Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-15 / 297. szám

1989. DECEMBER 15.. PÉNTEK NOGRAD 3 Jogszabályok foglyai Az OTP helyett orvoshoz járnak „Csak KB-tagságot vállalok...” Beszélgetés Grósz Károllyal A hét végén tartja kongresszusát a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, amelynek egyik szervezője Grósz Károly, ez alkalomból interjút adott az MTI— Pressnek. Nem tudom, létezik-e olyan ember ma Magyaror­szágon, aki nem fordult még az OTP-hez soha. Mivel­hogy a bérből élők pénze nem sok mindenre elég (fő­leg nem lakásépítéshez, -fel­újításhoz), kölcsönöket vesz­nek íel. Ki sokat) ki keve­set. A mamutintézmény tisztes kamat ellenében se­gít minden munkaviszony­ban lévő állampolgárnak. Magára vállalja a vállalati kamatmentes kölcsönök ki­fizetését is.-— Társasházban laktunk hosszú évekig, az idén si­került elcserélni családi ház­ra a betonkockát — mondja Fejes Béla. a Balassagyar­mati Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet tanára. — Ez. a ház eléggé lerobbant álla­potú, nincs csatorna, nincs csempe, így tulajdonképpen rosszabb körülmények közé kerültünk, mint régen. Mi­vel a pénzünk kevés volt, gondolkodtunk rajta, hogy mit lehet csinálni. Legjobb •megoldásnak a vállalati köl­csön látszott. A feleségem érdeklődött a vállalatnál, ahol támogatták az elképze­lést. Április 25-én elkészí­tettük a költségvetést a fel­újításhoz. Ezt a kérelemmel egvütt benyújtották a feleség vállalatához. A vállalat a ké­relmet elbírálta és értesítet­te a dolgozót, hogy megkap­ta a harmincezer forintos kamatmentes kölcsönt. A vállalat az értesítést au­gusztus másodikén postázta. Természetesen kötöttek egy szabályos szerződést is, amelvben mindkét fél köte­lezettségeit rögzítették. A kiértesítéskor a vállalat kér­te, hogy jelöljék meg azt a pénzintézetet, ahová a pénzt utalhatják. A kölcsönigény­lők a balassagyarmati OTP- fickot jelölték meg. Meg­nyugodtak, elkészülhet vég­re a fürdőszoba. — Vártuk az OTP kiérte­sítését, hogy megérkezett a pénz, nem nyugtalankod­tunk — mondja Fejes Béla. — Augusztusban sem izgul­tunk, tudtuk, kis időnek el kell telni, amíg ideér a pénz. Egy idő után szóltam a fele­ségemnek, hívja fel az OTP-t. mert jön a hideg, s nem tudjuk befejezni a munkálatokat. Û többször telefonált, de soha nem volt ott az illetékes. Amikor mégis megtalálta, már no­vember volt. És, akkor de­rült ki. hogy augusztus 25-e óta ott van a pénz, csak nem értesítettek bennünket. Rajta ültek, használták. De az igazi meglepetés még ez­után következett. Közölték a' feleségemmel, hogy telek­könyvi szemlét, költségve­tést és költségigénylési lapot kell beadni. Nem értettük, miért kell még egyszer be­szerezni az okmányokat, hi­szen a vállalati kamat­mentes kölcsön igénylésénél már egyszer megtettük. En­nek ellenére mi előkészítet­tük az iratokat. Ám ez még mind kevés — mondták, helyszíni szemlét is kell tar­tani. Meg is történt a helyszíni szemle, az OTP elismerte a kölcsön jogosultságát. Tehát még egyszer eldöntötték, amit a vállalat már eldöntött! A múlt hónap végén Fejesék­nek telefonáltak az OTP- ből, hogy még ez sem elég, mert csatornabekötési enge­délyt kell kérni, ez az aka­dálya a kifizetésnek. — Ez volt az a pont, ami­kor azt mondtam elég — fűzi tovább a mondatokat Fejes Béla. — Fölhívtam az OTP vezetőjét, hogy hajlan­dók-e kifizetni a harminc­ezer forintot. Azt mondta, hogy csak akkor, ha meg­van a csatornabekötési en­gedély. Én ebben az intéz­kedésben nemcsak a bürok­ratikus ügyintézés torzszü­löttjét látom, hanem) az ál­lampolgár semmibevételét is. Hozzáteszem, hogy ezzel az intézkedéssel nekem jelentős anyagi veszteségeket okoz­tak. Most már csak anyagi kártérítés mellett vagyok hajlandó felvenni a kölcsönt, mivel hosszú ideje használ­ják a pénzünket. Az OTP visszaél monopolhelyzeté­vel, s azt gondolja, hogy ezt kénye-kedve szerint megte­heti. Az ügyfél nem érti, miért nem értesítették, amikor megérkezett a pénz. Nem érti, miért nem fizették ki neki a vállalat pénzét. Nem érti. miért kell újra besze­rezni az okmányokat, mikor már egyszer megtette. Nem érti. mire föl ez a nagy bü­rokrácia. — Úgy gondolom, hogy, amikor Fejesék aláírták a megállapodást, jelentkezni­ük kellett volna, hogy mi a következő teendőjük — mondja Csapó Miklósné\ az OTP balassagyarmati fiókja hitelcsoportjának a vezetője. — Mi több száz ügyet bonyo­lítunk le. arra nem vagyunk berendezkedve, hogy min­denkit kiértesítsünk. Fejesé­ket sem értesítettük, hogy megérkezett a pénz. Ügy gondolom, akinek a pénz kell, annyit megér neki, hogy érdeklődik. Meglehet nem kötelessége az OTP-nek kiértesíteni az ügyfeleket, de az ügyfelek­nek sem kötelességük tudni, hogy nekik kell érdeklődni. Sokféle ember megfordul az OTP-ben, vannak akik tájé­kozottak, vannak, akik nem. — Amikor jelentkeztek, mi kértük a nyomtatványokat, elmondtuk mire van szükség — folytatja a csoportvezető. Nekünk ellenőrzési kötele­zettségünk van a vállalati kölcsönök felhasználását il­letően. Ez elöl mi nem bújhatunk kií Beadták az okmányokat, de sajnos a költségvetés hiányos volt. Hiába küldték el az okmá­nyokat a vállalathoz, ne­künk is kell. Erre jogszabá­lyok vannak, ez törvény. Ezt nem' mi találtuk ki. A jog­szabályok módosítása nem rajtunk múlik. Nekünk is jobb lenne, ha bizonyos ösz- szeghatárig eltekintenének ezektől a kötöttségektől. ' A nénz egyébként a lakásépí­tési alapkiegészítési számlán van Salgótarjánban. Ez az ügyfél rendelkezésére áll. Az OTP nem forgathatja, nem csinálhat vele semmit. Ha Fejesék nem veszik fel a harmincezer forintot, akkor idővel visszautaljuk a válla­latnak. Szabály az szabály! Ügy tűnik, a jogszabályok bék­lyójából nincs kiút. Pedig, hát azt gondolná az ember, ha rossz a jogszabály, azt módosítják. Márpedig aligha vitatható, hogy ezen jogsza­bály felett eljárt az idő. Va­lakinek esetleg javasolni kellene a módosítást. De ad­dig mi lesz Fejes Béláékkal és a hasonló cipőben járók­kal? Esetleg az OTP helyett az orvoshoz járnak, s nyug­tátokat szednek. Adám Tamás — Ön mostanában sokat járja a vidéket, találkozik emberekkel. Hogyan érzi magát a kongresszus előtt? —■ Nagyon vegyesen. Tisz­teletre méltó, ahogyan a párttagság egy jelentős ré­sze érzelmileg ragaszkodik a Magyar Szocialista Mun­káspárthoz. Ebben a kötő­désben nagyon sok a nosz­talgikus elem; a múlthoz, a