Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-11 / 293. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON TELEXEN ÉRKEZETT. Velence, csak gazdagoknak Japán tanulmányút tervezőknek Nyugaton jól bevált módszer pályázatot hirdetve, jutalmazni egy-egy új termék kapcsán azokat, akik azt a legeredményesebben, legtalálékonyabban alkalmazzák. Ez ma nálunk még kuriózumszámba menő tett. Ezért is volt érdekes az a bejelentés, amelyet a televízió Felkínálom, című műsorában tett Varga László, a Salgótarjáni Üveggyapot Rt. ügyvezető igazgatója. Elmondta, hogy a japán licenc alapján készülő Ther- ivoolin márkanevet' viselő Egy fecske semmiképpen sem. Legalább is nálunk. Délebbre, Itáliában azonban némiképpen módosul a menetrend mint ahogy ezt egy olasz közmondás is tartja: Szent Benedekre fészkére lel minden fecske. Ez pedig a tavaszforduló napja, március 21. Vajon az idén naptárt tévesztettek-e a fecskék. vagy netán eltérítették őket? A válasz korántsem egyszerű, amint ezt bizonyítja, hogy az olasz képvi- selőház 13 zöld, tehát környezetvédő képviselője egyenesen a kormányhoz nyújtott be interpellációt ez ügyben. A La Repubblica szerint a miniszterelnökhöz intézett kérdés így hangzott: „Képes-e a kormány magyará-. zatot adni arra, hogy miért nem érkeztek meg a fecskék, rendelkezik-e olyan információval, amely révén értékelni lehetne ezt a korszakos jelenséget, levonhatnánk a szükséges következtetéséket?” A tizenhármak nem rejtették véka aLá, hogy üveggyapot, amely hang- és hőszigetelésre egyaránt alkalmas, a hazai építőiparban még nem „bejáratott” termék. Épp ezért pályázatot hirdetnek a tervezőknek. A legnagyobb mennyiséget felhasználó, és a legötletesebb megoldásokat alkalmazók közt, 1990 decemberében japán tanulmányutat sorsolnák majd ki! Az út során bővíthetik ismereteiket a Nyugaton már elterjedt üveggyapot-szigetelések felhasználásával kapcsolatban. — ay — a fecskék hiányát a mértéktelen környezetszennyezéssel és a légköri viszonyok megbomlásával kapcsolják össze, amihez pedig a kormánynak így, vagy úgy, de köze van- „Ezek a madarak végtére is azt az évszakot jelentik, amely elűzi a felhőket és a szomorúságot.” A leckét tehát föladták. Két nap múltán megérkezett a válasz, de nem a parlamentből, hanem a madárvédők szövetségétől, s így hangzott: „A fecskék itt vannak, szabályosan megérkeztek. Amelyek nem, azok áprilisban jönnek. Az ornitológiái' melléfogásért pedig az olasz iskola a hibás, amely megköveteli Garibaldi születésének dátumát, és a waterlói csata idejét, de nem tanítja meg a gyerekeket arra, hogy miről lehet megismerni a madarakat.” A honatyák mentségére szolgálhat, hogy mindehhez még felejtettek is időközben. Kezdetben volt a tenger, mely elnyeléssel fenyegette a várost. Aztán jöttek a turisták, és elözönlötték a lagúnák közé szorult utcákat, tereket. A segélykiáltás most már úgy hangzik: mentsétek meg Velencét a turistainváziótól. Vagyis azoktól, akikből élt a város. A La Repubblica beszámolt arról a tanácsülésről, imelyen a városatyák a megmentés tervét tárgyalták. Eszerint korlátoznák a látogatók számát, mégpedig úgy. hogy a két parkolót (Piazzale Roma. Tronchetto) csak a velencei lakosság és azok a turisták használhatnák, akik meg is szállnak a történelmi város- központ (borsos árú) szállodáiban. Továbbá, akik a zsebükben hordják a velencei hitelkártyát, de ők is csak a látogatás napján