Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

bnsjíppri HOC R . XLV. 50Ő. szám ARA Nagyapó nem mesél... ,, Politikaiufo-k keringenek a NÓGRÁD körül" — Gyere csak, gyere fiam. Már vártalak-.. — Dehát én most nem is jeleztem, hogy jövök!... — Ugyarv hagyd el, ne légy már gyerek — no meg engem se nézzél annak. Aliig tettem be magam mögött a kertkapuit- máris úgy éreztem, hogy már órák óta vendége vagyok a Nagyapónak. Szokása sze­rint „rápippantott". Szóval, mi a véleményem a politikai ufo-kiról- ame­lyek a megyei napilap kö­rül keringenek? — kérdez­te, miközben majdnem le- csukíta szempiltáit, csupán egy huncutnyi rést ha­gyott gondolatai érzékejteté- sének. Vajon a füst csípi a sze­mét, vagy a téma? Talán a szokásos felvezetésének adott így jelet, amit korábban szá­mos esemény, például a víz­lépcsővita, az Országgyűlé­sek, a romániai események elemzésénél vetett be?... Nyikorogva engedett az előtte levő öreg íróasztal fi­ókja, amikor kihúzta- Szin­te oda sem nézett, úgy emelt ki belőle egy iskolai füze­tet. — No, kukkants bele... — bökött pipája szárával a pi-, ros négyzetrácsos fedelűre. — Kivágott újságcikkek a NOGRÁD-ból... — Folytasd csak — biz­tatott. — Láthatod, nem szerelmes levelek... — Ami azt illeti nem, sőt... — Vitairatok — ezt már kuncogva mondta Nagyapó­— Ilyeneket is gyűjt? — Tudom, hogy te is ol­vastad őket- de így, össze­gyűjtve jobban érzékelhető, hogy minél több ajtót nyit­nak ki, annál nagyobb a hu­zat. A huzat meg csak csap­kodja az ajtókat. Aztán, ami­kor végre csend van, egy­szerre csak azt veszed ész­re, hogy a levegő semmivel sem lett frissebb. Holott há- nvan, de hányán szerettek volna szellőztetni... Amikor ilyeneket és ha- sonlóakat mondott Nagyapó, a pipafüst valami jóságos tömjénné kezdett átalakul­ni. A szoba, amiben voltunk, titokzatos gondolati karan­ténná vált. — Témánál vagyunk? — kérdezte, szinte felvont 'szemöldökeivel. ' — Vágjunk bele! 1 — Kérdezz hát, te vagy az 'újságíró. Én kényelmesen el­helyezkedtem, a pipámat már régóta ízlelgetem, most már a kérdéseket is szeret- 'ném... ' — Szóval — kezeltem bi­zonytalanul, mert állandó riportalanyom és „tanács­adóm”, a jó öreg kivétele­sen tudta kamatoztatni gaz­dag élettapasztalatát —, ön kinek engedné kinyitod azo­kat a bizonyos ajtókat a NÓGRÁD-ra? ' — Mindenkinek! ' — De, hisz az előbb em­lítette, hogy minél több ajtót nyitnak ki, annál na­gyobb a huzat..­— Demokrácia van, fiam. Ezt ne feledd! Csakhogy nem a küszöbön kell társa­logni. Beszéltem én már veled napokon, heteken, hó­napokon keresztül a küszö­bön állva? Ugye, nem... Üigv- intézni- a postással, a vil­lanyszámlással lehet a kü­szöbön, de egy megyei na­pilapról dönteni nem. — Ezek szerint -minden olyan ajtót kinyitna, ame­lyiken kopogást észlel, s utána meghallgatná a láto­gatóit —, de nem a küszö­bön ! És mondja csak, me­lyikükre hallgatna? — Az biztos, hogy nem leveleznék így 'a vélemé­nyemről, ahogy ebben a füzetben összegyűjtve lát­hatod. Ez legfeljebb egy- szer-kétszer elmegy, utána azonban nevetségessé válik. Biztos emlékszel a Zalatnay első könyvét követő adok-ka­pókra... Azon röhögött az egész ország. Gondolj arra is, hogy a megye lakos­sága nem civakodást, ha­nem újságot akar olvasni. Az ilyen és hasonló bizony­talanságról tanúskodó pár­bajcikkek teszik érdektelen­né az olvasót- Az olvasó nem kíván párbajsegéd len­ni. Már eddiig is túl sokat szöszmötöltek a NÓGRÁD- dal az olvasók kárára. Pont most, amikor pezseg a társa­dalom. — Figyelmeztetnem kell a kedves riportalanyt, hogy bár érdekes, amit mond- de nem a kérdésemre vála­szol... Nagyapó egyre sűrűbben szopogatta a pipa szárát, llát­szott rajta-,-hogy már nem­csak a kedvenc dohánya van tűzben... « — Ha az én kezemben lenne a döntéjs — fordult újra felém —, akkor pár­toktól független lapot csi­nálnék. Tízezrek, százezrek lapjává kell válnia a NÖG- RÁD-nak. Ebben igazat adok mindazoknak, akik észrevé­teleikkel ezt célozzák. Le­gyenek azok bár szakállas demokraták, vagy simáképű szocialisták. A szakállas dol­goktól a gondolkodásunkban kell megválni. A szellemi borotvák már kéznél is van­nak, de — lásd a vitacikke­ket — inkább a torkok el­len irányulnak,- az eszem és a szívem egyaránt azt dik­tálja, hogy polgári napilap legyen a NÓGRÁD. A megye lakóinak, polgárainak napi­lapja. — Nem rossz..., de a párt­érdekek össztüzében, hogyan maradhat semleges? Sokan „pártrovatekat” javasolnak ezen probléma feloldására... — Lárifári! Pártrovat an­nak a szerkesztőnek kell, aki nem ért az újságszer­kesztéshez. Persze ez a leg­biztonságosabb megoldás. Skatulyába rakni a politikát, mellé tálalni a semlegesét... Fiam, ha esetleg te is ezt vallód, akkor sürgősen cse­réld fel az újságírói igazol­ványodat mozibérletre. A moziban válogathatsz a skatulyafilmek közül, de az újságnál súlyozni leéli tud­ni. Minden ésszerűt, közér­dekűt közölni kell — per­sze szerkesztve. Ebben az újságnak nem diktálhatnak. A pártok újságon keresztüli vitájának1 gátat kell szabni. A gát mértéktartásból és jó ízlésből készüljön. Képes le­gyen megállítani, leszerelni a sallangot, a szavakból álló kígyókat, békákat. A pártok programjaiból, ha van ilyen, azt kell kiragadnia a szer­kesztőnek, ami hasznosnak ígérkezik a lakosság számá­ra. A hírekkel, riportokkal és a különböző újságírói mű­fajokkal azt kell bemutatni, hogy mennyire hasznos egy- egy javaslat. Így a pártok elé is tükröt lehet tartani : „néz­zétek, ezek vagytok, ilyenek vagytok, ennyit ér a prog­ramotok, ezt tartja rólatok a megye lakossága". Bizony, ezt a tendenciát eddig még nem tapasztaltam a lapban. Márpedig ha ezt jól csinálja az újság, akkor hitele lesz, ugyanakkor kalauza a fejlő­désnek. Hidd el, az alternatí­vok is képesek elviselni a kritikát, ha az jogos. És ne feledd, a nyitótáncot mindep esetben az újságnak kell irányítania. Ótt már baj van, ha az újságot táncoltat­ják. — Nagyon szeretné ilyen­nek látni a NÓGRÁD-ot? % — De még mennyire! Csak azt sajnálom, hogy az a pár jó tollú újságíró is szétszóró­dik, amelyik itt él a város­ban. Szerintem a megyei napilapnak kéne tudni a legerősebb gárdát felvonul­tatnia. — Ha ön lenne a főszer­kesztő, mit kérne a környe­zetétől ? — ...Hé, Nagyapó, kiesik a pipa a szájából! Talán meglepődött a kérdésen?.. . — Felkészültem erre a kér­désre «is, csak ez a pipa­szár. .., időnként csúszkál. Nos, elsősorban nyugalmat kérnék. A pénzen kívül. . . — kuncogott újra Nagyapó. — Tisztelettel felszólítanék min­denkit arra, hogy hagyjanak egy jó újságot csinálni. Bíz­zanak meg bennem, mert én olyan „edző” vagyok, aki érti is ezt a csodálatos játé­kot, ezt a szakmát — aki nemcsak a pályán kívülről beszél. . . ☆ A riportalany megkért, hogy ne írjam ki a nevét, mert akkor legközelebb nem osztja meg velem a gondo­latait. Mivel gondolatai meg- szívlelendőek, eleget tettem kérésének. Benkő Mihály orinti Karthágó lesz Salgótarján testvérvárosa? Tudvalévő, hogy vészesen romlik Salgótarján lakóhá­zainak állaga. Ez a ten­dencia már olyan mérvű, hogy záros határidőn belül a város — miként Karthá­gó egykoron — romokban hever majd. Az eltelt két­ezer évben megváltoztak ugyan a viszonyok, az azon­ban még mindig érvényben van, hogy a romok sóval való behintéséről a romba döntőnek kell gondoskod­nia. A pusztulófélben lévő lakóházak zöme az Ingat­lankezelő- és Szolgáltató Közös Vállalat tulajdoná­ban van, tehát a szükséges sómennyiségről nekik kell gondoskodniuk. Mivel a vállalatnak je­lenleg sóra sincs pénze, ja­vaslatot tesz testvérváro­si kapcsolat kiépítésére Karthágóval, hogy az ENSZ védnöksége alatt álló rom­város állagmegóvására fordí­tott dollárszázezrekből Sal­gótarjánnak is csurrantsa- nak-cseppentsenek néhány centet. Természetesen sóra. 'IBBB-ben az. utolsó­WecembeT 30., szombat Begyűrűző erotika Nagy sikert aratott országszerte minden idők leg­szemléletesebb oktató- és továbbképző célokra egy­aránt alkalmas alkotása, az Emmanuelle. A Szovjetunióban most készül a hasonmása, „Ha­son Mása” címmel. Bemutató: február 30. Ilyen még nem volt! Rendkívüli vásárt rendeznek december 31-én Salgótarján fő­terén, a Tanácsköztársaság té­ren. Nyomatékosan /elhívjuk a férfilakosság /figyelmét, hogy divatjamúlt, megunt anyósát ez alkalommal fiatalabbra, szebb­re, vagy bármi másra is tet­szés szerint elcserélheti. Lehető­ség van arra iis, hogy potom 5 ezer forintért adjon túl rajta. Ebben az az üzlet. ïhogyha más­hol sem válik be, a vevő fél­milliót fizet a korábbi tulajdo­nosnak azért, hogy mindenkép­pen vásárolja vissza. Tekintet­tel a várható rendkívüli érdek­lődésre, közöljük, hogy a vá­sár csak szilveszterkor 0-tól 24 óráig tart. Köztársasági elnök Amerikából! Washingtonból, származó bizalmas jelentés szerint a Fehér Házban eddig szaktanácsadóként működő Ed Murphy is megpályázza a Magyar Köztársaság elnö­ki székét. A hírre azonnal odarepült különtudósítónk- nak a jelölttel készített exkluzív interjúját a 3. olda­lon olvashatják. DÍJAI Több kategóriában osztottunk ki az idén jeles te­vékenységek elismeréseként különdíjakat. A nyertesek valamennyien szerkesztőségi vállveregetésben részesül­tek korábban. A díjazottak listájd indoklással együtt a 4. oldalon található. Vb-sorsolás 1994-re Jól látják, már valóban elkészült, amit a sportvi- láq egyéb Híreivel együtj a 11, oldalon adunk köz. re. Megtudhatják Rijlcaard salgótarjáni szerződésének részleteit is, és bepillant­hatunk a Tar-Kazár szu­perrangadó előkészületei­be a neves biztosító tár­saságok szemszögéből. Mai lapszámunk - amint az látható - a mó­kás és kacagó emberek lapja. Mi valamennyien (a majdani elsőtől heted- rendű vádlottakkal együtt) némi külső „bűnsegédi" közreműködéssel igye­keztünk az olvasót kissé felvidítani. Szerkesztősé­günk szilveszteri ars poe­ticája: „Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz o mánál !" Azon olvasóinkat, okik bizonyíthatóan e lapszám­mal kezükben röhögő­görcsben halnak hősi ha­lált, a NÓGRÁD saját halottjának tekinti, és hát­ramaradottjai részére az ezredfordulóig térítésmen­tesen előfizeti a lapot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom