáltosodott, és apa meg sosem tiltakozott, ha gyerekről volt szó. így még egyéves se lettem, amikor megszaporodtunk- és kezdődött megint elölről rendesen a kilenc hónap. Ezt a pocakot már liberálisabban kezeltük. mint amikor én voltam még csak pocak, mert úgy gondoltuk, hogy ha nem sikerül, akkor is marad egy. aki én leszek. Arra nem gondoltunk, hogy béka is lehet az utánam jövő nemzedék kései képviselője, így aztán nem is lett az. Nevet is kapott már jó előre. amilyenek a hagyományok mifelénk, de ez a név egykettőre feledésbe is merült, mert a fickó már anya pocakjában Pocak volt számunkra- és meg is marad annak, amilyen egy zabagép. Apa ágán Pocak lett a negyedik eleven hajtás a sorban, s a magunk módján megmaradunk neki. úgy, ahogy azt majd elmesélem. Anya ágán ketten leszünk Pocakkal, ami nem kishitűségből fakad csupán abból az előre megfontolt lemondásból. hogy öreg fellel inkább unokákkal foglalatoskodjék az ember, ám ennek ellenere családmo- dellünkbe majd belepotv- tyan még egy pulva, akit apa talál az utcán és felveszi. Felveszi és hazahozza. Kisrakás és Nagyrakás az évek során hol van. hol nincs, mert kívül esnek apa befolyási övezetén- és van nekik saját anyjuk. amilyen az élet, de amikor eljönnek hozzánk, az nagy hangzavar, ami persze sem- mi ahhoz képest. amikor majd én is megtanulok visz- szabeszélni- Pocakról nem is beszélve. Most éppen egy olyan periódusban vagyunk, amikor Kisrakásnak és Nagyrakásnak elege van belőlünk, ami figyelemre méltó előrelépés a korukhoz képest. és bár apa szemmel nem láthatóan fájlalja, ám mindenképpen értékeli, hogy minden valószínűség szerint a nevezettek saját útjukat járják. S ha így van- akkor nem sokáig lesz így, mert hamarosan mindegyiket kiválasztja egyegv lány, és elvezetik őket apához, ami izgalmas találkozás lesz. Kár, hogy én éppen nem leszek jelen, mert akkor már nekem is keményen udvarolnak- és a legjobb úton leszek affele, hogy női ágon örökítsem a dinasztia egyik oldalágát. Majd boldog és zsúfplt napokat töltünk együtt, amitől mindannyian odaleszünk. Pocakot kivéve, aki fütyül az egészre- de ő ekkor már az egész világra fütyül, így aztán sokra viszi majd a Való Életiben.”