vásárolhatnak. Vagyis előre be kell jelenteniök utazásukat■ E nehezen elképzelhető javaslatot azzal indokolták, hogy a Szent Márk tér nem bírja tovább... Naponta ugyanis 23 ezer turistát képes befogadni, ez lehet az „optimális küszöb”; 12 ezer szállóvendéggel és 11 ezer ingázóval számolva. Ezzel szemben 1987-ben az 1 millió tartósan vakációzó mellett 5 millióra becsülték a futóvendégeket. Ugyanebben az évben 156 napon lépték át a jelenlegi 25 ezres küszöböt, 24 napig 40 ezer. 6 napig pedig 60 ezer látogató járt a Szent Márk téren, naponta. 1990- ben — mondják a tömeg- iszonyban szenvedő városatyák — mindössze 100 ezerrel emelkedik a szállóvendégek száma, az ingázóké viszont megközelíti a 6 és fél milliót. Sőt, a utóbbiak az ezredfordulón már a 8 milliót is meghaladják. Vagyis Velencét elborítja az emberár. ha nem emelnek gátat a — laposzsebűeknek. Hány fecske csinál nyarat? A tettes köztünk van Kirabolták a szentkúti templomot Gyanúban a helyettesítő pap Kirabolták a szenltkúitá templomot! — szaladt végig a hír megye- és országszerte. 1983. október 10-én történt. A mendemonda pedig' szinte előtte járt a hírnek: „azit a rengeteg színarany kegyszert mind elvitték”. „Gyanúba került maga a helyettesítő pap is!” Természetesen ezek a dolgok részben, vagy teljes egészében tisztázódtak. Egy azonban eddig még nem: az elkövető személy kiléte. . De nézzük sorjában: Csernyik Mária és Végh Ilona takarítónő vérek fél hatkor a .templomba érve, egy térdelőpárnát vettek észre a földön, majd a gyóntató- sízék tetején egy karosszé- ket. Ez volt szembetűnő. Aztán rögtön a miadonna- sízobrot nézték meg, s nem is ok nélkül. A kegyszobor mellől az aranyfényű drapériára kifüggesztett sok-sok arany ékszernek, amit a hívek ajándékoztak a búcsújáró bazilikának, Csak hűlt helyét láthatták. K. Béla nyugalmazott plébános helyettesítette Mester János lelkészt, aki épp ekkor tartózkodott Rómában egy hónapos zarándokúton. A helyszínelés megállapította, hogy a betörő nagy valószínűséggel zárás előtt bennmaradt a templomban, majd az ablakot betörve távozott. Az üvegvágó kést is megtalálták, melyről kiderült, a síküveggyárban használnák ilyet, de egyebet ez nem hizonyítött. Rendkívül érdekes visfeont a templomból Való kijutás, mivel a tettes az értékek megszerzése után a bal oldali oldalkijárati ajtó fölötti, négy és fél méter magas dupflaablakon át mászott kd. A színes üvegmozaikot, ami rendkívül keskeny, belülről verte ki, azonban csak a két ablak között maradt üvegcserép, kívül egyetlen darabka sem. A bútorokat ugyan egymás tetejére rakta, de —, mivel a rendőrség hegymászókat is bevont a nyomozásba — sikerült megállapítani, hogy ezekről lehetetlen volt feljutni, létra, vagy kötél kellett hozzá, ugyanígy a kiugráshoz. Ráadásul csak fejjel lefelé fért ki, így pedig akrobatikus ügyességet kívánó mutatványra volt szükség, főleg, hogy a kötelet még el kellett tüntetnie. Mindez igen veszélyes, kockázatos dolog, bárki észreveheti, bármi baja eshet. A templom állandó lelkésze elmondta, hogy az arany ékszerek kb. 33 év alatt gyűltek öSsKe, értékük ösz- szesen 490 700 Et. Aranyláncok, -medálok, óraláncok, pecsétgyűrűk, amelyeket a hívek gyógyulásuk reményében, férjük, rokonuk' hlalála miatti bánatukban, gyermekért imádkozva ajándékoztak a bazilikának, illetve védőszentjüknek. Szinte minden adakozót kihallgatott a nyomozó hatóság. Mindenki elmondta, miért, mikor adta át elismervény ellenében ékszerét, így pontos leltár készülhetett róla. Nagyon kevés azonban a különleges ismertetője 11 el rendelkező aranytárgy. Tűt kellett keresni a szé,nakazalban. Rengetegen járnak Szent- kútra, hiszen ez Magyarországon a legősibb Mária- kegyhely. Akii bármilyen szempontból gyanússá vált —, vagy egy tanú esküdött rá, ott látta, vagy szóba kerülhetett hasonló Vétségért — mindenkit kikérdeztek. Törhette a fejét az alibijén. Ügy tűnik azonban, mindenkinek sikerült találni, Feltűnt pl. a falusiaknak egy taxi és utasai. Hósszú nyomozás után sem sikerült terhelő adatot beszerezni róluk. Vagy nézzük a mendemondát. Van-e valami alapja a helyettesítő lelkész gyanúba keveredésének? Bizony, volt, mert, ahol K. helyettesített, gyakran fordult elő betörés az érintett templomban. ö azonban tökéletes alibivel rendelkezett, nem sikerült semmit rábizonyítani. Volt olyan eset, amely igencsak hátráltatta a nyomozás sikeres lezárását. Akadt ugyanis vállalkozó, aki az egész betörést magára akarta vállalni. Hetekig csak azzal foglalkoztak Kevesebben adnak vért Egy hét — két rokkanttolókocsi Július elsejétől új titkára van a balassagyarmati városi Vöröskeresztnek. Koncsekné Korponai Mária nagy hévvel, lelkesen vetette bele magát a munkába. A városban egymást érték a rendezvények. — Hetvennégy alapszervezet tartozik hozzánk, s ezéknek a csoportoknak az összehangolása a feladatom — mondja a fiatalasszony. — Megpróbálom összefogni a szervezeteket. A különböző rendezvényeknek az összeállítása is az én feladatom. Idős, egyedülálló emberek napi gonddal keresnék minket. Itt a hideg és nem tudnak fűteni, vagy nem tudnak mit felvenni magúkra. Volt olyan is, aki azért kopogtatott be, hogy ő segíthessen másokon. Felajánlott háztartási eszközöket, mert hallotta; hogy az erdélyieknek gyűjtünk. Leggyakrabban segélyezés ügyében keresik fel a Vöröskeresztet. Az erdélyiek állást szeretnének. A Vöröskeresztnél nem várják ölbe tett kézzel, hogy minden rászoruló bekopogjon az irodába. Most a megyei tanáccsal közösen szerveznek egv akciót a rászoruló emberek megsegítésére. Karácsony előtt összeállítottak egy névsort. A rászorulók élelmiszercsomagot kapnak. — Két rokkanttolókocsit is sikerült szereznünk a napokban — folytatja Koncsekné Korponai Mária. — Ennek nagyon örülök. Két család már évek óta hiába kísérletezett, nem sikerült nekik ezt a nélkülözhetetlen eszközt beszerezni. Egyszer olvastam a Családi Lapban egy úrról, aki eddig még mindenkinek segített hasonló gondján. Előhalásatam az újságot és írtam néki. Hétfőn elküldtük a levelet, már csütörtökön jött a válasz, hogy szombaton mehetnek próbálni. Egy hét alatt sikerült tolókocsihoz juttatni a családot, előtte kilenc évig hiába próbálkoztak. A véradók száma országosan jelentősen csökkent. Bár Balassagyarmaton és a környékén nem olyan tragikus a helyzet, itt is jelentkeztek a gondók — kevesebben adnak vért. Vajon miért? — Sokszor ostoba dolgot hoznak fel az emberek, amikor megkérdezzük, miért nem adnak vért — mondja a titkár. — Mostanában divatos okként emlegetik, félnek az AIDS-től. Mi elmondjuk, elmagyarázzuk mindenhol, hogy a vért egyszer használatos eszközzel vesszük. A fertőzés veszélye ezen az úton kizárt, hiszen eldobják a tűt. A másik gond az, hogy az embereket borzasztóan nehéz mozdítani. Különösein a fiatalokra vonatkozik ez a megállapítás. A régi véradók lassan kiöregedtek, úgy néz ki, a tartalékok kifogyóban vannak. Nagyon a nyomozók, hogyan bizonyítsák be, nem ő volt az elkövető. Végül sikerült — álilító&a szerint zsákban, cipelte az aranyait —, ami zsebben is elfért —, az oldalajtó fölött pedig rengeteg keresztre emlékezett — természetesen ez sem volt ott. És lassan minden lehetőség kimerült. Nem maradt egyetlen gyanúsított sem, mindenkit végigellenőriztek. Hosszú hónapok munkája, éjjele és nappala vész kárba aziaal, hogy nem sikerült a végsőkig bizonyítani. De a gyanú kevés. A betörő pedig azóta is nyugodtan alszik. Nyugodtan alszik? Nagy né Hajdú Györgyi stabil utánpótló bázisunk a határőrség, de amikor leszerelnek a katonák, ők sem jönnék. Az igazsághoz hozzátartozik, van éppen elég gondjuk az embereknek. Egyszerűen nem marad energiájuk arra, hogy elmenjenek vért adni. Nagyon sok múlik azon, hogy a vállalatok vezetői miként állnalk hozzá a véradáshoz. Ahol a vezető példát mutat, ő adja elsőként a vért, s szabadnapot is biztosít a dolgozóknak, ott igen szép eredmények születnek. Jó példa erre a kábelgyár, ahol szinte mindig száz fölötti a véradók száma. Ha a főnök nem megy el, de a szabadnapot kiadja, még ott is jó a részvétel aránya. Sokat számít egy lelkes szervező is. Például dr. Szabó Lenke a vasúton, személyes aktivitással mindig sok embert meggyőz. Sajnos, némely balassagyarmati vállalat vezetője nem érzi át igazán ennek a cselekedetnek a jelentőségét. — A vágóhídon éveken keresztül nem lehetett meggyőzni az egyik fiatalembert, hogy adjon vért — folytatja Koncsekné Korponai Mária. — Holott ez a fiatalember szemmel láthatólag majd szétcsattant az egészségtől. Egyszer megbetegedett a felesége, súlyos májgyulladást kapott. Akárhányszor ment a kórházba meglátogatni a fiatal- asszonjd mindig látta, hogy ott van a palack az ágya mellett, s mindig csöpög a vér. Sajnos, meghalt az asszony. A következő véradás előtt nem szóltak az erős fiatalembernek, hiszen ismerték a mentalitását. Mégis szó nélkül ment, az első volt a sorban. Mert akkor érezzük át igazán a véradás fontosságát, ha saját magunkon tapasztaljuk a szükségességét. őszintén szólva a krónikás a Vöröskereszt szervezeti felépítését nem látja tisztán. A központ kívülálló számára olyan távolinak. megfoghatatlannak tűnik. Itt-ott hallani lehetett csodálatos külföldi „szakmai utakról, felduzzadt apparátusról. A rossz nyelvek szerint a legfelsőbb vezetésben matuzsálem- kcrú irányítók is ülnek. — Én nem vagyok az országos Vöröskereszt vezetőségének a tagja, így nem is értesülök a történésekről — zárja mondandóját a titkár. — Az értekezleteken hallani néhány dolgot, de érdemben erről nem tudok nyilatkozni, hiszen mélyebben nem ismerem a működést. Megítélésem szerint a Vöröskereszt sem szakítható ki az országban zajló változásokból, itt is kell, hogy legyenek reformok. A közelmúltban egymást érték az események. A véradók napi ünnepségen minden meghívott véradó és szervező kapott ajándékot, plakettet. A fogászati vetélkedőn hét iskolá.scsapat mérte össze tudását. Ehhez az eseményhez kapcsolódva mutatta be a ga- bonaipari vállalat a korszerű termékeit. A kórház konyhája, a búzacsírából» szójaikockából, az árpa- gvöngyéből finom kóstolót készített a résztvevőknek. Sok még a teendő az egészségügy terén. Sok az elvégzendő feladata a Vöröskeresztnek is. A fiatal titkár lelkesedésére továbbra is szükség lesz, (ádám)
