Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

Aranykiitcsek Ukrajnából Ismét rangos kiállításnak ad helyet a Magyar Nem­zeti Múzeum. A Kijevi Ál­lami Múzeum kiállítása nemcsak a nemesfémek és drágakövek csillogásával kápráztat el, hanem a ki­állított anyag sokféleségé­vel, s több évezredet fel­ölelő terjedelmével (a gyűj­temény a bronzkortól a XX. század elejéig tartó idő­szak műkincseit mutatja be). A kiállítás előterében, mintegy bevezetésképpen. XVI—XX. századbeli mű­kincseket láthatunk- me­lyek anyagi és művészeti értékükön tűt jelentős mű­velődéstörténeti értékkel is bírnak. Az anyag számot­Fuggo (I. e. IV. szazad) tevő része pravoszláv, il­letve zsidó egyházi tárgy — ciböriumok. arany ikonbo- rító lapok, gyöngy- és zo­máncdíszes püspöki süveg, aranyozott tóramutató, me­dálok stb. Java részük Ki- jev műhelyében készült. Technikai bravúr- a meg­szabott kereteken túlmutató egyéni invenció, fantázia jellemzi ezeket, különösen a XIX. századinál korábbi da­rabokat (a későbbiek a so­rozatgyártás következtében elnagyoltabbak- formailag merevebbek). Az egyházi jellegű tárgyak mellett az újkori anyag másik — ki­sebb — csoportját haszná­lati tárgyak, ékszerek al­kotják. Ezeknél a mesterek túlléphettek a kötöttsége­ken. inkább szabadjára en­(1.) „Van egy időpont az életemben amiről nem te­hetek, viszont működése­met alapvetően meghatároz­za, amíg működök. Azon a szeptemberi napon meg­fogantam, ahogy illik, és meg is születtem kilenc hónapra rá. ahogy illik. Születésemtől fogva Sára vagyok- amiben nincs sem­mi célzatosság, viszont tet­ten érhető az a komikus sietség, amivel az ember igyekszik megnevezni leg­újabb tárgyait. Földi éltem­ben sokféleképpen nevez­hető vagyok és leszek, kö­szönhetően annak a pró­bálkozásnak, hogy a körü­löttem forgolódó emberek igyekeznek megfelelni elvá­rásaimnak, ami nem min­dig sikerül. Ezek a címkék az évek során feledésbe is merülnek- csak egy-egv csa­ládi anekdotában jövők elő úgy, mint Gaborgya Sára, Gábriel, Gabika, Gyogyika- Kispisis, Húgyos Banya. Kitartó tiltakozásom ered­ményeképp azonban végül megmaradok annak, aki va­gyok- és én leggyakrabban Sára vagyok, a Nevetős, apa egyvonalas rajzai is leggyakrabban ilyennek örö­kítenek meg. Nem sokkal azután, hogy megszülettem. és csalá­dunkból átmenetileg ki­vált Kisrakás és Nagyrakás- akikről majd még beszé­lek, apa gondolt egyet, és közölte velünk, hogy egy­szer s mindenkorra vegyük tudomásul, most pedig di- • • Az MTI—Press 1989. évi tár­capályázatának III. díjas al­kotása. Szarmata nyakek (I. e. I. sí. vege - i. sz. I. sí.) gedhették fantáziájukat — így láthatunk fonottat után­zó ezüst kosárkát- gazdagon díszített ötletes ékszereket. A kiállítás nagyobb, ta­lán kevésbé csillogó, ugyan­akkor a legérdekesebb ré­sze az Ukrajna művészetét a bronzkortól a kijevi bi­rodalom virágkoráig — a XI—XIII. századig — be­mutató teremsor. Ä bronz­kori rész egy újonnan — 1986-ban — Gorelejevben feltárt kurgántemetkezés le­leteit mutatja be. A való­színűleg gazdag melléklet­tel ellátott sírok nagy ré­szét kirabolták, de a ma­radványok is elégségesek ahhoz, hogy az itt élő nép magas mesterségbeli tudá­sáról, művészi érzékéről fo­galmat alkothassunk. A kiállítás a nagy nép- vándorlásokban legkoráb­ban részt vevő lovasnépek — kimmerek szkíták, szar­maták — műkincseinek be­mutatásával folytatódik. E népek a Fekete-tenger észa­ki partvidékén kapcsolatba léptek görög városokkal (ki­véve a valamivel koráb­ban élt kimmereket. akik bronz- és vastárgyaikat a Nap-kultuszra utaló geo­metrikus díszítményekkel látták el). A szkíták és a szarmaták nemesfém-tár­gyaira egyfajta „állatstílus" jellemző; természetfölötti lé­nyek, istenek szarvas, ló­párduc alakjában való meg­jelenítése. Később ezeket emberalakban ábrázolták, az állatfigurák csak dísz­ként szolgáltak. Különösen a szkíták kultúráján mu­tatható ki görög hatás (va­lószínűleg gyakran görög mesterekkel is dolgoztattak). Néhány tárgy (elsősorban ékszerek, edények) erejéig a Fekete-tenger partján az i. e. IV. századtól az i. sz. I. századig virágzó görög gyarmatvárosok anyagi kul­túrája is bemutatkozik. Az elző népeket követő lovas, hódító hunok- ava­rok, kazárok, besenyők, ku­nok, s az Aranyhorda kincs­hagyatéka (életmódjukra jellemzően) inkább díszes lószerszámveretekből- zo- máncberakásos fémveretek- kel díszített fegyverekből, öv- és ruhadíszekbői áll. Kelet-Európa déli részére és a Kárpát-medencében is hatott az ú. n. csernyahovi kultúra és a keleti szlávok kultúrája. A kiállítás a, kijevi biro­dalom kincseinek bemuta­tásával zárul. A várost 882 ben hódította meg Oleg. Novgorod fejedelme. Az ezt követő kulturális fellendü­lés keretein belül virágzó ötvösművészet alakult ki A mesterek általában ezüs­töt dolgoztak fel, változatos technikákkal. Munkáikt/a nagy hatással volt a bizán­ci alkotások ismerete Peak Ildikó Szkíta függő (I. e. IV. század) Jogásznemzet vagyunk, szoktuk mondani borongva, s ilyenkor a Werbőczyig visszamenő jogi perpatva­rokra, fortélyokra gondo­lunk, a végtelen családi pe­reskedésekre, és az azokból hasznot húzó ügyvédekre Mikszáth tollára kívánkozó esetekre, feudális paragra­fusokra, csűrés-csavarásra Aztán gondolunk legújabb- kori pártállamunk koncep­ciós pereire, a gumi jogsza­bályokra, az ezerszám gyár­tott egymásnak ellentmon­dó- átgondolatlan, lélekte­len törvényekre, rendeletek­re, jogszabályokra, belső utasításokra. A jog sokunk számára a bürokrácia, az úri vagy még inkább elv­társi huncutság szinonimája lett, megtanultuk- hogy jo­gunk legfeljebb a ius mur- murandi, a morgás joga. De mi, idősebbek, még most, a szabadabb világban is gépi­esen körülnézünk, mielőtt morognánk, hiszen a fal­nak is füle van. Bizony, az utóbbi fél évszázadban jo­gásznak. ügyvédnek- ügyész­nek, bírónak lenni nem volt nagy dicsőség, még ha ho­zott is egyeseknek valamit a konyhára. Pedig milyen szép mondatok voltak leír­va régi alkotmányunkban is! Ha a benne foglaltakat bárki is komolyan vehette volna, a létező szocializmus bizony nem afféle szégyen- bélyeg volna rajtunk. Most azonban még a sen- kiföldjén élünk. valljuk meg. Az eddigi törvénynek már nincs tekintélye, ez az­tán eljövendőnek pedig még foganatja. A tanácsok, a rendőrség, az államappará­tus képviselői próbálják megtartani állásukat. nem akarnak népszerűtlenné vál­ni : soha, még a huszadik században nem állt tartó­san ennyire feje tetején ez az ország. Forgatom a bün­tető törvénykönyvet: az 1977- es kiadást. Politikai gazdasá­gi. pénzügyi, kulturális és munkajogi rendelkezéseinek nagyrésze nemcsak hogy ér­vénytelen, de egyenesen szá­nakozó mosolyt kelt. Ha komolyan vennénk, a fél ország börtönben lenne, a másik fele esetleg szabad­lábon védekezhetne. A le­endő jogállamiság jogfosz­tások, jogsértések, vissza­menőleges érvényű rende­letek, szerzett jogok és jog­szokások felülbírálása ré­Szentmihályi Szabó Péter: Jogállam, avagy jogásznemzet? vén próbál kiépülni. Teljes a káosz, s ráadásul nemze­dékek nőttek fel. akikkel egyformán semmibe vétet­ték a tízparancsolatot é-s — mondjuk — az úttörő — ti­zenkét pontját- hiszen iga­zából szocialista erkölcs so­sem létezett, miként szoci­alizmus sem. Aztán megvan nekem a ma­gyar büntető törvénykönyv 1906-os kiadása is, mely lé­nyegében az 1878-as V. tör­vénycikk a vonatkozó tör­vényekkel. Elandalító, meg­nyugtató olvasmány. Mint­ha akkoriban Magyaror­szág jogállam lett volna. Pedig hát szerepel benne a felségsértés, a hűtlenség, a lázadás, az izgatás. aztán még a párbajozást is hat hó­napig terjedhető államfog­házzal büntették- pedig de szép volna, ha politikusa­ink. újságíróink ismét pár­viadalra szólítanák egymást, Czinege megvina Bokorral. Grósz Csutkával, Fekete Sándor meg Morváival! Persze a közegészség elleni bűntettek és vétségek kö­zött még nem szerepel a környezetszennyezés- bár öt­től tíz évig terjedhető (egy­házzal büntetendő, aki hasz­nálatban levő kutat, vízve­zetéket, víztartót megmér­gez. Vajon Bős-Nagyma­ros kezdeményezőinek mi­lyen büntetés járna? És va­jon mit takar a személyes szabadság megsértése ma- gánszemélvek által? A ma­gánlaknak megsértése vajon mennyit kóstál? Levél- és távsürgönv-ti fkainkat hány­szor sértették meg büntet­lenül százvalahány év alatt? Mert az rendben volna, hogy aki nyilvános táncvi­galmat, álarcos-menetet- hangversenyt. tűzijátékot, állatseregletet. kiállítást vagy hasonló látványt ha­tósági engedély nélkül ren­dez. illetőleg tart «záz fo­rintig terjedhető pénzbünte­téssel büntetendő. Szigorú­an büntették azt is, aki ,.hi­vataluk gyakorlatában lévő rendőröket rabló, betyár meggyalázó kifejezésekkel illette". Azt is- aki a közsé­gi esküdtet „semmirekellő" kifejezésekkel illette. Vajon manapság mely leggyakrab­ban emlegetett kifejezése­ket lehetne tételesen elő­sorolni a hatóságokkal kap­csolatban ? Valahogyan vissza kelle­ne mennünk 1776-ig, ami­kor Virginiában megfogal­mazták. hogy ,-minden em­ber. a természet rend je sze­rint, egyenlően szabad és független, s mindenkinek bizonyos veleszületett jogai vannak- amelyektől, ha tár­sadalmi közösségbe is ke­rül. semmiféle szerződés meg nem foszthatja. vagy utódaitól azokat el nem ve­heti; ilyenek: az élet és sza­badság élvezete, ezzel kap­csolatban a tulajdon meg­szerzésének és birtoklásá­nak. a boldogságra és biz­tonságra irányuló törekvés­nek. valamint azok elnye­résének joga." Mintha ennyi szinte ele­gendő is volna nekünk egye­lőre. Szó\al majdnem elölről kellene kezdenünk. Nem negyven évvel korábbról- hanem kétszáz évvel. Mert bizony úgy van az, hogy fe­lejteni könnyebb, mint ta­nulni. S amit egyszer egy nép elfelejtett, azt nehezen tanulja meg újra. És drága a tanulópénz. Ezért halunk meg annyian idejekorán, önkezünk által is. Nem is akarunk már a jognak asz­talához jutni. Már annak is örülnénk, ha békén hagynának min­ket. Lehet hogy mi magya­rok csak erre vágyunk ezer esztendeje. Nekünk ez len­ne a boldogság és a bizton­ság maga. Herceg Árpád: Lesznek majd boldog és zsúfolt napok nasztiát alapít- mert elege van már abból, hogy agyalágvultak dirigálják a világot, amit én egy da­rabig még nem nagyon ér­tek, de annyit már most megmondhatok. hogy így van. A dinasztikus gondo­lat végigkíséri egész ne­veltetésemet- és ennek ki lesz téve az utánam jövő nemzedék is, aki egyelőre az orránál se lát tovább, amit nem csodálok, mert mindig ott tornyosodik előt­te anya cicije. Szó ami szó, nem egy rossz gondolat- ami apa fejéből kipattant, csak a szükségletekhez képest rit­ka. És amikor majd én is megértem a lényeget, fölöt­tébb tetszeni fog, és tovább fogom tökéletesíteni merész vállalkozásunkat számos gyermekemben, akik kevés kivétellel ugyancsak to­vábbadják majd apróléko­san kimunkált tudományu­kat, s apa egyik ükunoká­ja, kit szándékunk szerint Lackónak fognak nevez­ni. el is jut a csúcsra. In­nét kezdve aztán minden hanyatlás, előbb lassú, gon­dos paravánok mögött zaj­ló, majd eszeveszett zuha­nás vissza a kezdetekhez, egészen odáig, ahol vala­mikor apa is őrölte a Sem­mit. Lackó bukását és megtisztulását apa termé­szetszerűleg nem éri meg de semmi kétség nem ma­rad afíelől hogy bizonyos szempontból Lackó végki­fejlete Lackó legboldogabb korszaka lesz, mert napon­ta megmérettetik, és nem találtatok könnyűnek, ami­képpen ezt apa is elmond­hatta magáról a Semmi ide­jében, amikor lelki szemei megkezdték működésüket. De apa miatt ne aggódja­tok, mert ő már most gon­dolt arra- hogy bármi is történik velünk, -valamelyik Lackó-alámenő majd újra kezdi, hiszen mi abból a konok fajtából valók vol­tunk és leszünk egytől egyig, amelyikből apa is vétetett. Anyám is van, ami egy fél­mondatomból tán sejthető, ö mit sem sejt még a dinasz­tia igazi lényegéről, de egy­szer majd elmondom neki, amivel nem azt állítom, hogy most nem érdekelné a do­log, csak ő nagyon el van foglalva magával megint, amilyen egy anya tud len­ni, ha sikerül szert tennie egy gyerekre, akik most már ketten vagyunk. Anya lassaban lát előre- viszont kitartóbban, és az évek so­rán eljutott addig, hogy mindegy, csak gyerek le­gyen, pátyolgatható, lehető­leg ne kopoltyúval lélegez­zen- és ne brekegjen, bár arra is el volt szánva, hogy szükség eseten megtanul brekegni, ami persze közös megegyezés lett apával, amint szóba jöttem. Az el­ső menetben így lettem én, amikor pedig anya már majdnem lemondott az anyai örömekről, mert abba a korba érkezett- mely kor­ban egy nő már nem gye­rek, és minden igyekezete ellenére annak előtte nem találkozott apával, ami tör­vényszerű, és meg volt győ­ződve róla, hogy a hiba ő- benne van, tudniillik anyá­ban. És akkor szokás sze­rint jött apa- amiről majd még beszélek, hogy mért szokás szerint, és valóban, nem sok időnek kellett el­telnie addig a szeptembe­rig, amiről én nem tehetek, viszont anyának testhez ál­ló foglalatossága lettem. Májusig, a következő esz­tendő tavaszáig aztán na­gyon sok idő telt el, mert lassan telt, nagyon lassan az a kilenc hónap. Anya annak rendje s módja sze­rint pocakosodon, apa meg, akinek soha életében nem volt pocakja, és nem is lesz. ezt megígérhetem, szóval apa meg egyre csak össze­ment, bizisten, csak a láb­mérete maradt változatlan, ami nem nagy- de apának volt már néhány nehéz szü­lése, amikről majd még be­szélek. De aztán hogy nem lettem béka. .-őt. Sara let­tem. apa nem töpörödött tovább, és bár méreteiben nem de szellemében szép lassan visszanyerte a régi formáját, amihez nem kel­lett már annyi sör. És anya megtáltosodott, és apa meg sosem tiltakozott, ha gye­rekről volt szó. így még egy­éves se lettem, amikor meg­szaporodtunk- és kezdődött megint elölről rendesen a ki­lenc hónap. Ezt a pocakot már liberálisabban kezel­tük. mint amikor én voltam még csak pocak, mert úgy gondoltuk, hogy ha nem si­kerül, akkor is marad egy. aki én leszek. Arra nem gondoltunk, hogy béka is lehet az utánam jövő nem­zedék kései képviselője, így aztán nem is lett az. Nevet is kapott már jó elő­re. amilyenek a hagyomá­nyok mifelénk, de ez a név egykettőre feledésbe is me­rült, mert a fickó már anya pocakjában Pocak volt szá­munkra- és meg is marad annak, amilyen egy zaba­gép. Apa ágán Pocak lett a ne­gyedik eleven hajtás a sor­ban, s a magunk módján megmaradunk neki. úgy, ahogy azt majd elmesélem. Anya ágán ketten leszünk Pocakkal, ami nem kishi­tűségből fakad csupán ab­ból az előre megfontolt le­mondásból. hogy öreg fel­lel inkább unokákkal fog­lalatoskodjék az ember, ám ennek ellenere családmo- dellünkbe majd belepotv- tyan még egy pulva, akit apa talál az utcán és fel­veszi. Felveszi és hazahoz­za. Kisrakás és Nagyrakás az évek során hol van. hol nincs, mert kívül esnek apa befolyási övezetén- és van nekik saját anyjuk. ami­lyen az élet, de amikor el­jönnek hozzánk, az nagy hangzavar, ami persze sem- mi ahhoz képest. amikor majd én is megtanulok visz- szabeszélni- Pocakról nem is beszélve. Most éppen egy olyan periódusban vagyunk, amikor Kisrakásnak és Nagyrakásnak elege van be­lőlünk, ami figyelemre mél­tó előrelépés a korukhoz képest. és bár apa szem­mel nem láthatóan fájlalja, ám mindenképpen értékeli, hogy minden valószínűség szerint a nevezettek saját útjukat járják. S ha így van- akkor nem sokáig lesz így, mert hamarosan mindegyi­ket kiválasztja egyegv lány, és elvezetik őket apához, ami izgalmas találkozás lesz. Kár, hogy én éppen nem leszek jelen, mert ak­kor már nekem is kemé­nyen udvarolnak- és a leg­jobb úton leszek affele, hogy női ágon örökítsem a dinasztia egyik oldalágát. Majd boldog és zsúfplt na­pokat töltünk együtt, ami­től mindannyian odaleszünk. Pocakot kivéve, aki fütyül az egészre- de ő ekkor már az egész világra fütyül, így aztán sokra viszi majd a Való Életiben.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom