Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-05 / 288. szám
1989. DECEMBER 5., KEDD NO(iRAI) 3 Huzakodás a jusson Jókora vihart fog kavarni az a (törvényjavaslat, amelyet a privatiizáciióls kormánybiztos készíttetett el szakértők egy csoportjával. A javaslat szerint ugyanis a kereskedelmi, a vendéglátó- és a szolgáltató vállalatoktól el kell venni, és az állam vagyonát kezelő — ezután létrehozandó —szervezethez kell csatolni a kisebb üzleteket. A vagyonkezelő szervezet azuitán — így szól a javaslat — versenypályázatot ír ki, és a nyilvánosság ellenőrzése mellett adja el a boltokat magánvállalkozóknak. Az állami vállalatokat a maszekok tartják el Nagyobb teret nyitni a magánvállalkozásnak minden ágazatban ésszerű, különösen az a boltok, a vendéglátóhelyek esetében. Ezeknek a parányi gazdálkodóegységeknek végkéipp nincs szükségük rá, hogy valamilyen vállalati központból kapjanak irányítást. A sarki fűszeres mindig pontosan tudja, mi a teendője, és nem szorul se kereskedelempolitikai irányelvekre, se' másmilyen gyámkodásra. Az pedig tökéletesen ellenkezik érdekével, hogy hasznát meg kelljen osztania egy vállalti irányító apparátussal. Márpedig rna ez a helyzet: a boltok jövedelmettermelnek, ami az állami vállalatot illeti meg. A jövedelem ilyen, vállalati szintű centralizálása jól látható a szerződéses üzleteknél. Ott a boltvezetők akkor is kötelesek a központnak átalánydíjat fizetni, ha a központ semmiféle szolgáltatást nem nyújt nekik. Nem egy vendéglátó-vállalat', ma már szinte kizárólag az átalánydíjból él, mert a nem szerződéses üzletei alig jövedelmeznek valamit. Ha azt is Számításba vesszük, hogy ugyanakkor sokan vágnának bélé magánvállalkozásba, kivált kereskedelmi és vendéglátószolgál totósba, de nem jutnak üzlethelyiséghez, akkor igencsak logikusnak látszik a törvényjavaslat tervezete. Ellentmondásos javaslat Csakhogy valójában az üzlethálózat nem az övék, amiint semmi sem, amit ma vállalati vagyonként tartanak számon. A vállalat ugyanis csak kezelője, nem pedig tulajdonosa a rá bízott vagyonnak. A tulajdonos egyedül az állam, amely viszont nem bizonyult jó gazdának. Évtizedeken át pazarlóan bánt a társadalmi tulajdonnal, most pedig őrizetlenül hagyta: tűrte, hogy az átalakuló vállalatok részvénytársaságokká avanzsálva, a cégbíróságon, a maguk javára jegyeztessék be. Ennek a folyamatnak kíván gátat szabni a törvénytervezet. legalábbis, a legkisebb gazdasági egységek, a boltok és a szolgál- itatófickok /tekintetében. Amelyek dolgában még bonyolultabb a helyzet, miért maguk a helyiségek általában a helyi tanácsok birtokában vannak, s a vállalatok csupán bérlőkként szerepelnék. Így tulajdonképpen, csak a bérlői jogviszony az, amit áz állam most elvenne a vállalatoktól, és amit licitálásra künál/na fel a magánvállalkozóknak. Így hát a magánkereskedők, a magánvendéglősök se vallhatnák /tulajdonuknak az elnyerhető-megvehető üzleteket? Talán mégis, hiszen attól még tökéletesen magánkereskedőként működhet bárki, hogy nem saját ingatlanában, hanem bérelt helyiségben méri a bort vaigy a búitorszöveitet. Ha sor kerül a nyilvános versenytárgyalásokra, azokon nem a helyiségeket, hanem használatuk jogát lehet majd elnyerni. De az miég odébb van ! Egyelőre, az állam és vállalatai között folyilk a huzakodás a jusson: melyikük rendelkezik a bolthálózattal- A törvényjavaslat azt mondja, hogy eladhatja a vállalat is magánvállalkozónak, de a vételár akkor is az államot illeti. A vállalat pedig sem eladni nem szándékozik, sem átengedni a boltokat a vagyonkezelő szervezetnek. Maga akar megélni belőlük. Eljut-e a parlament elé? Bármennyire racionális is a törvényjavaslat, nem tiszta megoldást indítványoz. A gazdasági diktatúra eszlkö- zeivel — kvázi újraállamosítással — kívánja a gazdasági demokrácia, a piacgaz- ctaság alapjait lerakni. A legkevesebb, amit erre mondani lehet az az, hogv a cél ellentétben van az eszköizzel. A vita csíak most kezdődik/, amikor a privatizációs kormánybiztos ismerteti a tör vény javaslatot a vállalati vezetőkikel. Még csak kerekedik a vihar. A vállalati vezetők bizonyára megkísérlik, hogy á következő fórumokon megtorpedózzák a javaslatot Vajon lesz-e égiháború a kormányülésen, ahol még októberben megvitatják az elképzelést? G. Zs. Rendkívüli intézkedések a maffia ellen