Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-06 / 263. szám

1989. NOVEMBER 6., HÉTFŐ NO(iRAI) 3 Majd elválik, ha Patak leválik Már régtől rebesgették a madarak, hogy Patak lakosainak nincs ínyére a .társközség elnevezés. De tulajdonképpen 'nem is az elnevezéssel, sokkal in­kább a kátrányokkal volt bajuk. Először csak csen­desen sugdolództak az emberek, aztán egyre erősö­dött a [moraj. Messze földről 'jöttek hírnökök, hogy máshol megtették, bátran leváltak a községek. A közelben, itt voilt Mohára esete —, nekik is sikerült. Miért ne sikerülhetne nekünk is! —, tették fel la kérdési ma­guknak. Később szinte egy emberként 'határozták cl, elég a kiskorúságból, Patak önálló akar lenni. — Május huszonkilencedi- kén ülésezett a helyi nép­frontbizottság és az elöljá­róság Patakon — mondja némi gondolkodás után Pintér Ferenc, a Dejtári Községi Közös Tanács elnö­ke. — Akkor arra az állás­pontra jutottak, hogy kér­nek egy tájékoztatót tőlünk a költségvetés megosztásá­ról. Ezen az összejövetelen fogalmazták meg azt a le­velet is, amelyben indítvá­nyozták, hogy legyen nép­szavazás a leválást illető­en. Ez tulajdonképpen a hazafias népfront kezdemé­nyezése volt, de támogatta, aláírta az elöljáróság és az MSZMP titkára is. Ezt az indítványt mi hivatalosan a szeptember 28-i tanácsülés elé terjesztettük. A kérdés teljesítése elől nem zárkó­zott el senki, a tanács elfo­gadta a javaslatot. A testü­let október huszonnyolcadi­kára írta ki a népszavazást. Hogy mennyire óhajtot­ták a patakiak a leválást, arra ékes bizonyíték, hogy 652 ember igennel szava­zott. Mindössze hatan nem értettek egyet az önállóság­gal. Az érvénytelen1 szavaza­tok szarna 72 volt. Jó lett volna a nemmel szavazott emberek véleményét is meg­ismerni, azonban a kísérlet nem járt eredménnyel. — Ma (november másodi­kén) lesz egy VB-ülés, s ezen tájékoztatjuk a tago­kat az eredményről — foly­tatja a tanácséi nö(k. — Ter­mészetesen már mindenki tudja a végeredményt, de így járunk el szabályosan. Ez után felterjesztjük a ja­vaslatot a feletes szerveink­nek, jóváhagyás céljából. Mostmár nem rajtunk mú­lik, hogy mikor kerül pont az ügy végére. A jelenleg érvényes jogszabályokat nem lehet kikerülni. Ha ön­álló lesz Patak,’ megnövek­szik az ottani elöljárók fe­lelőssége. Nem volt semmi gond a leválással, minden' ki korrekt volt. Ha igény­lik, az elején természetesen segítünk, hiszen én is pata­ki születésű vagyok. Isten- malmai lassan őröl­nek! Az első felvetés óta hosszú idő telt el. A hivatal zegzugaiban, itt-ott meg­akadt a kezdeményezés. Rá­adásul még nincs vége a harcnak. Múlnak a napok. Patak még mindig nem ön­álló. — Az első időben a pata­kiak azt akarták, hogy az iskola is szakadjon el Dej- tártól — mondja Meló Fe­renc, a Dejtári Körzeti Ál­talános Iskola igazgatója. — Nyáron, a szülőkkel közö­sen rengeteg társadalmi munkát végeztünk az isko­la területén. Akkor megbe­széltük a szülőkkel ezt a problémát. Elmondtam ne­kik, hogy ' Patakon jelenleg a tárgyi és a személyi fel­tételek nem adottak. Ezt megismételtem a tanács­ülésen is. Végül a szülők megértették, hogy a gyere­kük érdekéről van szó. Száz gyerek jövőjét nem lehet az indulatok lángjai közé dob­ni. A tanév elején az elöl­járóság amellett döntött, hogy egyelőre járjanak a gyerekek Dejtárra, az isko­lába. Ha ki,alakúinak Pata­kon a feltételek, maximáli­san támogatom az önállósá­got. A szülők azóta is lel­kesen segítik a nevelői, munkát. Teljesen logikus az igaz­gató érvelése, s szerencsére a szülők is józanul gondol­kodnak. .Tehát ezt a prob­lémát egy ideig ki lehet pipálni. — Én nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert hosszú ideig a dejtári ta­nács dolgozója voltam — mondja Russói Lászlóné, pataki lakos. — Mégis a leválás mellett szavaztam. A régi helyzet tovább már tarthatatlan volt. Éreztük már régen, hogy valami nincs rendben a pénz elosz­tása körül. Éreztük, nekünk kevesebb pénz jut, mint, ami valójában járna. Kér­tük, tételesen mutassák ki — lebontva — a fejlesztés­re jutó összeget. Egyszerű­en megtagadták a kérésün­ket. Itt van például egy másik eset. Szinte már kö­nyörögtünk, hogy legalább a szociális gondozottak támo­gatását függesszék ki. Ezt is megtagadták. Bizonyára nyomós okuk volt a hallga­tásra. Lehet, én is hibáz­tam, mert tanácstag vagyok. Talán nem álltam eléggé a sarkamra, amikor kellett vol na. Lassan világossá válik a patakiak elégedetlensége. Nem értik, miért titkolódz- nak a dejtári tanácson. Rosszat sejtének, féltik a falujukat. Ha a tanács sza­bályosan járt el minden esetben, vajon miért nem tárta világosan a patakiak elé a költségvetést. Ne feledjük, nemcsak a pénzről van itten szós Egy falu (sok falu) identitását próbálták a sárba tiporni. Az erkölcsi károk is mér­hetetlenek. Egy falu szelle­miségét, megtartó erejét csorbította a központosítás. Szerencsére a falvak feléb­rednek szép sorban. Most­már rajtuk múlik, hogyan élnek a lehetőségekkel. Majd elválik, ha Patak vég­érvényesen leválik. Adám Tamás O óf második hete va- * gyök tagja oz MSZP- nek. Vannak kétségeim, de ; világosan tudom, mi és mi­ért az MSZP-ben a dolgom. Húszéves koromban, 1971- ben én kértem felvételemet az MSZMP-be. Akkor az > Athenaeum Nyomdában dol­goztam - betűszedőként —, s akkori KISZ-vezető társaim­mal úgy gondoltuk, belülről kell megváltoztatni a pártot, 1 mert már akkor sem tud­Í tuk elviselni a kibic szere­pét. Középkorúként sem körvy- nyű szembenézni azzal, hogy nem sikerült. Nem könnyű, mert moralizáló lelkem újra és újra felveti a kérdést: mindent megpróbáltál? A válasz csak a lelkiismeret vá­lasza lehet. S innen a máról! Remélem, nem csak előt­tem világos az előd- s utód­párt néhány általánosított minősítése. Úgy gondolom, az MSZMP progresszív tagsága nélkül nem lett volna olyan a párt­értekezlet 1988-ban, mint amilyen volt. Történész okos­kodásnak tűnik, de hol tar­tana ma Magyarország, ha más a végeredmény? Apropó, a tagságról! Sok tisztességes barátom, ismerősöm fogal­maz ma úgy: most végre nyugodtan kiléphetek. Ök, sajnos, a véleményem sze­rinti többség. ök azok, akiket „párttag­gá neveltek”, „hívtak" s azok is akik csak egyszer szóltak hozzá, mert nem vállalták a második orron­Ma még látom értelmét a szónak ütést. Csoda-e ha ma elfor­dulnak? Vannak, akiket sajnálok. Az érthetőség kedvéért a a „négyeket" említem, de sok értelmes, gondolkodó, jobbat akaró ember fordított hátat az MSZMP-nek, mert nem tudta elviselni a de­mokratizmus nélküli centra­lizmust. Gyengült velük a mozgalom, és sok idő kell, míg újra hitelképesek le­szünk számukra. Tartottam a kongresszus­tól. Nem láttam lehetetlen­nek, hogy ez nem az előre, hanem a visszaút kongresszu­sa lesz. Nem volt kicsi a tét, hiszen ne feledjék, azért van még hatalom a párt ke­zében — sajnos már egyre vi­lágosabb, hogy tömegbefo­lyás nélkül. Tömegbefolyás nélkül, mert úgy tűnik szá­momra, ha a félelem nem befolyásol - sok elkövetett, s elhallgatott bűnt fognak még a fejünkre olvasni. Ezért kellett egy új párt. Nem a nevében van, volt szükség az MSZP-re. Azért kellett, hogy kiváljanak azok, akik elveszítették a nép, tár­saik bizalmát. Azért kellett, I hogy a homályos pártérde- I kekbe burkolódzók ne ködő- J síthessenek többé. Azért kel- I lett, hogy elválasztódjék I végre munkateljesítmény és | „párthűség"! Azért kellett, | hogy végre nagykorú, felnőtt, p gondolkokdó emberként j szembenézhessünk önma- j gunkkal. Megtörtént, megtörténik, | meg fog történni. Itt, ma most viszont dől- J gunk is lenne! Először j rendeznünk kell közös dől- j goinkat. Fel kell épüljön egy | új, a tagság akaratából müködö szervezet. Tisztáznunk kell viszonyain­kat ! ^ Remélem, nemcsak én gondolom, hogy a szocializ­mus eszmerendszerében van megőrzendő, van általános és emberi. Remélem, lehet úgy pár­tot működtetni, hogy a tagságért dolgozik a veze­tés és nem önmagáért. Remélem, az az út, melyet szavakban már mondunk a gazdaságról - meg is való­sul. Tudom, ez nem megy fáj­dalom nélkül. Fájni fog a megszokott munkahely meg­változása, nehezebb lesz észérveket gyűjteni a vitá­hoz, a meggyőződéshez, saj­nálni fogok sok tízezer volt párttagot. Szerintem viszont másként nem megy! Ezek Itt fent, számomra értékek. Ma még látom ér­telmét a szónak. Losoncii Tamás A DÖNTÉST AZ ÉRTELEIM VEZÉRELJE Többpártrendszerű politikai versengés­ben dől el a következő hónapokban, hogy milyen politikai erőknek lesz részük az or­szág és a városok, községek kormányzásá­ban. Ettől függ a nemzet útja a jövőben. A sorsdöntő válasz az állampolgárok politikai akaratnyilvánításán múlik. r Az állásfoglalásra alapvetően megváltozott, új helyzetben kerül sor. A politikai pluraliz­mus alkotmányosan garanált gyakorlattá vált. Üj politikai pártok működnek, befolyá­suk erősödik. A korábban a hatalmat egye­dül gyakorló MSZMP iránti bizalom meg­rendült, pozíciója meggyengült. Az erőviszo" nvok további eltolódása azt a veszélyt hor­dozza magában, hogy a szocialista mozga­lom megosztottsága, belső harcai következ­tében a baloldal kiszorul a politikai hata­lomból, s ezáltal a dolgozó emberek érdekei­nek politikai képviseletét, a valóban népi érdekeket érvényesítő demokrácia perspek­tíváját súlyos csapás éri. Most még van esély ennek a veszélynek az elhárítására. A tét történelmi A döntés tétje most valóban történelmi: képesek vagyunk-e modern és demokratikus, a nép érdekeit érvényesítő Magyarországot teremteni, a következő évtizedekben. Erre most van esélyünk, rajtunk múlik, hogy tu­dunk-e élni a lehetőséggel. Külső erők ez­úttal nem torlaszolják el a nemzeti fejlő­dés ilyen irányú útját. A közakarat formálásában fontos szere­pet vállaló pólttikai erők akkor felelnek meg a mostani történelmi helyzetből adódó fe­lelősségüknek, ha a nemzet jövőjének ér­dekeit képesek szűkebb pártpolitikai érde­keik elé állítani. Ennek alapján nyílhat le­hetőség a párbeszédre és együttműködésre a programok és felfogások markáns eltérése mellett is. Arra, hogy a többpártrendszerű versengésben ne őrlődjenek fel belső erőink, s ne játszuk ei a végsőkig élezett konfron­tációban a nemzeti és társadalmi haladás mostani esélyét. Minden párt- és társadalmi szervezet, egyház és érdekképviselet, mai tetteit ázon méri meg a holnap, hogy elő­mozdította vagy akadályozta ennek a lehe­tőségnek a megvalósulását. A szocialista mozgalom törekvéseinek ér­vényesítésére néhány hete új párt alakult, a Magyar Szocialista Párt. Létrehozását az tette szükségessé, hogy a demokratikus szo­cializmus hívei szervezetten és eséllyel vál­laljanak részt a nemzeti és társadalmi meg­újulásban, képviseljék a dolgozó emberek érdekeit és a szocializmus humanista érté­keit az ország modernzizálódásának és de­mokratizálódásának folyamatában. A múlt­hoz nincs visszaút. Az MSZMP-Vel azono­sított politika, szervezet, hatalomgyakorlási mód és vezetési stílus a kialakult helyzetben széles tömegek előtt hitelét vesztette, nem élvez ólyan támogatást, amellyel meghatáro­zó befolyást tudna gyakorolni a magyar társadalom újjáépítkezesére. Új bizalom kell, hogy a szocialista törek­vések képviselői méltó részesei lehessenek a demokratikus Magyarország megteremté­sére irányuló új összefogásnak. Vissza­szerezni a politikai hitelt csak úgy lehet, ha őszintén szembenézünk múltunkkal és vi­lágosan megmondjuk, hogy mit nem kívá­nunk folytatni, milyen következtetéseket vontunk le a jövőre. Ez a kongresszusi do­kumentumok elfogadása után is hosszú és fájdalmas folyamat. Hiszen az MSZMP-fag- jainak túlnyomó többsége őszintén hitte, hogy a párt politikája melletti állásfogla­lásával a nép érdekeit szolgálja, s ezt ta­pasztalata az életkörülmények javulásáról, a hatvanas-hetvenes években alátámasz­totta. A téves döntéseket a tagságtól elsza­kadt szűk vezetőség hozta. Az ő mértéktelen önteltsége, ellentmondást nem tűrő, parancs­osztó „politizálása" váltotta ki azt az ellen­szenvet, amelyet most keserűen kell ta­pasztalnunk. Azért kell új pártot teremte­nünk, hogy nyilvánvalóvá tegyük: mást és másként akarunk tenni. Megbízható támasz Szükség van erre a pártra a magyar poli­tikában, hogy erős szocialista mozgalomra támaszkodva szilárd pozíciói legyenek a baloldalnak a népi érdekek és a humanis­ta értékek érvényesítésére. Csak a balodali erők jelentenek megbízható támaszt a de­mokrácia számára a dolgozó emberek ér­dekeinek érvényesítéséhez. Ennek hiányá­ban a politikai centrum szerepére törekvő demokratikus és nemzeti felelősséget elő­térbe állító erők is ki lennének téve a jobb­oldali nyomásnak és pozíciók módosítására kényszerülnének. A baloldalt most a szocia­lista mozgalom erőinek újjászervezése te­heti befolyásos kormányzati tényezővé. Ezért meghatározó jelentőségű a Magyar Szocialista Párt szervezeti megerősítése, taglétszámának, politikai hatásának növe­lése. Érthető a döntés nehézsége az átigazolás­ról a jelenlegi gyakran változó helyzetben, keserű tapasztalatok, csalódások után, ko­rábbi alaptételek érvénytvesztése idején, a romló életfeltételek miatt növekvő elé­gedetlenség közepette. Érthető az érzelmi kötődés a régi szervezethez, a kétségek, az új szervezet működését illetően. S megnehe­zíti a döntést az is, hogy megyénkben a párttagság nem készült fel az elmúlt év során az ilyen fordülatjellegű változásokra, nagyrészt a vezető szervek és az apparátu­sok politizálása miatt. Ezért sokan kétségek között gyötrődnek, mérlegeinek, kivárnak. A politikai folyamatok azonban nagyon felgyorsultak... Várhatóan gyorsan bekövet­kezik a népszavazás, az elnökválasztás, a parlamenti és a helyi önkormányzati válasz­tás. Ha mindez úgy zajlik le, hogy a szoci­alista mozgalom dezorganizált, szervezete és tagsága még kialakulatlan, nem munka­képes, akkor ez a jobboldali erők térnyeré­séhez vezethet. Ez évekre negatív irányba térítené ki a magyar politikát, amit a ma habozó elvtársaink sem akarnak. A döntés­ben az értelemre kell hallgatni, azt kell mérlegelni, hogyan tudjuk befolyásolni a gyorsan következő események során a nem­zeti és társadalmi haladásnak kedvező erő­viszonyok alakulását. Ismert, hogy van törekvés a szocialista mozgalom más szervezetének, szervezetei­nek létrehozására is. A régi névhez és meg­szokott működéshez való ragaszkodás em­berileg érthető, az ember azonosságigénye, hagyományokhoz kötődése igazolja. Most azonban változásra van szükség, hogy elő­mozdíthassuk a nemzet jövőjét Erre csak olyan szervezetben van reális esélye a szo- çialista mozgalomnak, amely nem szigete- lődik el a demokratikus haladás népi erői­től. Kész együttműködni azok politikai szer­vezeteivel, s azok is hajlandók az együtt­működésire vele. Ezért akarva-akaratlan a baloldal pozícióit gyengítik azok a törekvé­sek, amelyek a Magyar Szocialista Párt szervezeti megerősödésének akadályozásá­val a szocialista mozgalom megosztására irányul. Partneri viszonyt! A válság leküzdése ma általános igény. Abban is széles körű az egyetértés, hogy ehhez a politikai, gazdasági, társadalmi, erkölcsi viszonyokban lényegi változások szükségesek. Arról, hogyan történjék ez, többféle elgondolás van. Különböző politi­kai pártok terjesztenek elő erre vonatkozó programokat. Megnyugvással állapítja meg a közvélemény, hogy ezekben közös a békés átmenet szándéka. A változások konkrét programja a különböző elgondolások meg­vitatása és a politikai erők egyezkedése ré­vén alakulhat ki. Ezért politikai párbeszédet kell folytatni. A Magyar Szocialista Párt szervezetei abból indulhatnak ki, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad De­mokraták Szövetsége, a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt, a Független Kisgazda Párt helyi szervezetei a lakosság valóságos vélemény- és érdekmegosztottságát juttat­ják kifejezésre. Ezért ezeket meg kell ismerni, tárgyalni kell az álláspontok tisztázása és a közös mozzanatok keresése érdekében. Hiba volt az eddigi intoleráns magatartás az MSZMP vezetése részéről, a jövőben politikai partneri viszonyra kell törekedni. Bízni kell abban, hogy az őszinte törekvés nem marad vissz­hang nélkül. Természetesen nem lehet ki­zárni azt a lehetőséget sem, hogy lesznek pártok, amelyek az MSZP elleni harcot ál­lítják tevékenységük előterébe. Akkor a po­litikai harcot meg kell vívni civilizált vi­szonyok között. Építkezve a baloldali moz­galmak hagyományaira Nógrádban és meg­erősítve szervezeteinket bízhatunk ennek számunkra kedvező kimenetelében. A Magyar Szocialista Pártnak szorosan együtt kell működnie a szakszervezetekkel, vállalva a bennük tömörülő munkások, ér­telmiségiek, alkalmazottak érdekeinek poli­tikai képviseletét. Ennek előmozdítására a szervezeti megerősítés időszakában célsze­rű létrehozni a párt munkás- és értelmiségi tagozatait. Politikai pártként, világnézeti kötöttségektől mentesen folytathatunk pár­beszédet az egyházakkal, és működhetünk együtt velük a jövőért vállalt közös felelős­ség jegyében. Természetesen fontos, hogy megőrizzük a kapcsolatokat, képesek legyünk a párbe­szédre, és az együttműködésre azokkal az MSZMP-tagokkal, akik most kívül marad­nak a Szocialista Párt keretein. A kétségek és érzelmi tényezők ellenére valóságos ér­dekek szolgálnak alapul közös akciókhoz a baloldali pozíciók érdekében. Nincs sok idő a töprengésre. Sorsdöntő hetek, hónapok előtt állunk. Széthúzással, kivárással nem játszhatjuk el a baloldali befolyás, a demokratikus szocializmus esé­lyeit a sorohkövetkező erőpróbákon ! Boros Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom