Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
wtmâiimKNMm SS* «• ' K !< IRODALOM Százéves a besztercebányai Közép-Szlovákiai Múzeum „A tudományos kutatásra ma jobbak a feltételek...” Dr. Horváth István az együttműködés távlatairól A besztercebányai Közép- Szlovákiai Múzeum december 5-én és 6-án nemzetközi muzeológustanácskozás keretében emlékezett meg alapításának 100. évfordulójáról. A konferencián megyénk muzeológusai is részt vettek. Ez alkalomból december 5-én emlékkiállítást nyitottak az intézményben „100 év a Közép-Szlovákiai Múzeum történetéből” címmel, Radványban pedig a felújított Tihanyi-kastélyban nyitották meg a „Közép-Szlo- vákia természetrajza” című tárlatot. Másnap a múzeum tudományos munkájáról zajlott a tanácskozás, amelyen dr. Horváth István, a Nóg- rád megyei múzeumok igazgatója is méltatta a besztercebányai múzeum tevékenységét, illetve szólott ' az eddigi együttműködésről és a jövőbeli feladatokról. ☆ Korántsem függetlenül az országrészen is szinte mú- Ikészüilődéséről az északi országrészen is szinte mú_ zeumalapítási láz söpört végig a századforduló tájékán. Például ebben az időben alakult a pozsonyi városi, a kassai, az árvái, a gömöri, a szepesi (Lőcse), a liptói múzeum. A besztercebányai városi múzeumot a helyi polgárok gyűjtéséből hozták létre. A mú- zeumalapítási mozgalom kezdeményezője dr. Holesch István besztercebányai főjegyző volt, akinek indítványára 1889. július 12-én szavazta meg a városi tanács a városi múzeum alapítását. Igen gazdag gyűjtemény állt össze, a múzeum ■még meg sem nyílt már 96 tárggyal szerepelt az 1896-os millenniumi kiállításon, az 1900-as párizsi világkiállításra pedig 25 tárgyat adott. (Csupán jelzésként említsünk néhány értékés tárgyait. Ezek közé tartozik például egy tizenhatodik századbeli késő gótikus oltárkereszt, a besztercebányai aranyművesek céhládája 1864-ből. a városi lovasság zászlaja 1864- ből és így tovább.) A múzeum 1909. október 17-én nyílt meg, kiállításait Díváid Kornél, a múzeumok és könyvtárak főfelügyelőségének dolgozója készítette. Asz intézmény első igazgatója Kiszely Károly tanár lett. ■ír A besztercebányai Közép- Szlovákiai Múzeum valá- mint a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum között hosszú idő óta termékeny munkakapcsolat van, jóllehet ennek elmélyítése továbbra is az időszerű teendők közé tartozik. Dr. Horváth Istvánnal az intézmények közötti együttműködésről váltunk szót. — A besztercebányai múzeum munkatársai szakértelemmel és a történelem iránti vonzalommal gyűjtik ma is közös múltunk féltett darabjait, kultúránk kincseit. A száz évvel ezelőtti múzeumalapítás gondolatát és megvalósulását különösen napjainkban értékelhetjük kellően. Száz év alatt a világ nagyot változott, s ma is változóban van mindkét országban. Mit jelenthet mindez az együttműködés szempontjából? — Egy évszázad igen hosz- szú periódus. Az embert körülvevő tárgyi világ e száguldást követve alakult át, sajnos, jelentős részben el is pusztult. A lakossághoz, a különböző, .társadalmi csoportok és nemzetiségek' létéhez kötődő értékek kiválogatása, megőrzése .ilyen körülmények között nemcsak szakismeretet, de sokszor bátorságot is igényelt. Meggyőződéssel valljuk mi Salgótarjánban — és mások is a magyar múzeumok nagy részében —, hogy az élet szabta követelménynek jobban meg tudunk felelni, ha együttesen tevékenykedünk a Kárpát-medence és Közép- Európa megteremtett kulturális értékeinek megőrzésében. — Milyen közös feladatokra helyezi a hangsúlyt? — Ilyen bőven van. Most csak két irányt említek. Az egyik a tudományos kapcsolatok köre. A történelemben jelenlévő, nyíltan, vagy burkoltan megjelenő bizalmatlanság is oka, hogy sem a magyarországi szlovákság összefoglaló viszonyaival, sem a szlovákiai magyarság körülményeivel nem foglalkozott érdemiben történeti feldolgozás. Intézményeinknek — közösen — jobban ki kell venniük e munkából a részüket. Meggyőződésünk. hogy az együttes munkára, a tudományos, a történelmi kutatásra ma jobbak a feltételeink, mint korábban bármikor. Ennek felismerése és a megvalósítást segítő cselekvés más generációkra át nem ruházható felelősségünk. A másik irány az. hogy a tudományos kapcsolatok felerősítése mellett a kiállítások. a kultúra más eszközeinek alkalmazását meggondoltab- ban kell folytatnunk. A kapcsolatok e rendszerében kialakult értékeink megőrzését, megtartását elvileg is fontos feladatunknak tekintjük. — Az eddigi együttműködés Besztercebánya és Salgótarján múzeumai között miben nyilvánult meg? — A Közép-Szlovákiai Múzeummal 1980-tól van -szorosabb kapcsolatunk. Az együttműködés eddig kiállítás-, illetve szakembercserékben, az egymás kiadványaiban való, publikációkban nyilvánult meg. Mindezt természetesen folytatni szeretnénk. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve jövő évi számában adjuk közre dr. Milos Stilla kandidátus „A besztercebányai Közép-Szlovákiai Múzeum történetéhez” című tanulmányát. De ez csak egy példa. Az újabb középtávú együttműködési szerződés megkötésére 1991-ben kerül sor. Reméljük a megváltozott körülmények szellemében igen tartalmas közös programot dolgozhatunk ki. Ennek előkészítése folyamatban van. — Ügy gondolom, nemcsak gesztusértéke lehet annak, hogy a Közép-Szlovákiai Múzeum alapítása 100. évfordulója alkalmából az intézmény Nagy Iván-díjat kapott.. — Ezt a díjat én adtam át. Nógrád megyében, a megye akkori székhelyén. /Ralassagyarmaton 1891-ben Nagy Iván a jeles történész kezdeményezte a vármegyei múzeum alapítását. .Elmondottam a díj átadásakor, hogv örökösei, a mai muzeológusok úgy is ápolják emlékét, őrzik tudományos munkájának értékeit, hogy a kutatók munkásságát az évente odaítélt Nagv Iván-díjjal ismerik el. Ez ünnepi alkalommal a plakettet és a hozzá tartozó oklevelet a besztercebányai Közép-Szlovákiai Múzeum kollektívájának juttattuk. E díjjal fejezzük ki a tudományos munkában elért eredményeik iránti nagyrabecsülésünket. s nem utolsósorban a további szakmai együttműködés iránti reményünket. Ügy gondolom, ez mindkét intézmény és mindkét országrész szellemi életének gyarapodását szolgálhatja a közös érdek és a kölcsönösség jegyében. (te) NÓGRÁDI MŰHELY LÖRINCZY ISTVÁN VERSEI: HANDÛ PÉTER VERSEI: kígyó vonalak Célnál kígyóvonallá vált a nyár puhán suhan el a fűben kígyóvonal Fény vagyok. a Tejút is Érintelek. csak megfagyott Ujjaimbái kisejlenek az időben a vágydús gondolatok. Bámul tested. morbid kincstári pesszimizmus Szeretlek: színeddé hamvadok. apám nem támad fel 1988. jan. 26. soha neki a halál 0 kész csoda annyit átverték Visszaszámlálás életében inkább a sírban demokrata Az ólom ég alatt meteor a Nap. Fürdetem szívem Esővalcer zuhanó sugarában. három gumikerék Az ólom ég alatt terítve a nap. esőben valcert jár Magam, földmélyen s az autóversenyző csontjaimba égetve. a vizes égbe száll 1989. szept. 10. Szittya Emilről, aki 1886- ban Budapesten Schenk Adolf néven látta meg a napvilágot, nem könnyű eldönteni, hogy írónak, költőnek, művészeti írónak, lapalapítónak, vagy festőnek volt-e jelentősebb. Világpolgár volt. élt Párizsban. Bécsben, Berlinben, Svájcban, találkozott Ady- val, Chagall-lal, Apollinaire— rel, Leninnel, barátja volt Kassáknak, Tristan Tzará- nak. Regények, esszék, kul- túrhistóriai müvek, háborúellenes cikkek, dadaista- és Hitler-etlenes folyóirat-alapítások jelzik működési területét. S mindezek mellett — vagy előtt? — festő volt a javából! Festői képességeiről a Kassák-emlékmúzeumban rendezett és december végéig nyitva tartó Szittya Emil-emlékkiállítás adhat némi fogalmat. A képek Párizsból érkeztek, a francia fővárosban élő Joseph Kádár grafikus- és fotóművész közreműködésével, Erika Szittya, a művész özvegye bocsátotta őket a magyar múzeum rendelkezésére. Mivel Szittya egyetlen képét sem datálta, így ma már nem állapítható meg a művek keletkezési időpontja. Annyit tudunk, hogy valamennyi 1972 és 1964 között készült. Az 1927. előtti képek, Erika Szittya közlése szerint, elkallódtak. A művész 78 éves korában egy levélben azt írta: Sz. E. portréja. „több mint ötven éve festek, de ezt idáig sikerült eltitkolnom. Több száz képet festettem. Egy évvel ezelőtt a barátaim rákénysze- rítettek, hogy kiállításom, legyen Párizsban (1962.), és ezt követően megrendezték Zürichben is (1903.) Képeinek általában nem adott címet. Egyszer láto- másos festőnek nevezte magát, ezért a kiállítás negyven guache- és olajfestménye alá azt írlták címül: Látomás. A figuratív és nonfiguratív határán mozgó olajképeken emberek, arcok, tájak, épületek sejlenek és olvadnak össze. A forrnák elmosódnak, ám annál hangsúlyosabbak a színhatások. A festmények szomszédságában, a tárlókban sorakozó könyvekből, folyóiratokból tájékozódhatunk Szittya szerzői-szerkesztői, kultúrtörténeti tevékenységéről, itt a Zürichben kiadott Der Mistrál (amelynek első számában, az első oldalon közli Szittya Kassák Csata című költeményét, német fordításban), a bécsi Horizont és a Párizsban szerkesztett, német nyelvű, antifasiszta Die Zone című folyóirat. Könyvei Az újaik irodalmáról (1909.), a Das Kuriositäten Kabinett (1923.), az öngyilkosok (1925.), a francia tájképfestészetről. a svájci festészet új tendenciáiról, Plcassóról, Soutineről szóló tanulmányai, és a 82 álom az 1939—45. közötti háborúról című kötete. És itt a dokumentum, ami magyarázza. hogy miért a Kassák-emlékmúzeumban mutatják be a tárlatot: Szittya és Kassák 1909 nyarán vándorlásaik során ismerkedtek meg egymással, Stuttgartban, onnan együtt gyalogoltak tovább, egészen decemberig, Belgiumon át Párizsba. Kassák az Egy ember élete. Csavargások című kötetében és A ló meghal, a madarak kirepülnek című poémájában idézi fel közös élményeiket. Szittya pedig később, Budapesten támogatást nyújtott Kassáknak az Eposz Wagner maszkjában kiadásához és a Tett című folyóirat megindításához. Csala Zsuzsa járja az országot Volt egyszer egy vadkelet, Anna csak egy van — e darabokban tapsol mostanában a közönség Csala Zsuzsának. Mármint az a nézősereg, amelynek van szerencséje a budapesti Vidám Színpadra jegyet váltani. De akik kedvelik Csala Zsuzsát, azok találkoznak vele — szó szerint — úton-útfélen. — Hányszor lép fel az ország különböző tájain? — Ahányszor csak tudok. Az utóbbi időben havonta hat-nyolc helyen igyekeztem felderíteni a kissé gondterheltté vált közönséget. Ezt hivatásomnak tekintem, s talán ez az egyik oka annak, hogy kezdettől mindmáig helyemen érzem magam a Vidám Színpadon. Sosem éreztem elvágyódást. De — mint kiderül — Zsuzsa egyik műfaja: a könnyed nevettetés, a másik, privát műfaja: a hűség. Hazájához, családjához, az egykori nagymamától örökölt családi nyaralóhoz, ahol összejönnek mindannyian, ahányszor ‘ csak lehetséges. Nemcsak a derűje kifogyhatatlan, hanem az energiája is. Ki hinné, hogy Csala Zsuzsa gyerekkora mindennek nevezhető, csak könnyednek és vidámnak nem! Pedig így volt. Meseszerű a kezdet is: egy aprócska újpesti szoba- konyhás házikóban látta meg a napvilágot, ahol egy darabig ötödmagával élt. Majd édesapja külföldre távozott. így aztán az. édesanyja és három kislánya egyedül folytatták szűkös, de szeretettel teljes életüket. Az is mesebeli volt, ahogy színésznővé cseperedett. Csalazsuzsasága fokról- fókra vált egyértelművé, és megbecsültté. Bármilyen hihetetlen — már kerék harminc esztendeje vidítja fel közönségét a Vidám Színpad deszkáiról. Hivatalos elismerésben is részesült, — de számára a Jászai Mari-díjnál, és az Érdemes Művész kitüntetésnél is többet ér a nézőtérről feléje áramló nevetés, taps. Festő a javából Szittya Emil kiállításáról Szittya Emil festményei a kiállításról.
