Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
CDADT rv c dddt =brUn 1 % ", „ ärK-ÖKlSslra <p SPORT 4 A Magyar Harcművészek Szövetségének felhívása A Magyar Harcművészek Szövetsége, tagjai sorába hívja azokat a harcművészetekkel foglalkozó klubokat, csoportokat, egyesületeiket, magán szentélyek et, akliik a szabad stílusú önvédelmi harcművészetek hívei, és nem tartoznak semmilyen nemzetköEi vagy nemzeti szövetség, szervezet szakmai tagságához, ill. szakmai irányítása alá. A szövetség célja, hogy segítséget és jogi háttért biztosítson mindazok számára — szakmailag — akúk háttérbe szorultak, mert nem volt hivatalos szakmai elismerésük. Vannak olyan judo fokozattal rendelkező edzők, illetve segédedzők is, akiknek jujitsu vagy önvédelmi ismereteiket eddig senki sem ismerte el, így például a karateszövetség sem. A Magyar Harcművészek Szövetsége tagságával nem kell többet a jujitsuit vagy az önvédelmet oktatók számára a judo mögé bújni, hiszen ezzel többet ártanak a judonak. Nem lehet célja senkiinek, hogy az egyik harcművészeti stílus ártson a másiknak azért mert csak ennek a takarásával, de a másik vonzásával tarthatja meg csoportja létszámát, bevételét. A szövetség nemzetközi kapcsolatai széles lehetőséget biztosítanak minden szabad stílusú önvédelmi irányzattal foglalkozó számára. Biztosítjuk szakmai tevékenységük folytatását, szakmai fejlődésüket. Elősegítik nemzetiközi elismerésüket, övfokozatuk megszerzését, valamint támogatják külföldi harcművészekkel való közös együttműködésüket. A Magyar Harcművészek Szövetsége tagja az International Jujitsu Federation, Nippon Seibufcan, European Jujitsu (Jujutsu) Unio szervezetének, mint egyedüli jogos képviselő hazánkban. Szakmai kapcsolatot tartanak 20 nemzetközi szervezettel, köztük Re. Jujitsu International R. Morris Kyoshi 8. Dán vezette szervezettel. A szövetség ugyanakkor tájékoztat minden érintett személyt és csoportot, hogy a World Jujiiitsu Federati- on-tag és társszervezetei, tisztségviselői, instruktorai valamint mesterei által kiadott különböző tanuló és dán diplomák, igazolványok, megbízólevelek hamisak, érvénytelenek, használatuk jogtalan. A belépéssel kapcsolatos minden egyéb információ, a szövetségnél (Budapest, Nagytétényi út 35. 1222. Telefon: 173-0559, 138-5317) szerezhető be. Légiósok „A tőrük alatt is pénz van" Teremben a pártok Heti Hírnök-kupa Balról jobbra: Nyers Rezső, Németh Miklós, Pozsgay Imre. Vajon pályára lépnek-e az MSZP csapatában? A HETI HÍRNÖK című Borsod-Abaúj-Zemp- lén és Heves megyei független hetilap szerkesztősége 1989- december 17- én, vasárnap 10 óra 30 perctől Heti Hírnökkupa néven teremlabcfa- rúgó-ba'j nokságot szervez a különböző magyar pártok csapatai között.. A rendezvény helyszíne Eger, Kemény Ferenc Körcsarnok. Az egész naposra tervezett játék a választások jegyében hívja erőpróbára a pártok labdarúgást szerető tagjait. A csapatok összeállításakor kérték, hogy a pártok országosan elismert személyiségeit is szerepeltessék. Az előrejelzések szerint élnek is ezzel az indulók. A kupa küzdelmeire az alábbi szervezetek kaptak meghívást: MDF, MSZDP, SZDSZ, MSZP, FIDESZ, DEMISZ. Kereszténydemokrata Néppárt, Szabadságpárt FKGP, Népújság. Házigazda: Heti Hírnölk csapata. A mérkőzések 2x15 perc időtartamúak. A csapatok Létszáma nem korlátozott, de a pályán csak 5 + 1 fő játszhat, korlátlan csere- lehetőséggel. A bajnokság első helyezettje elnyeri a Heti Hírnök-kupát. s a vele járó jutalmat. A közönség által legjobbnak ítélt csapat az összegyűjtött szavazatok alapján közönség- díjihan részesül. A mérkőzések szüneteiben nyilvános riportokat készít a csapatok tagjaival Nagy Attila szerkesztő-riporter. Emellett a szünetekben jazzba, lettbemutatók is lesznek. A játékot profi bírók vezetik. A csapatok (pártok) élhetnek szervezetük propagálásával (szórólapok, plakátok, transzparensek). A rendezvény bevételének egészét a szervezők Markhót Ferenc-alapít- ván,y javára ajánlják fel, az állami gondozott gyerekek megsegítésére. Divat ma az idegenlégió. No, nem a francia katonai légióra gondolok. A sportra. Az idegenlégió- sokra. Magyarokra, németekre, brazilokra, lengyelekre és sok más nemzet képviselőire. Jönnek-mennek a játékosok. Vízilabdázók, sakkozók, labdarúgók, röplabdázók, talán a golfozók és a iengőtekézők is. Dél-Amerikából Európába, Ausztráliából Ázsiába, az NSZK-ból Olaszországba, kengyel- országból Franciaországba és így tovább. Mi magyarok sem maradunk ki a sorból. Sportolóink közül egyre többen próbálják ki képességeiket külföldön. Van aki engedéllyel, van aki — utóbbiak egyre kevesebbben — engedély nélkül. Egy a lényeg: sportoló honfitársaink nem forintért, meg zlotyiért, hanem kemény valutáért dolgoznak. Első ligában, második ligában. Talán olykor-olykor a harmadikban és a negyedikben is.... Aztán újabban már mi is importálunk. Ilyen-olyan bajnokságainkban fel-feltűnik egy-egy idegenlégiós. Olykor még a kispadon is külföldi szakember ül. Ám mostanság a honi jégkorong-bajnokság minden eddiginél korábbi csúcsot megdöntött. íme Ízelítőül — ha netán nem tudnák — három magyar csapat kezdő sora a legutóbbi, hétközi fordulóból. Miskolci 'Kinizsi: Wilmon — Tomcsik, Ko- csergin, Katerzsabek, Wintersteiner, Petricsko. Lehel SE: Mihonik — Vaszjunyin, Donika, Viaszov, Kulikov, Koha. Ferencváros: Póznik — Volcsenko, Ku- csurenko, Kapusztyin, Repnyov, Belouszov. Ugye a nevek hangzásából sok minden kiderül? Elsősorban az, hogy magyart csak elvétve találunk közöttük. Szovjet és csehszlovák, többségében kiöregedett hokisok ruccantak át kis hazánkba, hogy kemény forintokért idegenlégiósként vigyenek színt a sportág honi küzdelemsorozaíába. Igen ám, de e puszta tény nem ígérheti jégkorongsportunk látványos felemelkedését. Nem is jelentheti, hisz a külföldi játékosok játsszák — szinte — végig a találkozókat, a hazai sztárok pedig az árnyékban ücsörögnek, s inkább csak tapsolnak új klubtársaik megoldásainak. Mivel pedig az idegenlégió- sokra épülő magyar csapatok most már inkább kizárólagos presztízst csinálnak a külhoniak szerepeltetéséből, aligha várható, hogy jégkorongban ugrunk egy nagyot a képzeletbeli ranglétrán. Hasonló módszerekkel egyébként — bár ennek sem lenne sok értelme —, más (sportágakban is lehetne manipulálni. Itt van például a futball. Talán még meggyőzhetnék a rászoruló együttesek Becken- bauert, Gerd Müllert, netán Cruyffot, vagy Riveii- nót és Cubillast, hogy lUgyan már fiúk jöjjetek Magyarországra, elkelnek a jó pengék nálunk, ök pe- dik menetrendszerűen érkeznének, akár egy élcsapatot is alkothatnának és ki tudja, tán a hazai első osztályú bajnokságot is megnyernék. Ismerve a honi foci színvonalát utóbbi gondolat könnyen megvalósulhatna... De ne kanyarodjunk messzire. A jégkoronggal kezdtük, fejezzük is be ezzel. Szóval rangos a magyar bajnokság. Immár megtehetjük, hogy egész csapatokra való külhonit foglalkoztatunk. De nem veszi-e mindez kedvét azoknak a — meglehetősen kis számú — fiatal hokizónak, akik azért izzadnak, hogy majdan ők is bizonyítsanak. Ám, jó neivü veteránok mellett lesz-e erre megfelelő lehetőségük, alkalmuk nem utolsósorban: mindehhez kedvük? Vaskor István Áddig nyújtózkodj, amíg a szponzorod karja ér... — Jó napot kívánok! Imádom a vívást, szeretnék }el- sterelkezni. Kérem, segítsen ebben, adjon néhány tippet... Vertich Tamás, az SKSF párbajtőr-szakágának vezetőedzője belemegy a játékba, és sorolja. — Egy maszk 6 ezer forint, egy szál penge, heggyel — de ebből Legalább három kell egy versenyre — 5100 forint, egy vívóruha 12 ezer forint, a cipő pedig már négyezerből is kijön... — Köszönöv), szépen, akkor inkább maradok a go- lyóstollnál.... Szepesi Vilmos, a kék-fehérek vívószakosztályának elnöke jót mosolyog. Dehát miért csak mindig az olvasó döbbenjen meg, egyszer-kétszer az újságírónak is kijár az ilyesmi... Á mosolyát persze az ez évi munkájúik felett érzett elégedettség is irányíthatná — amint az már beszélgetésünk elején kiderül. — Az utóbbi négy-öt évet alapul véve a legeredményesebb évet az idén zárjuk — mondja Szepesi Vilmos. — Az eredményesség mellett más szempontok is a „leg”- ek é\tévé tették 1989-et. Ez volt a közelmúlt legnehezebb, legmozgalmasabb, legizgalmasabb és legköltségesebb időszaka. Nehéz volt, mert a sport egyre nagyobb problémákkal küzd a talpon maradásáért vívott harcban, mozgalmas, a sok verseny és a nagy visszatérések miatt, izgalmas, mert nemcsak a páston küzdöttünk a sikerekért. és költséges, mivel egyre nehezebb fenntartani ezt a szép sportágat. — Tudtommal az önök szakosztálya az egyetlen olyan a megyében, amelyik két első osztályú csapattal is rendelkezik. Az ember azt hinné, hogy itt csak vívni kell, nem vívódni... — Ne túlozzuk el, nem vítóink nevét és természetesen minden erőnkkel és tehetségünkkel igyekszünk színvonalasan, eredményesen dolgozni. — Megállás nélkül... — „toppan” ismét a beszélgetésbe a vívó szakember, Vertich Tamás. — Februárban például beindítottuk a vívó- gyárat., — A mit...? — Közel száz kiskorú gyermekkel ismertetjük meg a vívás alapjait. A városban az utánpótlás-nevelés szempontjából nagy konkurenciának számító foci és atlétika ismeretében úgy érzem büszkék lehetünk a vívógyárra., — Csakhogy egy gyár sem létezhet ,tőke nélkül... — Hát bizony mindenkinek nem jut felszerelés, fegyver. A lelkesedés pótolja egyelőre a hiányzó tőkét. A „fegyvertelen'’ apróságok képesek ottmaradni a teremben a hivatalos edzésidő után is, hogy ők se maradjanak ki semmiből. Ez a lelkesedés még az egyébként csüggedőket is képes feldobni. Épp ezért nem tehetjük Szponzor,'Uiuóuá auatlak” védünk, de az tény, hogy a szponzorok nélkül kevésszer kerülnénk pástközeibe. — Miben és mivel segítenek a szakosztály támogatói? — A bázisvállalaton, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeken és a sportegyesületünkön kívül a számítástechnikai programok készítésével foglalkozó MINORG Kft., és a Kishjartyàni Egyesült Erő Mgtsz tartozik a legjelentősebb támogatóink közé. A MINORG Kft. például 50 ezer forinttal szállt be a nemzetközi rangú DEXIONSalgó—MINORG-kupára, míg a kishartyániak évente mintegy 100 ezer fórinttal támogatják a szakosztályt és sok esetben fedezik az étkezési, illetve a szállítási költségeinket. Az említetteken túl alkalmanként az Agrofil, a Vaskút, a Hungária Biztosító, valamint a Nógrád Volán sem feledkezik meg rólunk... — Mit tudrúak ezért tenni, azonkívül, hogy köszönetét mondanak? — A sportág biztosította reklámhordozó eszközökkel ismertebbé tesszük támogameg azt. ami Budapesten több helyen is gyakorlat, hogy a gyermekek első vívóruháját a szülőkkel vetessük meg. — A „legeredményesebb év” megjegyzéssel kapcsolatban érdekel, hogy a szponzorok segítségén túl minek köszönhetően érték ezt el? — Edzőnk, dolgozunk... Meg aztán újra köztiünk vív a fővárosból visszatért Tyukodi Ildikó és Pál Gabi. Mellettük sok olyan 18 éves fiatal is visszajött a vívóterembe. akik tanulmányaik miatt korábban levették a vívómaszkot. Mindezeknek köszönhetően női és férfi tőrcsapatunk első osztályú, az ország több mint ötven szakosztálya közötti rangsorban pedig a kilencedikek vagyunk. — Amíg vidéken sorra szűnnek meg a vívószakosztályok... — sóhajtja a fájdalom és a büszkeség ele- gyével Szepesi Vilmos, és folytatja: — Debrecenben már felszámolták a szakosztályt, és úgy tűnik, hogy a pécsiekre és a szombathelyiekre is hasonló sors vár. Ennek a tudatában, mint a vidék második legeredményesebb szakosztályának, még inkább mindent meg kell tennünk a sikeres szereplésért. A Magyar Vívószövetség is így tekint, így számít ránk. — A p.ú.é.k.-ot önök milyen tartalommal értelmeznék a legszívesebben? — Ha legalább annyi anyagi segítséget kapunk 1990-ben mint az idén, akkor a többi már csak -a szakmai irányítás dolga lesz... — válaszol a szakosztályelnök, amihez Vertich Tamás egyetértő bólintása társul. — IHát akkor B.ú.é.k.! — az előbbiek értelmében (is). Bankó Mihály