Riport a Szovjetunió Legfelső Tanácsa mellett működő törvényalkotói, törvényességi és jogrendi bizottság üfiséról. — A jogrend hálójában általában csak a kis halak, a bűn cselekmények szervezőinek végrehajtói akadnak fenn, — jelentette ki a bizottságban, a Szovjetunió főügyészének helyettese. — A bűnözőcsoportok vezetői elkerülik a büntetést, sokszor tehetetlenek vagyunk velük szemben. Annak érdekében, hogy (elejét vegyük a szervezett bűnözés további növekedésének, meg kell változtatnunk a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárást. A változások. . lényegét azok a javaslatok tartalmazzák, amelyeket a belügyminisztérium terjesztett a törvényalkotói, törvényességi, és jogrendi bizottság elé. Többek között törvénybe kívánják iktatni a telefonbeszélgetések lehallgatásának engedélyezését (ezt a jelenlegi szovjet törvények kategorikusan i tiltják), a video- és hangfelvételek bírósági bizonyítékként történő elfogadását. Ezenkívül növelni kívánják a büntetőjogi felelősséget, a tanúk, illetve sértettek terrorizálásának kísérletéért, továb- 'bá szigorúan akár halál- büntetéssel is meg kívánják torolni a szervezetit bűnözőcsoportokban való részvételt. A minisztérium kezdeményezését támogatta a KGB és a Szovjetunió Legfelső Bírósága. A fent említett szervezetek vezetőinek hozzászólásait Hallgatva, /kiderült: nemcsak hogy egyetértenek a javaslat minden sorával, hanem készek az azokért vállalt felelősség megosztására. Ellenezni a rend'kívüLi intézkedéseket? A küldöttek számára egy ilyen hozzászólás egyenlő lehet a politika; öngyilkossággal. Űk ugyanis jól /tudják milyen választóik hangulata. Az emberek azt követelik, hogy a legszigorúbb módszerekkel számoljanak le a bűnözéssel. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa mellett működő törvényalkotói, törvényességi és jogrendi bizottság tagjai azonban ellenzik a javaslatokat. Nem arról van szó, hogy nem értenek egyet a maffia ellen indított háborúval. A küldöttek a javaslatok homályos megfogalmazását kifogásolják, amelyek lehetővé teszik a törvény által szabott határok átlépését. Nyugtalanítja őket a megbízható garanciák hiánya: nincsenek meggyőződve arról, hogy a nyomozó szervek jogaikat nem kizárólag a szervezett bűnözés elleni harcban fogják felhasználni. A küldöttek álláspontját nem lehetett megváltoztatni abban a kérdésben sem, hogy ismerjék el bírósági bizonyítékként a videofelvételeket, avagy iktassák törvénybe a telefonbeszélgetések lehallgatásának engedélyezését, holott ezt minden civilizált országban alkalmazzák. Ez valóban igaz — válaszolták — azonban ezekben az országokban a bíróság mellett ott vannak az esküdtek, továbbá a letartóztatottakat azonnal védi ügyvédjük, a teomikai eszközök felhasználását pedig a bíróság engedélyez1!. Országunkban a jogi civilizáció e szintjét még nem értük el. A vita eredményeit ösz- szegezve Szergej Alekszejev ezt mondta: — Nyilvánvaló, hogy új intézkedések nélkül nem leszünk képesek g vádlottak padjára ültetni a maffia szervezőit. Garanciákra van azonban szükség arra, hogy ezeket az intézkedéséket helyesen használjuk fel és szigorú büntető intézkedéseket ■ kell kilátásba helyezni a velük való visz- szaélés esetére. Egy jogállamban, amelyre törekszünk, ez a természetes. A bizottság úgy döntött, hogy a törvénytervezetet a lőhető legrövidebb időn belül elő kell készíteni, méghozzá nem a jogvédő szerveknél, hanem a parlamenti a Ibi z o ttságo kban. A jogvédő szerveket csupán be kell vonni a munkába. F. Amélyülés ellenére... Talpon maradtak a ganzosok Külföldiekkel tárgyalnak a vállalat átalakításáról Kazinczi Zoltán: „Tudom, kényszerhelyzetben vagyunk.” Alaposan megviselte az utóbbi két esztendő dr. Máiké Lászlót, a Ganz Acél- szerkezeti Vállalat mátrate- renyei gyárának igazgatótóját. Tudniillik a korábbi anyavállalat. a Ganz- MÁVAG tönkrement, felszámolták, s a bizonytalanságra jellemző: a nógrádi gyáregység röpke tizennégy hónap alatt háromszor változtatott nevet és gazdálkodási formát. Az ebből adódó gondok sok álmatlan éjszakát okoztak a szakembernek: jócskán gyarapodtak ősz hajszálai, mélyültek arcának vonásai. Ám a baj köztudottan nem jár egyedül. A bős—nagymarosi vízi erőmű beruházásának felfüggesztése. majd leállítása csaknem padlóra vitte a kollektívát. Érthetően. hiszen majd’ háromévi teljes árbevételétől. 450 millió sehillingtői esett el. A mátraterenveiek igyekeztek fegyelmezetten tudomásul venni a kormány döntését, de a továbbélés lehetőségeinek megteremtése megint csak az igazgatónak okozott nem kevés fejtörést, az ő idegrendszerét viselte meg. Mindemellett dr. Máthé László mosolyogni is képes... — Igen, mert most már megnyugvással kijelenthetem: a mélyütés ellenére sikerült talpon maradnunk. Az idei árbevételünk 400 millió forint lesz, s remélhetően sikerül veszteségmentesen zárnunk az évet. A jó hírnek természetesen mi is örülünk. Annál is inkább, mert tudjuk-, a Dunai Erőműveket Építő és Szerelő Vállalattal megkötött szerződés meghiúsulásából eredő .gyári kár tetemes, becslések szerint a tervezett árbevétel felét is elérheti. Ennek felmérése folyamatban Van. Milyen károkról beszélhetünk ? Az igazgató sorolja: — A tervek elkészültek, azokat ki kellett fizetnünk. A magyar, az osztrák, az NSZK-beli alvállalkozók a beruházás felfüggesztése előtt elkezdték a velük kötött megállapodásban szereplő munkákat. Több száz tonna kohászati alapanyagot vásároltunk, méghozzá hitelre. s 15* tonna elemet tegyártottunk. Kidolgoztuk a gyártástechnológiát, előállítottuk a gyártáshoz szükséges készülékeket. Gyárfe j lesztésre 60 millió forintot költöttünk, alapvetően a vízműtárgyak korrózióvédelmének műszaki feltételeit teremtettük meg. Mivel a hagyományos termékeink ilyen kikészítést nem igényelnek, úgyszólván kidobtuk a pénzt az ablakon. Ennyit a beruházás elmaradásából eredő károkról. De. hogy teljes legyen a kép, közreadjuk; a gyár a dunakiliti duzzasztóműnél elvégzett- munka ellenértékét, a mintegy 60 millió forintot sem kapta meg. mert elhúzódik a létesítmény üzembe állítása. Ráadásul pénzszegény világunkban a piaci lehetőségek is beszűkültek, például elmaradt a lágymányosi új Duna-híd acélelemeinek gyártása. Ebben a helyzetben a gyár vezetése kénytelen volt kisebb értékű szerződésekkel pótolni a biztosnak .látszó megrendeléseket. Ezek jövedelmezősége viszont rendkívül alacsony. Az árbevétel felét épületacél-szenkezetek adják, a-melyeket a Gagarin Hőerőműnek készítenek a mátraterenyeiek. Gyártanak vasúti forgóvázakat aMÁV- na/k, az indiai vasútnak. A gyomai vasúti híd építéséhez ezer tonna acélelemet rendeltek, ennek fele ez évben hagyja el a gyárkaput. — Nagyon jelentősnek tartom a kikötői bakdaruk gyártásának beindítását így dr. Máthé László. — Egyelőre két ilyen berendezést adtunk át az angol cégnek 60 millió forint értékben, de a napokban egy 210 millió forintos szerződést fogunk aláírni. Említésre méltó továbbá, hogy egy svéd vállalatnak 250 darab nyolc köbméteres konténert kell előállítanunk még az idén. Nem szeretném elkiabálni: ez az üzlet óriási mértékben kiterebélyesedhet. Répás János műszaki főmérnök kalauzolásával gyárlátogatásra indulunk. A fiatalember nemrégiben került a mostani beosztásába. Nagy László általános főmérnök nyugdíjba vonult, s a teendőit megosztották egy műszaki és egy termelési főmérnök között. Mindez már az új követelményekből, az önállóság növekedéséből adódott. — Milyen a munkahelyi közérzete? — kérdezem Kazinczi Zoltán lakatost, aki 1972-től dolgozik a gyárban, s hídelemeket gyárt a társaival. — . Nézze, úgy tudom, az év során százötvennel csökkentették a létszámot. Egészen egyszerűen; csak a maradék hétszáz embernek jutott munka. Nos,,én maradhattam, de a kézhez kapott hét és fél ezer forintos fizetésektől nerh lehetek boldog. Tudom, kényszerhelyzet van. Reménykedem, a jövő év csak jobb lehet. A másik üzemben gyártják a konténereket. Megszólítom Balogh Imrét, akiiről Tóth István művezetőtől megtudom: az egyik legjobb hegesztő a gyárban, nemzetközi minősítéssel rendelkezik. — Tegnaptól gyártjuk a konténereket — közli a fiatalember. — Azelőtt 12— 30 milliméter vastag acélokat hegesztettem, ezek á lemezek azonban csak másfél milliméteresek. Oda kell figyelni, ez jóval finomabb munka. Megcsináljuk. .. Ismét az igazgatónál ülünk, a jövő esztendő a téma. — Júniusig már biztosított a termelés — közli vendéglátónk. — Örömünkre, felfut majd a forgóvázak gyártása. Mint mondtam, a konténerek iránt ielentős a tőkés piaci érdeklődés, ebből nagy üzlet lehet. Kolaj László 'Fotó: Bábel László Balogh Imre (balról a második): „Oda kell figyelni, ez finomabb munka.”
