Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-24 / 20. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. asasae Építésügyi tájékoztatás a takarékosabb építésért és fenntartásért Az építési feladatok nap­jainkban nagyobbrészt új családi, sor- és társasházak építéséből, a meglevő épü­letállomány fenntartásából és bővítéséből adódik. A takarékosság érvényesítése egyre inkább előtérbe állít­ja a gondos mérlegelést, az előkészítést, a szervezést. A jól előkészített munka vég­rehajtása könnyebb és ol­csóbb is egyben. A felké­szülésben a megrendelőnek, a tervezőnek, az építési ha­tóságnak és a kivitelezőnek összefüggő, de egymástól el nem választható feladatai vannak. A technológiák állandóan változnak, mert az építés­anyagai is egvre korsze­rűbbekké válnak. Az új anyagok, szerkezetek alkal­mazása új ismereteket, tu­dást igényel. Ezen ismere­tek elsajátítására, tehát ma nagyobb szüksége van az építésben részt vevőknek, mint bármikor korábban. Immár nem elegendő a meg­szokott, a „rutin”-hói épí­tés, a begyakorolt fogások alkalmazása. A gondosan, a megfelelő ismeret megszer­zése után végrehajtott épí­tés kevesebb karbantartást, felújítást igényel, tehát rö­vid távon megtérül az eb­be fektetett munka és tö­rődés. Az építésügyi tájékozta­tási központ figyelemmel kíséri az építkezők, terve­zők. kivitelezők igényeit és a gyártók adottságait. Kiad­ványai hasznosan forgatva és gyakorlatba átültetve je­lentős előnyhöz juttatja az olvasót. A választék folya­matosan bővül így; A ma­gánépítés A—Z-ig sorozat négy kötete, az anyagisme­retet, a hőszigetelési megol­dások választékát, a szak­ipari és épületgépészeti anya­gok leírását adja közre. A „MAGÁNÉPlTKEZŐK KISKÖNYVTÁRA' immár 36 kötetben egy-egy munka­fogást, technológiai folya­matot ír le közérthetően. Egyéb kiadványok is se­gítik az építkezőket, így a magánépítés és fenntartás biztonsága, a „Csatornázás­ról mindenkinek”, a BVM- kézikönyv, a Tégla- és cse­répipari katalógus, a kü­lönböző anyagok katalógu­sai. a kábeltelevízió és a közösségi televízió tudniva­lóit tartalmazó kiadvány. Hasznos, forgatható, jól tá­jékoztató kiadvány, a „MA­GÁNTERVEZŐK TÁJÉ­KOZTATÓJA” és a ..LA­KÁSÉPÍTŐK MAGAZIN­JA”, a MOZAIK. '89. Épí­tésügyi Magazin; olyan ki­adványok. amelyek lépést tartanak — csaknem nap­rakész információval szol­gálnak — az idővel. A budapesti vásárváros 17—18. számú pavilonjában, az érdeklődök rendelkezésé­re áll az ÁLLANDÖ ÉPÍ­TÉSÜGYI KIÁLLÍTÁS, amely a hazai anyagok és szerkezetek csaknem tel­jes választékát bemutatja Gazdasági nehézségek el­lenére is lehet okosabban és takarékosabban építkezni, ha a munka végrehajtása előtt, az érdekeltek sok­irányban tájékozódnak és mérlegelnek. Salgótarjánban az IKV információs szolgáltató- és közvetítőirodájában, Ba­lassagyarmaton a városfej­lesztési irodán, Bátonytere- nvén a PENTAMER szö­vetkezetnél az érdekeltek közvetlen tájékoztatást kap­nak. Az elsőfokú építési ható­ságoknál munkatársak segí­tik az építkezők tájékozta­tását. Az ÉTK Észak-ma­gyarországi Információs Iro­dája Miskolc, Petőfi u. 5. és Hunyadi u. 8. szám alatt, a KOMPLEX TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT segítségével és közreműködésével áll díj­mentesen az érdeklődők rendelkezésére tanácsaival. A kiadványok és más infor­mációs anyagok. tervek ugyancsak ott vásárolhatók meg. Dr. Horváth Béla Minden ősszel megjelenő vendégmadarunk. Sokan itt is maradnak és rendszerint át is telelnek. Talán ez az oka. hogy némely vidéken teli pintynek is nevezik. Csapatosan járnak, ha em­bert látnak gyorsan elre­pülnek és eltűnnek szem elől. A hím feje túlnyomó- részt kékesen csillogó feke­te. míg a tojónál csak két fekete tarkócsík látható. A 'csőr színe sárga. Válltollaik (A szerző rajzai sárgásbarna színűek. Szár­nyuk barnásfekete, felül sárgásfehér szegéllyel, tövü­kön fehér foltokkal. Fészkelőterületük |az észa­ki országok Skandináviától kezdődően egészen Kam­csatkáig. Ritkás fenyvesek­ben, a tajgai nyírfaligetek­ben és a szibériai folyó men­ti füzesekben költenek. Ősz­szel levonulnak a déli or­szágokba, bekóborolják egész Dél-Európát. Táplálé­kuk fenyő- és bükkmag, de szívesen fogyasztják a bo- gyótermő bokrok terméseit, főleg a galagonya bogyóit. Napraforgómaggal feltöl­tött etetőre is rájárnak. A Medves-bokros, bozóttal be­nőtt legelőinek gyakorinak mondható téli vendége, de vadsága miatt ritkán kerül szem elé. Varga Ferenc A pszichológus válaszol Á teszteden keresztül... Tudom, sok embert érde­kel. mi állapítható meg a pszichológiai tesztekből. Va­lóban hitelesen mérik-e az intelligenciát. biztonsággal kimutatják-e a kóros sze­mélyiséget- meg lehet-e be­lőle olyasmit tudni az em­berről, amit titkolni akar? A mindennapi élet szám­talan területén sokféle teszt (próba) használatos. Mind közül valószínűleg legérde­kesebbek a pszichológiai tesztvizsgálatok, melyekből többezerféle létezik. Inteti igenciavizsgálatra küldenek egv egészséges fiatalt. 50—60 perc alatt elvégez egy sor elméleti és gyakorlati feladatot, szö­veges számtanpéldákat old meg, általános fogalmakat alkot egyszerű jeleket má­sol időre, képeket rak sor­ba. kockákból mintákat ké­szít. Azután a pszichológus kiszámít különféle muta­tókat, és ezekből — való­ban hitelesen! — megálla­pítja a személy intelligen- cieszintjét (ezt a bűvös IQ-t- azaz intelligencia- kvócienst, lényegében egy számjegy jelöli). Megálla­pítható még az elméleti és gyakorlati képességek ará­nya, idős. vagy beteg em­bereknél az esetleges szel­lemi leépülés mértéke, jel­lege. . Az intelligencián kívül mérhető — más prpbák­ka! — a térészlelés, a hal­lás és látás utáni emléke­zet, a logikai gondolkodás, a kreativitás (alkotóképes­ség)- és még sok más szel­lemi részfunkció. A személyiségvizsgálatok még érdekesebbek. Szintén készülhetnek egészséges és beteg emberekkel is. A pszichológus eszköztárának legfontosabb próbája, a sze­mélyiségtesztek „királynő­je” igen szokatlan fel­adat elé állítja a vizsgált személyt. Alaktalan fes­tékfoltoknak kell értelmet adnia, ötleteket keresnie- mire hasonlíthatnak az áb­rák. Minden ember fantá­ziája másként forog, a kép más-más részét, vagy más tulajdonságát (színét. for­máját) ragadja meg. más­más állat- tárgy. jelenség .jut róla eszébe. Ezt a sokszínű ötletfor- . gatagot a pszichológus kö­rülbelül 250-féle jellel kó­dolja, kiszámít egy sor képletet, mutatót; közben próbálja maga előtt látni a vizsgált személy fantázia­képeit. és aprólékosan elem­zi a megfogalmazásait. Las­sanként összeáll a lelet. Ez a személyiség különféle tulajdonságait — például érdeklődésbe”! i nyitottságát, kapcsolatkészségét, érzelmi­indulati jellemzőit- maga­tartási fékrendszerét és még igen sok mást — öleli fel. Ezeken túl a kóros lelki elváltozásokat, sőt ezek pszichés hátterét is való­ban megragadhatjuk a teszteredmények alapján. Több mutató is jelzi, ha a személy nem őszinte. ha szépítgetni próbál. Az csak néha derül ki. hogy konkré­tan mit titkol. Viszont olyan érzelmeit, vágyait is meg­ismerhetjük- melyek önma­gában nem tudatosak.- A teszteket, mielőtt a gyakorlatban bevezetik, szi­gorú kísérleti körülmények közt próbálják ki és hite­lesítik. A leendő szakem­berek hosszú ideig tanul­ják .elméletben és gyakor­latban a módszereket, mi­előtt önállóan alkalmaz­nák. A tesztek értelmezését csak szakképzett pszicholó­gus végezheti, mivel igen sokféle mutatót kel-1 egy­mással egybevetni, és a lé­lektani, kórlélektani ösz- sz.efüggések alapos ismere­te nélkül a számszerű eredmények mély megérté­se lehetetlen. A pszichológiai teszt nem csodaszer- mely egyértelműen megmutatná a múltat, je­lent és jövendőt. Az ava­tott szakember kezében azonban rengeteg olyan in­formációt nyújt, ■ melyek semmilyen más módon meg nem szerezhetők az adott egyénről; kimerítő beszélgetés alapján sem. a személy teljesítményeinek, viselkedésének, életútjának ismerete alapján sem. A tesztekben az emberi .pszi­chikum mélységeit vallat­juk- mint amikor a föld mély rétegeiből veszünk mintát. Dr. Ignácz Piroska visszája VONATON Ülök a kaposvári gyorson, hideg van. nemcsak kint. bent a vonatban is. Ahol a melegnek kéne áradni, rút téli hideg áramlik befelé. Mindenki fázik, aki koráb­ban — előlegezve a bizal­mat —. levetette a meleg holmiját, az most felveszi és vacog. Közben azért fo­lyik a társalgás, a dunántúli ember barátságos, könnyen barátkozik, beszédes. Ül ve­lünk szemben egy idősebb ember, mint később kide­rült, hatvanhat éves, olyas­féle, amilyen sok van ebben az országban. Odahaza túrja a kis földecskéjét. már amit meghagytak neki. és eljár mellette dolgozni. Errefelé legtöbben a vasúthoz. A vasútnál sok ilyen — ronda, negyvenöt után keletkezett szóval — „kétlaki” dolgozik. No, beszélgetünk, miközben a vonat időnként iszonyato­san rángat bennünket. Az öreg meg morog, ilyen ná- 'nnk, mondja, a száz kilomé­teres pálya. (Miközben jó, ha a gyorsvonat átlag ötven ki­lométeres sebességgel „rán­gatózik”). És miért rángat, kérdem tőle. de akár meg se kérdeztem volna, mert rámmordul: „így építették meg! Hogy tízévenként át kelljen építeni.” A megállóban felszáll a kocsinkba egy vékony, ma­gas asszony, fekete fejken- döben, seszínű, kopott ka­bátban. Mondja, hol akar leszállni, valaki rávágja, de hiszen ez a vonat ott meg sem áll! Már hogyne állna meg. amikor én ott akarok megállni, perlekedik az öz­vegy. mert gondolom, a fér­jét gyászolja. Az a szikár el- nyűhetetlen fajta, amelyik az urát tíz-húsz-harminc évvel is túléli. No. hogy ne szaporítsam a szót. az asz- szony éktelenül kezdi szidni a vasúti pénztárost, akinél a jegyet vette, hiszen meg­mondta neki, hova akar menni, mégis szó nélkül ki­adta a jegyet, ő meg most harminc kilométert utazhat vissza a szemközti vonattal. Röviden, a MÁV-osok abban a kocsiban csaknem nagysá­gos urak nem voltak. És közben fáztunk. Egyszer csak jön a kala­uz. Olyan harmincas, bajszos fiatal ember. Sietne tovább, de megállítom. Mondom ne­ki. hideg van. Igen? — pil­lant álméljcodva rám —. én nem fázom. Szerintem, kor kérdése az egész. S már ott sem volt. Nem tudom miért, de ne­kem hirtelen egy régi élmé­nyem ..ugrott" be. még ki- lenszázötvenegyböl. Hosszú külföldi tartózkodás után. szabadságon voltam ideha­za. megéheztem és Pesten bementem a Nemzeti étte­rembe, tudják, a Blaha Luj­za téren. a volt — akkor még megvolt — Nemzeti Színház épületével szemben. Illúzió nélkül persze, mert husjeggyel nem rendelkez­tem — akkoriban ugyanis jegyre adták a húst —, ma­ximum egy rágós szívpör­költre számíthattam. Nos. az ebédidő ellenére is üres ét­teremben asztalhoz ültem. Tíz perc múlva megjelent egy pincér, jött az asztalom felé, én felvettem az étlapot, böngésztem, közben a pin­cér odaért, felpillantottam, és kinyitottam a számat. Mon­dani ■ akartam, mit kérek. A pincér azonban felkapott egy sótartót az asztalomról, és egy mukk nélkül néhány asztallal odább vitte. A szám, ahogy kinyitottam, úgy ma­radt. Vártam, hogy a pincér újra megjelenjen. Jött is az. Egy asztalról felkapta a szal­vétatartót. és az én aszta­lom felé hozta. Én ismét ké­szenlétbe helyeztem a hang­szálaimat. de a pincér elsö­pört mellettem, s a szalvéta­tartót egy hátam mögötti asztalra helyezte, majd is­mét a távolba veszett. Ami­kor újra feltűnt a láthatáron, egy sótartóval a kezében, már mindenre elszántam magam. A pincér jött. a sá­la rtót. nem ugyanazt, amit elvitt tőlem, hanem egy má­sikat, letette az asztalomra, és már ment is polna az út­jára. Akkor állítottam meg. Kedélyeskedtem. s ezzel vég­zetes hibát követtem el. Meg­kérdeztem tőle, hogy bokros teendői közepette nem za­varja-e. hogy én itt ücsör­gők az útjában. A pincér, mintegy mozdulat közben megmerevedett, aztán lassan felém fordult. Éles, ellent­mondást nem tűrő hangon rám szólt: ..Visszautasítom, hogy az elvtárs beleszóljon az én munkamódszerembe!” Önök talán elhiszik ne­kem, hogy volt a magyar vasutak történetében egy olyan időszak, amikor az én kalauzomat pimaszkodása miatt azonnal kirúgták vol­na. legenyhébb esetben is egy isten háta mögötti szárnyvonalra helyezik ahol még a váltókat is neki kel­lett volna állítania. De mivelhogy azt a pin­cért. akiről az imént szóltam, ezerkilencszázötvenegyben, nem rúgták ki, ezt a kala­uzt, majd negyven év múl­tán kirúgni már késő. Ezért tűrjük felebarátaim, ha a MÁV nem fűti a gyorsvona­tokat. gyorsvonat létére meg­áll minden körtefánál, a ku­pé ablakán nem lehet kilát­ni, s a kalauz az utas rová­sára szellemeskedik, hogy fi­nom legyek. Miközben termé­szetesen a vasút emeli a viteldíjakat, a kalauz pedig, ha nem kap fizetésemelést, sztrájkba lép. Mit csinál a rendőrség Állok a salgótarjani Cse­mege pénztáránál. előttem egy ,asszony rendezi a „számláját”, s közben arról cseveg, hogy milyen betörés­sorozat volt Salgótarjánban az elmúlt éjszaka. Odaérek a pénztárhoz, kérdem mi volt, hol törtek be? A pénz­táros mondja, hogy a Cse­megébe is, és még vagy négy-öt üzletbe. Jesszusom, mondom, hát ehhez idő is kell! (Nem mintha gyakor­latom lenne benne...) és, kérdem, a rendőrség közben mit csinált? Megszólal mö­göttem egy csúfondáros hang: „Mit csinált? Lehall­gatózott..' Ki menjen? Csurka, az ismert íróból lett pártvezér hatalmas saj­tóvihart kavart egy vasár­napi nyilatkozatában, amely­nek különösen egyik kitéte­lén baráti körben, már en- gedelmet a kifejezésért, jó­kat röhögünk. Arra figyel­meztette ugyanis az író­pártvezér a magyarságot, vigyázzanak, a kertek alatt visszasettenkedik a kom­munizmus. járják sorba a házakat, lakásokat, s agi­tálják a még bizonytalanko­dókat. Hát őszintén szólva, ezen derültünk mi a társaság­ban. Méghogy járják a la­kásokat. Mindenki elme­sélte a maga tapasztalatát, nekem is volt egy sztorim. A vidéki kisváros párttit­kára felhívott’ s arra kért. ö írna egy cikket arról, hogy. ami itt nálunk van. az már kibírhatatlan. és ezen feltétlenül változtatni kell. Nem mentünk bele a részletekbe, mármint, hogy mi az. ami nálunk van, meg hogy mi az, amin fel­tétlenül változtatni kell, ír- <ja meg a cikket, majd ab­ból kiderül. Azért csak megkérdeztem tőle. városá­ban eddig hány tagja van a pártnak. Van vagy nyolc­van. mondja, nem túl büsz­kén. Hát' ennél i'ataha az apparátus is nagyobb volt. És. kérdem, ez nem kevés? Kevés az bizony, hagyja rá. Akkor, miért nem csinál­nak már valamit? — így én. Higgye el, feleli, a hé­ten sem volt nap. %hogy a székházban fórum ne lett volna. Mondja. firtattam, nem gondolja, hogy most nem azt kéne várni, hogy az emberek menjenek a pártszékházba? Nem lenne most célszerűbb elmenni hozzájuk? A munkahelyük­re — ezt a törvény sem tiltja —, vagy hát ha nem, akkor a lakásukra. S be­szélgetni velük a minden­napi gondokról, s közben megkérdezni tőlük■ mire várnak, miért nem lép­nek. . . Rövid döbbent csend után, kis megbotránkozással a hangjában megszólalt a vá­rosi párttitkár: — „Ki men­jen”? Hát ezért nincs mit fél­nie Csurkának, meg. senki másnak. . . Mert sem ebben a vidéki kisvárosban. sem másutt dehogy mennek la­kásról lakásra. . . mással vannak elfoglalva, az ör­dög tudja mivel, de nem mennek. Sajnos. Vagy hál' istennek? Ezt már döntse el ki-ki saját maga. Csizmadia Géza Casanova ablakot mos és... Látványos botrány lengi körül a londoni jobb köröket. A főszereplő: Edward Trotter egykori ablaktisztító. Aki is egy népszerű újság hasábja­in közreadta vallomását. Bár kalandjainak társszereplőit nem adta ki. Egyelőre. El­mondta, hogy tíz évvel ez­előtt kezdett el dolgozni, a legkisebb reklamáció nélkül. Munkája során szerinte leg­alább ötszáz, a férje által elhanyagolt asszonyt kellett kielégítenie. A jól megtermett volt ab­laktisztító azt is bevallotta, hogy több időt töltött a há­lószobákban, mint az abla­koknál. A háziasszonyok munka közben egy ideig csak figyelték, aztán behívták. Volt, aki azonnal a hálószo­bába invitálta. Dolga végez­tével megint oz ablak külső oldalán foglalt állást, de már csinos összeggel a zsebében. Az ellenállhatatlan Ted sze­retői közül senki sem kér­dezte a nevét, és ő sem fag­gatta ilyen kérdésekkel a megrendelőket, nem tuda­kolta telefonszámukat. A hölgyek végül is csak kevés időre vették igénybe szolgáltatását. Ted úriember volt, titokban szerezte meg kuncsaftjainak nevét és ci- mét. Ha most úgy döntene, hogy ezeket kiadja, lavinát indítana el. Nem tette, ám oly részletesen leírta vallo­másaiban a környezetet, hogy számos asszony néz álmatlan éjszakák elé. Nem is beszél­ve a férjekről, akik ott is fel­ismerni vélik az ablaktisztí­tót, ahol nincsenek is abla­kok. Téli madárvendégeiafc Fenyőpinty

Next

/
Oldalképek
Tartalom