múlt eredményeihez való feltétlen ragaszkodás. Van ebben a vonzódásban egv igen racionális momentum is, nevezetesen az. hogy a magvar politikai palettának leeven még egy baloldali pártja. Régóta yallcm, hogy a baloldal nem állhat egy pártból. Ezt mind többen kezdik felismerni. Átmeneti szituációban vagyunk: van tagság, de nincs vezetés az MSZMP-ben. Mozgalmunk jelenleg szervezetlen, a párt szervezéséhez ugyanis három-négy országos köz­pont sem elég. A kongresz- szusnak most azzal a fel­adattal kell megbirkóznia, hogy az MSZMP-nek legyen vezetése. — Mennyit dolgozik na­ponta? — Átlagban tizennyolc órát. — Szervczőútja során számtalan jelét tapasztal­hatja annak, hogy az or­szág válságban van. Önt miként éri az a diagnózis, hogy az országot az MSZMP juttatta válságba? — Ez az állítás egyszerű­en nem igaz. Az effajta megállapítás mostanában Parlamenti fenyőünnep A páriámén!i fenyőfa ér- állal is 14 méteres lesz, akárcsak a korábbi élek­ben, ezúttal is a Veszprémi Erdőgazdaságból érkezik, és egy mázsa szaloncukorral díszítik fel. Mégis, az ün­nepségen szinte minden más lesz, mint az elmúlt 35 ér­ben volt — mondta Harasz­ti István, az ünnepség fő­szervezője az MTI érdeklő­désére. Az 1989-es fenyőfaün­nepséget nem a buda­pesti úttörőelnökség ren­dezi, hanem az Országgyű­lés és a kormány, követ­kezésképpen nemcsak úttö­rők. hanem más gyermek- szervezetek tagjai is ott lesznek az Országházban december 25-én, illetve 26- án. Az eddigi Budapest— vidék részvételi arány is változik, a meghívott 2400 gyermek közül csupán 400- an lesznek fővárosiak. A fenyöünnepségre érke­ző vidékiek háztól házig va­ló utaztatásáról, étkezésé­ről, budapesti városnéző körutak szervezéséről dön­tően a megyei tanácsok gon­doskodnak. Ezúttal ország- gyűlési képviselők is lesz­nek a gyerekek kíséretében, akik bemutatják az Ország­házat, mint műemléket és mint a legfontosabb politi­kai intézményt. divatos. Az országot első­sorban a nemzetközi gaz­dasági körülmények juttat­ták válságba. Éveken át mondtam, s most is vallom, hogy az úgynevezett puha piacon kényelmesen ellu- bickcltunk és eközben azt hittük, hegy eredményeket érünk el. A világ pedig ro­hant előre. A válság másik c-ka az, hogy az ország né­hány vezetője a vágyakat összetévesztette a lehetősé­gekkel. Nem vállalták fel a gazdasági átrendeződés társadalmi-politikai követ­kezményeit. Ebben aduban nem az MSZMP a ludas. Az ország nem náev-öt ember­ből állt, hanem több tízezer, százezer, millió emberből. Hasonlóképpen a kcimán.v- zó párt sem csak egv-két ember pántja volt. Amit most felhasználnak az MSZMP ellen, igenis de­magógia. Ezen cseppet sem csodál­kozom, meg kell szokni a •többpárti endszergs keretek között. A pártok kihasznál­ják egymás gyengéit, sőt, el is torzítják azokat. Eev magasabb politikai kultúrá­ban ezt azonban a pártok nem engedhetik meg ma­guknak, mert tudják, hogy a vádaskodás, visszaüt. — Hány tagja van az MSZMP-nek? A legkülönbö­zőbb adatok láttak eddig napvilágot. — Hatvannégyezer és né­hány száz tagunk van, ők •aláírással erősítették meg tagságúikat. Legalább hatvanezer tagot tesz ki a számos kollektív levél. E leveleknek azonban