Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
CnADT SPORT S POISE ■Sa SPORT 4 ■■■nnMü Megyénk sportélete az esztendő eredményeinek, gondjainak tükrében Beszélgetés Répássy Lászlóval, a Nógrád Hegyei Tanács művelődési, ifjúsági és sportfőosztályának osztályvezetőjével 1989. jelentős változásokat hozott a honi sportirányításban. Megváltoztak a régi szervezeti keretek: megszűnt az ÁISH, ezzel párhuzamosan létrejött az OSH. Meg- ' erősödött és újszerű feladatokat is ellát aMagyar Olimpiai Bizottság és már szerveződik a Magyar Szabadidősport Szövetség. Megtartották közgyűléseiket az országos szak- szövetségek, viharos, a késő esti órákba nyúló értekezleteiken [mondták ki önállóságukat. A változtatásokkal egyidejűleg megyei szinten, így Nógrádban is módosult a sportirányítás. Ennek kapcsán kerestük meg Répássy Lászlót, a Nógrád Megyei Tanács művelődési, ifjúsági és sportfőosztályának osztályvezetőjét, hogy a végbement változásokról, a megye sportéletéről beszélgessünk. — A sportirányításban bekövetkezett országos változások miként jelentkeztek szűkebb pátriánkban? — 1989 közepén éppen az országos változásokhoz kapcsolódva a megyei tanácson is új szakigazgatási szerv alakult. Ebben a felállásban került a megyei sportirányítás a művelődési ifjúsági és sportfőosztályhoz. Ám nemcsak a „gyerek” kapott új nevet: csökkent létszámunk, kismértékben csökkentek feladataink. —1 Míg az önök munka- terhei csökkentek, addig a városi sportfelügyelöségek, valamint a községi tanácsok ez irányú feladatai nőttek. — Egészében nem helytálló é fenti megállapítás. Mivel az egyesületek nyilvántartása a cégbíróságokhoz, törvé_ nyességi felügyeletük pedig az ügyészségekhez került, a városi miso-k feladatköre is csökkent, bár még mindig sok körzeti feladatot ellátnak. Egyértelműen a községi tanácsok sportirányítási munkája nőtt, de mivel ők nincsenek felkészülve, a mostani egy olyan átmeneti időszak, melyben a városi sportfelügyelőségek még mindig sokat segítenek nekik. Sportdiplomáciai sikerek — Országos szinten önállóvá váltak á sportági szak- szövetségek. Ez az önállóság jelentkezik-e megyei szinten? — Elöljáróban elmondanám, hogy az országos szövetségek a jövőben önálló jogi személyként, önálló gazdálkodással és apparátussal dolgoznak. A megyei szakszövetségek társadalmi alapon működő, sportosztályunk anyagi és erkölcsi támogatását élvező testületek. Bár önállóan tevékenykednek, gazdálkodnak, de nem önálló jogi személyek. Költségeik nagy részét, miként működési feltételeiket is — épület,! utazás, levelezés stb. — osztályunk fedezi. — Az elmúlt négy esztendőre visszatekintve hogyan értékeli a megyei szak- szövetségek munkáját? — Húsz szövetségünk, ötszáznál több aktívával vállalt részt a szervező- és irányítómunkában. El kell, hogy mondjam: nagy volt a fluktuáció, s ennek dönAngyal János — Magyar Atlétikai Szövetség tő oka, hogy egyre kevesebben vállalnak! társadalmi munkát. Gondot jelentett az is, hogy elöregedett a többség. Mindezek ellenére ösz- szességében lelkes és| áldozatos munkát végeztek szövetségeink. Nélkülük az osztály tevékenysége elképzelhetetlen. — Folyamatosak a szak- szövetségek, megyei közgyűlései. Megtörtént-e mindenütt a tisztújítás, illetve milyen változásokról számolhat be? — A szövetségek 80 százalékánál sor került a közgyűlésre. Újdonságként mondhatom, hogy megszűnt a nehézatlétikai szövetség, helyette a jövőben önállóan tevékenykedik a birkózó, és Bató András — Magyar Rádióamatőr Szövetség az ökölvívó-szövetség.. A továbbiakban karate- és a cselgáncsügyeit • sportági megbízott irányítja megyénkben. Ugyanakkor örömmel mondhatom, hogy megalakult a megyei triatlonszö- vetség is, mely balassagyarmati székhellyel irányítja a sportág szakmai munkáját. — Ahogy figyelemmel kísértük az egyes sportágak országos közgyűléseit, a megválasztott elnökségekben szép számmal olvashattuk megyénk képviselőinek neveit. — Míg az elmúlt négyéves ciklusban csupán két országos elnökségi taggal dicsekedhettünk — Ferencz Gyula — MLSZ, dr. Halmos Péter — MÚSZ —, addig az ősszel lezajlott választások során megyénk hét „sportdiplomatája” került az országos elnökségekbe. Külön öröm számunkra, hogyi dr. Halmos Péter a Magyar Vízilabda Szövetség alelnö- ke, míg Bató András a Magyar Rádióamatőr Szövetség főtitkára lett. — A sportirányításról, annak változásairól elmondottak után térjünk-át megyénk sportéletének eredményeire, gondjaira! Kezdjük, talán a diáksporttal, melyről az elmúlt három esztendőben oly Dormán József — Magyar Sportlövők Szövetsége sokat írtunk és beszéltünk, s úgy tűnik, hogÿ az új típusú rendszernek lerakták az alapjait. — A magyar diáksportmozgalom 1986-ban megkezdett „felújítása” óta három esztendő telt el. Ez a három év kemény, sokrétű, többirányú feladatokkal fűszerezett munka! volt. Mára kialakultak a szervezeti keretek, létrejöttek az irányító szervek és megalakult a Magyar Diáksport Szövetség is. Megyénk az újjászerveződés első perceitől a legaktívabbak, legjobbak között szerepelt. Nógrádban ma 84 diáksportkör illetve diáksport-egyesület tevékenykedik. Mintegy 11—12 ezer tanuló ötszáz sportcsoportban mozog rendszeresen. Alig van ma olyan, iskola szűkebb pátriánkban, ahol ne működne DSK vagy DSE. Juhász Imre — Magyar Asztalitenisz Szövetség rendszerben tartjuk a korábbi évek szintjét, mely elsősorban sífutóinknak, atlétáinknak sportlövőknek köszönhető. Néhány sportágban nagy a visszaesés. A vártnál jóval gyengébben muzsikálnak például a tarjám birkózók, ökölvívó-szakosztályaink eredményessége is csökkent. Egyetlen vívó- szakosztályunk, az SKSE túlzottan elfoglalja magát két első osztályú csapatával, s ugyanakkor nem fordítanak megfelelő hangsúlyt az utánpótláskorúak versenyeztetésére. Legnépszerűbb sportágainkban, a labdajátékokban változatlan helyzetünk. Csapataink a magyar bajnokságok középmezőnyében, osztályaiban vegetálnak. Ám ehhez tartozik, hogy az előrelépéshez sem pénzügyileg. sem szakmailag nincsenek biztosítva a feltételek. r f ■ - Szűkülő pénztárcák Ötmillió forint a diáksportra. — Pénzügyileg stabilak-e ezek a szervezetek? — Megyénk a Magyar Diáksport Szövetségtől 3,1 millió forint támogatást kap évente, ezt toldja meg sPort- osztályunk 1,9 millióval. Az így rendelkezésünkre álló 5 millió forint sok mindenre elég.1 Ezt egyrészt támogatásokra, pályázatokra és különböző sportversenyek lebonyolítására használjuk fel. — Említette a versenyeket. Az eredményesség a diáksportban is mérce. E tekintetben hogyan áll megyénk? — A felmenő rendszerű diákolimpiákon öt aranyérmet nyertek az idén a fiataljaink. Balázs Dénes az 1500 és a 3000 méteres síkfutásban, Kovács1 Dusán távolugrásban, Balogh Géza 50 méteres hátúszásban, míg a Madách Gimnázium váltója a 4x50 méteres gyorsúszásban bizonyult korosztálya legjobbjának. A felsorolásból is kitűnik, hogy azokban a sportágakban szerepeltünk a legjobban, melyekben a diáksportszervezet kiváló egyesületi háttérrel rendelkezik. — A diáksport mellett, azzal párhuzamosan szokás Dr. Halmos Péter — Magyar Vízilabda Szövetség manapság emlegetni a szabadidősportot. Ám én úgy érzem, hogy ebben az esztendőben mintha nem törődtek, törődtünk sokat a Szert Sándorné — Magyar Kosárlabda Szövetség lakosság rendszeres testedzésével, versenyeivel. Osztja-e ezt a véleményét? — Talán azért érezhető így, mert 1989-ben a korábbi esztendőktől jóval kevesebb nagy megyei rendezvényünk volt. Arra törekedtünk ellenben, hogy a városokban és községekben Vegyen minél több alkalom a sportolásra, s ennek az elvárásunknak mindenütt eleget is tettek. Tehát nagy hangsúlyt fektettünk az emberek sportol- tatására, nem mondhatjuk, hogy háttérbe szorítottuk a szabadidős-rendezvény eket. Ugyanakkor sajnálattal vettük tudomásul a falusi spartakiád megszüntetését. Idén volt az utolsó sorozat, de mi úgy döntöttünk, hogy ápoljuk a hagyományokat és 1990-től minden esztendőben megszervezzük a községi sportfesztivált megyénkben. — Ha a sportról beszélünk, óhatatlan hogy ne ejtsünk szót sportági eredményességünkről, megyénk verseny- sportjának helyzetéről. — Általánosságiban el kell mondanom, hogy nemzetközi pontok tekintetében veszítettünk korábbi pozícióinkból. A hazai pont— Megannyi elmarasztalás. Es hol-- vannak.-a . dicsérőszavak? — Az atlétákat és a sífutókat, a fiatal sportlövőket, az imént elismerően említettem. De ha már dicsérni kell, okvetlenül a sorba kívánkozik a Síküveggyár SE labdarúgócsapata, amely né- mit javítva a tarjám labdarúgás nimbuszán, bejutott az NB II-be. Elismerően beszélhetünk a nehéz gazdasági körülmények között működő, a Nagybátonyi Bányász asztaliteniszezőtről, akik jelenleg az NB I. ,,B” csoportjában feljutást jelentő helyen állnak. — A bátonyi pingpongo- soknál említette, a gazdasági körülményeket. Tény, hogy egyesületeink, szakosztályaink működésének alfája és ómegája a pénz. Hogyan, miként gazdálkodnak ma megyénk sportkörei? — Sok gonddal nehezen. A bázisvállalatok és a különböző gazdasági egységek problémái kihatnak a sport finanszírozására is. Csökkennek a támogatások, ezzel párhuzamosan sportkörök, szakosztályok szűnnek meg. Míg néhány évvel ezelőtt 160-nál is több egyesülete volt a megyénknek, addig ma csupán 124 működik. Ez a szám várhatóan tovább csökken. Ám ha sportágainkat tekintjük, akkor sincs örömre okunk, hiszen például az atlétikában, mindössze hat szakosztályunk tevékenykedik. Az is szomorú, hogy még labdarúgócsapatai,nk száma is csökkent. — Mi a kiút? Egyáltalán van-e? — A csökkenő mértékű támogatás mellett óriási szerepe van az egyesületi vállalkozásoknak. Ez a talpon maradás egyetlen lehetséges útja. Kezdeményezések, jó példáik vannak megyénkben. Az SKSE és SBTC. a Síküveggyár SE, a Romhányi Kerámia SE, a Nézsai Tsz SE és a Balassagyarmati HVSE már ezen az úton jár. — Ügy vélem beszélgetésünkben átfogó képet nyújtott megyénk sportjának, sportszakmai irányításának helyzetéről. Annyit még megkérdeznék, milyen programok yárhat-ók, Jß&fp-pen? — Osztályunk és szövetségeink- elkészítették „ versenynaptárukat. Lesz sok rendezvényünk, de a nemzetközi és országos versenyek száma csökken, tudniillik a rendezési jogot úgy adják oda egy-egy településnek, megyének, hogy azok pénzügyileg is hozzájárulnak az esemény lebonyolításához. Pénzből pedig nekünk is kevés van, ezért a korábbi évekhez képest kevesebb ilyen versenyt rendezünk. Igyekszünk azért megtartani a már hagyományos, az évek óta megyénkben rendezett viadalokat. Salgótarján ad otthont az országos ifjúsági ököivívó- bajnokságnak. a Salgó-kupa leány-kosár) abdatornának és egy nemzetközi juniorvívóversenynek. Szeretnénk, ha a Magyarországon sorra kerülő labdarúgó ifjúsági EB Répássy László — Magyar Sí Szövetség csoportmérkőzéseiből legalább kettőt megrendezhetnénk. — Sok nehézségről, gondról beszélt. Ezek után optimistán tekint a jövőbe? — Igen.1 Ha hittel, sportszeretettel, egymással összefogva végezzük munkánkat, akkor problémáink ellenére is tarthatjuk az idei esztendő színvonalát. Végezetül engedje meg, hogy a magam és kollégáim nevében ezúton kívánjak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt megyénk sportszerető közvéleményének, sportaktíváinak, szakembereinek és minden sportolónknak. Vaskor István
