Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
SPORT V ■ Jfc Pödri, a gólzsák emlékezik A hűsége miatt az NB l-ről is lemondott „Évnyitó" a teniszvilágban Fedor Józsefet nagyon szeretik Balassagyarmaton azok a labdarúgó-szurkolók, akik még látták .látszani. Bármelyikükkel beszéltem, mindannyian őszinte szeretettel, elismeréssel említették nevét, pontosabban becenevét. Hiszen a többség nem mint Fedor Józsefet, hanem mint a Pödrit ismeri. — Honnan kapta ezt a fura nevet? — Még általános iskolába jártam, és egy magasugró- versenven a győztes ugrásom után tanárnőm örömében ígv kiáltott fel: Jaj, de ügyes vagv, te kis Pödri- kém! Mondanom sem kell. rögtön rajtam maradt ez a név. — Hogyan ismerkedett im|; a labdarúgással ejt az „ügyes kis Pödrikém”? — Olyan 10 éves lehettem, amikor kimentem életem első focimeccsére. A gyarmati Lokcmotívot láttam először, s annyira megtetszett játékuk, hogy ezentúl minden találkozójukra eljártam. Sőt egv idő után már edzéseiket is látogattam. ahol labdaszedőként .„tűntem fel". A kósza labdákat ívelgettem vissza, s Kovács Pali — kitűnő futballista volt — egyszer megjegyezte, ebből a kissrácból még lehet valaki, olyan ügyesen küldi vissza a bo- gyót. Játékos pályafutásomat 13 éves koromban kezdtem, egy másik városi csapatban. a Bástyában, ahová egyik barátom csábított el. — Emlékszik még az első edzésre és tétmeccsére? — Hát, hogyne. Amikor jelentkeztünk, örömmel fogadtak. Tacskó gyerekként akkora nadrágot kaptam, hogy leért a térdemig. Még nevettem is, hogy nézek ki. Megvigasztaltak, az a fő, hogy focizni fogunk. Nagy örömmel kergettem a labdát az ifiben. de nem sokáig, mert 1955 márciusában debütáltam a nagycsapatban. Alig voltam 15 éves... úgy emlékszem, mintha ma lenne. Nem volt ki a csapat — aminek neve közben Bar. Petőfi lett — erre azt mondták: tegyük be ezt a kis Fedort mert olyan gyos mint a villám. — Mit megadjak kicsit furcsa látvány lehetett 15 évesen a felnőttek között... — Nemcsak kicsi, ráadásul vézna kölyök is voltam. De jól tudtam karna- tozlatni gyorsaságomat. Kiabált is be a közönség: menjél gyerek, te vagy a jobb, lefutod! Ha elrontottam valamit, nem szidtak érte. Más világ volt az! Két év után azonban megszűnt az egyesület onnan kerültem a Loksiba, ahol munkahelyet is kaptam. Napi nyolc órát dolgoztunk a vasúton, utána jártunk focizni, kedden és csütörtökön, négytől hétig, nem ám másfél órát! Na és azok az edzések! Kö- vi Jenőnél gyakran csináltuk, hogy irány a szántás, ott egy embert fel a hátunkra és futás. Munka után, ilyen edzésekkel lehetett is állóképességet szerezni. És ha vala'mi gyengébben ment, azt gyakorolhattuk, este hét után. Ez- alól a sztárok sem lehettek kivételek! — Milyen volt a közösségi szellem? — Mi erről nemcsak beszéltünk, hanem valóban összetartottunk! Edzések után közös programokat szerveztünk, néha még pingpongozni eljártunk egykét órát. Nem rohantunk ám el, mint a maiak. Amikor sorkatona voltam, 1962- ben Verpeléten, ott is megyei elsőosztályú csapat volt, s nekem szinte csak fociznom kellett. A csapat gólzsákjaként egy szezonban 45 gólt értem el! — Gondolom, hamar kedvenc lett, hiszen mindenütt a góllövőt szeretik. — Itt, Gyarmaton is szerettek á szurkolók. Verpeléten azonban a tisztek kedvence voltam. Hadnagyok, századosok invitáltak, folyton: gyere arany- lábú. igyál valamit! Mondtam én nem szeretem az alkoholt, csoki a kedvencem. Nevetséges volt, mit csináljak, de számolatlanul kaptam a mogyorós csokikat. — Katonacsapat lévén, gondolom játszottak felsőbb osztályból is a csapatban. Igen, többen is. Bakonyi Budafokról, Pákái Kisváráéról, Sitku, az MTK- tól is csapattársam volt. Edzőnk sem volt akárki. Oláh Géza. a Stécé kapusa. Egyszer neki is rúgtam gólt, még 18 éves koromban a Loksival játszottak barátságos meccset, s a Bab- lena. Oláh Dezső, Oláh Géza által fémjelzett stécével 3—3-ra végeztünk. Mindhárom gólunkat én lőttem. Ezért üdvözölt ismerősként edzőm Verpeléten. — A bajnokikon kívül hírverő meccseket is játszottak, nevesebb csapatok ellen. Felidézne ezekből egyet-kettőt? — Maradjunk az egynél, a legszebbnél. Az ellenfelünk akkor is a stécé volt, akik az NB I. 3 helyén álltak. Csapatukban Csáki, Taliga. Bablena, és Szojka... Nyertek 5—4-re, de itt is rúgtam egy hármast Szojka Feri mellett! Edzőjükön kívül kapusuk, Cserháti „Cu- cu” is szólt, hogy ha leszerelek, keressem meg őket. — Miért nem kóstolta meg az első osztályt, hiszen ha jól tudom, mások is leakarták igazolni? — Leszerelésem után a Székesfehérvári Vasas is próbált elcsábítani, de én hűséges típus voltam, imádtam ezt a várost és a Lok- sit. Nagyon bíztam abban, hogy felkerülünk majd az NB II-be. de sajnos nem sikerült. Pedig jó kis csapatunk volt, az első fél évet az NB Ill-ban, a 2. hejyen zártuk, aztán a végén meg kiestünk. Hihetetlen, sírni tudtam volna. — Mi volt a kudarc oka? önt mint csapattag, biztosan tudja ezt. — Erről nem szívesen beszélek. senkit sem akarok megsérteni. Elég annyi, hogy ellinkeskedett néhány játékos és a közösségi szellem is megromlott. Megharagudtam társaimra. akik megirigyeltek azért. mert én voltam a sztár. Egy idő után nem adtak labdát a mérkőzéseken, mely aztán a közönségnek is szemet szúrt. Én nem ijedtem meg. hátramentem és szereztem magamnak labdát, egy idő után azonban elegem lett és átigazoltam a Volánba. A szurkolók jó ideig még a tényeknek sem akartak hinni. — Meddig játszott aktívan cs mi volt a búcsú oka? — 1969—75. között fociztam a Volánban 34 évesen hagytam abba a megyei első osztályban. Szerencsére komolyan soha nem sérültem meg, s nem is éreztem magam öregnek. Csakhát itt is irigyek lettek rám a társak, s amikor jól kihajtottam 'magam, ők meg leálltak, mint Nyaklipista a Thököly utca sarkán, akkor megmérgesedtem és úgv döntöttem. hogy vége. Fájt ez nekem, de már nem volt értelme csinálni. — Amikor előtanulmányokat folytattam beszélgetésünk előtt, kikerestem néhány régi NÓGRÁD-ot. Több tucat tudósításból melyek között Loksi- és Volán-meccsek egyaránt voltak, kiderült, hogy ezek felén ön hármasával szerezte a találatokat! Ezekben ott állt, hogy „Fedor vezérletével, meg Fedor mezőny lúgjobbja”. Milyen tulajdonságok tettek önt meghatározó egyéniséggé bárhol játszott is? Főleg gyorsaságáról és lövőerejéről keringtek legendák Gyarmaton... — A gyorsaság velem- született értékem volt, a lövőerőt és a pontosságot a rengeteg gyakorlásnak köszönhettem. Ezek kompenzálták gyengébb fejjátékomat. Előnyöm volt még. hegy abszolút kétlábas játékos voltam. — Kik azok a játékostársak, akikre legszívesebben emlékszik vissza? — Mindenkire szeretettel emlékszem: Melega Ernőre, Bódi Lacira. Pribelire, Vidomusz Jancsira, Huszár Pistára és még sorolhatnám tovább, rengetegen vannak. De senkit nem akarok megsérteni, hogy kihagyom. — Biztosan készített már leltárt aktív éveiről. Elé- gedett-e a gólzsák, a gyarmati közönség kedvence? — Ügy érzem, mindig becsülettel küzdöttem. Nagyon szerettem a városért játszani és győzni. Ügy öt évvel ezelőtt komolyan gondolkodtam rajta, hogy újra elkezdek játszani egy kisebb csapatnál, fizikálisán még bírnám. Bizony, ha a feleségem nem állít le. még most 48 évesen is játszem. — Hogyan él most és van-e kapcsolata a mai futballal? — Több mint húsz éve dolgozom a Volánnál, boldog családi életet élek, három gyermekemmel. Két lányom már férjhez ment. a harmadik most 7. osztályos. Szabad időmben horgászni járok, kerékpáron. Ez is sport. A 'mai, magyar futball a mélyponton van. inkább csak a külföldi meccseket nézem. A hol- lánd, német, olasz futball tetszik. Csak azt sajnálom, hogy egvetlen öregfiúk- mérkőzésre sem hívtak meg. Nem jut eszébe egv vezetőnek sem, hogy összehívjanak minket, és játsszunk egy jótékony célú mérkőzést? A bevétel az elhunytak feleségeié. hozzátartozóié lenne. Nevetséges, hogy Vadkerten az öregfiúk játszott a jelenlegi csapat ellen? Ezt Gyarmaton miért nem lehetett megszervezni? Talán félnek? Bár lehet, hogy jóval 40 év felett is mi nyernénk... — Ügy. látom, boldogan él. Semmi sem hiányzik életéből? — Dehogynem. A futball. Az pedig nagyon... Szilágyi Norbert Az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság egyetlen magyar résztvevője ezúttal is Temesvári Andrea lesz, aki a 128-as tábla első negyedében kapott helyet. A nyitó fordulóban a világ- ranglistán 225- helyen álló Rennae Stubbs ellen lép pályára, s ha győz az ötödik helyen kiemelt csehszlovák Jana Novotna és az amerikai Stacey Martin összecsapásának továbbjutójával kerül szembe. Nem túl biztató kilátás a világrangsor 43. helyén álló Temesvárinak, aki legutóbbi két ausztráliai tornáján már az első fordulóban búcsúra kényJóllehet a Salgótarjáni Síküveggyár SE NB Il-es labdarúgócsapata immáron éppen egy hete Hajdúszoboszlón edzőtáborozik, itthon sincsen teljes csend az együttes körüli dolgokat illetően, sőt... Sőt, itthon bonyolódik csak igazán a helyzet ezekben a napokban. Mint emlékezünk rá, a múlt keddi lapunkban Profiéin Ferenc, a klub ügyvezető elnöke nyilatkozott, és néhány más dolog mellett azt is elmondta, miszerint két játékos, Paumann Zsolt és Hadúr Tibor „benyújtotta a számlát" a közelmúltban az egyesület felé: irreális anyagi követelésekkel álltak elő, amit a klub nem tud, de nem is óhajt teljesíteni. Erre fel Paumann el sem utazott a többiekkel az edzőtáborba. Ez. utóbbiról később magam is megbizonyosodtam, amikor pénteken délután a szőke, mokány fiatalember kopogtatott a szerkesztőségi szobám ajtaján. — Hazudnék Zsolti, ha azt mondanám, hogy nem is ,ej- tem. mi szél hozott erre mifelénk, dehát kezdd csak el, hallgatlak. — Protovin Ferenc nyilatkozata abban a formában nem felel meg a valóságnak, állításai félreértésre adnak okot — kezdte a 24 esztendős védőjátékos. Meg is állítottak már azóta az utcán, mondván, hogy mit akarunk már megint mi futballisták, nekünk az ' isten pénze sem elég. Pedig hát ez esetben az igazság valahol sántít. — Akkor itt az alkalom, egyenesítsük ki a lábát ennek az igazságnak, hogy ne sántítson. Természetesen én már látatlanban leszögezem, hogy innen most hirtelenjében nem tudom eldönteni, kinek van igaza. — A mi anyagi követelésünk a következőket jelenti: arra kértük az egyesületet, először szóban, majd írásban, hogy növeljék az üzemanvagköltség-térítésün- ket. Ehhez tudni kell, hogy még a nyáron megállapodtunk, miszerint öten — Hódúi’, Jaszik, Szalai, Bódi és jómagam — gépkocsival járunk be naponta Balassagyarmatról, és a költségek fedezésére a klub havi tízezer forintot biztosít a számunkra. Az összeget öt felé bontották és mindannyiunkkal külön megállapodást kötöttek két-két ezer forintszerült. Édesapja elmondása szerint túlságosan sietteti a pontszerzést- előkészítetlenül megy előre a hálóhoz, s mindkétszer ez bosszulta meg magát. Ha óvatosabban teniszezik még Novotnát is megszoríthatja. A rendezők az elmúlt év kellemetlen tapasztalatai alapján tartanak az ilyenkor Ausztráliában megszokott pokoli hőségtől. Ezért azt tervezik hogy ha 35 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, akkor behúzzák a Flinders Parkban épült remek csarnok mozgatható tetejét. s fedettpá'lyás ausztrál bajnokságot rendeznek. rol. Ez akkor egy tisztességes, méltányos eljárás volt. Csakhogy azóta változott a helyzet: Jaszik, Szalai és Bódi eltávozott az egyesülettől, így az „ötösíogatbór csak ketten maradtunk Ho- dúr Tibivel. Vagyis miközben a gépkocsiba ugyanany- nyit kell tankolni, akárhá- nyan ülünk benne, a kapott átalányunk az eddiginek a negyven százalékára zsugorodott. A mi úgynevezett követelésünk csupán annyit jelent, hogy továbbra is kérjük a teljes összeget, mert a maradék négyezer forintból már nem tudunk naponta bejárni Salgótarjánba. — Tehát azt mondod, ha jól veszem ki a szavaidból, hogy a ti közös óhajotok egy fillér többletköltségbe se rángatná az egyesületet. Annyit jelentene csupán, hogy ugyanazt a tízezer forintot nem ötfelé, hanem két embernek kéne kiosztani. — Igen, ez így van. Nézd: mi havonta kettőezernégyszáz kilométert kocsiká- zunk. A mosteni harminc- forintos benzinár mellett a négyezer forint mellé hármat még fejenként hozzá csaphatnánk a saját fizetésünkből. Ezt nem várhatja el tőlünk az egyesület, nincs annyira túlfizetve manapság egy NB Il-es labdarúgó. — Ténvleg. mennvit keresel” Paumann Zsolt; itt még a futballpályán ZTE-győzelem Vasárnapra egyetlen mérkőzés maradt a röplabdabaj nokság hét végi fordulójából. A Zalaegerszegen megrendezett férfi mérkőzésen a ZTE 3—1 (9. —11, 12- 12) arányban győzte le a Ganz-MÁVAG csapatát. Totóeredmények A totó 2. heti játékszelvényén szereplő mérkőzések eredményei : 1. Wimbl—Arsenal 1-0 t 2. Charlton—A. Villa 0-2 2 3. Southampton—Everton 2-2 x 4. Coventry—C. Palace 1-0 1 5. Nottingham F.—Millwall 3-1 1 6. Manchester U.—Derby C. 1-2 2 7. Queen’s P. R.—Norwich 2-1 l 8. Ascoli—Roma 1-1 X 9. Atalanta—Lecce 2-1 l 10. Bari—Sampdoria 0-2 2 11. Cesena—Cremonese 1-1 x 12. Genoa—Fiorentina 1-1 x 13. Udinese—Napoli 2-2 x Pluszmérkőzés: 14. Lazio—Milan 1-3 2 — Nettó fizetésem havi hatezer forint. — Ha ehhez hozzáadjuk a prémiumokat... Ugye kevés meccset nyertetek az őszszel, nem is játszottál mindig... — Ne is számold, nem jöttem ki sokkal többre. Ha nem rendezik ezt a benzinpénzt, akkor havi négyezer forint körül keresek. — Ebből pedig nem lehet legénvkedni, főleg nem családot alapítani. Látom a karikagyűrűt az ujjadon. — A fizetésem annyira nem elég, hogyha nem laknék még az édesanyámékkal, akkor nem is tudnék belőle megélni. — Ezzel leromboltál egy illúziót, mármint a futballisták jövedelmét illetően. De térjünk vissza az eredeti témánkra. — Az évzárón jeleztük a fenti gondunkat Bulyovszki Dezső elnök úrnak, majd később írásban is benyújtottuk. ö azonban nem tárgyal velünk, azt mondja, járjunk be busszal, vagy oldjuk meg a dolgot úgy, ahogy akarjuk. Legvégül felajánlottak öt-ötszáz forintot, hogy aztán vagy bejárunk, vagy nem. — És ti nem akartok napi száz kilométert buszozni. — Egyikünk se tudja vállalni, hogy reggel hattól este hétig távol legyen otthonról. Ott vannak aztán a hét végi mérkőzések. Ha visszaérünk valahonnan éjjel két órakor, mivel induljunk még el akkor Gyarmatra? Mondták. adnak IBUSZ- szobát, de miként adjam be a leendő nejemnek, hogy holnaptól Salgótarjánban lakom? — De most ezzel, hogy nem utaztál el az edzőtáborba, megtagadtad a munkát, szerződésszegést követtél el. — Igen. Kértem, hogy egyoldalúan bontsák fel a hároméves szerződésemet. Nézd: én komolyan vettem ezt a futballdolgot, nekem sokat jelentett ez a sportág, az NB II, hidd el, áldoztam is érte, de amikor már ott tartunk, hogy nem tudok belőle megélni, jövőt építeni, akkor ez a tevékenység zsákutca, amiből ki kell lépni. Hogy mi lesz ezután? Eltilthatnak, megtehetik, hogy nem adnak ki sehová. Abbahagyom a focit és keresek egy tisztes munkahelyet magamnak. Balás Róbert Áz érem másik oldala Milyen pénzt is követel Paumann?