utána kell még járnunk, ezért kerülhettek forgalomba a 120 ezres tagságról szóló hírek. Nálunk mindenki társadalmi munkában dol­gozik-, egyetlen függetlení- vtt munkatársunk sincs. Ez megnehezíti a nyilván­tartást. — Mikor jegyzik be a pártot? — A hivatalos kérés még Elvrmaiban van, pontosab­ban már csak a választ vár­juk az illetékes hatóságok­tól. A fő célunk különben is /. hogv működőképes párt ojjön létve. — Sokak szerint ön tavaly májusban még a magyar prog­resszió egyik éllovasa volt, ma már viszont a konzerva­tívok táborába sorolják. Az, hogy ki a haladó és ki a konzervatív — ina- uyon szubjektív dolog. Ma­napság könnyen, dobálják a jelzőket az emberek, A cím­kéket úgy osztogatják, mint a borravalót. Egyáltalán, nem hat meg, ha azt mond­jak mám, hölgy konzervatív vagyok. Persze, nem mikid- offv, hogy ki mondja ró­lam, hogy mi vagyok. Én a magam lel kiismer été vei elszámoltam. Ugyanazt aka­rom ma is, mint, amit ’88 májusában a pártértekezle­ten. Hosszas vívódások után ,i uit ott am el ugyanis arra a felismerésre, hogy a „konst­rukcióban” van a hiba. — A társadalmi rendszer­re gondol? — Távolról sem, hanem a politikai intézményrendszer­re. Maga a társadalmi: me­chanizmus mem működik jól. A politika működése korszerűtlen és nem teljesít­ményorientált. A rossz tár­sadalmi-politikai konstruk­ció tág teret adott, a kontra­szelekciónak. A döntési rend­szerben túl sok volt a szub­jektivitás. Ez nem az embe­ri tévedésekre, vagy rossz- indulatra vezethető vissza, hanem egyszerűen arra, hogy hiányzóit a bírálat, a kont­roll. Akinek nagyobb volt a személyes piesz'tízse, annak volt igaza, akár tévedett, akár nem. Így jöhetett lét- le az a helyzet, hogv min­den jó szándék ellenére, a XIII. kongresszus rossz kong- íesszusmak bizonvult. Az emberek jóindulata ellené- í e ez a kongresszus ’ na- gve; lökött az ország sze­kerén ahhoz, hogy gazdasági kátyúba jusson. Nekem ezzel el kellett szá­molnom, ami sok álmatlan éjszakát okozott. Akkor ju­tottam ei ahhoz a felisme­réshez, hogy alapvető váL hozásokra van szükség. Ahol lehetett, ezeket a nézetei­met hangoztattam is. Amit én 1988 májusában vallot­tam, az akkor már három éve érlelődött bennem. Más kérdés, hogy akikkel hason­ló nézeteket vallottam, azok­tól mostanában elváltak .az útjaink. Én a kiegyensúlyo­zottabb. mértékletesebb vál­tozások híve vagyok. Azt hi­szem, hogy én jobbéin f>i- gvetembe veszem a nemzet­közi adottságokat is. Bará­taim, munkatársai,m — „ak­kor még” elvtársaim, — ez­zel szemben azt vallották, hogv rohanva, vágtázva kell haladni. Mert, ha nem mond­ták ck — .akkor itt a visszarendeződés veszé­lye. Ezt kaiandoi-ságinak tartottam és tartom ma is. Ezért már ma is túl n.agv árat fizet az ország. Annak idején szövetségeseket ke­restem Moszkvától Washing­tonig a higgadt, megfontolt' előrehaladáshoz, de ezt úgv látfezik, többen kevesellték. — Miként öli ön meg a többpártrendszer gyakorla­tát Magyarországon? Volt idő, amikor ellenezte azt. — 1988 májusától 1989 februárjáig nem helyeseltem a többpártrendszert. A tár­sadalom szélesebb közegei­ben mozogva azonban újabb és újabb feszültségekkel ta­láltam magam szembe. Ek­kor jutottam el arra a fel­ismerésre, hogy a gondokat a Magyar Szocialista Mun­káspárt egyedül már nem tudja megoldani. Idén feb­ruárban őszintén mondtam, ■hogy szükség van a több­pártrendszerre. A kibonta­kozást és a nemzeti össze­fogást széles társadalmi bá­zisra kell helyezni. — Erre azt mondják, hogy ön gyakran változtatja a véleményét. — Akkor változtatom a véleményemet, h.a a körü­löttem levő valóság is meg­változik. Az ellenkezője len­ne a furcsa, és akkor azt ■mondanák rám, hogy csö­könyös vagyok. Büszkén Vállalom, ha indokoltan vál­toztatok az álláspontomon. — Ön legitimnek tartja az októberi (kongresszust, amelyen megalakult a Magyar Szocialista Párt. Határozatait azonban nem szavazta meg. — Én nem azt mondom, hogy ez a kongresszus szét­züllesztette a pártot, ha­nem azt, hogy lefejezte, ■mert tagság nélkül maradit. A párttagság megkérdezése nélkül változtatták meg példjául a párt nevét. A ha­tározati javaslatot pedig puccsista módon készítet­ték és terjesztetitek elő. Éín például hivatalosan még a páit főtitkára voltam. de senki sem mutatta meg a javaslat szövegét. Ezt egy kultúráit pártban, enyhén szólva, nem tekinthetjük sportszerű magatartásnak. A küldöttek a régi ref­lexek működésének megfe­lelően, végül i.s megszavaz­ták a határozati javaslatot. — Milyen viszonyra tö­rekszenek a szocialista párt­tal? — Az együttműködés hí­ve vagyok, még akkor is, ha s.z MSZP egves vezetői elutasítják ezt. Nem hiszem, hogy őket fog'ja igazolni >az élet. — Fontos lenne az MSZMP számára, hogy ha­talomra kerüljön? — Azt tekintjük fontos­nak, hogy helyünk legyen a parlamentben. a kor­mányban azonban nem fel­tétlenül. Mi a közvéle­ményre akarunk elsősorban hatni. — Az MSZMP a demok­ratikus centralizmus híve. Gondolja, hogy ezzel sok embert meg tudnak nyerni? — A párttagság csak a „bürokratikus” centraliz­must ismeri. Demokratikus centralizmus nélkül nem tu­dok elképzelni, egyetlen pár­tot, sem. Szerintem az MSZP-ben és az ellenzéki pártokban iis meglehetősen nagy a centralizmus. Cent­ralizmus nélkül csak moz­galmak működnek, nem pedig politikai pártok. Én a demokratizmusra teszem a hangsúlyt, de centrális elemek nélkül elképzelhe­tetlennek tartom az MSZMP-*. — Az egyik híradás sze­rint az ön lakásában tartják a KB-üléseket. Megtudhat­nánk, hogy ezeken miről van szó? — Elírás történt. A párt vezető szervezői áttekintik a kongresszus forgatóköny­vét, azt, hogy ki, milyen szerepet vállal majd a ta­nácskozáson. Szervezeti, technikai kérdéseket tekin­tünk át. Ma, azaz ked'den „zsűrizzük” a kongresszus elé terjesztendő szervezeti szabá'Vzafe javaslatát. A kongresszus választja majd meg a jelölőbizottságot, s ez utóbbi az előkészítő bi­zottságtól kap ajánlást ar­ra, hogy kik lehetnének a párt új vezetői. — Vállal tisztséget? — Amennyiben a kong­resszuson Központi Bizott­ságot választanak, csakis abban vállalok szerepet. Ezt boldogan és jó szívvel te­szem. — Milyen pártokat hívnak meg a kongresszusukra. — Egyet sem. mert ez az MSZMP újjáalakulásának lesz a kongresszusa. Mint ilyen, munkatanácskozás lesz. — Hányadik kongresszus lesz? — A tizennegyedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom