Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám

ODrSDT ======= • L-pnr= bPUH 1 * Pályázat! Q Tippeljen EB~@llenfeleinkre! Február 2-án sorsolják az 1992-es svédországi labdarúgó EB selejtezőcsoportjait. Mint köztudott, Liechtenstein kivé­telével valamennyi UEFA-tagállam elküldte nevezését a szö­vetségnek, s így 32 országban izgulhatják ,végig a sorsolási procedúrát. Egyedül a rendező svédek lehetnek nyugodtak, mert itt — a sportág világbajnokságával ellentétben — a védő nem tagja automatikusan a következő küzdelemsoro­zatnak. E játék szerelmesei már bizonyára tudják, hogy a neve­zett csapatokból 7 selejtezőcsoportot alakítanak ki, termé­szetesen némi erősorrendet figyelembe véve, melyet az utol­só pillanatig titokban tart a szövetség vezérkara. Gyarmati focisiker A hagyományos miskolci focifarsangon, a balassa­gyarmati Dózsa György Ál­talános Iskola csapata kép­viselte ezúttal megyénket, a MÉH-kupa küzdelmeiben. A hat résztvevő között, két külföldi együttes is szere­pelt. A tornagyőzelmet a nyugatnémet Soest általános iskolásai szerezték meg, a gyarmati legények, a legjobb magyarként, a harmadikok lettek. Eredmények: Bgy. Dózsa— Erdőtelek 8—1, Tátrán Pre- sov—Bgv. Dózsa 5—4. Bgy. Dózsa—Szerencs 7—5. A döntő: Soest—Presov 6—5. A végeredmény: 1. Soest (NSZK-beli), 2. Tátrán Pre­sov (csehszlovák), 3. Bgy. Dózsa, 4. Szerencs, 5. Erdő­telek, 6. Mezőkövesd. A tor­ba legjobb játékosának, Szi­lágyi Lászlót választották. A sorsolást megelőzően a NÓGRÁD játékra hívja olvasó­it. Akik vállalkoznak rá, megtippelhetik, hogy kik lesznek a csoportellenfeleink, akikkel a részvétel jogáért küzdenek vá­logatott labdarúgóink. Két alkalommal, január 13-án és 20-án már ismertettük, majd 26-án és 27-én közöljük a pályázati feltételeket. Játékunkban azok vehetnek részt, akik a négy említett alkalommal megjelenő felhívás alatt található sorszámot a lapból kivágják és nyílt levelezőlapra együtt felragasztva beküldik szerkesztőségünkbe. (3100 Salgótarján, Palócz Imre tér 4.) A levelezőlapon a négy kivágott számjegy mellett a január 27-én megjelenő pályázati szelvényre kell ráírni azt a négy együttest, akiket a játékos csoportellenfeleinknek tippel. (Még nem tudni, hogy a sorsolás szeszélye folytán négyes, vagy ötös csoportba kerül-e a válogatott, ezért négy együttest kell megnevezni.) A pályázati szelvények bekül­dési határideje: 1990. február 1. Hét végi sportműsor SZOMBAT KOSÁRLABDA NB II.. nők: SKSE-Ganz­MÁVAG, Salgótarján, városi sportcsarnok, 10.00 óra. NB II., férfiak: SKSE—Száz­halombatta, Salgótarján, városi sportcsarnok, 11.30 óra. ÖKÖLVÍVÁS NB Il-es csapatbajnokság: Ba­lassagyarmati HVSE—Debrecen, ‘Balassagyarmat. városi sport- csarnok, 16.00 órau VASÁRNAP A játék az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának együtt­működésével jött létre, a helyesen tippelők között 100 darab kéthasábos totószelvényt sorsolunk ki,, melyet az igazgatóság ajánlott fel. TEKE NB II-es csapatbajnokság: Mátranovák—Nyíregyháza, Mát- ranovák. 10.00 óra; Somoskőúj­falu—Borsodi Építők Volán, So­moskőújfalu, 10.30 óra. Teke SALGGLAS-kupa és megyei csb Hég nyolc csapat pályázik a dobogóra Már a tizenkettedik for­dulón is túljutottak a csa­patok, a Salgótarjáni Sík­üveggyár SE tekecsarnoká­ban megrendezett megyei csb és SALGGLAS-kupa versenysorozatra. Az élen ádáz küzdelem dúl a végső helyezésekért. Még öt forduló ugyan hátra van a csapatversenyből, de „már csak" nyolc csapat pályázhat a dobogóra. Az első négy helyen pedig fej fej mellett teljesítenek a csapatok. Az amatőrök továbbra is jól tartják magukat. Sőt! Nemegyszer alaposan el­páholják a rendszeres edzé­sen és NB-s versenyeken edződött sportolókat. A SALGGLAS-kupában csak az amatőrök eredmé­nyeit számoljaik. A ver­senyben veretlenül áll az élen a két, volt „profi játé­kosra”, Kotroczóra és So- hajdára épülő Univer gár­dája. Mögöttük érdekesen alakul a verseny. Három csapat áll egy-egy vereség­gel, s miután a háralevő öt fordulóban még több egy­más elleni rangadóra kerül sor, bárhogy alakulhat a verseny. A megyei bajnokság állá­sa: 1. Tekeszövetség 20 és a Síküveg SE II. 20, 3. Sík­üveggyár 20 és a Somos SE II. 20, 5. Univer 18. 0. Sík női 16, 7. IKV 16. 8. M. Tanács I. 16, 9. Mátranovák SE II. 12, 10. Sport-csarnok 12, 11. SKÜ 10, 12. Palóc- ker 10, 13. OTP 8, 14. ÁFÉSZ 8, 15. M. Tanács II. 4, 16. RFK 4, 17. Vegvép- szer 2, 18. BRG 0 ponttal. A SALGGLAS-kupa állá­sa: 1. Univer 18, 2. Teke­szövetség 16, 3. Síküveg 16, 4. IKV 14, 5. M. Tanács I. 12. 6. Sportcsarnok 12, 7. SKÜ 10, 8. Palócker 10, 9. ÁFÉSZ 8, 10. OTP 4, 'll. M. Tanács II. 4, 12. RFK 4, 13. Vegvépszer 2. 14. BRG 0 ponttal.-p 1.— Versenybírói tanfolyam Alapfokú atlétikai ver­senybírói tanfolyamot indít, megfelelő számú jelentkezés esetén, a Salgótarjáni Vá­rosi Tanács művelődési, egészségügyi, ifjúsági és .sportjosztálya. A díjtalan tanfolyamra, februárban és márciusban kerül sor, a délelőtti órák­ban, a Salgótarjáni Kohász SE klubházának tanácster­mében. Az érdeklődők február 10- ig, a következő címen je­lentkezhetnek: Salgótarjáni Városi Tanács VB meis­osztály 3100 Salgótarján. Nógrádi Sándor tér 14. A taníclyamot elvégzők gyakorló versenybírói minő­sítést szerezhetnek, majd egyéves működést követőejn megkapják a versenybírói igazolványt, harmadosztálvú minősítéssel. Hosszabb idő óta im­már megyénk egvik siker­csapatának számít — saj­nos, nincs valami sok be­lőlük mostanság — a Nagy- bátonyi Bánvász NB I-es asztalitenisz-gárdája. Szál­lították az ősszel is hét­ről hétre a nyert meccse­ket. Kövendi József tanít­ványai ; ezüstérmes helyen zárták az idényt az élvonal csapatbajnokságának B csoportjában, s több mint valós az esély arra, hogv- ba - nem történik vala­milyen váratlan „összeom­lás”, az „alsó tábláról” át­léphetnek a „felsőházba”. A bányászegyüttest az év leg­jobb Nógrád megyei csapa­tának választották a minap a szakemberek és a szur­kolók együttes szavazatai alapján. Fut tehát a sze­kér. Vagyis futna ez a sze­kér, hogyha lenne mivel húzni, ám úgy tűnik, egye­lőre nincs mivel. Tudvalé­vő, hogy a bázisvállalat, a Nógrádi Szénbányák — mit szépítsünk — tönkrement, és amire a tárnából az utolsó gerendákat kirabol,ják, meg­lehet, hogy a nagy múltú egyesület is emlék lesz csupán. A bennfentesek sze­rint talán még előbb. És akkor a megye verseny- sportjának egy még mára megmaradott értéke is köd­be vész. Ámde ne szalad­junk előre ennyire, mond­hatni ne fessük az ördögöt a falra, eljön az magától is, hogyha akar. Beszélni mégis kell a dologról. Ezért hívtuk kerekasztal mellé a legérintettebbeket: Balázs István ügyvezető elnököt, Kertai József technikai ve­zetőt, Kövendi József ed­zőt és Salamon István csa­patkapitányt. Vágjunk hát a közepébe! o o o o NÖGRÁD: — Kövendi úr, panaszkodik egyfolytában, ahányszor csak találkozunk, hogy hiába dolgoznak és produkálnak tisztességesen, a helyzet már tarthatatlan. Kérdezem az elnök urat; hogyan áll a szénája az egyesületnek? BALÁZS: — Magam se Hí lesz veled, nagybátonyi pingpong? Zsebből fizet Kövendi edző „Elnök úr, utazhatunk a hét végén Pécsre?" látom biztosítva hosszabb távon az egyesület helyze­tét. A vállalat már évek óta egyre kevesebb támo­gatást adott; most meg semmit, s nem találunk olyan szponzort Nagybá- tony környékén, amely át­vállalná ezt a terhet. • NÓGRÁD; — Az egy hely­zet, hogy a bánya megbu­kott. És az is egy helyzet, hogy van itt egy NB I-es szakosztály... BALÁZS; — Az, hogy megszűnjék a szakosztály, szóba se kerülhet! Azon van az egyesület vezetése, hogy a működéshez szükséges pénzeket akárhonnan is- de összeszedje, bár egyelőre nem túl sok sikerrel. Az autóbuszunk hasznosításá­val, a tekepálya bérbeadá­sával tudtunk kisebb össze­get szerezni. Szó van ar­ról, hogy egy magyar— svájci érdekeltségű kft. a felszámolt bányaüzemekből kirabolt ócskavasat hasz­nosítja, és az árbevétel tíz százalékát megkapná a klub. KERTAI: — Az eddig el­hangzottak mind csupán ígérgetések. Vagy valóra válnak, vagy nem. Nekünk viszont megkezdődött egy NB I-es bajnokság. Már decemberben nem kaptak a játékosok útiátalányt- se meccspénzt. Most, ott tart ez az élvonalbeli szakosz­tály, hogy Kövendi József zsebből fizeti a játékoso­kat, s nekem, a társadal­mi munkásnak is tartoznak vagv hatezerrel. NÓGRÁD: — Valóban?. . . KÖVENDI: — Tizenhá­romezer forinttal ,-lógnak”. A novemberi, decemberi felkészülési juttatással, a decemberi útiátalánnyal, és Ivanics aranyjelvényes pén­zével- amely júniustól de­cemberig lenne esedékes. Az adósság tovább gyűrűzik: a KSI elleni legutóbbi győz­tes mérkőzésünknek húsz­ezer forint a vonzata. Vagy­is közel negyvenezer ' már a hiány. NÓGRÁD: — Fizeti a sa­ját zsebéből. KÖVENDI: — Fizetem. NÓGRÁD: — Milliomos ön, Kövendi úr? KÖVENDI: — Dehogy vagyok milliomos, csa.k nem akartam, hogy kimenjen a dolog a játékosok közé. Mert lehet, hogy holnap- holnapután Makiári, vagy Gulyás megköszöni a lehe­tőséget, veszi a kalapját, és ezzel sokkal nagyobb bajt csinálunk. Én megértem, hogy decemberben nincs pénz- de hogy januárban sincs, azt nem értem meg. NÓGRÁD: — Mennyit ér­zékelnek mindebből a játé­kosok? SALAMON: — Ha nem kapjuk meg a pénzt, az mindnyájunkat érzékenyen érint. A fizetésem a szén­bányáknál hat és fél ezer forint nettó, a győztes mér­kőzésért nyolcszáz forint jár. Ha sokszor nyerünk, akkor jövök ki kflenc-tíz ezer forintra. NÓGRÁD: — Mit tud mondani most az elnök úr ezeknek az embereknek? BALÁZS: — Én lennék a legboldogabb, hogyha az asztalitenisz-szakosztály úgy működhetne, ahogyan most nem tud. NÓGRÁD: — Ez mit je­lent? Jól működnek, min­dig nyernek... BALÁZS: — De az anya­giakat nem tudjuk folya­matosan biztosítani, mint ahogy azt tavaly se tudtuk. De ez nemcsak erre a szakosztályra igaz. A de­cemberi béreket is úgy tud­tuk csak kifizetni- hogy az én nevemre, saját zsebre felvettem az OTP-től het­venezer forintot, amit az év elején vissza kéne térí­teni, minél előbb, a kamat miatt. NÓGRÁD: — Ez annyit jelent■ hogyha nem tudják visszafizetni, Balázs István megy az adósok börtönébe? BALÁZS: — Pontosan ezt jelenti. NÓGRÁD: — És ha Ba­lázs István nem tette vol­na ezt a nemes gesztust, már nem létezne a Nagy­bátonyi Bányász. BALÁZS: — Lehet. De nem tudunk mit tenni, kényszerpályán mozgunk. Nézze: megterveztük tavaly is szépen a költségvetést há­rommillió-hétszázezer fo­rintra, minden szakosztály­nak rheg lett volna a pénze, az asztalitenisznek nyolc- százezer forint, ami nem is sok, de nem is kevés, de márciusban módosítani kel­lett már, mert két cégünk — hadd ne említsem a nevüket — egymilliót levett a támo­gatásból. Az év végére azért három és fél millióra össze­jöttünk* Az idén azonban nagyon nagy lesz a baj. Az ügyveze­tő elnök szaladgálni kevés, több támogatásra lenne szük­ségem nagyobb emberektől. A bázisszervi vezetőktől én csak kérhetek, de előfordul, hogy nem is fogadnak, szóba se állnak velem. Nagyon könnyű egy emberre rákenni mindent! NÓGRÁD: — Én megértem önt. hisz’ végül is az elnök van az ütközőpontban. De ezért kapja a fizetését, még­ha egyelőre a saját pénzéből is. Tényleg, mennyi most az egyesület tartozása? — BALÁZS: — Az én ne­vemre hetvenezer, aztán két­havi tébéjárulék, valamint. Kövendi és Kertai pénze. Vagyis kábé kétszázezer fo­rint. A tanács se adott még semmit, most a héten tár­gyalták a költségvetést. Nem hiszem tehát, hogy velem lenne bajuk, másnak se ad­tak volna. KERTAI: — Most a hét végén Pécsre utazik a csa­pat, s egy fillér sincs a kasz- szában. El tudunk utazni Pécsre ?! BALÁZS: — Megrendeltük a buszt, mehet a csapat! NÓGRÁD: — Hadd szóljak itt közbe, mielőtt még hozzá­fognánk veszekedni. Ügy hal­lom, ott önöknél a szakosz­tályok is marakodnak egy- másssal. Megmaradhat a két dudás, a foci és a pingpong egy csárdában? BALÁZS: — Érzem én is, hogy probléma van, naponta jönnek hozzám is mindenfé­lékkel, egymás ellen. De eb­ben a klubban akármi lesz, a minőségi asztalitenisznek és a népszerű labdarúgásnak meg kell maradni! Mondom, vannak elképzeléseink a pénzszerzésre. NÓGRÁD: — És ha nem jön össze a pénz? BALÁZS: — Akkor nem tudom, mi lesz. Én nem mondom azt, hogy megszű­nik az egyesület. NÓGRÁD: — Mire város lett a faluból, addigra tönk­remegy minden. így járja most jobb helyeken. . . BALÁZS: — Idén is sokat megfordultam már a taná­cson: Elvileg kapunk támo­gatást, kapacitálják az üze­mek vezetőit. KERTAI: — Mit adott a tanács nyolcvankilencben? BALÁZS: — Százhúszezer forintot, negyedéves bontás­ban. Ez az idén szükséges négymilliós költségvetésnek ki lehet számolni, hány szá­zaléka. Azt mondják, ők se tudnak adni többet. Július­ban leültünk a tanácson, azt mondták, induljon el min­den szakosztály a bajnok­ságban, aztán majd lesz va­lahogy. Most meg ott tar­tunk, hogy sehogy sincs. KÖVENDI: — Fültanúja 1 voltam, mikor magas szintű városi vezetők kijelentették, hogy ennek a pingpongnak menni kell, figyelemmel kí­sérik a sorsát. Megy most is, csak éppen az én zsebemből, meg a Jóskáéból. NÓGRÁD: — Elbeszélget­hetnénk még órákig, de zár­juk rövidre. Mindenkitől kérdezem. Lesz még csapat a nyáron? BALÁZS: — Úgy gondo­lom. az elkövetkezendő há­rom hónap megforgatja majd a klubot. Ha lesz összefogás a városi vezetők között, ak­kor optimista vagvok. SALAMON: — Csapat biz­tos hogy lesz, csak azt nem tudni még, hogy milyen. Ha nem lesz pénz, elmennek a vendégjátékosok, s biztos, hogv alaposan visszaesünk. KERTAI: — Csapat min­denféleképpen lesz, csak el­képzelhető, hogy túl nagy árat fizet a jelenlegi1 helyze­tért a város. Nagy lehetőség előtt áll az együttes. . KÖVENDI: — Van egy olyan érzésem, hogyha janu­árban nem rendeződnek az anyagiak, akkor nem lesz csapat, legfeljebb csak na­gyon gyenge. És ha leme­gyünk egy NB III-ba vagy megyébe játszani, akkor az életben nem tudom már ösz- szetrombitálni újra a gárdát. És félek, hogy ez bekövetke­zik. Ha otthon megtudják ezt a tizenháromezer forintot, lehet, hogy kipakolnak az utcára. NÓGRÁD: — Remélem, hogy ez nem történik meg. Köszönöm, hogy befáradtak. Balás Róbert 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom