Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-14 / 270. szám
1989. NOVEMBER 14., KEDD NO(ÍRAI) 3 Nyereségadó-csökkentés emeléssel DÉLKER-raktár Salgótarjánban Az állam magas adóval tönkreteszi az állami vállalatokat, s ezzel előnyt ad a konkurenciának — hangzott el a műszaki hónap zárórendezvényén. Ugyanis az előre kiszivár qg tatótit információk szerint a jövő évi vállalati nyereségadó- renctezer továbbra sem lesz vállalkozásbarát, már ami az állami vállalatok pozíciójának javítását illeti. Mivel az i-re a pontot a parlamentnek kell feltenni, még vannak olyan reményikedések, hogy az ismert hátrányok a vállalatok javára még módosulhatnak. Arról van szó, hogy jövőre megszűnik a 4 százalékos vállalkozási pótadó és 5 százalékkal csökken az eddigi 50 százalékos nyereségadó. Ezzel szemben az állami vállalatoknak 18 százalék osztalékot kell befizetni az államnak, ami az adózott nyereségre vetítve, még nagyobb elvonást jelent. De maradjunk csak annál, hogy az engedmény és az emelés mögött csaknem újabb 10 százalékos nyereségelvonás húzódik meg, ami magában hordozza azt a tényt, hogy a mla még csekély nyereséggel dolgozó vállalatok egy csapásra veszteségessé válnak. Vajon kinek az érdeke, hogy az állami vállalatokat legatyásítsák, illetve még kilátástalanabb helyzetűé hozzák — kérdezik az érdekeltek. Ugyanis az eddigi elvonások is arra kényszerítették őket, hogy megkezdjék, vagy folytassák a vagyonfelélést. Ugyanis a megmaradt nyereség csupán arra volt elegendő, hölgy megpróbálják ellensúlyozni a beharangozottmál nagyobb inflációt, és elvégezzék a legszükségesebb karbantartási és felújítási munkákat. A jövő megalapozását szolgáló elképzelésekre irányuló kérdést egy fintor és a visszakérdezés követ: 25—30 százalékos kamat mellett bolond, aki fejlesztésre adja a fejét. Pedig mindenki egyértelműen vallja, hogy enél- kül nincs megalapozott jövő. A megye üzemeibein az átlagnál is rosszabb a műszáki-technikád színvonal. Egyre gyorsuló ütemben nő a nullára leírt gépek száma. Ez a gyors romlás egyenes következménye az önfelszámolásmak. Nem változtat a leányzó fekvésén még az sem, hogy sok helyütt elismerik és intézkedéseket tesznek az általuk jól ismert tartalékok feltárására, hasznosítására. Ez azonban nevetségesen alacsony hatékonyság-, termelékenység- emelkedést tesz lehetővé. A megoldás kulcsa a legkorszerűbb technika, technológia alkalmazása, ez ehhez igazodó magasabb követelményeket kikényszerítő munkaszervezés, és a jelenleginél jóval alacsonyabb létszám-foglalkoztatás. Ezzel ellentétes folyamatként, jövőre, a kis- és magánvállalkozások, meghatározott árbevétel esetén 30 százalékos nyereségadó fizetésére kötelezettek. A különböző szaklapok, a tömegkommunikációs eszközök egy részének felhasználásával adócsökkentést, különböző kedvezményeket — hitel — stib. próbálnak kikövetelni. önként adódik a kérdés: hol késik az éji homályban, a korábban oly sokat hangoztatott szabad, hazai magántőke? De nem szól a fáma arról sem, hogy a magánvállalkozások segítése, a reprivatizáció milyen pluszkiadásokat jelent a lakosságnak. Ugyanis a különböző kedvezmények csökkentik az elérhető bevételeket, s nem biztos, hogy meghozzák a' kívánt eredményeket. Ezzel egyidejűleg van olyan kórus is, amely azt énekli: az állami vállalatoktól meg kell vonni a preferenciát, az állami támogatást. Ebből a szövegből nem hangzik erőteljesen, hogy csak az életképtelenektől és csak akikor, ha kiderül: lusták, kényelmesek, indokolatlanul sírnak, saját hibájukból kerültek ilyen helyzetbe, nem ismerik azokat a követelményeket, hogy kezdeményezőkészség, vállalkozás, kockázat- vállalás stb. Azokkal lehet egyetérteni, akik azit vallják: nem mindegyik nagy-, közép- és állami kisvállalat életképtelen, és nem minden magán- és kisvállalkozás életképes, bár el kell ismerni, hogy az utóbbiak jó része sok tekintetben gyorsabbak, leleménye sebbek, gazdagabb fantáziával dolgoanak, de csak addig maradnak az általuk kiválasztott területen, ameddig kds munkával, jelentős nyereséghez jutnak. Ameny- nyiben a nagy pénzt hozó kút vize apad, rögtön újabb pénzforrást keresnek. Oly módon, hogy maguk alá gyűrik az állami bürokrácia akadékoskodását is. Megtehetik, mert a piac- gazdálkodás követelmény- rendszerét, egy, ma még eléggé hiánygazdálkodást folytató gazdasági mechanizmusra kényszerítik rá, Akaratlanul is az a példabeszéd jut az eszembe, amikor valakinek összekötözik a kezét, lábát — állami vállalat —, s azt mondják neki: — Száz méteren neked kell az elsőnek lenned, oly módon, hogy még ötven méter előnyt is adsz a versenytársadnak. Nehogy az egyoldalúság, esetleg a félretájékoztatás vádjával illessen bárki, nem hallgathatom el, hogy a kormány a gazdasági megújulást kikényszerítő kiskapuk révén bizonyos lehetőségeket ad. Például nyereségadó-kedvezményre jogosultak a vegyes vállalatként működő inagyváliala,- tok, továbbra is megmarad a külföldi tőkével tevékenykedő adókedvezménye. Nagysága a külföldi beruházó által adott tőiké mértékétől függ. Kedvezményt kap az a kollektíva, amelytik növeli tőkés exportját, amelyik világbanki hiteiből, garanciákat vállalva exportfejlesztést hajt végre. Ezenkívül néhány esetben azonnal visszaigényelhető áfá-ban részesülhetnek. A nyereségforrást kínáló palettán szerepel még a kiemelt fontos tevékenység. Ez utóbbira érdemes nagyon odafigyelni, az ott kínált előnyöket mielőbb felhasználni. Hogy az előbbiek mennyiben hozzák kedvezőbb pénzügyi helyzetbe az állami nagyvállalatokat, mennyiben segítik őket, erre konkrét számítások hiányában nem tudok válaszolni. Azért sem, mert az állami vállalatok, gyárak, üzemek: menedzsereinél igen széles skálán mozog a kezdeményező-, a kockázatvállaló készség, a látványos, a minden nehéz helyzetben jelentkező talpraesettség, a huncutság, illetve a mai kor követelményeinek megfelelő rátermettség. V. K. Roskadoznak a polcok a DÉLKER Vállalat salgótarjáni raktárbázisán, ahol néhány hét óta az észak-magyarországi kiskereskedők részére kínálják a portékákat. A tíz-tizenkét millió forintos árukészletből a nógrádiakon kívül Heves és Borsod megye mintegy száz A kongresszus óta eltelt egy hónap a párttagság körében inkább zavart, mint tisztánlátást hozott. A párt keresi önmagáit és tagságát, miközben nagy a tanácstalanság. Egy sajátos skizofrén állapot jött létre. Az MSZMP tagjai érthetően érzelmileg kötődtek — kötődnek a párthoz —, miközben „a páriirányító” felső testületi bizalmuk nagymértékben csökkent. Az MSZMP tagjai nagy része már nem azonosult a korábbi módszerekkel, a fentről, centrálisán irányított működési mechanizmussal, kialakult válság- helyzettel. Elítélte, hogy több politikai, állami, gazdasági vezető visszaélt hártalmával és nem kevesen korrupciós botrányokba keveredve kompromittálták, lejáratták a pártot. Nem azonosult a rossz döntések sorozatával sem. A kongresszuson — igencsak feszült légkörben — megkötött kompromisszumot mégsem fogadja el a párttagság; van, aki soknak, van, aki kevésnek tartja azt. Így nagy részük úgy véli, hogy a párt cserben hagyta tagjait; megint csak fejük fölött — megkérdezésük nélkül — született döntés, állásfoglalás. A tagság megsértődött, hozzáteszem, nem ok nélkül; többek között, mert az elnökség például nem képviselte a kongresszus döntéseit a legutóbbi parlamenti ülésen, vagy nem határolta el magát az október 23-i szovjet- és kommunista- ellenes megnyilatkozásoktól. Az elnökség eddigi tevékenysége nem karakterisztikus, befelé forduló, erőtlen. Megsértődött a párttagság azért is, mert a megújulást nem úgy képzelte el, hogy nullára vigyük le a pártot és szinte ^működésképtelenné tegyük önmagunkat. Mindezekkel együtt tisztán látom, hogy a sértődöttség nem visz előbbre. A visszavonuljunk és ne szerveződjünk mentalitás nem megoldás; ma ettől többről, a nemzet sorsáról, a politikai konszolidáció megteremtéséről és fenntartásáról van boltjába viszik a cikkeket, közöttük magánkereskedőket látnak el termékekkel. A DÉLKER Vállalat híres a keresett hazai és importáruk forgalmazásáról. így hát el" képzelhető, hogy ami itt még bőségben mutatja magát, a boltokban már csak a pult alatt lapul. De hogy ne így szó. Ez csüggedt, vereségtudattal nem érhető el. Üj alapokon kell elindulni, még akkor is, ha ez sok kellemetlenséggel, áldozat- vállalással és a dolgok egészének újragondolásával jár együtt. A mai állapotokat átmenetinek kell tekinteni: lezárult egy korszak, s valami más kezdődik el. Elindult egy demokratizálódás, amely visszafordíthatatlan, de fontos hangsúlyozni, hogy az átmenet iránya többesélyes. Számunkra nincs, nem lehet más alternatíva, csak a demokratikus szocializmus. Ehhez békés átmenetre van szükség. Ennek fő tartópillére egy — netalán több — baloldali párt meg- szerveződése, ha ez a baloldal került — kerülhet — veszélybe. Meggyőződésem, hogy erős baloldal — MSZP-cantrummal — meg- szerveződése nélkül nincs politikai stabilitás, nincs működőképes koalíció, önmagunk örökébe kell lépnünk. Egy olyan pártba, amely kommunista, szocialista mozgalom, időtálló hagyományainak örököse. Az idő kevés, a várakozás hosszú, a tét és a veszély nagy. Sürgősen cselekvőképes párttagságra ven tehát szükség. Sajnos, a pártszervezés, a regisztrálás lassú, a szervezettség a vártnál alacsonyabb, aminek két alapvető oka lehetséges. Az egyik: nincs igazán veszélyérzetünk, veszélytudatunk; a másik: az MSZMP-ne:k —, mely hátrányosan kihat az MSZP-re — politikai, morális erkölcsi összetartó ereje csak ennyi volt. Ez utóbbi a dolgok fájdalmas beismerése lenne, és amiben bizakodom, hogy talán mégsem ilyen tragikus a helyzet. A pártmozgalomnak vannak olyan értékei, amelyek a későbbiekben is vállalhatók ^s támogatásra érdemesek: (humanitás, szolidaritás, következetesség, bátor kiállás stb.). Ma az MSZP-nek és mindéin baloldala mozgalomnak a nemzet, az emberi érdekek szollegyen, arról a kereskedők gondoskodnak, elsősorban Jakab Józsefné raktárvezetővel az élen. Aztán munkatársai: Korek Péter helyettes és Varga Dénes raktáros az áru szakszerű kezelését is szem előtt tartják. * gálatára kell vállalkozni. A párt, az ország, az emberek érdekeit kell összeegyeztetni és ez mindannyi unie nagy történelmi felelőssége. Lehet-e a társadalom — a szűkebb környezetünk — érdeke, hogy kivonuljunk, hogy ne politizáljunk, hogy visszavonuljunk? Ellenkezőleg, nem leszakadnunk, hanem felsorakoznunk kell. Megújulva van ránk szüksége az embereknek. Meglepő a különböző területen és különböző szinteken dolgozó vezetők egy részének várakozása — remélem, nem közömbössége. Nem hiszem, hogy politika- mentes vezetés lehet a jövő útja. Ügy gondolom, hogyha a vállalható ügyeket baloldalról nem vállaljuk, akkor rosszul áll nálunk az európaiság, a demokrácia ügye. Nemcsak a baloldal politikai pozíciója, hanem az állam- polgári jobb közérzet kialakulása is ellehetetlenül. Az általánosan jellemző kivárásra befolyással van, hogy „fant” mi történik. Ki, rrtit képvisel, ki, hová lép. Az elmúlt 30—40 év alatt megszoktuk, hogy álláspontunk formálásában csak „fentre” f így éltünk.. A „fent” és „lent” viszonyát, úgy gondolom, át kell értékelnünk. Az MSZP alulról szerveződő párt, a párttagság pártja kell, hogy legyen. A társadalomépítő munkáhan pedig a helyi autonómiákra, a helyi önkormányzatra lehet csak építkezni. A városban, a községekben a feladatokat helyben kell megoldani. Így természetszerűen a helyi közélet fog felértékelődni. A hovatartozásunkban az lehet a döntő, hogy a helyi közéletben, a helyi politika alakításéban, saját sorsunk formálásában hogyan veszünk részt, egyáltalán, részt veszünk-e. Az önkormányzat működésében a különböző pártok szerepe természetesen meghatározó lesz. A nagy kérdés az, hogy nélkülünk, helyettünk, vajon, értünk-e? Forgó Imre Környezetkímélő kazánok az SVT-böl A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban az idén öt darab speciális hulladékégető kaczánt szerelnek össze, különböző vállalatoknak. A gyárban ez idáig tizenöt kazánt állítottak elő a belföldi megrendelőknek. Képünkön Serfőző Zoltán és Tóth Béla lakatosok szerelik, a különböző hulladékok környezetkímélő ártalmatlanítására szolgáló kazánokat. —RT— (kulcsár) Veszélybe kerül(he)t a baloldal! Visszavonuljunk, és ne szerveződjünk?
