Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
99 9 MŰVÉSZÉT LÓRÁNTNÉ PRESITS LUJZA ZOMÁNCKÉPEI Lórántné Presits Lujza zománcképeiből látható januárban kiállítás a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár Ady Endre Művelődési Házában, sajnos kissé kopár körülmények közepette, deltát ezt lassan tudomásul kell vennie az embernek, ha nem is fogadja el. Még azt is gyorsan hozzá teszem, hogy- sem a kiállítót- sem a kiállító intézményt nincs szándékomban bántani, hiszen tudom, hogy az adottságok korlátozottak, javításukra egyelőre nincs kilátás, annak kell örülni, ami van. Az emberek többségének pedig sajnos kisebb gondja is nagyobb annál- mintsem az, hogy milyen belső terekben rendeznek meg egy képzőművészeti kiállítást. Dermedten áll előbb a korábban csak Lengyelországból. Romániából ismert üres polcok előtt hallgatja az öregebbeket, amint mondogatják, lisztet- sót, cukrot, miegyebet kell otthon tartani, így volt ez a háború idején, és így van most, mert igen nagy baj van. Most pedig az árcédulák láttán szorítja össze szívét a félelem a jövőtől- jeges marokkalAz élelmiszerek után a gépkocsik árának elképesztő mértékű emelése, az új benzinár már csak ráadás, elvégre a gépkocsik rendszámtábláit vissza is lehet adni. ha valaki már nem bírja a költségeket. Ez is lengyel gyakorlat. A „szabaddá” váló Kelet'Európa rohamos és tömeges elszegényedéssel néz a kilencvenes éveik olé. Talán szorong is egv kicsit- nehogy erdei vadak, égi madarak szabadsága legyen az osztályrésze. A hasonlat nem véletlen, a kiállító művész zománcképeinek témáit a népművészet jelrendszeréből meríti. innen is eredetezhető a hangolódás. A terem egyébként hideg és üres, leszámítva a zománcképek üzenetét. Ismeretes, az SVT igazgatósága dicséretes módon lehetővé tette, hogy nyaranta alkotótáborba gyűlhessenek össze mindazon- a megyében élő művészek, akiket meghívnak. A nyári táborban ismerkedhetnek az anyaggal s dolgozhatnak. Közéjük tartozik Lórántné Presits Lujza is, akinek jelen kiállítását Losonczi Ildikó, a tűzhelygyár dekoratőre rendezte. Mindezért szintén elismerés jár- Valamelyest öröm az örömtelens égben már önmagában az is- hogy az egyensúlytalanná váló világban a művészetek által közvetített belső egyensúly emlegetése egyáltalán szóba jöhet a gyár nyári táborai és kiállításai kapcsán. Lórántné Presits Lujza csaknem húsz zománcképét állította -ki. A művek egységes és szilárd tartalmi bázisa a népművészet. A jelek értelmezéséhez ígv egyértelműen a népköltészet ismerete segíti hozzá a látogatót. Továbbá ismerni kell azokat az ősi hiedelmeket, amelyekben az elődök úgynevezett örök emberi érzéseiket kifejezték. megbízható jelrendszereket alakítva ki mindehhez a századok során. E jelek kialakulásában természetesen szerepet kaptak a különböző tájakon élő közösségek szokásai, a vallási hiedelmek, sőt- a társadalmi-politikai mozgalmak is, mindazonáltal a gyökerek egy tőről fakadó szimbolikával rendelkeznek. Lórántné Presits Lujzát idézem aki a világlátását motiváló alapvető élményekről szólva ezt a szimbólumgazdag világot emlegeti. Mint írja: „Vallásos szimbólum a hit- remény, szeretet eszméjére célzó kereszt és a szív. A kígyó a rossz, a kakas az éberség jelképe de madárként Lélékszimbólum is. Az életfa, a természeti erőket szimbolizáló hullámvonalaik, az élet vize, a napkorong- a tűz, a fény. az élet körforgását jelentő szimbólumok. A virág, a tulipán motívumai az átváltozást jelentik- A színeknek is van szimbolikája — természeti népek szerint a rossz általában éjjel történik, amikor sötétség van... A világos színek általában az élet- a fiatalság színei. A fehér szín a tisztaság, az ártatlanság kifejezője. . . A sárga szín a szoláris kultúrákban a nap színe, a görögöknél a tűz, a kínaiaknál föld, a szél, az egészség színe. Nálunk a hervadást- az elmúlást is jelenti.” Mindez egyúttal válasz is nek alapszókincsét. fogalmazásmódjának jellemző sztereotipiáit. Gondolom, ez a rendkívül összetett jel- képrendszer. amely a korábbi időkben nagyon is világos mondandót hordozott a népi kultúrákban, ma már nem magától értetődi mindenki számára. Sokaknak inkább csaik a művek dékorativitása és színvilága okoz örömet. De talán többen vannak olyanok is. akik számára a művek legalább egyes rész- motívumai, illetve azok jelentései ismerősek megvilágítva egyes — esetleg gyermekkori — emlékfoszlányok által. Így például az Elmúlás, a Bölcső. a Kádár Kata balladája című zománckép, hogy csak egykét példát említsek. Egyik képen gyönyörű sorok: .,Egyiköt temették ótár eleibe, Másikot temették ótár háta mögi. A kettőből kinőtt hét kápónavirág, Az ótár tetejin esszekap- csolódtak’' Amikor ezeket olvassuk, nemcsak a balladai erőt érezzük, hanem a halálban is egyesítő szerelem, az élet legyőzhetetlenségének igaz volta is erőt adhat számunkra a zaklatott hétköznapok során. S talán ez nem merőben lesajnálandó önvigasztalás a nehéz időkben. Lórántné Presits Lujza természetesen nemcsak idézi a népművészetet, hanem kísérletet tesz jelrendszerének újraalkotására is. A zománcfelületeken feszesen komponált motívum- együttesek jelennek meg. elvont formákat embléma1 tlkussá lényegit. E jelképek segítségével fejezi ki érzelmeit és gondolatait. néha az epigrammák tömörségével- Fehér, kék, sárga stb. színhasználata az előbb elmondottak alapján ugyancsak szorosan kapcsolódik a népművészethez. Például az Elmúlás sötétkékje. a Bölcső fehére- vagy a balladai sárga Kádár Katáról sz.ólva. A hideg Rákóczi útról betérve a napközben többnyire elárvult terembe pillanatnyi örömet jelenthet ez a kiállítás mindazok számára, akiket egyáltalán még érdekel valami más is a napi nehézségeken kívül. T. E. Fotó: R- Tóth Sándor Indul az olasz pornótévé Dörzsölik a kezüket az olasz élvhajhászok- Már csak néhány hét, és február végén beindul az „Olasz Hálózat” nevű tévécsatorna. Alfonso Cassin, a cég elnöke- akárcsak Roberto Artigiani. az Olaszországban ismert tévékereskedő azt vallja: „A Hálózat indításakor figyelembe kellett vennünk, hogy valami teljesen elütőt nyújtsunk. Mi nem hasonlíthatunk az állami és a magántévékhez”. Miben áll ez az egyediség? A filmeket — a leg- mocskosabtoakat is — eredetiben, vágás nélkül vetítik. A pornó csak az egyik műsorfajta — teszi hozzá sietősen a két főnök, jelezve: felkészültek az erkölcsi züllés miatt aggódó sok millió olasz szemrehányásaira. Amolyan élménybeszámolókat is vetítenek felidézve a hazai erotika fejlődésének leglátványosabb pillanatait. A tisztásáig jegyében több orvost szerződtettek, akik majd egészségügyi tanácsokkal látják el a hajnali nézőket. Gondoltak a gyerekekre is, számukra szexuális felvilágosító filmeket dobnak be. Cassin és Artigiani optimista; azt állítják, hogy rövid időn belül hárommillió itáliai felnőtthöz jut majd el a műsor! Már 55 ezer előfizetőjük van. A kíváncsi nézőknek havonta 250 ezer lírát (kb. 177 dollár) kell leszurkolni„Már halljuk a bírálókat, de nincs igazuk. A Hálózatnak éppen az a lényege, hogy az -olyan« jeleneteket csakis előfizetőink nézhetik” — érvel a két főnök. Gondoskodtunk róla, — folytatják a tulajdonosok- hogy csak 18 éven felüliek vehessék meg a de- kódert. A puha, nyugati világban vonatozni valami kellemes, gyakorlatias, semleges dolgot jelent, hajszál- pontos indulások. logikus csatlakozások (egyáltalán: a mellékszárny vonalak!)- légkondicionált fülkék, tisztaság, nyugalom, kis olvasgatás, csak úgy röpül a szárnyas idő kedvesen. Ehhez képest Nyíregyházára utazni mondjuk egy köny- nyű pénteken, mégiscsak olyan- mint valami rettentő kaland, amiről nem tudhatni, hogvan végződik, és csak remélni lehet, hogy Nyíregyházán. Az angolok pedig még a nyugatinál is nyugatibbak. Az angol a civilizáció maga. Ismerjük a viccet, hogy mért olyan szép az angol gyöp. Locsoljuk, sir, és vágjuk sir. Ennyi volna? Eny- nyi, sir, locsolni, vágni- . . 160,0 óta. Egy angol az mindent 1600 óta csinál. Amikor a Salzburgba tartó Euro-City expressz fülkéjébe belépett az a korombéli férfi, akiről lerítt (ordított róla), hogy angol- a kockás zakó, a sál, a slides sapka, a cipő — mind egyértelmű jel volt az efféle jeleket ismerő, világlátott embernek (és mellesleg Good afternoon-nal köszönt)- ez olyannyira érdektelennek tetszett, szóra sem érdemesnek, ami mondjuk Magyarországon el sem volna képzelhető. Ha mégis hazai hasonlatot kéne mondanom, a (korombeli) férfi személytelensége, finom re- zerváltsága talán annak felelne meg- ahogy a söreimbe csöndben leázik a Nyírség Expressz Utasellátójában — bár nem- nem jó. mert hisz annak akkurátus célja van, nevezetesen en- gemet átalverni, Kőbányai kontra Tuborg, és egy angol úrnak nincsen célja, legalábbis egy utazó angolnak bizonyosan nincsen, annak csak úticélja lehet. Utaztunk a barbár kontinensről én ő. Hirtelen durván fölrántották a fülke ajtaját. Egy • Az MTI-Press 1989. évi tárcapályázatának I. díjas alkotása. A bonviván új tenorszerepe „Bűvös- erő volt e virágban” — hangzik majd Don Jósé ajkáról a debreceni Csokonai Színház Carrnen- előadásában. Bűvös erőre — különösen ilyenfajtára —■ oly nagy szükségünk van- hisz a világ haddal tele. Ezt minden Don Jósé el- énekli. Ebben nincs semmi rendkívüli. Kivételes élményt az énekes személye és hangja ígér. Erre a szerepre Jankó víts József, a Fővárosi Operettszímház népszerű bonvivánja készül. — Nem ez lesz az első operafellépésem, mert ugyancsak Debrecenben énekeltem már Hunyadi Lászlót is — mondja. — Ez a felkérés is olyan csábító volt. hogy nem tudtam ellen tá 11 n-i. Az operaéneklés egyre kevéssé titkolt vágyam. Az operettszínház stúdiószínpadán előadtam már a Levéláriát is Puccini Toscájából. . — Miközben november 24-én a Cirkuszhercegnő ki- robanó sikerű premierjén a Fővárosi Operettszínházban főszerepet énekelt. — Ez az az operett, amit sikerrel játszott a társulat Münchenben ezen a nyáron, ahova már különböző darabokkal ötödik éve járunk. Szeretem Mister X- szerepét- igényes feladat minden énekes számára, és kitűnő partnerekkel játszom. — Táncdalénekesként inJankovits József az operett színpadon dúlt, aztán az operettszínház karában énekelt. Mikor kezdődött a szólókarrier? — A « Fővárosi Operett- színházban már énekeltem kisebb szerepet a Kabaréban. amikor Pál Tamás 1979-ben Szegedre hívott. Csodálatos két év volt, és csodálatos szerepek a Lili bárónőben, a Bajadérban és a Bob hercegben. Innen hívtak a Margitsziget Víg özvegy-előadására a beteg Leblancz Győző helyett három előadáshoz. 1980-ban volt a Kálmán Imre emlékműsor nemzetközi hírű szereplőgárdával- amiben a Mond el, hogy imádom a pesti nőket című dalt énekelhettem. Utána még sokszor. 1987-ben a Vigadóban Jelena Obrazcovával is felléptem egy koncerten. — A Fővárosi Operettszínház? — Szegedről 1981-ben jöttem vissza. Először vendégként énekeltem Edwint a Csárdáskirálynőben- Aztán a Bocaccio. a Cigány-szerelem, a Marica grófnő.... — Ügy tudom, nemcsak Münchenben énekelte... — Sokáig volt műsoron Nyugat-Ber Hitben,. és ezzel a darabbal szerepeltem a Belga Királyi Opera társulatával Antwerpenben és Gentben. Sokáig volt műsoron. Koncerteztünk Norvégiában- Izraelben, Ausztráliában, de énekeltem Velencében, Bécsben, és remélem a Gartnerplatz Theater társulatával (München) eljutok jövőre Japánba is. — Most operaszerepre készül■ . . — Én nem teszek különbséget a zeneileg igényes feladatok között. Tíz évig Raskó Magdához jártam tanulni, 1986-tól Kapitányné Katona Magdához. Aki színpadra áll, annak magából a legtöbbet kell nyújtania. Azért merem elénekelni Don Jósét- mert a Hunyadi Lászlót már elénekeltem És színpad és színpad között nincs különbség. Jó és rossz darab- van, jó és rossz előadás. J. A. Esterházy Péter: A PETŐFI-REJTÉLY EGY RÉSZMEGOLDÁSA* földúlt arcú nő zuhant be, és hörög ve-szii szegve, rám ügyet sem vetve, magát nem mérsékelve, acsat” gó szózuih a taggal öntötte el az angol férfiút. Annak a szeme sem rebbent, szoborszerben ült tovább- nem nézve senkire- You. .. !, a nő ránik csapta az ajtót. Roppant kínos. Egy ideig az újságomba mélyedtem, de áltapintatomat olyan brutálisnak éreztem. hogy muszáj volt útitársamra egy ki tudja milyen pillantást vetnem. De nem kért belőlem. Rezzenéstelenül nézett előre, ápolt arcán csak nyugalom látszott. Utoljára Cromwell hozhatta dühbe. Akkor újra megjelent a nő! De most szétázott arccal és zokogva, szinte nekiugrott a férfinak- ott toporzékolt előtte, you bastard!, ez volt a visszatérő állítás, ami affélét tesz, hogy te állat, te! Ekkor a korombéli angol férfi fölemelte a fejét, ránézett a nőre, majd lehajtotta a fejét- és színtelenül azt mondta: Enough, elég. Leplezetlenül bámultam őket. Láttam, ahogv a férfi ökölbe szorított keze el kékül. De ez még nem volt enough. Űjabb nő tolult a fülkébe, s azonnal kiderült- hogy a két nő testvér, vélhetően egy- ikerpár- Olyan harmincformák, semmi különös, az egyik bömböl, a másik nem. és mindkettőből süt a gyűlölet. Illetve a börríbölős láthatóan félt is. A másik, a nyugodtabb. az idősebbnek tetsző kivonszolta a húgát. Próbáltam a férfi szeméből valamit kiolvasni, dühöt, fájdalmat, elkeseredést, valamit- amit értek, vagy mondjuk unalmat, hogy beleunt ebbe a két nőbe, vagy az egyikbe, vagy a másikba, vagy- egyik után a másikba- nem gyűlöli őket, csak elég volt, ezt jól megtudnám érteni, de nem, semmi, csak a cipő- a sál, a sapka, a kockás zakó, a fű... Kisvártatva köszönés nélkül távozott. Teaidő alkalmasint. Emlékszem, még nem értük el Sank Pöltent- amikor a folyosón veszekedős zaj támadt, elébb a férfit láttam, nem futott ugyan, de nagyon kilépett. nem sokkal később a zokogó nő futva utána- majd a nővér, aki épp akkor kiáltotta : No, please, don’t! Ne, ne. ne! Magyar ku-ltúrember- újságomba temetkeztem. Mindez 1989 október nyolcadikén történt. Kik lehettek ők hárman? Pintér Lajos naplójegyzeteiben olvastam a: következő diákfogalmazást : Petőfi az olyan emberek közé tartozott, akinek a szerelme egybeesett a feleségével- Ki lehetett a korombéli férfi, és mivel micsoda esett itt egybe? Petőfi az Euro-Cityn. . . Semmit nem állítok, és nem is gondolok semmire, csak közlöm- mert formálisan, úgy tetszik, idetartozik, hogy másnap reggeli Salzburgér Nachrichtenben azt olvastam, hogy Sankt Pölten határában egy ismeretlen férfi tetemére bukkantak- leszúrták, és a rendőrség kéri. hogy aki valami,t tud, jelentkezzék. Ugyan. A restiben megittam egy sört, az üvegen nem volt címke- ami errefelé ritka, de nincs jelentősége. többé-kevésbé huszonhárom schilling minden.
