Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-29 / 307. szám

1989. DECEMBER 29. PÉNTEK NO(iRAI) 3 Folyamatosan érkeznek a szállítmányok Romániába Diadalmenetben Nem kellett rakodó. — Húzhatunk ászt is, hetest is, jól tudtuk, min­den benne volt a pakliban — mondja Mede László gépkocsivezető, a kedd haj­nali négykor útnak indult n> erges IFA egyik sofőrje G >nda Ernő barátom 10 ton­na- kocsijával indultunk el. egy Barkas jött még Tur­jánból- Mikor is? A napok már összefolynak teljesen Rögtön adódott meleg helyzet is: a határnál meg­álltunk tankolni, s mikor indulnánk, nem megy a gép. Ott pedig már rádióz­ni sem lehetett... Végül egy másik if ás húzott meg. „örökjáraton' maradt a dí­zelmotor végül, nem állí­tottuk le. A határon, ahol kötelező a motort leállítani, a katonák rögtön mondták: „Isten őrizz! Menjenek csak!" Indulás előtt, még le­kezeltek, mondván: „Vigyáz­zatok magatoki a, fiúk.' A román oldalon már minden meg van szervezve. Az új hatalom képviselői is segítenek már ott. Cso­dálatos. hogy ilyen rövid idő alatt mire voltak ké­pesek. A határtól katonák biztosítanak a továbbjutás­ban. Mint egy május else­jei felvonulás, olyan volt az út. Végig i-mberek... Kis négy-ötévesek két kézzel integettek, a felnpttek .a Viktóriát mutatták... Az épü­leteken mindenütt a lyukas j i .í í/'i éVctíf "u­■ te ■■ *Z>^)hrr?*)n yüJ- 2_£ ­Waf/s zászló, kilőtt kocsik itt-ott, a szembejövők villogtak, dudáltak. A járdáról az egyik térti lelépett, és megkérdezte nevetve: „Tes­sék mondani, maguk a ma­gyar fasiszták?" Meg ilye­neket is kérdeztek: „Tudjuk jól, hogy Magyarország is bajban van, hát honnan mégis ez a sok segítség?" Fantasztikus volt... Gyógyszert, élelmiszert és ruhát is szállítottunk, igy három különböző raktárba mentünk. Az élelmiszer-le- rakatnál már a vakációju­kat töltő egyetemisták meg­szervezték az útpakolási Azonnal a Bukarestbe in­duló kamionra kerüit min­den. Rakodókra nem volt szük­ség, sőt minket is szinte el- barikádoztak a kocsitól, mondván: elég már az is, legyei korba; „Végig diadalmenetben vonultunk Romániában és Magyar- országon is.” (Gonda Ernő és Mede László sofőrök.) hogy odáig elvittük. Tizen­évesek, felnőttek, mindenki pakolt. Sokan jöttek 'az is­tentiszteletről, ők azonmód ünneplőben hozzáfogtak se­gíteni. Ilyet még soha nem éreztem. Csak filmen láttam hason­lót-. Könnyebb volt a szí­vüknek, ha . hozzánk érhet­tek, megsimoc.iIhattak. Jött idős, fiatal, gyerek. Hadd csókoljon meg, kérte egyi­kük... És milyen az ember..., min­denképp ajándékot akartak adni. Hoztak zoknit. úgy gyárilag csomagolva. — Tőlem azt kérdezték, yik vannak otthon — szól Gonda Ernő. Mikor mondom, hogy két gyermekem, akkor rögtön ajánlják, hogy men­nek haza és hoznak gyerek- zokniit — ajándékba... — Egy idős néni pedig, akinek a gyerekei és kis- ■ unokája Győrben vannak most, megkért, feltétlen ad­jak föl egy táviratot nekik Magyarországon, hogy - ne jöjjenek, mert a kicsivel nem biztonságos.-. Milyen az anyai szív: alig várja, hogy lássa a gyerekeit, mégis a féltés erősebb benne. Végül ott álldogált; hogy tudja, pénzembe fog kerülni a táv­irat, mit is adhatna — vé­gül tétován magfogta a jegygyűrűjét... Megfogtam a kezét: alig bírtam az érzé­seimmel. Ügy öleltem meg. — Végül „honorárium­ként” egy román zászlót kér­tünk. Már a szél kirojtoztaa visszafelé tartó* úton a kivá­gott selymet. — Az egyik nő unokatest­vérének tlzóves kisfiát a sa­ját ágyában ölte meg egy arab... Tényleg igazak ezek a hírek. A szóbeszéd tud a havasokba menekült har­mincezres Securitatéról is* Különlegesen kiképzett kö­zel- és távol-keletiekkel ki­egészített egységekről be­szélnek. Reméljük, mindez csak túlzás, rémhír. Már nincsenek lövések, csak ritkán, a szekusok most késsel gyilkolnak az éjsza­kai utcán. Hétfő éjjel egy üzemanyagraktárai akartak felrobbantani, de a hadsereg megakadályozta. Pillanatok alatt szervezet­tek lettek. Egymástól 'látó- távolságnyira álltak fegyve­res és fegyvertelen őrök mindenütt. És fantasztikus az ember­ség. A raktárban például mindenképpen elismervényt akartuk adni. mikor tilta­koztunk, végül egy köszönő­levelet írtak, szabadkozva, hogy csak egy irkából, ki­tépett lapjuk van .. Semmi bürokrácia nem volt. miben- nünk megbíztak, hogy oda visszük, ahová kell. Leltár nélkül is. De nemcsak ez volt példa nélkül való nekem. Egy-egy doboz cigit hagy­tam olt a raktárakban. A válasz rögtön az volt: „Majd szétosztom a többieknek." Vagy a határon hazafelé... Disznóölés volt nálunk, vit­tem hát kolbászt, eleget az útra. Ernő meg inkább süte­ményt pakoltatott. Aztán tudja mit ettünk egész nap? Egy szelet kenyeret ketté, egv darab kolbászt .ketté... Hazafelé pedig egy-egy tábla csokit. A többi édességet egy kisfiúnak adta Ernő. A határon visszafelé a túlol­dalon megkérdeztem a pa­rancsnokot, hogy elkelne-e némi disznótoros. Csak nyelt- egyet, aztán hívta a kiskar to'nákat, hogy egvék... — Hogy miért és, hogy Indultunk? Hát miért megy a huszárló, ha szól a trom­bita?" Kinézhetnék ugyan most valami könyvből vala­mi okosságot... — A feleségem kért elő­ször, ne menjek. De ez em­berség kérdése. Ha kell újra kimegyünk. Ú-Varga Judit /'ovéí'u ,-r, 4 //<■(<!,,wt A íi-qjnJUt, < f(ii T >■ A a ÁUÁfdv Jl c-tri Ó kt jPH t ÄiÄ'ßAu A(\, a ’/('hull L .41 lylj ót , fsu 4 ’ r-V, 'l é r A /,(s.jip* /L, - ftr/ßJurr^tu/uA y oyitt,„ (A( Áfii. Aßeifhtti U fpy /izeiig nJulL ,, Aufß ÁÁ 'T&Aßc/UcÜjlt tf/ojhrtit-j JZt‘A/-<K’ iß? /?/) -^u/â/ahy Il « I a un ina I dasági osztályának veze­tőiétől. Transzfúziós- és infúziósszerelékből, -oldat­ból, textíliából, kötszer­ből, párnákból, takarókból, fájdalomcsillapítókból, an­tibiotikumokból. valamint plazmapótszerböl állt ösz- sze a rakomány. A forra­dalom kirobbanásának nap­ján (22-én), hét orvos (3 aneszteziológus és 4 sebész) jelentkezett az esetleges helyszíni segítségnyújtásra. — Már az első hírek hal­latán. pénteken megin­dult a spontán szervező­dés — válaszol kérdésemre dr. Reichard Jenő főigaz­gató főorvos. Fél ötkor együtt volt a ..válságstáb" : a gazdasági igazgató, a raktár vezető­je, a főgyógyszerész, s ter­mészetesen jómagam. Hogy megnézzük, mit tudunk ten­ni, segíteni. Először rögtön az egyetlen ismert telefon- számot. az MDF budapesti ügyeletét hívtuk föl. A ké­ső esti órá-kban meg is ér­kezett a kocsi, amivel mi is küldtük az ilyenkor leg­fontosabbat (s amire még szükség volt a készletben) : infúzióoldatot. „Mindjárt tudtam, nekünk itt dolgunk lesz... Húsz-harminc orvos és ápolónő dolgozott aznap (és az ünnepek alatt) a kór­házban. Nagyon sokat kö­szönhetünk Csiky Miklós, Csonka Csaba, Gajdos Bar­na orvosoknak. A véradó állomáson szombaton meg­indult a rendkívüli vér­vétel, itt dr. Baj Ilona szer­vezte a munkát. Száz ágyat tettünk sza­baddá az esetlegesen beér­kező sebesülteknek. Mikor először hallottam, a Ceausescu házaspár szö­késéről, tudtam, nekünk itt dolgunk lesz. . . Tényleg felfokozott izgalommal jöt­tünk. Külön öröm volt. hogy tudunk segíteni. Most már rendeződik lassan min­den: folyamatosan fogad­juk a véradókat is, az ado­mányunk már bizonyára célhoz ért. . . Furcsa, kelle­mes érzés volt látni a me­gyei tanács épülete előtt azt az orvost, aki az otthoni készletével jött: a kocsi­ból kiszállva elövette az élelmiszert gyógyszert, fecs­kendőt, mindent, amit tu­dott nélkülözni. — Volt már hasonló él­ménye, főorvos úr? — Igen. 1982-ben Algé­riában dolgoztam. Az el­ásnám! földrengés miatt huszonötezren haltak m#g. A tragédiák felrázzák az embereket. A világ minden tájáról küldtek segítséget. A véradás volt az első, leg­fontosabb megszervezendő feladat.. . Persze, nehezebb volt az afrikai körülmények közölt: nem volt a vér szá­mára elegendő hűtőkapaci­tás, palack, hiányzott a Sü­tőkocsi. De ott éreztem elő­ször azt, amit most. Nagyon jó volt tudomá­sul venni, hogy a másk< r olyan. nyűgösen. „Majd megnézzük" alapon végzett munka helyett mindenki azonnal jött. rögtön ' volt ötlet mindenre : ügyesen, praktikusan intéztünk el mindent. Kellemes érzés tudni, hogy a társaság pil­lanatokon belül képes ösz- szerázódni. Szeretjük szid­ni az egészségügyet, de hi­báink ellenére vannak jó tulajdonságaink. Helyére tettük, amit kel­lett. és készen állunk most — óvj — Újabb segélyszállítmányok Romániába A Magyar Néphadsereg készletéből. 13 tonna élel­miszert adtak át a román hadsereg képviselőinek csü­törtökön Debrecenben. Az adományt román katonai repülőgéppel szállították Romániába — tájékoztatta az MiT-f" Keleti György ez­redes. a Honvédelmi Mi­nisztérium szóvivője az. es­ti órákban. Elmondta azt is, 1 hogy ugyancsak csütörtökön egv Budapest melletti re­pülőtérre érkezett négy ro­mán katonai repülőgép, amelyre élelmiszert, gyógy­szert. orvosi műszereket és vérkészítményeket rakod­tak. A 'repülőgép azonban a kedvezőtlen, időjárás miatt csak ma térhet visz- sza Bukarestbe a Magyar Néphadsereg és a Magyar Vöröskereszt segélyszállít­mányával. *A Magyar Néphadsereg képviselői ma felajánl­ják majd a román part­nernek. hogv a, ’ néphadse­reg Debrecenben levő, to­vábbi 110 tonna élelmiszer- adományát vasúton küldik el Kolozsvárra, mivel ez a szállítás biztonságosnak és gyorsnak tűnik. Az új román kormány szerdán kérte az ENSZ közgyűlését, hogy tűzze na­pirendre a Romániának nyúj­tandó humanitárius segély kérdését. A román ENSZmagykövet által javasolt határozatter­vezet ’egyúttal felhívja a vi­lág kormányait, a nemzetkö­zi pénzügyi intézeteket és szervezeteket, hogy nyújtsa­nak sürgős emberiességi se­gélyt az országnak. Javier Férez de Cuéllar ENSZ-főtitkár hangot adott reményének: Romániában folytatódni, fog a demokrá­cia helyreállításának foly’a- tnata. A világszervezet fő­titkára egyően felhívta az ENSZ szakosított szerveit, hogy adjanak meg minden lehetséges segítséget Romá­niának. Közben egyre újabb se­gélyszállítmányokat indíta-t nak útnak a romániai rászo­rulóknak. Csütörtökön há­rom élelmiszert szállító holland repülőgép indult Bu­karestbe. A francia segély- szervezetek az elmúlt négy nap alatt 82 tonnánvi élelmi­szert és gyógyszert juttattak el Romániába és 40 francia orvos és ápoló sietett a sebe­sültek segítségére. Csütörtö­kön számos szárazföldi és légi szállítmány érkezett Bu­karestbe az NDK-ból, Cseh­szlovákiából, Ausztriából, Írországból és Izraelből. A segélyezésben részt vevő szakemberek - szerint mind­inkább élelmiszerre van szük­ség, mivel katasztrofális Ro­mániában az élelmiszerhi­ány. A fiatalok üvöltöztek örömükben flz éterben minden változatlan Öröm ma újságot írni. A téma nem az utcán he­ver, hanem egyenesen be­jön, és megíratja magát. .. Bar most már egyre több tétovázó, hiányosságokat, az eseményt beárnyékoló véle­mény hallható az efmúli karácsony gyönyörű és fáj­dalmas ajándékáról, az alaphangulat még a má­moré; Románia szabad! A Nógrád Megyei Kórház például kétszázezer forint értékű szállítmányt adott át a Vöröskeresztnek, tud­tam meg szerdán Torják Istvántól, az ihtézmény gaz­Molnár Csaba néha éjjele­ken át ül készüléké mellett. Barátaival beszélget, akik a világ minden pontján . ugyanazzal foglalkoznak, amivel ő: amatőr rádiósok. A földet behálózó hobbi -/.abál.vai szerint nem poli- •i/álnak, nem üzletelnek. Témájuk mégis mindig van: technika, időjárás. Ami adó­dik. — Teljesen kötetlen kap­csolat ez köztünk. Van például eg)- chilei barátom; Pinochet idején is sokat be­szélgettünk. ö is olyan, mint én: napokat tölt a rádió mellett. A politika nemigen befolyásol minket. — Most mégis történt va­lami. . . Karácsony másnap­ján este azért beszélgetünk, mert ön az imént étkezett meg. .. — Igen. Romániában vol­tam, ' a két nógrádi* autó egyikében utaztam, hogy az összehangolásban — rádiós­ként — segítsek. Életem első útja volt ebben az ország­ban. Teljesen el voltam ké- pedve! A határon kifejezet­ten kulturáltan viselkedtek velünk. Akkora a hangulat! Az emberek mindenütt inte­getnek, az utak mentén so­rakoznak a ledöntött, Ceau­sescut és rendszerét éltető táblák, a házakon ott lobog a forradalom zászlaja j a kommunista címertől meg­fosztott román lobogó. Azt az érzést nem lehet pótol­ni. . . A határőröktől karsza- lagot kunyerál mindenki. Ahol mi voltunk, Maros- vásárhelyen, ott minden bé­késen zajlott. Egyetlen lövés dördült el csupán, annak sem volt áldozata. A Secu- ritate épületét egy pillanat alatt elfoglalták. Ótt térdelt az egész bagázs. Imádkoztak — végül is nem volt más választásuk. Teljesen békés a hangu­lat most is. Csak akkor volt nagy felbuzdulás, mikor megtudták az embefek, hogy Ceausescu és felesége halott. A fiatalok üvöltöztek * örö­mükben. De nagy al bizonytalanság is még. . . Volt, aki nem hit­te el, hogy mindez igaz. So­kan félnek, aggódnak — ami érthető. A Securitate még nem adta föl, és jól képzett emberekről van szó. (Kedd esti értesülés! A szerk.) Bár sokan megtették már közü­lük a pálfordulatot: karsza­laggal jár már néhányuk... •Gyűlöli őket mindenki. Na­gyon! félhettek ezek az em­berek. Méghogy a konduká- tor négyszázmillió dollárja! A Szeku heteken keresztül vert embereket már eg.v(!) dollárért is! Rengeteg em­bert kínozhattak halálra. . . Az egyik rádiós barátom a temesvári eseményekről, ál­dozatokról már csak annyit mondott fásultan, hogy kábé ötezer halott van, de lehet, hogy több is lesz... Hátbor­zongató dolgok ezek. .. A legelején pedig egyszerűen nem mertek semmi felvilá­gosítást adni. Most már szer­vezetten „dolgozik" minden amatőr rádiós. írek, nyugat­németek, a hivatalos vörös- keresztes adók például a za­varok elhárításában is segí­tenek folyamatosan. Természetesen azt szeret­nénk, hogy mihamarabb vé­ge lenne. — Más ez a mostani kap­csolat? Meghittebb? — Most munkakapcsolat­ban vagyunk. Ha rendeződik a helyzet, újra a régi lesz minden. Legföljebtj a hivó- jel betűzése változik. . . Az XOL—2-t ezután bizonyára nem angolul kell érthetővé, pontossá tenni : s az erdélyi városnevek is magyarul hangzanak majd el... — vj —

Next

/
Oldalképek
Tartalom