Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-23 / 304. szám
4 NOGRAD 1989. DECEMBER 23.. SZOMBAT A lelkészn kegyelme — Ide bárki bejöhet — bátorít egy kedves hang. A tekintet jóságos. — Salgótarján, Karancs utca 18. Adventista Egyház. Itt él családjával Gyűrűs Istvánná, aki adventista lelkésznő. Férje csak nemrégiben követte példáját, ma már ő is _ a lelkek gyógyítója. Gyermekeik: Máté és Anikó óvodáskorúak. A lelkésznő az imateremmel egybeépített ház csendes zugában a kicsiny dolgozószoba asztalánál üldögél. Ez a menedékhelye: itt meghúzódhat, meditálhat, fellapozhatja könyveit, — egy egész gyűjteménnyel büszkélkedhet. Ami körülveszi : keresetlen egyszerűség, minek fenséges 'dísze a harmónia. Élete mindennapi, mégsem szokványos, férje és ő, két bájos vidám gyermeket nevel. Házasságuk a lap elve: segítsd mindenben a másikat, s mondj naponta kedveset neki. Nem csoda hát. hogy az öröm nem bujkál el előlük. — Már apró gyermekkoromban arra vágytam a leginkább, hogy emberekkel foglalkozzam. Igyekeztem kö- zelkerülni hozzájuk, többnyire úgy, hogy beszélgettem velük. Hallgattam őket, beszéltem, s ettől valahogyan megnyugodtak. Egyik igen lobbanékony természetű bá- csikámat rendszerint csak én tudtam lecsillapítani. örült felfedezett képességének, az élmény anyag pedig szépen szaporodott. Majdani hivatása mind markánsabban körvonalazódott. — Egyetemi tanulmányaim után Budapesten, az Orvos- továbbképző Intézet intenzív laboratóriumában dolgoztam. Munkám egyik része volt a betegek műtétre való felkészítése, ami nagyon tetszett nekem — meséli. A múltidézás mosolyra fakasztja. — Közben elvégeztem a debreceni református teológiát, s ekkor már rendszeresen felkértek gyülekezeti szolgálatra. A késztetést érlelte, erősítette a sejtés: — Talán van bennem egv identitás, együtt tudok érezni az emberekkel. — S ez nem marad viszonzatlan, ami inspiráció a mindennapokra, a? újabb vállalásokra. — Salgótarjánban nagyon sokrétű munkába kezdtünk. Amióta elvégeztem a dohányzásleszoktató- és testsúlycsökkentő kurzus vezetőképzőt rendszeresen tartok kiscsoportos foglalkozásokat. A dohányzásleszoktató egyre népszerűbb, s ez a tény azért nagyszerű, mert a lelki és testi egészség egymástól elválaszthatatlan. A pszichés ráhatás amit nagyon fontosnak tartok, kitűnő módszer, de soha nem az a célom, hogy a saját képemre formáljak másokat. Sajátos szerepkörében elfogadják. Vigaszt nyújt, élni tanít, végtelennek tűnő energiával, minek hite, belső békéje a forrása. Szétaprózza és elosztogatja erejét, mégsem válik kifosztotta. — Az embereknek a napi terhek hordozásához kapaszkodó kell, ennek a hiányát nagyon rosszul viselik. Ma valósággal követel ez az igény: hisz hosszútávon elfogadhatatlan, hogy sem kívül, sem belül ne legyen rend. Hogy mennyire kifejezett ez a törekvés: míg tavaly 270, idén 980 Biblia-kötetet vásároltak a gyülekezeteinktől. Vallásos tárgyú kiadványokat fjedig ez évben négyszerannyi értékben adtunk el, mint a múlt esztendőben. Kicsit úgy érzem mintha divat is lenne már a vallás, de sokan igazán éhezik azt, ami eddig nem volt meg az életükben,. Reggeli áhítattal kezdi a napját- mostanában ébredés után R. G. White angol írónő Válaszd az életet című kötetéből olvasnak fel férjével beszélgetnek, s reggeli után látogatni indulnak. Felkeresik a gyülekezeti tagokat. és másokat, akiket érdeklődőknek neveznek. Havonta egy alkalommal mind a 120 személyhez eljutnak, ajándékuk a segítségnyújtás, ami nem csupán lelki ápolás: — Volt már, hogy krumpli-, kukoricakapáláshoz, há/- körüli munkához kellettünk. Olykor a pénztárcánkat is kinyitjuk. Nem sok a pénzünk de azon a kevéskén Isten áldása van: bizonyos, hogy busásan megtérül, amit adunk. Útjaikra magukkal viszik a gyerekeiket is. Óvodába ugyanis nem járatják őket. mert a családi együtt- létet mindennél fontosabbnak érzik. — Anikó és Máté a legirigyeltebb gyerek lehet. Türelmes, mosolygós anyjukat megtalálják napközben is. Másokra gondol, amikor ezt mondja: — Nem lett volna szabad ennyire leépíteni az anyaság, a háziasszony szerepét. Napont.a látjuk ennek a kárát. Mielőbb változtatni kell ezen. például a nők munkaidejének csökkentésével, a családfők fizetésének emelésével. À haszon hama'r megmutatkozna... Szívós kitartással maga is próbálja lefaragni a sokszor agresszív, kezelhetet- lennek mutatkozó kis emberkék vadhajtásait. Módszere: példaképet állít eléjük Jézus személyében. — Meglepő magatartást tanúsítanak olykor, ezek a kis vadócok. Nemrégiben, a Gagarin iskolában beszéltem Jézusról, az életéről. Egy kis idő után azt vettem észre, hogy megszűnt a zsib- vásári ricsaj, a gyerekek megnyíltak, érdeklődtek. Jó- néhányan külön társalgásra is ottmairadtak, s magam is csodálkoztam, mi mindenre voltak kíváncsiak. Az ilyen esetekből is kitűnik, hogy a durvaság, csak máz. vágynak őik is .jók lenni csak nem tudják miként fogjanak hozzá. Vagy talán épp a példakép hiányzik ehhez, — Én már sokszor megtapasztaltam. hogy Jézus szeret engem, s ezért velem csupa jó történik. Ugyanakkor tudom vár is tőlem valamit, aminek eleget szeretnék tenni. — mondja búcsúzóul. s kellemes karácsonyt kíván. Mihalik Júlia Teréz, Teréz, édesanyám Braunswick Teréz grófnő a magyar kisdedóvó megteremtője. Ferencxy Teréz költő. Bánatra hajló melankolikus lélek. Egyéni családi tragédiák megoldhatatlansága miatt 30 éves korában öngyilkos lett Kalkuttai Teréz anya a Szeretet Szolgálati Rend békedijas alapítója. 78 éves, hazánkban járva egyházi és világi méltóságokkal találkozott. Az én drága anyámat nem örökítik meg lexikonok. A neve is egyszerű: Vrecza Teréz. Legtöbbet mégis ő adott nekem! Az életet, amely isteni ajándék, az Istenben való hitre nevelést, és a családi otthon melegét. Ami minden bánatomban, szomorúságomban erőt ad a küzdelemre, harcolni a nehézségek leküzdésére csendesen, egészséges életösztönnel, ő egyetlen egyszer emelte fel a kezét, hogy megüssön, éri én dacosan álltam, s az ő keze lehanyatlott. Ö a szive melegét adta nekünk, ami minden kincsnél drágább. 80 éves volt amikor örök álomra hajtotta fejét. Október 23-án volt 15 éve, hogy csendesen elaludt, mint amilyen csendesen viselte az élet terheit. ☆ Emlékére gyermekkorom egyik mozaikképe. Anyu kenyeret süt. A kenyérdagasztó teknő 2 méter hosszú és kb. 90 cm. széles. Este átszitálja a lisztet, kb. 10—12 kg kovászt készít, ami reggelig kel. Akkor langyos sós vízzel bedagasztja. A tésztadagasztás fárasztó hosszadalmas munka. A kemencét már mi fűtöttük be, s amikor a szakajtóba kiszaggatott kenyér ismét megkelt, az izzó kemencéből kihúztuk a parazsat vizes pemeté- vel. (Rúdra kötött kukoricaháncs.) Gyorsan! feltöröltük a pernyét. Először a lángost sütötte ki nekünk - aminek az ízét most is a számban érzem - majd a lapátot meglisztezte, ráborította a kenyeret, a tetejét vizes kefével elsimította. Az illata inycsiklandóan finom volt. A kenyér piros ropogós, éhséget csillapító... Unatényi Magdolna Az alkotási mindig a tiszta szándék szüli... „Összezavarodott körülöttünk a világ! De nem reményt vesztett I Kérjük a nyilatkozatokat, keressük a szembesülést leélt önmagunkkal, megmaradt hitünkkel -, azaz vivődünk) számonkérjük a leélt időt, s ha lelkiismeretünk tiszta, nincs sunyi szándék, úgy azt is mondhatom; „Új fényes szellők időszakát éljükI”, - Most forr a must, zaklatott szüretelés után vagyunk... Többször le kell fejteni, amíg d pohárban áttetszőn, még bukéja is teremtődik! - Szóval kiforrja magáti Reméljük! Legyen erőnk hozzá!" (Czinke Ferenc) Hivalkodó krimi- és síex- irodalom burjánzik a könyvsátrakban, hatványozottan így van ez most karácsony környékén; A drágábbnál drágább lektűrök mellett egy karcsú, finom metszésű kötet is megbújik szerényen. Remélem, sokan észreveszik s ha beleolvasnak egy szusszanatra sem tudják letenni. Kálovits Géza Papirforgók címmel naplót irt. Nem a múltról, hanem a jelenről, a jövőért aggódva. 1989. szeptember végén vetette papírra az első sorokat, s aztán november 6-ig kis jegyzetfüzetét majd mindennap elővette. Volt úgy, hogy csak nyolc-tíz mondat született, de a „forró ősz" olykor két— három oldalt is íratott v|ple. A legbensőbb énjéből jövő gondolatok irányították tollat fogó kezét. A külvilág impressziói betűalakot öltve elevenednek meg szemünk előtt. Az avart égető tüzek füstje, a lombhullás a termőerő, a vénasszonyok nyara, a faköltemények, az Ipoly-part lírai hangulatra fakasztották a szerzőt. Politikus énje is igen éber. Mert mióta „Hyde- park lett az ország", azóta a gyorsan pergő események összekuszálták körülötte is a rendnek hitt világot. Kételkedik a nagyhangúnk igazában, de meditál a, hiteles ember fölött is. Emlékképei fájóak: sortűz, barikádok, Don-kanyarj sajgó- Salgó fái. Gyötrődik a demokráciánkon ejtett sebeken. De vívódásaiból kicseng a hit, mert tudja, hiszi, hogy az „utánunk jövőknek jobb lesz". A megválaszolatlan kérdései soro hozzásegíthet a kátyúból kivezető helyes út. megtalálásához. Ez lehetett az ő „tiszta szándéka”, amikor betűvetésre szánta el magát. Czinke Ferenc is azonos hullámhosszon vibrált, amikor a szöveggel szorosan szinkronban levő illusztrációit megalkotta, űk ketten már biztos, hogy megértették egymást. A Papírforgók, ez a kis naplótöredék nemes egyszerűségével, ha rövid időre is, magunkra nézésre késztethet. Higgyünk benne, nem rossz módszer ez, ha mi magunk is pozitív irányba szeretnénk váltani. Csak „legyen erőnk hozzá!" Buzafalvi Győző Betlehemes játék A salgótarjáni Gagarin Általános Iskola diákjai betlehemes játékot tanultak és a héten két alkalommal mutatták be a Nógrádi Sándor Múzeumban. A jelmezekbe öltözött kisiskolások énekkel és a régi betlehemes szokásokkal köszöntötték a karácsonyt. N Kép: Rigó Zsidaiék karácsonya Ami az ajándéknál fontosabb Néki az idei karácsony munkával telik. Zsidai András a 31 éves fiatalember nem először ünnepel így. A Salgótarjáni Síküveggyár húzóüzemében dolgozik, folyamatos műszakban. A gépek itt nemigen vesznek tudomást ünnepről, vasárnapról sem az emberek kedélyállapotáról. Menniük kell, ha tetszik, ha nem. András nem is panaszkodik, hiszen ő vállalta. Kell a pénz, hiszen családos ember. Több szakmát megpróbálva az építőiparról az üveggyártásra átnyergelve, 1977-ben került a gyárba. Érettségivel kezdett az új szakmához, amitől jobb megélhetést, biztatóbb jövőt remélt. Munka mellett tanult, igyekezett minél többet ellesni a gyakorlottabbaktól. Először segédgépész lett, majd előre lépve a „ranglétrán” az üzem főgápésze. Ma már nála idősebbek is dolgoznak a keze alatt, de tudását és emberségét minden munkatársa elismeri. Jól keres, hiszen a síküveggyár, ahogy mondani szokták: menő vállalat, és ő ennek egyik legjobban fizető üzemében, a leginkább kereső helyek egyikén dolgozik. Talán ez volt az oka, hogy éppen őt ajánlották „kivételnek”. Az volt ugyanis a cél, hogy olyasvalakit mutassak be így ünnep előtt aki kedvezőbb választ tud adni a kérdésre, mint mi legtöbben, de mégis bérből és' fizetésből élő fiatal. A kérdés: mi kerül az idén a karácsonyfa alá? Tekintve azonban, hogy András karácsonykor sajátos módon ünnepel — ebből látszik, hogy a fa alá kerülő ajándékoknak azért ára van — a beszélgetésünk sem indul igazán ünnepinek. A gondolatok metszéspontjába is hamarosan a munka kerül. Néz rám, és mosolyog amikor a pénzügyeit firtatom. Nyílt tekintetéből kiolvashatom; amit néhányan talán soknak, azt ő maga igencsak viszonylagosnak tartja. — Nem mondhatom, hogy állandóan elégedetlen- vágyóik. De azt igen, hogy minden forintért keményen megdolgozom. Keresek, és mégsem pályáznak a helyemre. Ez a tény talán beszédesebb, mintha a munka nehézségeit sorolnám — mondja. A pénz sem annyira biztos, amennyire mutatják. A nyáron is rajtunk csapódott le a vezetés gyengélkedése, a technológia hibái. Járattuk a szánkat és úgy látszik, hogy most nem hiába. Nekünk lett végül igazunk, amit el is ismertek, egyebek között egy jelentős béremelés formájában. A keresetem nem titok. Brutóbban úgy huszonöt- ezer forintra jön ki. A múlt hónapban a két gyerek után kapott családi pótlékkal és jutalommal együtt nettó harmincezret vittem haza. — Vannak akik ötvenezerről beszéltek nekem. — Valóban? Akkor majd megyek reklamálni, hogy elszámolták magukat. A tréfát félretéve tényleg volt egy nézetkülönbségem a vezérrel. Az ő listáján és az én szalagomon más összeg szerepelt. Mondtam is neki akkor, de annyiban maradt az ügy. Mégiscsak többet tehet a fa alá mint a legtöbben. — No igen, a szépséghiba csák az lesz, hogy szenteste, nélkülem gyújtják a csillagszórót. Persze majd bepótoljuk azt is 26-án. De azért az nem az igazi... — Mégis mit jelent az ön számára a karácsony? Hiszen nem mindig dolgozik ilyenkor. — Meghitt családi ünnepet. A szeretet ünnepét. Feleségem, két kisgyermekem van. A lányom négy-, a fiam kétesztendős. Türelmetlenül várt esemény nálunk az idei karácsony. Nekem is fontos, — belül. Együtt vagyunk szeretetben, egészségben. Ez számít. Ha a gyerekekre nézek, arra gondolok, hogy maradjon így minél tovább. A többit majd megoldjuk.... Valójában elégedett vágyók. Fiatalon már a saját házunkban élünk. Az ünnepi asztalra is kerül amit megszoktunk. Jövőre lehet, hogy sok mindenről le kell majd mondanunk. Autóm valószínűleg nem lesz még egy darabig — hacsak nem nyerék. Keményen meg kell küzdeni, de eddig fel tudom mutatni az eredményét. A legfontosabb; hogy megmaradjon az amit az előbb mondtam, amire a fa alatt gondolok... Lehet, hogy sokak karácsonya szerényebb lesz mint Andráséké. A szeretetet azonban eddig sem az ajándékok nagyságával mérték, akik igazán éreznek. Jellemző amit András is a legfontosabbnak tart. Egyetérthetünk vele, de nem csupán azért, mert az ünnepen kötelező az optimizmus. Tényleg ez számít: hogy a Ta alatt valamennyien ott legyünk jövőre is egészségesen, szeretetben, együtt. A többit majd megoldjuk valahogy... —cs—
