Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
«PORT 4 Sakk OB II. A 31. évad előtt a Nógrád Volán Budapesten a Magyar Sakk- szövetség székházában megtartották az 1990-es OB lies sakkcsapatbajnokság sorsolását. A három csoportban 36 csapat játszik, s a Nógrád Volán együttese, amely az idén 31. évadját kezdi a második vonalban, hagyományosan a Keleti csoportban szerepel. A sorsoláson, amelyen jelen volt Ambrus Zoltán főtitkár és Széli Lajos szakfelügyelő is, Fekete Géza nemzetközi versenybíró ismertette a bajnoksággal kapcsolatos instrukciókat. Elmondta egyebek között a csapatok képviselőinek, hogy kísérleti évről van szó, szeretnék megreformálni a bajnokságot, s ezért év közben kérik majd a csapatok véleményét, javaslatait. Szólt Fekete Géza a versenykiírásról, a külföldi játékosok szerepeltetéséről is. Ezt követően csaknem egy órán át folyt a vita és a szavazás, hogy a Középcsoportban a Pallas SE vagy a KVM SC — mindketten kiestek — kapjon-e meghívást. Végül a KVM visszalépett, s így a csoportba eredetien felvett Pallas SE lehet ott a résztvevők között. A Keleti csoport résztvevőd a sorsolás sorrendjében: 1. Szegedi Dózsa, 2. Makói SVSE, 3. Eger SE, 4. SZA- ÉV (Nyíregyháza), 5. Külker- MÉM, 6. Gyöngyösi SE, 7, Nógrád Volán, 8. Miskolci Közúti Igazgatóság, 9. Fabu- lon SC, 10. Hajdúszoboszlói Gázláng, lí. Láng Vasas, 12. Üjszász (Szolnok). A sorsoláson a Nógrád Volán szakosztályát Tóth Pál képviselte, aki a következőket nyilatkozta. — Erősödött a csoport, mert az OB I-ből kiesett Eger és az ugyancsak OB I- ben szerepelt Szolnok — amely megszüntette szakosztályát, s most feltehetően sokan az Üjszász csapatába igazoltak át — is itt szerepel. Erősek a pesti csapatok is. A Fabulon 5. volt a Közép-, míg a Külker-MÉM 2. a Nyugati csoportban. A Hajdúszoboszló sem változtatott tavalyi gárdáján, amely csak az utolsó fordulóban bukott el, az OB I. kapujában. A csoport egyetlen újonca a Miskolci Közúti Igazgatóság is jó erőt képvisel. Szeretnénk a középmezőnyben végezni, ami jelenlegi helyzetünkben reálisnak tűnik. A rajt január 28-án lesz. Gyöngyösön játszunk. Tavasszal hat, ősszel öt mérkőzést játszik csapatunk. ☆ A szakosztályvezető ugyan nem szólt róla, ám megtudtuk, hogy a szakosztály nem kap támogatást az idén a Volántól, s egyelőre „külső” pénzekkel próbálja átvészelni az évadot. Sakkberkekben az is hírlik, hogy bejelentette távozási szándékát az OB II-es együttes két mesterjelöltje, Egyed András és Szabó Ervin is. (sz.) McEnroe-t kizárták Szenzációval szolgált a Melbourne-ben zajló nyílt teniszbajnokság, amit ezúttal a sportág „fenegyereke”, John McEnroe szállított. A negyedik helyen rangsorolt amerikai versenyző a 3. fordulóban a svéd Mikael Pernfors ellen lépett pályára. McEnroe ezúttal sem csak a játékkal törődött, közvetlen környezetével heves szó- csatát is vívott. Többször sértegette, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a vonalbírónőt. Az első esetben még csak büntetőponttal sújtották a magáról megfeledkezett versenyzőt, később azonban Gerry Armstrong ausztrál vezető bírónak a becsületébe gázolt, s ekkor megkapta a piros lapot. A jelentések szerint a tenisz történetében ez volt az első eset, hogy egy jelentős eseményen kizártak egy játékost. A mérkőzésre kilátogatott 15 ezer néző nem hagyta szó nélkül a nagy kedvenc diszkvalifikálását, hosszú perceken át tüntettek, „Igazságot, igazságot”, illetve „McEnroe-t akarjuk” hangzott mindenfelől. A közönség nem értette, mi történt, hiszen McEnroe szidalmait nem hallhatták. A hangosbeszélő folyamatos tájékoztatást adott a pályán kívüli „mérkőzés” állásáról, de ezt is megszakította a szurkolók bekiabálása. Azzal is nyugtatni próbálták a nézőket, hogy a tüntetés helyett inkább a következő találkozóra összpontosítsanak, amelyben saját versenyzőjük, Rachel McQuillan csatázik. Ez sem hatott, sőt, 15 perces késéssel kezdődhetett meg a mérkőzés, amelyre már csak mintegy háromezer (!) néző maradt a stadionban. Igg| 'tÄiSiäBrEiSEiS—: V. ■ 4 | ■ «* i «wl* 5 'ÄüflHIHHX Megyei asztalitenisz-bajnokság Meglepetések nélkül A hét végén tartották Salgótarjánban, á városi sportcsarnokban, Nógrád megye 1990. évi egyéni asztalitenisz-bajnokságát. Amelyet már olyan sokadik alkalommal rendeztek meg, hogy a legidősebbek se tudták kapásból megmondani, hányadszor. Erős mezőny, a lehető legerősebb gyűlt össze az idén. Teljes csapattal érkezett a Nagybátonyi Bányász NB I- es, valamint a Nógrád Volán NB II-es együttese is. Rajtuk kívül jelen voltak a közelebbi és a távolabbi múlt helyi legjelesebbjei: ők az öregfiúk között indultak el. No de ne szaladjunk eny- nyire előre. Szombaton a fiatalabb — ifjúsági, serdülő és újonc — korosztályok népes mezőnyei vívták meg a versenyüket. Néhány esélyeq távollétét nem számítva a várakozásnak megfelelő eredmények születtek. Vasárnap jött el a „nagy nap”: ekkor álltak asztal mellé a felnőttek. Legelőbb az „örökifjak” gondoskodtak a hangulatról. A három kategória győztese Kövendi József — aki bevallása szerint saját játékosainak is méltó ellenfele még —, az ötvenes Polaneczky István és a 70 éves(!) Bérezés József lett. Az ősz hajú sportember, a megye örökös bajnoka csak azon sajnálkozott, hogy a városi „csébén”, ahol ma is gyakran játszik, 20— 30 évvel fiatalabbakat is meg tud verni még... Ám jött már a főműsorszám: a felnőttek egyéni és páros versenye. A férfiak csatározása szokás szerint nagybátonyi házidöntőt hozott, melyben ezúttal Makiári Ákos bizonyult a legjobbnak. A huszonegy esztendős fiatalember — aki mostanság épp angyalbőrt hord — azt mondja, annyira ismerik már egymást belül s kívül, hogy közöttük csupán a pillanatnyi forma dönt. Ezúttal se történt másképp, Gulyás különben se tud védekező ember ellen játszani. Nem tekintik pusztán kötelező rutinfeladatnak a megyebajnokságot — így a győztes —, hiszen „házon belül” állandó a jó értelemben vett rivalizálás a játékosok között. Hasonlóképp vélekedett a fiúk edzője, Kövendi József is, hozzátéve még, hogy nem tesz jót e belterjesség sem nekik, sem a megye asztali- teniisas partjának. A párosoknál egy volános duó törte meg az egyhangúságot: dobogóra furakodott a bátonyiak között. A hölgyeknél Blaskovics Renáta bizonyult a legjobbnak, többesélyes vetélkedés végén. — Döntőbeli ellenfelemmel, Lahos Zsuzsával nagyjából azonos szinten állunk, most én voltam egy kicsit jobb, vagy szerencsésebb — így a bajnoknő. Eredmények. Felnőttek: női egyéni (5 induló): 1. Blaskovics Renáta, 2. Lahos Zsuzsa. 3. Nyerges Krisztina és Tóth Edit, 5. Szamosi Zsuzsa (mind Nógrád Volán, körmérkőzés végén); férfi egyéni (26 ind.): 1. Makiári Ákos, 2. Gulyás László, 3. Salamon István és Ivanics Péter (mind Nagybátony), döntő: 2—1; női páros: 1. Nyerges—Szamosi, 2. Blaskovics—Lahos, döntő: 2—0; férfi páros: (13 ind.): 1. Makiári—Salamon, 2. Gulyás—Ivanics, 3. Frei—Pá- velkó (mind Nagybátony) és Baráth—Győré (N. Volán), döntő: 2—1; vegyes páros: 1. Gulyás—Lahos, 2. Baráth— Nyerges, 3. Kállai—Tóth és Frei—Szamosi, döntő: 2—1. (Az ifjúsági, a serdülő-, az újonc- és az öregfiúk-ered- ményeket következő számunkban közöljük.) (Balás R.) Totéeredmények l. AscoU—Juven-tua 1-2 2 2. Atail-aimta-—Roma 3-0 1 3. Bari—Bologna 0-0 X 4. Cesena—Lecoe 4-0 1 5. Unter.—Sampdotria 2-0 1 6. Messina—Catan/za-ro 1-0 1 7. Barlettai—Pescara 1-0 1 8. Moniza—Pisa 2-2 X 9. Cagliari—A ve Ml no 2-0 1 10. rácaiba—Triestin-a 1-0 1 11. Brescia—Ancona 2-3 2 12. Co9en za—Padova 0-0 X 13. Parma—Regglna 2-1 1 Pótmérkőzés: 14. Udtoese—Milam 0-2 2 Nagybátonyi focikesergő A bánya után az egyesület is tönkremegy? Most, hogy a labdarúgó- csapatok elkezdték a felkészülést a tavaszi szezonra, újra a foci adja a legtöbb témát szurkolóknak, szakembereknek és játékosoknak egyaránt. Az alapozásról, a tervekről mindenütt szívesen nyilatkoznak, ám amikor Toldi Miklóst, a Nagybátonyi Bányász NB Ill-as együttesének edzőjét e témakörben faggattuk, kissé le- hangoltan mesélte el mindazokat a tényeket, melyek — érthetően nem a mosolyt fakasztják az arcára. — Katasztrófa ami az egyesületben van — kezdte a szakember. — Ahhoz, hogy ezt a katasztrófát érzékeltessem, még az őszi szezon végén történtekkel kell kezdenem mindent. — Bizony arról nem sok jót mondhat el, hisz két megszerzett pontjukkal a tabella utolsó helyén kullognak. szereplésük — enyhén szólva is — harmatos. — Nem bizonyítványunkat akarom magyarázni, csupán a kulisszák mögé akarom elvezetni. Nézze: november végén olyan helyzetbe került bázisvállalatunk és a többi kisebb patronáló cégünk, hogy játékosainknak egyszerűen a munkahelyet sem tudták biztosítani. Így többen idény közben, és végén abbahagyták a focit, illetve elmentek tőlünk. — Erősíteni ellenben lehet. — Hogyan? Átigazolási terveink voltak, vannak. De hogy hozzak ide játékost, ha még munkahelyet — nemhogy pénzt — sem tudunk adni? így futottunk el odáig, hogy az alapozást ti- zenketten kezdtük el, köztük két olyan játékos, aki még katona és\jelenleg a H. Gáspár SE labdarúgója. — Tehát szűkén egy csa- patravalóan összejöttek. — így igaz. A már említett két katona — Hegedűs és Lászlók — mellett Kiss Karcsi, Kiss Gyula, Mákos, Mihalkó, Hajdara, Molnár, Radics, Kovács, Verebélyi és Baranyi kezdte meg a felkészülést. Baranyi például úgy, hogy kétnaponta vesz részt a tréningeken, mert egv maszeknál dolgozik, s az csak igy engedi el. — A felsoroltak között nincsen kapus. — így van. Rédei a Salgótarjáni Síküveggyárban dolgozik — mindennap fél Toldi mesterháromig —, nem tud bekapcsolódni az alapozásba. — Véleményem szerint a szénbányáktól a jövőben egy árva garasra sem számíthatnak. Honnan teremtik elő a minimálisan szükséges pénzt a bajnokság folytatására, van-e az egyesület vezetése részéről valamilyen ígéret, garancia? — Ígéret az van, garancia viszont nincs. Egyesületi elnökünk lelkesen nyugtat engem és a játékosokat is, de konkrét lépést még nem tett. A tanács vezetői is ígérgetnek, de vajon honnan tudnak ők előteremteni egymillió forintot egyébként is szűkös pénzügyi kereteikből? — Miért nem lép mondjuk saját hatáskörében a labdarúgó-szakosztály elnöksége? — Hová gondol, hogy Bá- tonvban van ilyen? November óta se elnökség, se elnök, de még intéző sincs. Minden, a labdarúgással kapcsolatos munka rám hárul. Ezt pedig képtelenség egyedül csinálni. — A játékosok ismerik ezt az áldatlan helyzetet? — Már hogyne. Tudják, hogy itt nincs jövőjük, miként azt is: lehet, hogy tavasszal csapatunk már nem szerepel az NB Ill-ban. — Ezt nagyon komolyan mondja. Komolyan is gondolja? — Nem akarom a korábban elmondottakat ismételni, de pénz nélkül a bírókat sem tudjuk kifizetni, hogy most az utazásról és a szükséges eszközök beszerzéséről ne is beszéljek. Egyébként is 12 játékossal, akik közül lehet hogy kettő bevonul katonának, mit kezdjek? És ha kiállítás, vagy sérülés történik, kit állítok a helyükre? — Ott vannak az ifisták. — Igen, vannak. De miért játsszunk le egy amúgy is veszettnek tűnő szezont tizenévesekkel, akiknek sikerélményre és nem kudarcok sorozatára van szükségük. Higgye el: olyan lehetetlen ez a helyzet, hogy minimális sanszot látok csak a túlélésre. — Miért nem lép le a süly- lyedő hajóról? — Nem vagyok az az alkat. Én a legvégsőkig kitartok, utoljára akarom elhagyni a fedélzetet, bár jó lenne, ha a süllyedésre nem kerülne sor. Egyébként meg az a véleményem, hogy ez a patinás múltú, szép hagyományokkal rendelkező klub több támogatást érdemelne a. település és a környék cégeitől. — Beszélnek arról, hogy a Kisterenye esetleges megyei bajnoki címével párhuzamosan fuzionálnak, és Nagybátonyi Bányász néven futnak tovább a következő bajnokságban? — Csak hadd beszéljenek! Ha majd a Kisterenye mögött egy nagy bázisvállalat áll, akkor indulhatnak, induljanak, de sem a bánya, sem a tanács nem bírja el ezt az anyagi terhet. — Tehát nincs kiút? — Nem látom realitását. Ennek ellenére készülünk becsülettel, mégha megfogyatkozva is. Amíg nem mondják azt, hogy kész, vége, addig dolgozunk, ed- zünk, játszunk. És reménykedünk abban, amiben alig hiszünk... Vaskor István Ökölvívó-erősorrend Hat nógrádi a súlycsoportok tízes listáján Wirth Gabriella a győztes A magyar asztalitenisz történetének arainybetűk- kel írott lapjaira kívánkozik az az eredmény- amelyet Wirth Gabriella, a Statisztika 19 esztendős játékosa ért el vasárnap délután a hannoveri sport- csarnokban. A kontinens idei egyik legnagyobb versenyén az Európa TOP 12 viadalon tartalékból előrelépett fiatal játékos a dobogó legfelső fokáig jutott. A döntőben a nyugatnémetek nagy reménysége ellen imponáló játékkal győzött, s ezzel Kisházi Beatrix, Szabó Gabriella és Bátorít Csilla után ő a negyedik magyar játékos, aki feliratkozott a győztesek listájára. Az ökölvívó-szövetségiben közzétették a minap a súly csoportonkénti hazai ranglistát, amelyet az elmúlt év itthoni és nemzetközi versenyein elért eredmények alapján állítottak össze. A 12 súlycsoport első tíz helyezettjének ismertetése mellett bizonyos speciális pont- számítás alapján abszolút sorrendet is felállítottak. A nógrádi öklözök közül hatan kerültek fel a listára. A legkisebb súlycsoportban, a .48 kg-osok között Botos Albint (SBTC) a 7., az 54 kg-ban a szintén tarjáni Botos Tibort — aki sokáig egyeduralkodónak számított a mezőnyben — a 2. helyen rangsorolták. A magasahb súlycsoportokban már inkább a balassagyarmati versenyzők szerepel* tek eredményesebben: 67 kgiban Gresina Gábor a 10.- 71 kg-ban Nagy József a 7. helyezett. A szuper- nehézsúlyúak között (+91 kg) két nógrádi fiú is szerepel: a bajnoki címet védő Szikora István (Bgy. HVSE) természetesen az éllovas pozíciójába került, míg klubtársa, Miklós Ti' bor a 7. az „erős legények” között. Szikora az abszolút sorrendben is felkerült a listára: 230 pontjával a 9. hely lett az övé.
