Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
Az európai művészet története Szórakaténusz játékműhely és múzeum Nagyszüleink játékai Már a könyvesboltokban van egy kitűnő kézikönyv, Végvári Lajos: Az európai művészet története című kötete, amely remélhetőleg a téli könyvvásár egyik kéréséit műve lesz, hiszen a legszebb karácsonyi ajándékok között a helye. Különösen akkor, ha tudjuk, iskoláinkban az eltelt évtizedekben művészettörténetet nemigen tanítottak, ha voltak is az iskolai rajz- oktatáson belül folyó műelemzések, általában a művészeti nevelést szolgáló egyéb formák. Az oktatási hiányosságok között bizony a művészettörténeti mélyebb tájékozottság is ott szerepel. A rádió és a televízió e témakörbe vágó műsorai, közöttük nem egy igen magas színvonalú sorpzat, s a különböző ismeretterjesztő rendezvények, előadássorozatok igyekeztek pótolni valamit ebből az adósságból, de érthetően nem teljes sikerrel. Márpedig, ha valamely társadalomban a művészetek marginalizálódásának reális veszélye áll fenn, ez azt jelenti, hogy maga az ember kerül veszélybe. válik elhanyagolható tényezővé, mindennapi létében kiszolgáltatottá, amint erre máris oly sok fájdalmas példa van napjainkban, miközben a legkülönbözőbb előjelű, ám mindig megfellebbezhetetlennek szánt kinyilatkoztatások röpködnek a feje fölött, mint a villám. Csak éppen világosságot nem árasztanak. Általában ugyanis nem ez a kinyilatkoztatások természete. Égő csipkebokorban viszonylag ritkán jelenik meg az Úr. A művészetek története bizonyos szemszögből az ember humanizálásának története. Annák a hitnek a hordozója, hogy az ember befolyásolni tudja az őt köMIKULÁS-FELVÉTEL ITT! Ez nagyon érdekelte. Éppen aiz együk eligazító végére érkezett. Tizenhét pontba foglalták össze a megbízásos munkaviszonyba lépő Mikulások jogait és kötelességeit. „A vállalat biztosítja a Mikulások lelki- isínereti szabadiságát és vallásuk szabad gyakorlásának jogát" — ez volt az utolsó pont. Rövid balesetvédelmi tájékoztató következett: villamosra felugrálni, bottal hadonászni, a puttonyba nyolcvan kilónál többet helyezni, szakádban dohányozni életveszélyes és tilos. Ezután már csak a hozott felszerelés felülvizsgálata volt hátra: sísapkát, zászlórudat, huszármentét, cserkészö- vet, női csizmát, ministráns karinget, hentestáskát, püspöksüveget, iketltős keresztet és saját szakálit nem fogadtak el. A menetoszlop most már elindulhatott a jelmezkölcsönzőbe. — Mint a barmok — hajtogatta az eperajkú a kiadóban,. és időnként azt is hozzátette, hogy azonnal kihívja az URH-t. Mégsem lett csend, de az eperajkú könnyedén túlor- dítotfa őket. — Mindenki Mikulás? Türelmetlen zúgás volt a válasz, majd valahonnan lentről egy furcsa sivító hangocska tört fel. — Éh szamuráj vagyok. rülvevő világot, benne a maga sorsát. E történethez természetesen más-más módon közelíthetünk, például a stílus, azaz a kor kifejezésbeli jellegzetességei felől. De közelíthetünk az időrend kapcsán is. Végvári Lajos ezt az utóbbi utat járja. A szerzőt, a Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott egyetemi tanárát, az érdeklődők előtt közismert, művészettörténeti munkái, tanulmányainak hosszú sora az ismert művészettörténészek közé sorolták. Jelenleg Észak-Magyarországon, Miskolcon él és dolgozik. Jelen műve a Képzőművészeti Kiadó gondozásában látott napvilágot, széles közönségréteg érdeklődésére számíthat. A kiadó azcn törekvése, hogy összefoglaló igényű, kézikönyvként használható európai művészettörténetet adjon közre, messzemenően elismerést érdemel. Ez ugyanis hézagpótló könyv, Lyka Károly hasonló jellegű.műve óta nem jelent meg hasonló könyv a hazai piacon. Nemcsak középiskolások forgathatják haszonnal hanem az idősebb generációk is. A kézikönyvjelleget erősíti a neves művészettör- tépész módszere is. A kötet mintegy 200 oldalon — tehát szinte mindenki számába áttekinthetően — rajzolja föl egy-egy korszak világképét, az akkor érvényes művészi kifejezési eszközöket. a stílusokat, nem utolsósorban pedig a kiemelkedő művészegyéniségek munkásságát. A valóban hatalmas anyagot — mint mondottuk — időrend alapján tekinti át, szakmai biztonsággal, ugyanakkor mindenki számára érthető módon, azaz mellőzve a szakmai ..madárnyelv” kedvelt fordulatait. A szó nemes értelmében népszerű Kis keszeg emberke bukkant fel egy pillanatra, de azonnal visszanyomják, többé senki se látta. Először az utcán próbálkozott, de a Csemege előtti Mikulás elküldte a jófrancba, az Úttörő Áruház előtti Mikulás pedig botját is használta. Megismerkedett még a Centrum Mikulással, a SZÖVOSZ Mikulással, az ÁKV és a Művelt Nép, az OSZK és a KMK Mikulással, valamint számos KÖZÉRT, GYÜMÉRT, és PIÉRT Mikulással. Rendesek Is akadtak közöttük. A Wesselényi utcánál erős karok ragadták meg, egy gépkocsiba tuszikdlták. Egy közeli szakszervezeti művelődési háznál álltak meg, de azonnal elengedték, miért egy másik kocsiiiból egy másik Mikulás szállt tá. Visszament a körúitra, de nem tudta tervét végrehajtani, mert vagy a Mikulások, vagy a sietős járókelők akadályozták meg benne. Egy rendőr is igazoltatta, gyanakodva nézegette ócska papírjait, dujuszpikinglisez- te, de meg se várva válaszát, elengedte. A Bérkocsis utca reménnyel töltötte el. Annak idején egy myrai ne- mesembernék három lányát mentette meg az erkölcsi zülléstől oly módon, hogy három egymást követő éjjel egy-egy zacskó aranyat könyvet írt Végvári Lajos. Szinte elcseveg az olvasóval, aki észre sem veszi, hogy milyen roppant méretű szellemi birodalomban jár a szerzővel, aki kalauzként vezeti át korról-korra, egészen napjainkig az európai művészet történetén. Ez a történet is az ősművészettel kezdődik, folytatódik a Közel-Kelet, Egyiptom, Görögország, Itália művészetén át a Római Birodalom művészetének elemzésével. Bemutatja a keresztény művészet születését, az európai művészet kialakulását, elemezve az egymást követő korokat és irányzatokat, a gótika, a reneszánsz, a barokk legjellegzetesebb építészeti, képző- művészeti és iparművészeti alkotásait. Betekintést nyújt a múlt század művészeti irányzataiba a klasszicizmustól a szecesszióig, s eljut napjaink művészetéig, a XX. századi művészeti állapotok fölvázolásáig. A kötetet epilógussal zárja, amelyben a magyar művészet 1320 utáni állapotáról ad tömör összefoglalót. Ebben mindössze két élő magyar művészt említ, Borsos Miklóst és Szalay Lajost, feltehetően abból kiindulva. hogy már lényegében lezárt életműveket említsen. Tanulmányát e sorokkal zárja: „A mai alkotók többsége többnyire az »•önmegvalósítással« kísérletezik, de nincs kizárva, hogy a jövőben olyan művészet jön létre, mely az értéket. a harmóniát és a természet szépségét kívánja fölmutatni.” A könyvet — a szövegoldalakon túl — a szemléltetés és a jobb megértés érdekében 120 színes és 117 fekete-fehér reprodukció, valamint a szokásos névmutató teszi teljessé. T. E. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmMm. dobott be az ablakukon. Az ablakok itt nagyon magasan és zárva voltak, ezért sorra az ajtókon csöngetett be. Sehol sem örültek neki. A legtöbben a tévé elől álltak fel, egy-két helyen adtak neki néhány forintot, másutt közölték, hogy már elkésett, megint máshol, hogy köszönik, de krampuszai lett megrendelve, ahol pedig jól indult, kiderült, hogy ő mégsem az Elemér bácsi. Így adtán a tanítók, a leányok, a tengerészek, a tűző1!tők, az utazok, a búcsújárók, a halászok, a kereskedők, a molnárok, a mészárosok, a gyógyszerészek, a sörgyárosok és a Mikulások védőszentje végleg megértette, hogy mégsem a Mikulás hoziza az ajándékot. Most már arra is élesen emlékezett, hogy éppen evvel a felismeréssel kezdődött csodatevői működése. A csodára azonban még sokáig nem szánta rá magát, pedig asak egy csengőt kellett volna megnyomni. — Engem keres? — szólította meg egy hatalmas, radírarcú asszony, aki egy üres szemétvödröt lóbálva a kezében, felfelé fuított a lépcsőn. — önnek van három leánya, ugye? — kérdezte Miklós. A kecskeméti Szórakaténusz játékműhely és a városi és falusi játékkultúra kialakulását bemutató múzeum — töretlenül népszerű a gyerekek és az érdeklődő felnőttek körében. Úgy tűnik, továbbra sem csorbítják a saját kézzel készített, természetes alapanyagú játékok vonzerejét a vadonatúj legókészletek és a Barbie-kedvencek sem. A modem játékipar .írígylete- sen kivitelezett és készen kapott sztárj^ semmivel sem izgalmasabbak, szerethetőb- bek, mint például a kézműves hagyományok felelevenítésével összeállítdtt csutkád a bák. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Az asszony kissé meglepődött. — Igen. Egyedül neveltem fel őket. Az együk lánya ny aotthon-igazga.tó, a máisiik Nemzetközi Vöröskereszt-attasé, a harmadik pedig országos gyámhatósági főelőadó. Nekem most már csak egy albérlőm maradit, de az nem dohányozhat, és nem fogadhat vendégeket. Miklós érezte, hogy teljesen elgyengül, kiüresedik semmilyenné válik, mint szokott régente a csodák előtt. A radírarcú mintha észrevette volna, miit akar. — Velem izéljen a szaktárs, én ateista vagyok, öt, érti, öt percre bemehet. A vacak szobácskábán egy láda,szerű szekrényen kívül egyetlen sodronyágy fért el. Ezen ült teljes harci díszben a szamuráj, és az Egri csillagokat olvasta, de oly mohón, hogy észre se vette a belépőt. Egy másik könyv is hevert a szekrényen, a Dióbél királyfi, erre helyezte Miklós az almát és a három szem mandulát. Az egyik mandula ostobán lé- guruit, amire a szamuráj hatalmasat ugrott, és védekező állásba helyezkedett. — Csak én vagyok — bé- kítgette Miklós. — Maga ugye az ablakon ált jatt be? — kérdezte a szamuráj, amikor megnyugodott. — Nem, nem — mosolygott Milklós. A szamuráj áilmétkodva nézett rá. — A háziasszony engedett be — magyarázta. — Csoda... — motyogta a szamuráj, és zavartan hely- lyel kínálta. Az intézmény 1981 óta működik a megyeszékhely hagyományt és modernséget ötvöző központjában. Egyik fő célja: az ország, valamint az egész magyar nyelvterület hagyományos — vidéki és városi — játékszereinek és tárgyegyütteseinek s a hozzájuk kapcsolódó dokumentumoknak a gyűjtése, rendszerezése, és kiállításokon történő bemutatása. Kroston Vízi Józsefet találkozásunkkor arról kérdeztem. mire a legbüszkébb ma a Szórakaténusz igazgatójaként? — Elsősorban tervszerűen és célszerűen vásárolt anyagokból álló, állandó kiállításunkra. Ismerve más gyűjtemények helyzetét is, nem csekélység, hogy egy tárgy kivételével a teljes készlet a saját tulajdonunk. — Mit emelne ki az új, állandó kiállítás anyagából? — Minden korosztály kedvencei az első teremben látható konstrukciós építőjá- tékok. Népszerűségük bizonyítja, hogy már a múltban is szívesen játszottak a gyerekek azokkal a tárgyakkal, melyek aktivitásukra építenek. A fajátékoknak olyan prototípusaival találkozhatunk itt, melyek • Magyarországról terjedtek el. De magyar származású a korabeli kiadásban látható asztali foci is. Hasonlóképpen népszerűek voltak a Zsolnay és a hollóházi gyár gyermek- porcelánkészletei, úgy látszik. gyártásuk akkoriban kifizetődő volt. A kifejezetten hazai termékek között ugyancsak népszerűnek számított a közismert magyar kártya is. — A magyar szecesszió festő- és grafikusművészei sok gyermekkönyv-illuszt- rációt készítettek, a közönség elsősorban ezeket ismeSzokott-e énekelni az ősember? S ha énekelt, vajon miről és hogyan szóltak a dalai? Nem lévén magnója, a kottát nem ismerte, a kérdés második részére vonatkozóan sohasem ismerjük meg a pontos választ. De hogy énekelt, erről érdekes, tudományos bizonyítékot tár a világ elé a La Recherche folyóirat. Két francia kutató, az Ariege környékén lévő Konstrukciós építőjáték a budapesti Bergengócia játékkészítő műhelyből. ri. A szecessziós vitrin azonban illusztrációkon kívül is sok szépséget kínál. — Valódi kuriózumnak számítanak a tízes években készített szecessziós játéktervek, és a társaságukban elhelyezett, fából készített, dekoratív tárgyak. tár- gyacskák. Kiemelkedik közülük a különlegesen szép formájú, Márkus Géza által 1910-ben tervezett, harang- formájú női figura. — Milyen időszakról vallanak a városi gyerekeknek készített tárgyak? — A múlt század nyolcvanas éveitől századunk negyvenes éveiig tevékenykedő játékkészítő műhelyekről vannak adataink. Elsősorban arra voltunk kiváncsiak, hogy ezek pontosan mit is gyártottak. E tárgyakat mindenkor ügyes, ötletes mesteremberek készítették. — Hogy történt a gyűjtés? — Nem volt könnyű. A személyes gyűjtőmunkán kívül készletünk egy része hirdetés útján került hozzánk. Sokat segítettek azok a vidéki kollégáink is, akik játékgyűjteményük adatait küldték, küldik el rendszeresen számunkra. Jó lenne, ha rendelkeznénk elegendő pézzel, hogy a mai kor játékaiból is vásárolhassunk. A gyűjtés során meglehetősen sokfelé jártunk, például Erdélyben és az Ipolyságban is, Fülekről — igaz, csak fotókon — fajátékokat hoztunk. Legnagyobb felfedezésünk szinte csak a véletlennek, illetve az örökösök tárgyszeretetének volt köszönhető. Tulajdonunkba került egy bajai játékkészí- tő műhely teljes anyaga, az öntőformáktól a pecsétekig. A Farkas család annak idején több évtizedig babákat, babafejeket gyártott. — A játszóház a maga nemében páratlan az országban. de vajon — tevékenységének egyes területein legalább — országos központnak tarthatja-e magát? — Intézményünk éppen nyolc éve született, s mára azt hiszem, végképp kinőttük a gyerekruhát. Elmondhatom, sikerült elérnünk, hogy játékügyben valóban országos központ lehessünk. Nem véletlen, hogy az» egy esztendeje megalakult Magyar Játéktársaság színhelye is a Szórakaténusz lett. K. J. barlangok rajzait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos összefüggés lehetséges a rajzok és a barlang eredeti célja között. Nevezetesen : az akusztikailag legtökéletesebb termek és a falra festettkarcolt ábrák kapcsolata kimutatható. Bizonyos motívumok csak ott fordulnak elő, ahol a hanghatás legjobban érvényesül. Kamarás István: ÉDESKÉS TÖRTÉNET MIKULÁSRA Barlangrajzok vallatása y Xavaszünnep — a falusi gyerekek csutkababáival
