Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-19 / 16. szám

Lányoknak! Shakespeare - kötöttben centis össszmagasságnál a váll szemeit lazán lelán­coljuk. Eleje: Egészen a nvakki- vágás 75 centis összmagas- ságáig azonosan kötjük a hátával. Ekkor a középső 54 szemet leláncoljuk, majd mindkét belső oldalon, min­den 2. sorban 1x3- 1x2 és 3x1 szemet lefogyasztunk. 79 centis összmagasságnál a váll megmaradt szemeit lazán leláncoljuk. Ujja: A vékonyabb tűvel 74 szemre kezdve, patent­mintával 5 cm-t kötünk, ez­után a 3-as tűvel sámakötés- sel folytatjuk s az első sor­ban egyenletesen elosztva 10 szemet szaporítunk (í!4). Az ujja ferde vonalához, mindkét oldalon- minden 4. sorban 20x1, majd minden 5. sorban 8x1 szemet sza­porítunk. 43 centis magas­ságnál a szemeket lazán le­láncoljuk. A két ujját azo­nosan 'kötjük. összeállítás: Az egyes ré­szeket kifeszítjük, és nyir­kos törülköző alatt szárad­ni hagyjuk. A betűket a minta szerint ráöltjü.k az elejére és a hátára. A szö­vegből egy részt az ujja elejére is ráhímezünk a legfelső sorban kezdve és a középre elosztva. össze­varrjuk a vállát- az oldalát. Ki ne i-merné a Ham­let híres monlóg.ját: ...to be. or nottobe? Lenni- vagy nem lenni? Nos, a divat szerint akár a pulóverre is kerülhetnek e híres sorok, mint azt a kö­tött modell ábrázolja. A pulóver 38—40-es mé­retre alkalmas. hozzá 60 deka fekete és 25 deka kö­zépvastag fonal- valamint két és feles és hármas kö­tőtű szükséges. Mintája: simakötés, szí­nén sima, visszáján fordí­tott szemek. A patentminta: 1 sima. 1 fordított. Eleje­háta, ujja simakötéssel ké­szül, a fehér betűket utó­lag hímezzük rá szemet utánzó öltéssel. Háta: 152 szemre- két és feles tűvel kezdjük és 7 centit kötünk patentmintá­val. Ezután a 3_as tűvel si­makötéssel folytatjuk, és egyenesen kötünk 77 cen­tit összmagasságig. Itt a kö­zépső 60 szemet leláncol­juk a nyakkivágás részére, majd mindkét oldalon, min­den 2. sorban 1x3 és 1x2 szemet lefogyasztunk. 79 és beállítjuk az ujját. Fel­szedjük a nyakkivágás sze­meit a vékonyabb tűre, és patentmintával 5 centit kö­tünk. A szemeket lazán le­láncoljuk. a passzét a felé­re vissza-hajtva. saját szá­lával odaöltögetjük. Bányai Katalin A természetből... Gleccserek születése Áz Alpok lakói már na­gyon réget tudták- hogy a gleccser tulajdonképpen fo­lyó jég, amely mozgás köz­ben sziklatörmeléket visz le a mélybe. A gleccser szi­lárd állapotba került víztö­meg, tehát jég. De egyálta­lán nem a megmerevedett nyugalom megtestesítője: a gleccser tele van élettel. Ahol télen több hó esik le- mint amennyi nyáron elol­vadhat ott adva van a glecs- cser képződésének lehető­sége. Az Alpokban ez az úgynevezett ■.hóhatár" fö­lött következik be, úgy a 2700—3000 méter közötti ma­gassági övben. A hóhatár fölött nyáron is megmarad a hó, ezért beszélünk .-örö­kös hó birodalmáról”. — A magas hegyek régióiban tá­gasabb medencék. teknők ékelődnek a csúcsok- hegy­falak közé. Ezeket hó tölti meg'. A friss hullású. pely­hes hó néha kissé olvad, latvakosodik, majd csont­keményre összetapad- ösz- szegyúródik. Ez a fim ami szüntelenül dagad, .-hízik", a szinte - állandóan pótlódó hó hozzátapadásával. Igv alakul ki a fimmező több év' hóeséséből. A firn mind Összeállította: Ó-VARGA JUDIT sűrűbbé válik, míg tiszta, üvegszerű csontkemény jég­gé gleccserré alakul. A sűrű jégből kiszöknek a légbu­borékok- a s2űzfehér hó szí­ne ezért elsötétedik, acélos­kék lesz. Amíg egy köbmé­ter friss hullású hó súlya 85 kilogramm körül van, ugyanilyen -térfogatú firn 500- a gleccserjég pedig 960 kilót nyom. A gleccser bölcsője tehát a firnmező. Onnan indul mélyen a hóhatár alá veze­tő útjára. A gleccsernyelv benyomul az erdőövbe, sőt még alányúlik az erdőha­táron is. p 'hegyi legelőkig, sőt a lakott vidékig. A nyelv végén a jég megolvad- és a gleccser ,,kapu"-jában ez az olvadék egyesül , a jégfo­lyam alól kiáramló >,glees* cserpatak" vizével. A glecs- cserből kilépő patak színe lehet tejfehér („gleccser- tej”)- sárgás szürke vörö­ses. sőt fekete is, aszerint, hogy milyen kőzet feküdt a gleccser alatt. Az alpi gleccserek vas­tagságát 250-300- sőt 500 méternek is mérték, de a legnagyobb alpi gleccser­nek, a 24 kilométer hosszú Aletschnek a vastagságát egyes helyeken 800 méter­nek találták. Ausztriában, a Groszglockner út mentén látható Pasterze glécs- cser. Siklón közelíthető meg, s repedésektől szabdalt felszínén sétálni lehet. Szilveszter Svédországban Noha már lassan elfeled­jük a szilvesztert (vele együtt: sajnos, az újévi fo­gadkozásainkat is) és a pót- szilv észt erek rendezésén fá­radozunk, most mégis vistz- s za k a nyárod un k az időben. Egy decemberi könyvtári lá­togatás alkalmával, véletle­nül tudtam meg az ott dol­gozó Bató Boglárkától, hogy 1 evel ezőpa rtnerénél, Svédo r- szágban töltötte a szilvesz­tert. Nemrégen tért haza, egy gyors élménybeszámo­lóra kértem. — Hogyan jött össze ez a sízokatlan óévbúcsúatatás? — Angol nyelvtudásom csiszolására, 13 éves korom­ban kezdtem levelezni, egy velem egykorú svéd lánnyal, Emma Röndströmmel. Aztán tavaly egyik levelében kért meg., tegyek eleget meghívá­sának. Miit mondjak, meg­lepett. .. — Mikor mentél ki? — December 28-án; ter­mészetesen repülőgéppel. Emma várt kint a repülő­téren. Érdekes volt, hogy szinte azonnal befogadtak a családba, úgy tekintettek szülei, mintha negyedik gyerekük volnék. — Mennyire forgattad fel a család életét érkezésed­del? — Semennyire. Teljesen otthon érezhettem magam. Élték mindennapi életüket, egyébként mindkét szülő or­vos, egyikük magán-, mási­kuk AIDS-klinikán. Mivel ott is iskolaszünet van, mi fiatalok jártuk a várost, múzeumba, moziba mentünk. — Mesélj valamit a s*z:il- ve.szterről! Készültek már rá, amikor megérkeztél? — Ott egyáltalán nem csi­nálnak ebből olyan felhaj­tást, miint nálunk. Még 31­Üdvözlet a helyszínről én sem-, csak a konyhában tevékenykednék. Chrittna asszony egy óra alatt „össze­dobta" a menüt, ami azért nem volt silány, hiszen rén­szarvast ettünk, vadasan el­készítve, kovászos uborkával. A pezsgő ott sem’ hiányoz­hatott. A vendégjárás sem volit nagy, ott ez sem szo­kás. Akilk néhányan jöttek, egy óra után el is távoztak. A másik érdekesség, hogy ott nem isszák le magukat, mint nálunk, éjfél után, amikor tűzijátékot rendez­ték Stockholm belvárosában, egyetlen réslzegemberrel sem találkoztam. Hiányzott a trombitaszó, hajnali 2-ig sok vidám emberrel együtt vol­tunk kint az utcán, ekkor­tájt özönlöttek ki a skan­zenből. — Maradtak utánuk Ma­gyarországon megszokott szeméthegyek? — Alapvető tévedés, hogy Stockholm patyolatittsdta vá­ros. Nemcsak .szilveszterkor. — Milyen élményeid vol­tak még? — A már említett mozilá­togatás a város legnagyobb mozijában. Tizennégy terme vain, forgószékekkel pazarul berendezve, ez magát a fil­met is elhomályosította, mint élményt. Láttam a királyi palotát is, hiszen vendég­látóim, akik a középosztály­hoz tartoznak, nem messze laknak tőié. Nem úgy, mint a király, akii máshol lakik, a város közelében. — Mennyit dolgoznak az emberek? — Általánosságban nem tudom megmondani, de a Randslírőm szülők (Brink- manmékhoz hasonlóan) nem napi nyolc órát. Állandó ké­szültségben étnek. — Okoz-e gondot, hogyan k viszonozd ezt a szívességet a jövőbe/i? — Okoz bizony. Azt hi- sízem, már most elkezdhetek spórolni, hogy legyen . pén­zem, ha csak töredékét is nyújtani akarom annaik, amiben odakint részem voDt. De mindenképpen szeretném én is meghívni Emmát minél előbb. Balázs J. Tisztelt