Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-12 / 294. szám
SPORT 4 SAKK Egyed (Nógrád Volán) az aktív bajnok A Nógrád Megyei Sakk- szövetség Salgótarjánban a városi tanács tanácstermében rendezte meg hagyományosnak számító aktív sakkversenyét. ami azt jelenti, hogy 15—15 perc volt a játékosok gondolkodási ideje és a villámszabályok szerint dőltek ei a játszmák. Az idei tornára 48 sakkozó nevezett s emelte a színvonalat. hogy a szomszédos Csehszlovákiából is érkeztek résztvevőik. Az eseménynek az is jelentőséget adott, -hogy a kilencíordulós svájci rendszerű párosítást egy Commodore számítógép végezte él, tegyük mindjárt hozzá : gyorsan, pontosan, megbízhatóan. A fordulók között alig kellett 7—8 percet várni, máris ,,kidobta” a gép a párosítást minden részletre ügyelve, ami a svájci rendszerű versenyeknél nagyon fontos. A verseny végeredménve: 1. Egyed András (Nógrád Volán) 7.5, 2. Král Péter (Borsodi Távhő) 7 3. Szabó Nem mindennapi vívóversenyt rendeztek a hét végén Caltagirone városában a neves olasz vívómester, Greco emlékére. A magyar válogatott a következő összeállításban lépett pástra: Pusztai Ildikó, Mincza Ildikó (női tőr), Horváth Marianna, Szőcs Zsuzsa (női párbajtőr). Szekeres Pál, Gâtai Róbert (férfi tőr). Bujdosó Imre, Varga József (kard). Hegedűs Ferenc, Kolczonay , Ernő (férfi párbajtőr). Ervin (Nógrád Volán) 6.5. 4. Szarvas Sándor (Nógrád Volán) 6,5, 5. Iván Volent (Csehszlovákia) 6,5 6. Sim- kó Jenő (Nógrád Volán) 6,5. 7. Frink Ferenc (Nógrád Volán) 6, 8. Hovanecz László (Nagybátonyi Bányász) 6. 9. Gallai János (Nógrád Volán) 6 10. Tóth Pál (Nógrád Volán) 6, 11. Gál Gábor (Nógrád Volán) 5,5 12. Kovács József (Csehszlovákia) 5,5, 13. Kassai Sándor (Nógrád Volán) 5,5, 14. Regős Gyula (St. Síküveggyár) 5.5 pont. Egyed veretlenül lett első. Győzelme az utolsó fordulóban született meg, amikor a „szélütésben” Szarvas ellen győzött. Értékes Simkó teljesítménye, meglepő ugyanakkor Frink és Gál mérsékelt teljesítménye. Az 1—8. helyezett pénzdíjat kapott, és díjazták a legjobb ifjúsági versenyző Frink Szabolcs teljesítményét is. Egyenlő pontszám esetén a Bueholz- értékelés döntött. (sz. 1.) A magyar együttes 12—8- ra nyert, Franciaország. 11—9-re Olaszország ellen, s így első lett. A második helyet a házigazdák szerezték meg, miután 10—10-re mérkőztek a francia csapattal, de a találatarány nekik kedvezett. A legeredményesebb vívó címet Bujdosó Imre érdemelte ki (4 győzelem, 8 kapott találat) Horváth Marianna (4 győzelem, 9 kapott találat) előtt. Sportújságírók ulese A MÜOSZ sportújságíró- szakosztálya ma 11 óraikor tartja közgyűlését a Magyar Sajtó Háza színháztermében. A vezetőség beszámolóját Novotny Zoltán elnök tartja meg az elmúlt öt esztendőben végzett munkáról. Ezt követően kerül sor az új vezetőség megválasztására. Egy elnök, két alelnök (az egyik automatikusan Gyulai István, a Nemzetközi Sport- újságíró Szervezet, AIPS főtitkára), két titkár és nyolc tag alkotja majd a vezetőséget. Gáspár László- sérd ülőid bd a rúg ótor na Harmadik alkalommal rendezi meg a Salgótarjáni Síküveggyár SE a Petőfalvi Lajos Általános Iskolával karöltve az egyesület egykori labdarúgója és sportvezetője tiszteletére a Gáspár Lász- ló-serdülő-labdarúgóem- lélktornát. A december 16-án. szombaton délelőtt 9.00 órakor kezdődő, az iskola tornatermében sorra kerülő viadalon négy csapat vesz részt: a rendező Síküveggyár SE együttese mellett az SBTC, a Mátranovák és — nem tévedés — a Ferencvárosi TC 1978. augusztus 1-je után született ifjú „labdaművészei” veszik fel a küzdelmet körmédkőzétes rendszerben, a kétszer tizenöt perces találkozókon. Az emléktorna győztese elnyeri a Síküveggyár SE által felajánlott serleget, míg a legjobb kapus, mezőnyjátékoi- és a gólkirály, valamint a legsportszerűbb csapat különülj ban részesül. Magyar vívósikerek Sokakat talán mosolygásra késztetett a hír, amelyet a Népsport is közreadott: több osztályban és korcsoportban ismét országos bajnokságot rendeztek az asztali labdarúgóknak, köznyelven szólva — a gombfoci- zóknak. Pedig már évekkel ezelőtt eldőlt, hogy besorolják a sportágak közé ezt az érdekes játékot is, amelynek hívei országos és városi szövetségekbe tömörülve, szabályos bajnoki rendszerben küzdenek a minősítésért, a legjobbak pedig az országos bajnoki címért. Egységes szabályok alapján, az igazi sportot megillető fegyelemmel rendezik a mérkőzéseket, s többségük kifejezetten sértőnek is érzi, ha kedvenc sportágát egyszerűen ■ „legombfociz- zák”, holott sértődésre egy-, általán nincs oka. Igaz, ők szabályos pályákon, a játékra legalkalmasabb módon készített, különleges anyagból esztergált „játékosokkal” lépnek a küzdőtérre, s e danamidkorongok már nem is hasonlítanak a gombokra, azért kár; lenne elfelejteniük, hogy sportáguk miből fejlődött ki évtizedekkel ezelőtt. A hagyományos gombfocizás csaknem egyidős a labdarúgás népszerűvé válásával. Már a század elején divat volt a gyerekek (természetesen szinte kizárólag a fiúk) körében, hogy összegyűjtöttek néhány kabátgombot. Kezdetleges formában a gombozás mindössze annyit jelentett, hogy két, egymással szembenálló játékos egy-egy gombot úgy igyekezett pöckölni a körmével, hogy eltalálja a másikat. Foci akkor lett ebből, amikor egy egész csapatra való „játékos” nézett farkasszemet egymással a többnyire asztallapból kinevezett pályán, s egymás helyett egy kis inggombot — a labdát — próbálták egy papírból hajtogatott, vagy lécekből formált kapuba juttatni. Aki kitartóan űzte ezt az igen szórakoztatónak bizonyult játékot, csakhamar rájött arra. hogy a kabátgombok némi reszeléssel, esetleg egymásra ragasztással jobb „játékosokká” tehetők. Innen már igazi gombfocizónak számított a csapat tulajdonosa, a „csapaté”, amely egy- egy kedvelt klubot formált, és a gombok is neveti kaptak: Orth, Schlosser, majd Puskás, Bozsik és Kocsis kergette az inggombotl a hasonló „ászokat” felvonultató ellenfél kapuja felé. Ebben az időben a szabályokat egy-egy társaság házilag alakította ki. Ám amikor felnőtt az a nemzedék, amelyik a gombfocit már többre tartotta gyerekjátéknál, szükségessé vált az egységes és a nagyobb játéktudásra, sportismeretre épülő szabály kidolgozása. Talán nem sokan tudják, hogy a néhai kiváló humorista, Soós András dolgozta ki és adta közre nyomtatott formában azt a szabálykönyvet, amelyre a mai asztali labdarúgósport is építette érvényben lévő szabályait. Kialakultak felnőttekből I álló gombfoci- körök, ahol a játékosokat már galalitból, plexiből, vagy danamidból esztergálták, sokszor valódi iparművészeti remekké formálva a színes és csillogó műanyagot. A pálya a legtöbb helyen már zöldre festett, fehér vonalakkal ellátott, sokszor kerítéssel övezett hatalmas furnér-1 vagy farostlemez. A szenvedélyes játékosok egy idő után országos szövetséget alakítottak, ahol már egységes versenyrendszer alapján fejleszthetik tovább ügyességüket, akár a bajnoki cím eléréséig. Ám. aki beéri a játék egyszerű élvezetével, s csupán néhány barátjával, ismerősével játszik le egy-egy mérkőzést, az sem csak a meccs izgalmait, örömeit és csalódásait kapja, hiszen amíg összehoz, felépít egy csapatot, kézügyességét, barkácstudását is fejleszti. Csapatának, játékosainak elnevezése pedig megköveteli, hogy az igazi labdarúgással is! tisztában legyen, azaz: sportismereteit állandóan gyarapítsa. Schöffer Jenő Családanyák lőállásbán Megható pillanatok voltak, amikor egy-egy lövészverseny előtt édesanyák kisgyermekeikkel együtt jöttek el az MHSZ-lőtérre. Lehet, hogy e bátor megnyilatkozás kapcsán sokan felkapják fejüket és méltatlankodva teszik föl önmagukban a kérdést, hogy mit is kereshetnek kisgyerekek a lőtéren.. Szeretném megnyugtatni az emiatt aggódókat, a nebulók ugyanis megfelelő felügyelet alatt vannak és ők is lőnek. Hogy mivel? A népszerű MHSZ-es lövészeti társasjátékkal. Az eddig leírtakhoz szorosan hozzátartozik az is, hogy egyik-másik férj, aki ugyancsak „em- háeszes” és elkíséri családját. Számomra, mint klubtitkárnak azonban mégis a hölgyek lelkes, odaadó hozzáállása, tiszteletre és elismerésre méltó. Nem kis büszkeséggel tölt el, hogy az általam irányított klubban több ilyen fiatalasszony áldozza fel szabad idejét, odázza el többek közöit't a hét végi nagytakarítást. Meg kell azért említenem azt is, hogy azon férjek, akik nem vesznek részt a magasabb szintű versenyeken — erre az időszakra — átveszik a háziasszony szerepét, hozzásegítve ezzel is feleségeiket a nyugodt versenyzéshez és a jó eredmények eléréséhez. A szövetségünk iránt érzett elkötelezettségük, az ott végzett munkájuk,’ tevékenységük alapján egyfajta elismerésképpen három MHSZ-es édesanyát szeretnék az olvasóknak bemutatni. Elöljáróban csak annyit, hogy ezek a hölgyek eddig ugyan még nem értek el országos hírű eredményeket, de eljutottak a lövészversenyek területi, esetenként a megyei döntőre, ott általában dobogós helyezéseket értek el. A PVKAJÜ MHSZ honvédelmi klubjának aktíváiról van szó, név szerint Kaszás Istvánná, Körmendy Nor- bertné és Márton' Anna. Mindhármuknak két-két kiskorú gyermeke van, és így családi körben beszélgettünk, miközben a gyerekek önfeledten játszottak egy számítógép játékprogramja segítségével. Elsőként arra kértem a hölgyeket, mutassák be gyermekeiket. Lehet, hogy ők lesznek azok, akik átveszik tőlük a stafétabotot. — A kfisfiú, Richard, 7 éves, és az általános iskola első osztályában ismerkedik a számokkal és a betűkkel, a kislány, Adrienn, hároméves és kiscsoportos óvodás — kezdi Körmendy Norbert- né. — Nekem két kislányom van, Bernadett, aki 13 éves és 7. osztályos és Katalin, ő 4 éves és óvodás — folytatja .Kaszás Istvánná. Én egy kisfiú és egy kislány — a nyolcéves Gergő és a hároméves Szilvia — édesanyja vagyok. Ök szintén az iskolában, illetve az óvodában töltik napjaik nagy részét — így Márton Anna. A beszélgetést folytatva, már az MHSZ-be kerülés módja, ideje és helye került szóba. Ez, úgy vélem, fontos kérdés, hiszen minden, a szövetséggel kapcsolatos eseménynek ez a kiindulópontja. Kaszás Istvánné emlékezik: — Ecseg község MHSZ- klubjában vettem először kispuskát a kezembe és lettem klubtag, 16 évvel ezelőtt. Sajnos, csak három éviig élvezhettem a lövészet örömeit. Férjhez mentem, megszületett a kislányom' és így egyszerűen nem volt időm az MHSZ-klub versenyein, rendezvényein részt venni. Hosszú évek után kerültem vissza a szövetségbe, a jelenlegi munkahelyemen működő honvédelmi klubba. Itt nagyon jó közösség alakult ;ki. Legnagyobb örömöm, hogy a klubszintű HKL-versenyt kispuska- versenyszámban az elmúlt évben és az idei évben is sikerült megnyernem, Ez évben a légpuskaversenyben is győzni tudtam. A területi döntőben e két év alatt kispuskával harmadik, illetve második helyezést értem el. Körmendy Norbertné így ecseteli MHSZ-es múltját és jelenét: — 1980-ban kezdtem dolgozni a Pásztói „Béke” Termelőszövetkezetben. Itt lettem az MHSZ tagja 1981- ben. Hogy hogyan? Hívtak és én beléptem. Más klubhoz is mehettem volna, hiszen ezen a területen több is működik. Én nem kerestem a belépés lehetőségét, de, amikor hívtak, szívesen mentem, mert tudtam, hogy jó a társaság és érdé-, kelt a lövészet is. Nem vagyok jó lövő, de szeretem ezt a sportot. Köziben eltelt néhány év, férjhez mentem, így az első klubomtól kissé távol kerültem. Most, hogy már a gyermekeim is nagyobbak, szívesen veszek részt versenyeken, MHSZ- rendezvényeken. örülök, ha tehetek valamit a közösségért. Márton Anna gondol visz- sza a kezdetre: — KlSZ-esként lettem MHSZ-es. még 1979-ben. A Borsod Megyei Nyomdaipart Vállalat nyomdájában dolgoztam, amikor egy, a KISZ által rendezett .lövészversenyen indultunk a Miskolc melletti lőtérre. Azért Ott, mert csak ott volt számunkra lőtér. A harsány! községi MHSZ-titkár is a nyomda dolgozója volt, és kapva kapott az alkalmon. A jó eredményt elért lányokat beszervezte klubjába. Hát így lettem én is MHSZ-<tag, ami sajnos, nálam is csak két évig tartott. Nekem' is a férjhez menés, a gyerekek születése miatt kellett tagságomat megszakítani, Klub- társnőimhez hasonlóan én is visszakerültem a szövetségbe. Nem udvariasságképpen mondom, hogy egy nagyon jó kollektívába kerültem. Férjem is tagja ennek a k’ubnak és együtt járunk el a háziversenyekre, rendezvényekre. A három fiatalasszony, Bernadett, Katalin és Anna sorsa nemcsak abban egyezik, hogy kétgyermekes családanyák, hanem abban is, hogy hosszú évek kihagyása után. tértek vissza a szövetségbe. Azt hiszem, példájuk követésre méltó. Kerekes Lajos Értékeltek az SBTC természetjárói Korábban se il’ethették olyan váddal az SBTC természetjáróit, hogy nem tesznek mást, mint üldögélnek a babérjaikon, ám az idén még az előzőeknél is inkább igyekeztek aktivizálni magukat a kicsiny szakosztály tagjai : az ez évre tervezett ötvenegy túra helyett hat- vanat teljesítettek, s ezek során 855 kilométernyi utat talpaltak )e 840 résztvevővel. E számok persze 1 akkor árulnak el többet, hogyha összevetjük a tavalyiakkal. Ezek szerint pedig tizenegy túranappal toldották meg az előző évit, és nyolcvankilenccel többen túráztak az idén. Csak ízelítőként a színes programokból : megtették a Gerecse 50 kilométeres, a Pilis 30 kilométeres útvonalát 14-en tátrai táb°roz®son vettek részt, míg 15-en a bolgár tengerparton töltöttek el 8 napot. A 4 buszkiránduláson 155-en vettek részt. A szakosztály tagjainak régi vágya teljesült, amikor 41-en meglátogatták a zólyomi várat. A szokásos társadalmi munkák sem maradtak el az év folyamán: 622 munkaórát teljesítettek 60 fővel: rendbe rakták Somoskőn a Petőfi-kunyhó környékét, turistajeleket újítottak fel, utat tisztítottak, TESZ-szolgálatot teljesítettek több alkalommal. s mindezek mellett a központi túrák szervezéséből is bőségesen kivették a részüket. S hogy miért szeretnek barangolni hegyre fel, völgybe le, ezek az emberek? Mert megtalálnak mindent, ami számukra szép és vonzó; tavat, barlangot, sziklákat, kilátót, csúcsokat, a csúcsokon szebbnél szebb virágokat. Zárt völgyben futó kis patakok kristálytiszta vizéből olthatták szarujukat. Számukra a természet megannyi szépsége jelenti az igazi szórakozást, kikapcsolódást. Szeretnék, ha minél többek követnék a példájukat
