Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-10 / 267. szám

1989. NOVEMBER 10., PÉNTEK NO(iRAI) 3 Megalakult a Gabonakereskedelmi Kft. A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatok, va­lamint a Gabonaforgalmi és Malomipari Szolgáltató Vál­lalat alapította a Gabo­nakereskedelmi Kft-t. A tár­saság 740 millió forintos törzstőkéjéhez az alapítók változó mértékben, 15—80 millió forinttal járultak hoz­zá. A társaság gabonafélék ex­portjával, valamint fehérje- takarmányok és a takarmá­nyozáshoz szükséges kiegé­szítő anyagok importjával foglalkozik. A társaság tag­jai abban állapodtak meg, hogy a gabonaexportból szár­mazó nyereségnek több mint a felét a mezőgazdasági üze­meknek juttatják. A gabo­nafélék exportját, illetve im­portját évtizedeken át egyet­len külkereskedelmi válla­lat, az Agrimpex intézte. Hetente tizenöt mázsa Pálpusztai sajtot állítanak elő a KTV szécsényi üzemében, melyet az országban egyedül itt készítenek. Képünkön Klecsényi Jánosné és Kovács Nán- domé érleli az ínyenc csemegét. —Rigó— Egykoron bányász vált ETES ARANYKEZŰ CIPÉSZMESTERE Tenyérnyi cipészműhely Etesen, szemben a futball, pályával. Gazdája a 67. életévében járó, de ma is aktív Kotrócz János, aki fordulatokban gazdag, re­gényes életet vallhat ma. gáénak. — Eredetileg cipésznek tanultam, négy évig mű­veltem a szakmát. Aztán úgy hozta a sors, hogy szénbányász lettem, s hu. szonhét évig kerestem ke­nyeremet föld alatti mun­kával. Rokkantnyuffdíjaz. tak, mire tíz esztendővel ezelőtt kiváltottam az iparengedélyt. A mester ül kis székén a suszterasztal mögött, előtte kötény, fején sildes sapka. Élénk tekintetű, derűs, jó- kedélyű ember. Először ta. lálkoztunk, mégis olyan barátságos, mintha régi kuncsaftja volnék. Közvet­lensége bátorít fel rá, hogy jómagam is a keresztnevén szólítsam, miként teszi ezt a környék apraja és nagy. ja. — János bácsi, megké. rém. forgassa vissza fél évszázaddal az idő kerekét! Mesélje el: hogyan lett ci­pész? — Karancsságon, Futó Jánosnál inaskodtam. Ki. tűnő szakember volt, igye­kezett maradéktalanul át. adni a tudományát. Soha­sem felejtem el a napot: 1940. december 28.án ■ tet­tem vizsgát. Rendkívül hi­deg volt, hordta a szél a havat, kezem, lábam égé. szén elgémberedett. mire megérkeztem Szécsénybe, a vizsgabizottság elé. Egy bányászbakancs volt a vizsgamunkám. Rászögez­tem a rámát, ráhefteltem a talpat, körbevágtam, majd kezdtem faszöggel felszö. gelni, amikor a vizsgabiz­tos rámszólt: köszönjük, fiam, megfelelt, elmehet! Mondom tél volt, de ve. lem madarat lehetett volna fogatni... Kisvártatva így folytat­ja: — A falumbéli Bogárdi László fogadott magához segédnek. Messzeföldön hí. rés cipészmester volt; jó­magam javítottam azt a cúgoscipőt, amit negyven évvel korábban ő készített, ősztől tavaszig a műhely, ben dolgoztam, nyáron ka_- páltam. kaszáltam, a csép­lőgépnél segédkeztem. Ab­ban a nincstelen világban mezítláb jártak a szegény emberek, muszáj volt két. alakinak lennem, hogy meg. keressem a betévő falatot. Még a labdát is meztélláb rúgtuk az átellenben lévő pályán. Szerettem focizni, jól is ment a játék, center, half voltam. A negyvenes évek vége felé olyan ki­váló csapatunk volt, hogy a bányászkupában dön. tőt vívtunk a Stécével. — Miként lett a cipész, bői bányász? — faggatom tovább a mestert. — Tombolt a második világháború, 1944 január, jában nekem is meghozták a sorozóparancsot. Dehogy is katonáskodom, gondol, tam, inkább leszek bá­nyász. Merthogy a bánya felmentette a dolgozóit... Kezdtem a kőkúti lejtős­ben, utána Petőfibányára kerültem, ahol segédak. nászképzőt is végeztem. Visszatértünk Etesre, s az újlaki lejtősben vágtam — raktam a szenet. Kistere- nyén tizenhárom esztende­ig voltam aknász. Szoros­patakról nyugdíjaztak. Mindössze 48 éves voltam, de az embertelenül nehéz munka elhasználta a szer­vezetemet. Idáig érünk a múlt fel­elevenítésében, amikor fia. tál lány lép be az ajtón. Divatos rövid szárú női tották el, hogy nem érde­mes már vele foglalkozni, dobja a kukába, vegyen új cipőt, ötven forintért meg. foltoztam... Hallgatunk egy sort. Az­tán arról faggatom ven. déglátómat: mikor készített legutóbb új lábbelit? — Nyolcvanhat nyarán készítettem szandált egy fájós lábú idős asszonynak — hangzik a válasz. — Olyannyira kérlelt, mond­ván, nem bírja viselni a boltban kaphatót, hogy eleget tettem a kérésének. Különben itt vannak a kaptafáim — mutat a polc. ra —, de az alapanyag be­szerzése már körülményes. Hajdan még Szécsényben is volt bőrkereskedés. ma meg az egész megyében nincs. Témát váltunk, s kérde. zem az aranykezű szaki bácsit, aki aprócska műhe­lyét önmaga építette: — Néhanapján eszébe szokott.e jutni a bányász­élet? ' — Igen, s főképpen ak­kor, amikor olvasom az új. Ságban: veszteséges a bá­nyászkodás. Kérdezem: mi. ként lehetett annak idején nyereséges a termelés a kapitalistának? Ámbár a a választ is tudom: nem tűrte meg az élősködőket! Rau.aknán ezerkétszáza n dolgoztak, mégis csak egyetlen irodavezető és egyetlen aknász irányítot­ta a termelést. János bácsitól még megtudom: a cipészkedés mellett hízót, nyulakat csizmát hozott sarkaltatni. A mester avatott szemmel felméri a javítanivalót, majd közli: két nap múl­va lehet <t csizmáért jön­ni. Az árról egyetlen szó nem esik... — Naponta öten — ha­tan jönnek kliensek — jegy. zi meg János bácsi, miután a lány eltávozik. — Amit így megkeresek, elég sóra és paprikára. Nem is a pénzért csinálom, hanem mert szerétem a szakmát. Az egész környéken egye­dül vagyok cipész- A múlt. korában Salgótarjánból ál­lított be egy tanárember, s elmondta: senki nem haj. landó megfoltozni a kilyu­kadt cipőjét. Azzal utasí. tart. A szőlőt azonban már a Salgótarjáni Síküveggyár, ban dolgozó fia műveli. Most, hatvanhét éves fejjel is élénken érdeklődik a hazai és a külföldi esemé­nyek iránt: szeret újságot olvasni, rádiót hallgatni, tévét nézni. A fociszezon, ban, ha otthon mérkőzik a falu csapata, kiáll a kapu­ba és megnézi az „arány, lábú fiúkat”. — Ez a játék már messze nem a régi — legyint. — Hiányzik belőle a lelkese­dés, az akarás. Márpedig szív nélkül a játék sem az igazi... Kolaj László Fotó: Bábel László Az MDF országos gyOléso után Közös érdek a megmérettetés Túl van a II. országos gyűlésen a Magyar Demokrata Fórum. Azok, akik nem tagjai a mozgalomnak, és kívül­állóként kísérték figyelemmel a tanácskozást, talán azt mondhatnák: ezen az országos gyűlésen túlzottan sok iz­galmas esemény nem történt. Nem voltak szenzációs be­jelentések, látványos pálfördulások, személyi és hatalmi torzsalkodások. Bizonyára csalódtak azok, akik a többi el­lenzéki szervezet, vagy netán a hatalmon lévő MSZP fe­lé irányuló mélyenszántó kritikai elemzésekre számítottak. Mégis talánf azok most a legszömorúbbak, akik a szervezet platformokra történő szétesését jósolták, hirdették útoh- útfélen. Nos, az MDF nem teljesítette ezeket az „elvárásokat”, és a mozgalom szétesésében reménykedők legnagyobb bosszúságára, egységében, erejében megerősödve sikeresen teljesítette mindazt, amit az országos gyűlés maga elé tű­zött. A nyugodt erő jelképével A Magyar Demokrata Fó­rum irányvonalában és rész­leteiben letisztult program birtokában, a „nyugodt erő” jelképével, korábbi higgadt, megfontolt politikáját foly­tatva száll harcba a lakite­leki gondolatok megvalósí­tásáért. De mik is az MDF sajá­tosságai ? Az MDF demokratikus nemzeti középpárt, laza szer­kezetű, alulról építkező, füg­getlen szellemi,, politikai mozgalom. Az MDF nem ideológiai és nem osztály­párt. Elutasítja, illetőleg el­határolja magát balról a kom­munista, szociáldemokrata jellegű ideológiáktól és kol­lektivizmustól, éppen úgy, mint ahogyan idegen tőle a nacionalista, sovinista és az emberi egyenlőséget tagadó jobboldaliság. Az MDF ilyen értelemben középpárt. A Magyar Demokrata Fó­rum kezdettől fogva az egész nemzet mozgalma kíván len­ni, állampolgárságtól függet­lenül. Mindent megtesz a nemzeti kisebbségek védel­méért, jogaik érvényesítésé­ért itthon és külföldön egy­aránt. Az MDF sohasem kívánt bosszúállásit, leszámolást. Mi nem tekintjük homogénnek és nem ítéljük el egysége­sen az MSZMP és utódpárt­ja, az MSZP politikáját és politikusait. Együttműkö­désre, — de nem elvtelen kompromisszumra — törek­szünk mindazokkal, akik képesek a megújulásra és szakértelmükre, tudásukra támaszkodva részt vállalnak a demokrácia építésében. Mérsékelt derűlátás A Magyar Demokrata Fó­rum szükségesnek tartja a választások mielőbbi meg­tartását. Mérsékelt derűlá­tással fogadja eddigi vá­lasztási sikereit és tudatái ban van annak, hogy a pár­tok mielőbbi megméretteté­sét a nemzet érdeke indo­kolja. Az MDF — alapszabályá­nak megfelelően — önálló jelölteket állít a választáso­kon. A választások első fordu­lójában, nem lép koalícióba egyetlen párttlal sem. Az MDF minden olyan de­mokratikus párttal, szerve­zettel mozgalommal hajlan­dó választási szövetségre lépni,, melynek alapvető el­képzelései, demokratikus felépítése szimpatikus szá­mára. Ide értjük a jelenleg működő valamennyi ellen­zéki pártot. A választások későbbi szakaszaiban vagy esetleges kormányalakítás során, az MDF koalíciós partnerei lehetnek a Füg­getlen Kisgazda- és Polgári Párt, a Kereszténydemok­rata Néppárt, a Bajcsy-Zs. Endre Baráti Társaság és a Magyar Néppárt, mint a je­lenleg az MDF-hez legkö- ielebb álló pártok. A program alapkövei Az alábbiakban néhány fontos témakörben esszen­ciáját adjuk az MDF máso­dik országos gyűlésén elfo­gadott programnak. A gazdaságban szüksé­gesnek itartjük, a tulajdon- viszonyok mielőbbi tisztá­zását, új tulajdonformák bevezetését, a mérsékelt üte­mű reprivatizációt. Meg kell szüntetni a monopóliumokat, korlátozni az inflációt, vé­get vetni ‘annak, hogy az állami veszteségeket a nép­re hárítsák át. Alkotmányos jogi garanciákat kell terem­teni az állami tulajdon- eladások megfékezésére, el­lenőrizhetőségére. Meg kell szüntetni a szocialista „ipar- bárók” által vezetett vesz­teséges vállalatokat, biztosí­tani kell a várható munka­nélküliség robbanásmentes kezelését, meg kell találni1 az átképzési formákat, új gazdaságos, munkahelyte­remtő beruházásokat kell indítani. A mezőgazdaságban első lépésként a tsz-éket és álla­mi gazdaságokat vagyonkö­zösségekké kell átszervezni, melynek során, a mostani egységek vagyonát a tagok tulajdonába kell adni. A föld értékét a bevitelkori aranykorona-értékén kell meghatározni. A szövetke­zeti közös tulajdonban levő földekből a bevitt arany­korona-értékén kártalaní­tani káli mindazokat, akik­nek földje a gazdaság mű­velésébe került. Mindez nem jelenti a vagyon tény­leges feldarabolását, felosz­tását, mert ez csak a tulaj­donra és nem annak hasz­nosítására vonatkozik. Szük­séges azonban, hogy a föld­nek tulajdonosa és értéke legyen, hogy kialakuljon a földpiac, és a föld belátha­tó időn belül oda kerüljön, ahol több hasznot hoz. Má­sodik lépésben pedig azok a tulajdonosok, akik földet 'kívánnak kiszakítani a nagyüzemből, nyilvános ár­verésen vehessenek vagy bérelhessenek földterületet. Az oktatáspolitikában azonnal szakítani kell a költségvetés maradvány gyakorlatával. Az oktatás­ügy stratégiai ágazat, nem­zeti sorskérdés, melynek gyökeres és gyors átalakítá­sa nélkül nem lehetséges a 'magyarság félemelkedése. Az értelmiség jövedelem­szintje fejezze ki azt a 'tényt, hogy minden dipflo- 'ma társadalmi ráfordítás és személyes teljesítmény gyümölcse. Az iskola teljes személyi­ségeket néveljen, közvetítse az egyetemes és nemzeti kultúra értékeit. A tananyag többé ne szolgálhassa egyet­len párt ideológiáját sem, ne válhasson annak hatalmi eszközévé. Üj, autonóm is­kolatípusokra, jól képzett pedagógusokra van szükség szervezésben, tananyagban, költségvetésben egyaránt. A környezetvédelemben elsősorban szemléletbeli vál­tozásra van szükség, azért az ökológiai műveltséget, az oktatási rendszer minden szintjén be kell építeni a tananyagba. Hulladékszegény, környe­zetbarát, ipari technológiák kutatását kell szorgalmazni, visszaszorítani az energia­pazarló és nukleáris beruhá­zásokat. A mezőgazdaságban korlátozni kell a vegysze­rek alkalmazását. Rövid tá­von vissza kell térni a tar­talmas erdőgazdálkodásra, alávetve ennek a vadgazdál­kodás érdékeit. A víz- és levegővédelemben a gigán - tikus méretű technokrata be­avatkozások azonnali leállí­tását, illettőleg a rákkeltő anyagok levegőbe kerülésé­nek megakadályozását alap­vető fontosságúnak tartjuk. A külpolitikában, a ma­gyar kormányzat az eddi­gieknél sokkal határozottab­ban lépjen fel, a határon túli nemzetiségek jogainak visszaállításáért. Ennek ér­dekében, vegye igénybe a nemzetközi fórumok segít­ségét. A gazdasági életben ez idáig zsákutcának bizo­nyult KGST-kapcsolatalnkat a piaci és közvetlen válla­lati alapokra keli helyezni. Ki kell használni a nagyha­talmak közötti kedvező vi­szonyt és nemzeti semleges­ségünket, reális jövőbeli cél­ként kell megfogalmazni. Nem lehetnek illúzióink ugyanis a tekintetben, hogy a nemzetközi helyzet eset­leges elhidegülése esetén a nagyhatalmak másképpen fognak cselekedni, mint ahogyan a történelem során ez idáig cselekedtek. Védel­mi célokra feltétlenül szük­séges egy jól szervezett, korszerű, a nemzet iránt el­kötelezett hadsereg felállí­tása, mely elejét veheti a szuverenitásunkat veszé­lyeztető szándékoknak, ugyanakkor alkalmassá te­het bennünket esetleges nemzetközi békefenntartó- feladatok ellátására. Heterogén csoport Salgótarjáni városi szer­vezetünk közel egyéves múltra tekint vissza. Mára taglétszámunk 80 fő körül mozog, E kis csoport pon­tosan olyan heterogén, mint a mozgalom egésze. Értel­miségiek, munkások, alkal­mazottak tartoznak közénk, vannak nyugdíjasaink és huszonéveseink is. Salgótarján „speciális” he­lyet foglal el a megújulás iránt érzékeny városok ne­mes táborában. Mi mindig elmaradásban voltunk az ország legtöbb MDF-szer've- zetéhez képest. A mai napig nem tudtunk önálló iyxiát szerezni, nincs pénzünk he­lyi újságra, nem ismernek bennünket eléggé a város lakói. Minket, az MDF or­szágos sikerei segítettek hozzá ahhoz, hogy a me­gyeszékhely hatalmon levő vezetői észrevegyenek ben­nünket, beszélgessenek, eset­leg tárgyaljanak velünk. Sípos /Lajos, a városi elnökség tagja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom