Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

4 1989. NOVEMBÖ? 4., SZOMBAT NÓGRÁD 3 Tovább csökkent az állatállomány Hamarosan alapanyag-el­látási gondokat okozhat a húsipari vállalatoknál az ál­latállomány csökkenése; az utóbbi időben ugyanis min­den jelentősebb állatfaj lét­száma megcsappant. Üj je­lenség, hogy a korábbinál több termelőszövetkezet és állami gazdaság hagyott fel a szarvasmarha- és a barom­fitartással. A Központi Statisztikai Hi­vatal legutóbbi felmérése szerint 1989. szeptember 30-án. az országban 1 mil­lió 663 ezer szarvasmarhát tartottak, ez az előző év azo­nos időszakához képest 83 ezerrel, 4,8 százalékkal ke­vesebb. A visszaesést első­sorban az okozta, hogy egy év alatt 22 termelőszövetke­zet és két állami gazdaság számolta fel a szarvasmar­ha-állományt. Két év alatt 11 ezer kistermelő ugyan­csak abbahagyta a szarvas- marhák tartását. A sertésből szeptember 30-án 9 millió 14 ezer volt, az egy évvel korábbinál 640 ezerrel, 6,6 százalékkal kisebb. A mostani az utóbbi tíz év legkisebb állománya. Külön is értékelték a sta­tisztikusok a sertéslétszám alakulását a júniustól szep­tember végéig tartó időszak­ra. mivel év közben általá­ban ekkor a legnagyobb az állomány gyarapodása. Meg­állapították: míg más évek­ben ebben a időszakban 640 ezerrel nőtt a sertések szá­ma, addig idén csupán 414 ezerrel. Egy év alatt 27 termelő- szövetkezet és négy állami gazdaság számolta fel ser­téságazatát. Szeptember végén 63 mil­lió baromfifélét tartottak a gazdák, 6,5 millióval, 9,4 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A csökkenés kizárólag a tsz-eknél következett be. Egy év alatt 51 szövetkezet — a tyúkféléket tartó közös gazdaságok csaknem ötödé — számolta fel a pecsenyecsir- ke-nevelést. Csupán a tojó­tyúkok száma volt nagyobb a legutóbbi kimutatás sze­rint az előző évinél. Partszauazas? Ili tnrtánilf ma Magyarorszá­gi lUIKGISin gon? jó volna megérteni! Bizony jó! A Novoje Vremja interjút készített Berecz Jánossal. Az egy­kori ideológiai titkár sokallja a gyors vál­tozásokat, és minősíti a helyzetet, amely­ben a volt MSZMP-tagok általában nem lépnek át az MSZP szervezeteibe. „A tag­sági viszony megerősítése egyfajta párt­szavazás arról, egyetért-e a tagság az MSZMP megszüntetéséről hozott döntés­sel. .. ” Bizonyára részben igaza is van Berecz Jánosnak, de azért a korábbi MSZMP- tagok mai magatartásának minősítéséhez szíves figyelmébe ajánlhatok kétfajta ta­pasztalható érzelmi-döntési mintát a sok­féleségből. Egyet a kardcsörtetően hangos, korábbi nagyhatalmúak köréből, egyet a kisemberek. a munkások, alkalmazottak köréből. Ha az ország sorsa, jövője nem érdekel igazán egy politizáló, politikából élő ve­zetőt (erre azért jó néhány félreérthetet­len tény utal a közelmúlt évekből), akkor fő célja csak az lesz, hegy saját előjogait, kiváltságait mindenáron megtartsa, sőt dinasztiákban továbbörökítse nemzedéke­ken át. Az MSZP megalakulásakor számukra leljesen nyilvánvalóvá vált, hogy erre már Magyarországon a korábbi termé­szetességgel nem lesz mód- Érthető tehát, ha körükből sokárnyalatú indulatok szí­nezik az amúgy is izgalmas napi sajtót, a közéletet. Indulatok, és nyomukban dön­tés: ebbe az új szocialista pártba nem le­het átlépni, sokkal biztonságosabb volt a régi, ahhoz kell ragaszkodni. S a párt. pártállam régi kádere ragaszkodik, ra­gaszkodna vérző körömig az ő MSZMP- jéhez. Érthető, megbocsátható ragaszko­dás. És mi a helyzet a kisemberek, az' egy­szerű párttagok körében? Miért nem lép­nek át tömegesen az MSZP-be amelynek programja, alapszabálya ellen lényegébe! nem lehet kifogásunk? Nagyobbrészt azé- nem, mert évek, évtizedek óta elegük volt már a nagyon is valóságos tagdíjakból és a teljesen formális pártdemokráciából. A „pármunkából”, a bürokráciából. A tag­gyűlésekre kiküldött elvtársak bölcsessé­géből. A magyarázatokból, a kioktatásból; Száz- és százezreket már réges-régen n~ elégített ki, hogy a beavatottság, a dönté­sekben való részvétel egyetlen motívuma az maradt, hogy a párttag a sajtóbeje­lentést egy-két nappal megelőzően érte­sülhet az újabb és újabb központi áreme­lésekről. Sokan kiléptek volna már évekkel ez­előtt, hiszen semmi esélyük nem volt rá, hogy kételkedő szavukat meghallgassa valaki, vagy bátorítást kap, amely ösztö nöz ellentmondani a demagógiának. Ki­léptek volna, de olyan kínos, elvan botrá­nyos dolog a kilépés! Most, hogy a párt lépett ki korább; múltjából, minden olyan egyszerű lett. Elég volt, nem jelentkez­nek át, senki sem szólhat semmit. Megint mások — a közös jövő érdeké­ben hadd reméljük szűkebb. kisebb cso­portok tagjai — egykor az MSZMP-be való belépéskor elhatározott szándékkal Ugródeszkának szánták a pártot hivatal- előléptetéshez, gyors karrierhez, helyi hatalomépítéshez. Mert 1957 és 1987 kö­zött. aki nem volt vak, annak látható volt, hogy ebben az országban a párttag­ság, a politikai megbízhatóság fontosab! minden rangú szakmai tudásnál. Ezzel a helyzettel sokan élni tudnak. Sokan ki­tűntek helvezkedési készségükkel. De most, az MSZP létrejöttekor számukra ú nyilvánvaló lett: az új nevű párt nem igényli á felkészületlenek, a lusták ügyes, ravasz helyezkedését. Akkor meg jelent­kezzenek át? Számukra is jobb lenne a régi MSZMP! De oda is meg kell gondol­ni a csatlakozást, mert ki tudja, hogy a régi nevét megőrző kommunista pártnak lesz-e még módja valaha is előnyökhöz juttatni ebben az országban azokat, akik csatlakoznak hozzá? Szóval: ezekben a napokban nem egyszerű pártsza­vazás a korábbi párttagok látható vívó­dása. Nagyon js valószínű, hogy régi nyílt titkok, rejtett érdekviszonyok tárulnak fel- Régi sebek fakadnak fel. Elkerülhe­tetlen a tisztító gyógyulás elkezdése. Ural­kodói ambíciók nehéz átváltozása mun­kálkodó, hazát, népet szolgáló ambíciók­ra. Miért ne kívánhatnánk jó szívvel az MSZP-nek: csak dolgos, becsületes párt­tagok, új szimpatizánsok jelentkezzenek soraikba! Erdős István Ét Egy MDF-es képviselő Gyarmaton Cj seprű jól seper! — tartja a mondás. Mint minden hasonló gondolatnak, úgy ennek is van valóságtartalma. Egyrészt az új seprűnek még egészségesek a cirokszálai, másrészt a megjelenésével önmagában is meglepetést kelt. Debreczeiii József kecske­méti tanár a választásokon elképesztő fölénnyel ju­tott mandátumhoz. Az MDF színeiben induló fiatal­ember magától értetődő mó­don utasította háta mögé például az egyik köztiszte­letnek örvendő papot. A több mint hetvenszázalé­kos eredményben az MDF programja mellett, aligha­nem döntő szerep jutott az egyéniségének. Magabiz­tosságával sok embert a maga pártjára állított, de a hangjában olykor felfe­dezhető kétkedés is szim­patizánsokat szerzett neki. A családszerető polgárok szemében az sem mellékes, hogy három gyereke van. A minap Debreczeni Jó­zsef. a Balassagyarmati Oktatási, Művelődési Köz­pontban tartott előadást. Pontosabban beszélgetett a gyarmatiakkal. Elmondta, hogy a sarkalatos törvé­nyek elfogadásával az Or­szággyűlés maradandót al­kotott. A köztársaság ki­kiáltása történelmünk olyan csúcspontjaira emlékeztet, mint a Szent István-i állam- alapítás, az 1945 utáni fordulat és 1956. október 23-a. Történelemtanár szá­jából ma még igencsak fur­csának tűnik, hogy az 56-os forradalmat előrébb helye­zi az 1848—49-es szabad­ságharcnál ! Debreczeni József tagadja a civilizáció foko­zatos felfelé fejlődését. A civilizációnak két nagy ága ismeretes. Az egyik az ázsiai, kelet-európai típusú modell. Például ez érvé­nyesült a sumér birodalom­ban, Egyiptomban, Kíná­ban, s idesorolható a szov­jet modell is. Ezeknek a hanyatlása törvényszerű. Itt a gazdaságban a magán- tulajdonnak nincs szerepe. A társadalomban a hata­lom mindenhol jelen van, jellemző az óriási erőkön- centráció. Az állam a nagy teljesítményeket erőlteti. Diktatórikus módszereket ve­zetnek be. A másik ág az európai típus. Ebben a társadalom nincs a politika ellenőrzése alatt, s a piacgazdaság do­minál. Itt létezhetnek, al­kothatnak a szabad egyéni­ségek. Ebbe az ágba tarto­zik az antik görög állam­forma és a nyugati, pol­gári társadalmak. Felvetődik a kérdés, ho­va helyezhető Magyaror­szág? Egyértelmű. hogy Szent István Európához kapcsolta az országot. Ez a tendencia folytatódott a ké­sőbbiekben is. Magyarország egészen 1945-ig európai or­szág volt. Az átmeneti évek után, 1948-ban a szovjetek erőszakos nyomására iszo­nyú fordulat következett be. Kemény kézzel megszüntet­ték a piacgazdaságot, ki­alakult a totális diktatúra. A társadalmat, a gazdasá­got vasmarokkal irányítot­ták. Befalaztak bennünket Ázsiába. Természetesen a Kádár-rezsimben is érvé­nyesültek ezek a tenden­ciák. Az eredmény nem le­hetett más csak a látvá­nyos csődtömeg, az össze-- omlás. 1988-ra a válság világossá vált mindenki számára. Az idei nyárra tudatosult az MSZMP-ben is, hogy ön­maga nem képes megoldani a problémákat. Szerencsére vér nélkül következett be a váltás. Szükség volt egy új választójogi törvényre. Ez azonban önmagában mű­ködésképtelen lett volna, ezért meg kellett változtat­ni a Btk.-t és az alkot­mányt. Az alkotmányból ki kellett gyomlálni az egy- pártra vonatkozó paragra­fusokat. Mint kiderült, a kilencven százalékát ki­gyomlálták a szakemberek. Most bízvást állítható, az új alkotmány bármely demok­ratikus jogállamban megáll­ná a helyét. Az MSZMP az egyeztető tárgyalásokon végig sakk­ban tartotta az ellenzéket, így nem is lehetett más­képp — kompromisszumok­kal születtek az egyezségek. Az idő az ellenzéknek dol­gozott, mert az MSZMP népszerűsége rohamosan csökkent. Más dolog, hogy az idő az ország ellen is dolgozott. Gazdaságunk egv fél éven belül összeomol­hat, valutatartalékaink mind­össze két hónapra elegen­dőek. Ezt az ellenzék is vi­lágosan látta, ezért ment bele a kompromisszumok­ba. Ez a kormány nem az MSZMP kormánya. Sajátos ellentmondást érzékelünk, hiszen Pozsgay, Németh, Horn a kormányt és az MSZP_t képviselik. Az MSZP kongresszusa után egy héttel pont az ellenke­zőjét terjesztették az Or­szággyűlés elé. Gondoljunk csak a munkásőrségre és a munkahelyi párszervezetekre. De a parlamentben sincs jelen az MSZP, legalábbis nem hallatja a szavát. Nyers Rezső nem állt tol az Or­szággyűlés ülésszakán, hogy uraim álljon meg a me­net! Debreczeni József kije­lentette: politikai erőként nem létezik az MSZP. Egy­szerűen köddé foszlott. Kecskeméten például 120-an léptek be a régi-új párt­ba —. az MDF-nek két­szer akkora a létszáma. Végérvényesen lezárult egy korszak. Lejárt a diktatú­ra, a jelszavak időszaka. Most már cselekedni kell. Debreczeni József tiszte­letben tartja az SZDSZ és a FIDESZ aláírásgyűjtési akcióját. Feltehetőleg jó szándék vezette őket a kez­detkor. Más kérdés, hogy mire befejezték, a négy pont közül három már ak­tualitását vesztette.- Erről az oldalról elhárult a ve­szély. Viszont egy másik veszélyt felszínre hozott az akció. Nagy baj van a köz- társasági elnök megválasz­tásával. Most Szűrös Má­tyás három hónapig ideig­lenesen ellátja ezt a funk­ciót, s ha a nép úgy dönt, hogy ő maradjon, akkor is elveszett két hónap. Ez a késedelem az ország gaz­daságában beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. A demokratikus átmenetet a FIDESZ és az SZDSZ meg­akaszthatja. Az Országgyűlésről szól­va Debreczeni József el­mondta, hogy ez bizony sértett Országgyűlés, mert kétségbe vonják a legitimi­tását. A képviselő urak — tisztelet a kivételnek — csak bólogatnak, s a vég­sőkig ragaszkodnak a par­lamenti székhez. A kormány is ragaszkodik a hatalom­hoz, előtérbe kerülnek az egyéni érdekek. A hozzászólások némelyi­kéből kiviláglott, hogy Nógrád már most kormá- nyozhatatlanná vált, mert az MSZP nem létezik. Elő­re kellene hozni az ön- kormányzati választásokat. Felvetődött, hogy egyetlen egy nógrádi képviselő sem vett részt az elmúlt idő­szakban a törvények alko­tásában, nem képviselték a választóikat. Érdemben egyi­kük sem formált véleményt. Befejezésül Debreczeni Jó­zsef elmondta, hogy csak a pártok tudják jól működ­tetni az Országgyűlést. A többpártrendszer és a de­mokrácia egy és ugyanaz. Az előadás óta újra össze­ült az Országgyűlés. Deb­reczeni József tevékeny ré­szese a parlamentnek, részt vesz közös sorsunk alakítá­sában. Ádám Tamás A Romhányi Építési Kerámiagyár R—III. gyáregységében korszerű nagyméretű fal­burkoló lapokat állítanak elő. A különféle mázzal és mintázattal készülő csempéket m hazai piacon értékesítik, illetve tőkés országokba exportálják. —RT— A Mátra térén .vei Jfagy- vavölgye Termelőszövet­kezet melléküzemágában különféle méretű poli­etilén tasakokat állí­tanak elő. A méretre vágott zsákokat és zacs­kókat szinte az egész ország területére szál­lítják a megrendelők­nek. Képünkön Bobács I.aszlune. Kotroczó Jó- zsefné és Kökény Al­ti inné vágják méretre ,t

Next

/
Oldalképek
Tartalom