szerkesztőség! A karácsonynak és a szil­veszternek, az ünnepnapoknak mór vége van. Ismét a szürke hétköznapok következnek. Szeretném megírni, hegy is­kolám, a váci közgazdasági szakközépiskola hogyan ünne­pelte meg a közös karácsonyt. Az utolsó tanítási napon ün­nepségünk karácsonyi dalla­mok felhangzásával kezdődött. Ezt követően iskolánk diákjai­nak szcvalatát hallgattuk meg. A hagyománynak megfelelően felidéztük a decemberi szoká­sokat. A műsor összeállítója Szentesi Miklós magyartanár volt. Minden évben más-más fa­lu szokásait szeretnénk, meg­ismerni, ennek érdekében szájról szájra terjedő és apá­ról íiúra szálló hagyomány- őrző anyagot gyűjtünk össze. Most egy rádi és szokolyai feldolgozósú történetet lát­hattunk a III C. és osztályom, az I C. előadásában. A megtekintett műsorok kö­zül Jézus születésének történe­te volt a legszínvonalasabb. Igaz, hogy a történetet min­den nép más formában adja elő, a mondanivalója azonban egy, legfőbb a szeretet. Az osztályunk klubdélutánt tartott, amelyen megajándé­koztuk egymást. Játékos vetél­kedővel kezdtük. Ebben külön­böző feladatok szerepeltek: egy perc alatt kellett posztert kiraknunk, és felismerni a raj­ta lévő együttest: tanáraink­nak szerelmeslevelet kellett ír­ni, vagy éppen körkérdésekre válaszoltunk. Ezután „Téla­pónk" felolvasta versét, amely négy hónapos ismeretségünk alapján fogalmazódott meg, és kiosztotta az ajándékokat. Mindenki készített valamelyik osztálytársának. Azt, hogy ki­nek készítjük, sorsolással dön­töttük el. Első közös estünk így kelle­mesen telt el. Remélem, a to­vábbiakban a mi kis osztály­közösségünk (41 fő) baráti tár­sasággá alakul át. Rafa Mária, I C. Diósjenő, 1990. január Daicírrí a fenti gondolat­töredék. Olyan, mit inkább felejteni szeretne az em­ber, akár a hozzá tartozó, szívhez szóló szerzeményt. Véletlenül került a gyűj­teményembe, s most — nem véletlen — ez a leg­becsesebb. Dallama lassú, lágy. de nem andalít el: felkorbácsol. Ha felcsendül: elhallgattat. Szép, mert borzongató és különös hangulata láthatatlan , hú­rokat pendít meg. A szo­morúság. mi benne vibrál, túllép a zenén, s figyelmet kér. be miért? Sokáig hittem, az angol szöveg rejti el előlem a választ, ám szántszándék­kal nem néztem utána a fordításnak, és tovább fag­gattam a dallamot, mely beszélt, beszélt, fogva tar­tott. Talán, ha gyakran dú- dolgatom. lehet, előbb jö­vök rá. mit mond. Ez a dal soha nem lesz sláger — ezt gondoltam, pedig fontosat tudathat ve­lünk. Mit is? Nem hagyott nyugodni a sejtés, ha fel­csendült a rekedtes férfi­hang, s az ének, mihez fé­lénk gitárszóló simult. Nem kellett fordítás, megtudtam miről szól, mert... egy kisgyerek elsír­ta magát. Egy a sok közül. Pedig ott voltam mellette, akár a többi felnőtt, mikor úgy hiszi, elég közel van legkedvesebbjéhez. Arra gondolni sem mertem, hogy sírhat olyankor is, mikor nem látom, s nem szól bánatáról, mert a kis torok összeszorul. így élünk. — magunk mellett tudjuk, s nem lát­juk a legkisebbeket — ezért vagyunk tőlük mesz­sze... Mi lesz a síró gyerekek­kel? A sok kicsi, könnyex arc elmondhatná: amikor a gyermekek sírnak, a fel­nőttek bánatosak, ők zo­kognának, ha önmagukhoz őszinték volnának. Nem gyötört már a kí­váncsiság, csupán megta­nulni akartam a dalt, amit sok-sok szomorú ember komponálhatott... A szövegíró így foglalta szavakba: Amikor a gyerekek sírnak, hogy mondhatnám el, mit érzel, mert egy olyan világba születtél, ahol ember embert öl, és senki sem tudja miért? Minden, amit leromboltunk, a kisgyermek építő kezére vár, ö mutatja meg, mivan a fiatalságon túl. Amikor sírnak a gyerekek, a felnőttek helyett is zo­kognak, mikor énekelnek: új világ kezdődik. M. J. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom