Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
MŰVÉSZÉT Federico Fellini 70 éves „Én csupán egy mesélő vagyok. A filmkészítés a hivatásom'’ — mondta önmagáról a filmművészet nagy öregjeinek egyike, Federico Fellini. Január 20-án lesz 70 éves. És ebből a hét évtizedből ötöt a stúdiók világában töltött, örökbecsű alkotásokkal gazdagítva az egyetemes filmművészetet. Bécs, Győr, Miskolc, Debrecen Az Ámadinda Reich-koncertjei A/ Ámadinda együttest nem kell bemutatni: négy, harmincon aluli zenészből áll: Rócz Zoltán■ Sárkány Zsolt, ' Bojtos Károly és Váczl Zoltán. Még főiskolások voltak, amikor elhatározták- hogy együttest alakítanak- noha „csak” ütőhangszereken játszanak: dobokon. gongokon, xilofonon- ma-rimbán, harangjátékon — és az együttes neveként szimbólummá vált afrikai fa ütőhangszeren az amadindán. Évek óta koncerteznek itthon és külföldön. nagy sikerrel, két lemezük is kapható- és most óriási vállalkozásba fogtak. Steve Reichnek az összes jelentős művét eljátsszák. Mégpedig ' nagyon rendhagyó módon, koncertkör- utakon bemutatva az egyes műveket. A budapesti zeneakadémián kívül négy, vidéki nagyvárosunkban is. Az első körön már túlvannak: ebbén a fővárosi koncert volt az utolsó az időbeli sorban. A következő kört .viszont a zeneakadémián kezdik január 26-án és február első felében folytatják a korábbi négy, vidéki helyszínen: Pécsett, Győrött -Miskolcon és Debrecenben. Steve Reich amerikai zeneszerző, 1936-ban születettfilozófiát és zeneszerzést tanult, többek közt Darius Milhaud-tól és' Luciano Be- riótól századunk európai zenéjének két óriásától. Afrikában is tett zenei tanulmányokat. A repetitív. vagy minimálzenei stílus egyik megalapítója és egyúttal legnagyobb művelője. alkotója. Néhány éve hazánkban is járt, amikor a 180-as csoport néhány művét lemezre játszotta. Most pedig az Ámadinda népszerűsíti életművének kimagasló darabjait. Rácz. Zoltán elmondta- hogy azért választották éppen Reich műveit, mert egyre többen vannak, akik ismerik és kedvelik munkáit: vidéken éppúgy- mint a fővárosban, s akik még nem. azok majd ezután válnak a híveivé. A következő koncertkörút a budapesti kezdés után Debrecenben folytatódik február 7- én- az ottani zeneművészeti főiskola termében. 8-án Miskolcon a Rónai Művelődési Központban, 12-én Pécsett, a nevelési központban, majd Győrött zárul 14-én a Bartók Művelődési Központban (a régi színházban). A programban szerepel a Tehilim. az egyik legerősebb hatású Reich- mű. és a Music for Map lett Instruments. Voices and Organ (Zene orgonára- ének- hangökra és — az angol nyelvben mailett instruments néven illetnek minden olyan ütőhangszert, amelyen dallamot lehet játszani: például xilofon, vibrafon- mariba, harangjáték stb.) Ekkor adják elő a New York Counterpoint című- szóló klarinétra és. magnószalagra komponált művet is. Március 26-án Budapest, 27-én Miskolc. 28-án Debrecen- április 2“án Pécs, 3- án Győr lesz a következő kör helye és ideje, műsora pedig a Sextet, az Octet (előadja a 180~as csoport- vendégként). a Vermont Counterpoint (szóló fuvolára és magnószalagra), valamint a magyarországi bemutatóként is jelentős Music for a Large Ensemble (Zene nagyzenekarra). Az utolsó kör májusban indul 7"én Pécsett- 9-én Miskolcon. 10-én Debrecenben, 14-én Győrött és 16-án Budapesten. Műsora: Sir Pianos (Hat zongora) és a Music for 18 Musicians (Zene 18 muzsikusra). Lehetséges- hogy maga Reich is jelen lesz néhány koncerten, ha el tud jönni a tavaszi fesztivál idején. Kérdésemre, hogy mi a véleménye a pop- és rockzenéről és -zenészekről, Rácz Zoltán ezt felelte: — Soha nem éreztem különbséget a komolyzene és a színvonalas könnyűzene közt. Véleményem szerint sok komolyzenészakadémiai műveltséggel, aki fitymálva szólt a beatről, két hangot sem tudna lejátszani, ha könnyűzenei szituációba kerülne. A repetitív vagy minimál- zene ezer szállal kapcsolódik a pop-rock-beat zenéhez, amaz a dzsesszhez. a dzsessz pedig az afrikai folklórhoz- s itt összeér a kör, mert Reich és e zenei irányzat művelői az afrikai népzenéből merítették sok invenciójukat. A világon mindenütt nagv sikere volt a repetitív, vagy mini- málzenének, s most van felívelő korszakában Ke- let-Eürópában is. Kanessei András Rimiiniiben született, középiskoláit befejezve — rövid kátéi övei a ohlkusz világába — Firenzében és Rómában karika túr istaként kezdte a pályáját. Több lapnak dolgozott, aztán hangjátéksorozatot írt a rádió számára, Cico és Palliina címmel. A sorozat főszerepét Giuli- etta Masina, ifjú színésznő alakította. Fellini meglátta a lány fényképét. Felhívta telefonon. „Jó napot Palliina, itt Fellini beszél.” „Miféle Felllini?" „A sorozat szerzője, amelynek a főszerepét játssza.” Néhány héttel később Masina és Fellini összeházasodott. Fellini a fiümnéi kezdett dolgozni. Gagmanként, aztán forgatókönyvet írt, és asszilsfctenskedett. Olyan rendezők mellett, mint Alberto Lattuada, Roberto Rossellini, Pietro Germi. Első, önálló rendezése 1951-ben A fehér sejk. Első igazi 'remeke, az Országúton 1954-ben készült. Kezdeti alkotásaiban erősen érezhető volt a neorealizmus hatása, ebből nőtt ki sajátos, egyéni alaphangja. A neorealisto fillmiskola szentimentális optimizmusára adott válaszok voltak az Országúton és a Cabiria éjszakái, filmek magányos hősökről, akikből kiégett minden remény. Az 1954-ben, illetve 1956-ban forgatott alkotások világhírt hoztak a főszerepeket játszó Giullietta Masinának is. Hamarosan kialakult a barokkos, túláradó, félreis- merhetetlónül „fellSinis” kép- gazdagság. Elkészült Az édes élet, amely hőseinek bellső ürességével riasztott. és amelyben remekelt Felírni számos filmjének sztárja, a kedvenc férfi színész, Marcello Mastroianni. Kibontakozott a rendező vonzódása a szimbolikushoz, főleg „önarcképében", a 8 és félben, majd a Júlia és a szellemekben. A mester ezekről az alkotásairól'azt mondta, hogy „az én munkám nem más, mint vallomások kívánságaimról, vágyaimról, félelmeimről.” Fellini arcuk A 70-es években készült Róma és Amarcord című filmjeiben aztán visszatért gyermekkorának, kora ifjúságának színes világához, immár az érett művész eszközeivel. Bármelyik filmjére gondolunk, félreismerhetetlenül megtaláljuk művészetének legjellemzőbb jegyeit, legyen bár a Boccaccio '70., a Saty- ricon, a Casanova, A nők városa, a Zenekari próba, a Ginger és Fred. Felidézhetjük Cabiria gyengéd mosolyát, Zampanót, amfilkor ráébred végteler) magányára, Guido-FelHiniít, ahogyan vigaszt talál barátainak bo-, hóokodásában, a 8 és1 fél befejező részében. Vagy Róma felejthetetlen képsorait, amikor az újonnan feltárt csodálatos régészeti leletek a szemünk láttára enyésznek semmivé. És a figurái! A törpéi, glnómjai. nőkolosszusai, húe- tornyai, idiótái, lárvaarcú Casanovája, pedarasztái, prostituáltjait... megannyi gonoszkodó — vagy szeretetteljes? — fintor. Egy fotóalbum előszavában írja: „Jön a pillanat, amikor a forgatókönyv már nem elegendő. Akikor berendezek egy irodát, emberek jönnek, • arcok százai vonulnak el előttem. Egyfajta rítus... Arcokat akarok találni, amelyektől a filmnek élnie kelil... Planétánk minden arcát lótini szeretném: .sohasem vagyok elégedett, minden egyáltalán létező arcot szeretnék ösz- szehasonlítand.... Az arcok, testek és gesztusok keresésekor ezek között az ismeretlenek között elkezd a film élni, mint még soha... Filmjeihez olyan arcok kellenek, amelyek valamit kifejeznek, jellemek, amelyek a vásznon való megjelenésük pillanatában mindent elmondanak önmagukról.” Federico Fellini 70 éves. Hogy elfáradt-e, megöregedett-e, nem tudom. Dg hiszem és remélem, hogy találkozhatunk- még' új alkotásával, hiszen ezek a találkozások mindig maradandó élményt jelentenek nézőinek. E. M. iijra AZ ÁRILÓ I — Ott van! — sut- > lógta Macó. Utolsókat rúgta az ősz. A kubi-kgödör felől érkező szél magával hozta a tél szagát. A tisztáson, nem messze a gáttól, vékony, kese kölyök kiáltozott. — M.u-o! Merre vagytok? Hahó! A Kiserdő hallgatott. Néha megzörrent egy-egy faág, a távolban i'elbúgott egy vadgalamb. — Nem lát a szemétől! — vihogott Alsec. — Vak ez? — Csak szemüveges — mondta a kisebbik Balog. — Maradjatok már! — suttogta Macó. A kese téblábolt a porladó avarban. „Fácánt lövünk. A Macónak légpuskája van! Délután gyere.” — Urhín! Alsec! — forgolódott. — öcsi! Itt vagyok ! — Tisztára, mint egy fácán! — didergett a félkarú Jakab. — Oda lehetne pörkölni neki, ha volna puskád. — De nincs — morogta Macó. — Átvert az a rohadt apám. Nem jött haza. — Bevitték? — kérdezte a kisebbik Balog. — A mi •Az MTI—Prés, 1989. évi tár- capályázatának II. díjas alkotása apánkat is bevitték. Már egy hete. Macó ráförmedt: — Kussoljatok. Lassan sötétedett. A fák között méterről méterre kúszott előbbre a hideg. — Tudom, hogy itt vagytok ! — toporgott a kese. — Gyertek már elő! — A mancsát vörösre csípte a fagy. Időnként a markába lehelt, összedörgölte a tenyerét, csapkodta a combját. Ugrabugrált. — Hogy nyüzsög! — morogta Macó. — Minek nyüzsög? — El lehetne kapni, mi? — vigyorgott Farkas. — Mint a kémet abban az izében. Tudjátok, amit a matinén. — Te tök — mondta a kisebbik Balog. — Ez nem kém, hanem a bratyóm. — Mindegy — mondta Alsec. — Attól még el lehetne. — Ja! — köpött ki Uhrin. — Jól meggyepálni, hogy vallja be. — Mit? — Nagyon el lehetne. — Ti tisztára hülyék vagytok! — didergett a kisebbik Balog. — Kussoljatok már! — Macó visszatartott lélegzettel lesett ki a fatörzs mögül. — Még mindig nyüzsög. A kese elindult a gát felé. — Hazamegy. A kese még egyszer hátra fordult, bekiáltott a fák közé. — Nem vagytok itt? Válasz most sem érkezett. — Becserkésszük! — adta ki a parancsot Macó. Fatörzstől fatörzsig szö- kellve követték. — Meglépett a mocsok! Már a gödörnél lehet! A kubikgödör békanyálas, koszos vizén pocok evezett. A csőnél keszeget lehetett fogni, meg kárászt. A kese leguggolt a parton, nézte a vizet. Háló kéne, tűnődött, pecával ilyenkor már nem nagyon lehet. Majd apával vágunk egy léket, ha befagy. Addigra biztosan kiengedik. Anya azt mondta, nem tarthatják bent örökké. Azok heten már a gát tetején hasaltak. — De miért kapjuk el? — aggódott a kisebbik Balog. — — Hát ti hívtátok, hogy vadászni, és. . . — Beszartál? — pillantott rá Macó. — Nem, csak. . . — Akikor meg miit nyüzsögsz ? A kese göröngyölt dobott a vízibe. Felállt. Be kéne fűteni otthon. ^Anya azt' mondta, még nem jött .meg a szén. Naná, hogy nem jött, ha nem lett befizetve! Majd kérünk az öcsivel szénport ! a házi'bácsftól. Mire apa hazajön, meleg lesz. Kár, hogy fácánt nem tudtunk neki. Vagy halat. Mindegy, jó a zsíros kenyér is. Pirospaprikával nagyon finom. Majd főizünk teát, sok cukorral, ha hazajön. Már a bokrok között járt, ami/kor lerohanták. — A rohadt anyádat! Ütötték, rúgták. — Te sötétben bújkáló ellenforradalmár! — Valid kii a bűnödet, te mocsok?! — Elég — lihegett Macó. — Tűnés. Berohantak a bokrok közé, onnan figyelték. — Megérdemelte — suttogta Macó. — Rohadék, miint az apám. Minek nyüzsög. A kese feltápászikodott. Letörölte az orra állói a vért. A nádas fölött varjak károgtak a szélben. — Nem fájt! — üvöltötte. — Értlifek?! Amazok lapultak. — Nem fájt neki —mondta a kisebbik Balog. — Pedig én úgy gyomron rúgtam...! — Én meg a fülét • — mondta egy harmadik. — Majdnem letéptem. — Mégse fájt neki! — Hazudik — suttogott Macó. — Ezek mind hazudnak. — Nem igaz! — A kisebbik Balog elsírta magát. — Te is hazudsz — mondta Macó. — Te kis fasiszta kém. Köpködjétek meg a pö- csét. ■ A kese bicegve kapaszlko-' dott fel a gátra. A szája felrepedt, sajgott a lába. A szemüvegét összetörték. — Bratyó! Várj! — A kisebbik Balog eí-eiizuhanva szaladt a bátyja után. A nadrágjából kitépték a gumit, a bordó tréningalsó a bakancsáig csúszott. — Én is itt vagyok! Bratyó! Engem is! Jövök! — A kese bevárta. — Nem vagyok gyáva! — zokogott a kisebb. — Nem vagyok áruló! — . A bátyja leguggolt hozzá, megtorolta takonytól maszatos arcát, csomót kötött a nadrágjára. — Én nem akartam, hogy téged cserkésszenek! — szipogott a kicsi. — \ De muszáj volt! A kese továbbindult a gáton. — Ugye, elhiszed, bratyó? — Az öccse hüppögve bukdácsolt utána. — Ugye, el- hiszed ? Nem nézett hátra. — Minek nyüzsögtél úgy, bratyó? A gát túloldalán Sötéten kusbadt a 'város. Ügy tűnt, mintha a templomtornyok tartanák az alázuhanni készülő eget. A hófelhők súlyosan, mozdulatlanul lebegtek, nyugaton vöröelött az ég. d
