Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

CDADT n _ r»r»r\r»T mNMHM SCvSti»» O SS» *Xv. SwW ., KM4MKM-X « » «W*MIHIMIIIfMIHIMl ■■ Oi SPUH 1 ywKsW'^t.V'W.v orv-rn 1 “V*_ Mérlegen NB li-es kézilabdacsapataink III. Á bajok tartást adtak a Síküveggyár SE-nek Szabó Piroska ezúttal büntetőből talál a hálóba Dobogós helyen tanyázott csaknem az egész őszi idényben a Síküveggyár SE női együttese, ám végül mégis úgy esett, hogy sze­zonzáráskor már csupán az ötödik helyen találták ma­gukat a lányok. < — Amíg az első nyolc ta­lálkozón csak két pontot veszítettünk, az utolsó há­rom fordulóban mindössze egy döntetlenre futotta erőnkből — kezdte Czimer János, a csapat edzője. En­nek ellenére hátrányunk csak három pont az éllo­vassal szemben. A hajrát sajnos, már sem fizikailag, sem idegileg nem bírták játékosaim. Hogy az iméntieket meg­felelő helyre tudjuk rakni, tudni kell, hogy a nyár fo­lyamán még nagy gondok voltak a csapat körül. Edző nélkül maradt az együttes, későn kezdték el a felké­szülést, és javában tartott már a bajnokság, mikor végre szakvezető került a lányok mellé. _Ilyen körül­mények között a bentmara- dás kivívását tűzték ki cé­lul az együttes elé. Erre fel. mindenki megrökönyö­désére. sorozatban . nyerték a mérkőzéseket. — Lelkesen és példás fegyelemmel játszottak a lányok, s sikerek. nyomán ■ az önbizalom is visszatért — folytatta C/.imer János. Evés közben aztán az ét­vágy is csakhamar meg­jött, egyre komolyabb ter­veket kezdtünk titokban szövögetni. A kupában is becsülettel helytálltunk, hiszen az NB I. élcsoport­jába tartozó BHG SE bú­csúztatott el bennünket. Amíg tartott az erő, nagyon jól meneteltünk. Ám a végén a megfelelő felké­szülés hiánya visszaütött. Elfáradt a csapat. Kevesen voltunk, sérülések is gátol­ták a munkánkat. Mind­ezeket figyelembe véve elé­gedett vagyok. — Melyek a csapat eré­nyei, és mi az, ami kevés­bé ment? Kik voltak, akik húzták a társaságot? — Az élmezőny tagjai kö­zül a második legtöbb gólt dobtuk. és a legtöbbet kaptuk. Ez mindent elmond a csapatom játékáról. Ja- vítatni kell tehát, a védekező- munkán, és nem kevésbé a kapusteljesítményeken. A játékosok közül a mezőny­munkát és az eredményes­séget tekintve Tarjáni Szil­via. Szabó Piroska, Tóth Mártonná és Moczokné Ür- völgyi Éva produkciója emelkedett ki a többiek kö­zül. Mindvégig gondjaink voltak viszont a jobbszél­ső és a balátlövő posztján. — Mi a csapat további programja ? — Nem álltunk le az ed­zésekkel, de a húzóembe­reink, akik a legnagyobb terheket cipelték, egy hóna­pos pihenőt kaptak. A ta­vaszi idényre való közvet­len felkészülést január ele­jén kezdjük.el. Teremtorná­kon veszünk részt és erősí­tések után nézünk. — Változtatnak a célki­tűzéseken? — Hét csapatnak van esélye a dobogóra, és sze­retnénk mi is a három „ki­választott” között lenni. (balás) Olimpiai ötpróba '89 Téli túra Salgótarjánban Az év elején új Olimpiai ötpróba kiírással jelentkez­tek az országos szervek. Lényege, hogy a különböző követelményeket^ csak egy, vagy igen kevés országos próbán lehet teljesíteni. így került sor a futásra Tatán, a Balaton-átúszásra Boglár- leltén, a vízi túrára a Szentendrei-sziget körül. Októberben hat helyszínen lebonyolították, a kerékpá­rospróbákat és december 2- án ismét a£ ország hat tér­ségében kerül sor a téli tú­rára. Az utolsó próbák egyik helyszíne Salgótarján és környéke. Rendezője a me­gyei ifjúsági és sportoszltály és a természetbarát-bizott­ság. A rajt és a cél, a váro­si sportcsarnok. (Salgótar­ján, Felszabadulás út 84.) Indulás folyamatosan 8.00— 9.00 óra kpzött, túravezetők közreműködésével. A túra távja: férfiaknak 30 km, amiit 7 óra alatt kell telje­síteni, nőknek, 60 éven fe­lülieknek és 14 éven aluli­aknak 20 km, 5 órás szint­idővel. Az útvonal a helybe­lieknek már ismert, a vá­rost körülvevő turistajelzé­seken haladva, érinti leg­szebb kirándulóhelyeinket: Karancs utca—Ceberna- völgy—somosi vasútállo- má s—D or nyay -1 ur ista ház— Ereszt vény—Salgóbánya— Ferenc-telep—sportcsarnok. «A rendezők nemcsak a környező megyék és a kis létszámú helybeli próbázók- ra, hanem minden kirán­dulni, túrázni szerető la­kosra számítanak. .Várják a szervezett és öntevékeny tu­ristákat. kirándulókat. Min­den induló —, amennyiben a 30 forintos nevezési dí­jat befizeti — egyedi kulcs­tartóit kap a túra sikeres befejezése esetén. Külön tárgyjutalomban részesül a 20, illetve 30 kilométer tá­vot elsőként teljesítő, vala­mint a legfiatalabb és leg­idősebb résztvevő. Ajánlatos a hosszú útra jól felkészülni. A szakem­berek kényelmes, zárt, me­leg cipőt, a mozgást nem akadályozó többrétegű öl­tözetet és élelmet (gyü­mölcs, csokoládé, keksz, me­leg ital sitb.) javasolnak a turistáknak. A szintidő mindkét kategóriában ké­nyelmesen teljesíthető, még akkor is, ha nem rohanunk el a téli táj és erdő szép­ségei mellett. Tarjáni teremfocitorna Bérletek is vásárolhatók E hét szombatján meg­kezdődik az évek óta nagy népszerűségnek örvendő sal­gótarjáni városi teremfoci­bajnokság. A küzdelemsoro­zatra 16 csapat jutott be: Főiskola, Posta, PSZF KISZ. Afész, ISZI Angola, SKÜ, SBTC-öregfiúk, BRG, SALGGLAS TEMPERED, Vegyépszer, Vendéglátó, ttMTE, Sportcsarnok, GYIVI, Sík ’85, NSZV Hányás. A csoportmérkőzésekre de­cember 17-ig szombat- és vasárnaponként kerül sor. A középdöntők játéknapjai: december 27., 28., 29. A helyosztókat 1990. január 7-én rendezik. A bajnokság helyszíne a városi sportcsarnok. Egy-egy játéknapon a belépők ára felnőtteknek 25, gyerme­keknek 15 forint. A küzde­lemsorozatra —, melyet a Szlivka László-serdülő-em­léktornával együtt rendez­nek — bérletek is vásárol­hatók. A felnőttek 200, míg a gyerekek 120 forintért jut­hatnak hozzá az állandó belépőhöz. Ezeket minden munkanapon délelőttönként a városháza sportfelügyelő­ségén, délutánonként pedig a városi sportcsarnokban árusítják. Hi újság a Bgy. HVSE-nél? Ha nem is viharos, de kritikus hangú küldöttköz­gyűlésre került sor nemrégiben a Bgy. HVSE-nél. Négy esztendő tevékenységét, munkáját értékelték a jelenlévők, annak a négy évnek az eredményét és gondjait, mely meghatározó volt a klub életében. Természetesen az értékelés, a vélemények kereszttüzé­ben a szakosztályok mun­kája állt, de óhatatlanul is sok szó esett az egyesületet irányító testület, az elnök­ség tevékenységéről. Ennek során hangzott el többek között, hogy az elnökség nem állt feladata magasla­tán; voltak olyan tagjai, akik passzív' szemlélőként nézték a történéseket. A többbség munkáját kimerí­tette a testületi üléseken való részvétel. Ezek után mi sem természetesebb, minthogy új elnökség ala­kult, melynek összetétele a következő: Tóth László, Vá- radi András, Antal József, Fülöp József, Mindszenti Gábor, Gaál Endre, Keskeny Balázs, Jancsó László, Ka- nyó Ferenc, Urbán Árpád, Komoróczy Csaba. Ügyve­zető elnök: Lombos István, társadalmi elnöK: Ferencsik Pál. ☆ A Bgy. HVSE-ben hat szakosztály tevékenykedik. Az úgynevezett hárem ki­emelt szakosztály — atléti­ka, labdarúgás, ökölvívás —, működési feltétele,inek biz­tosítása volt a középpontban, ám a másik három sportág — asztalitenisz, motoros, te­nisz — alapvető működését is sikerült megoldaniok. A klub atlétikai szakosztá­lya az elmúlt időszakban megerősítette helyét a honi • atlétika utánpótlás-nevelő rendszerének élmezőnyében. Eredményei évről évre ja­vultak, a sportiskolái kép­zésre alapuló szakmai tevé­kenység kiváló. Az ökölvívók helyzete azonban esztendőről eszten­dőre kritihusabbá vált. Csökkent az utánpótlás korú versenyzők száma, bár van arra remény, hogy növek­szik a sportág népszerűsége a városban és a környező településeken Is. Ennek ér­dekében a toborzómunká- juk folyamatos. A szakosz­tály a fő hangsúlyt a csb-n való eredményes szereplés­re, az egyéni minősítések ja­vítására helyezi. A város közvéleményét legjobban érdeklő sportág a labdarúgás. Utánpótlás­nevelésük az elmúlt néhány esztendőben eléggé elhanya­golt volt. Többek között ez tette indokolttá — igaz ez sokaknak nem tetszik a vá­rosban — a határőrséggel való együttműködést, mely nem jelent gyógyírt a le­maradás orvoslására. Felnőtt­csapatuk több-kevesebb si­kerrel az NB Ill-ban szere­pel. Kisebb szakosztályaik közül a tenisz szervezettsé­ge és utánpótlás-nevelése akár példaértékű is lehet. Az asztaliteniszezők az imén- tiek ellenpéldái, míg a moto­rosok nagyon csekély támo­gatás mellett önerőből vég­zik lelkes és eredményes munkájukat. ☆ Pénzben a Bgy. HVSE sem dúskál. A vezetés min­den erőfeszítésével arra koncentrál, hogy növelje a klub bevételeit. így hozták létre a klubbüfét, a fuva­rozási részleget és folya­matban van elektronikai műhelyük kialakítása. Ám, a négy esztendővel ezelőtti bevételek nagyságrendileg nem azonosak a maival, rá­adásul a vállalati támogatá­sok radikális csökkentése sem erősítette az egyesület gazdasági helyzetét. Az idő­közben megjelent jogszabá­lyok miatti elvonások, a je­lentős árnövekedésekből származó pluszkiadások, ma meghaladják az egyesület erejét, nevezetesen úgy, hogy önerőből nem tudják a szakosztályok működését zavartalanul biztosítani. Fentiek után így a továb­bi működésnek két lehetsé­ges útja van. Az egvik, hogy a Bgy. HVSE nagyobb pénz­ügyi támogatást kap anvagi gondjai megoldásához, a másik pedig, hogy előbb, vagy utóbb eredményes visszaesés következik be. A két változatból termé­szetesen az első lenne a megnyugtató. Sz. N. A játékos ember Foci — labda nélkül Bárhogy is szerepelnek (nem is olyan) aranylábú fiaink, a labdarúgás to­vábbra is a legnépszerűbb sportág a magyar szurkolók körében. így vannak ezzel a gyerekek is, akik a kiska­pus meccseken Détárínak, Kiprichnek, Kovács Kál­mánnak képzelik magukat, miközben kergetik a lab­dát. Tudják-e, hogy, ha nem jön össze egy csapat, sőt, ha labda sincs, csak egy darab­ka hely az udvaron, vagy a téren, akkor sem kell le­mondani a focimeccsről? Nincs szükség egyébre, mint négy kavicsra és két játékosra, valamint egy megvonalazott pályára. Utób­bit földes talajon egyszerű­en karcdlással körvonalaz­hatjuk, betonon, köves ud­varon pedig egy téglatör­melékkel is kirajzolhatjuk, ha nincs kéjnél egy darab­ka kréta. A pálya mérete tetszőleges, de legalább 3 méter hosszú és 2 méter széles legyen. A két alap­vonalra rajzoljuk a kapu­kat jelentő kis téglalapokat, egy lábfej legyen a hosz- szuk, fél lábfej a magassá­guk, s a talajon az alap­vonalról a pályába nyúlja­nak be ezek a kapuk. Ha ez megvan, és összegyűjtöt­tük a mintegy dió nagyságú kavicsokat is, már csak tér­felet kell sorsolni, és kez­dődhet a mérkőzés. Akinek a kezdés joga ju­tott, az a négy kavicsból hármat elhelyez a pálya széliében a saját térfelén, a felezővonal közelében. A kavicsok között ebben az alaphelvzetben legalább két lábíejnyi távolságnak kell lenniük. A negyedik ka­vics — célszerűen négy kö­zül a legnagyobb — lesz a kapus, amelynek a helye a kaput jelző téglalap bár­mely pontján lehet. A játékot kezdőnek nincs egyéb dolga, mint a szabá­lyosan elhelyezett kavicso­kat lábfejével úgy rugdos­ni, hogy a megmozdított ka­vics mindig a másik kettő között, csússzon tovia. Ter­mészetesen az a cél, hogy így lassanként a kíapu irányá­ba közeledjünk. Gólt ugyan­is úgy lehet elérni, hogy a támadás végén az egyik ka­vicsot úgy csúsztatjuk to­va a másik kettő-, között, hogy az a megrajzolt kapu­ban áll meg. Ezt persze, a kapus igyekszik megakadá­lyozni, hiszen a másik já­tékosnak az ellenfél táma­dása soráin nincs is más vé­dekezési lehetősége, mint­hogy kapusát az ellenfél mozdulatai előtt — ugyan­csak apró rúgásokkal — a pálya bármely pontjára jut­tatja. Világos, hogy oda, ahol a* ellenfél akcióját, külö­nösen gólszerzési lehetősé­gét meg tudja akadályozni, ami akkor sikerül, ha a támadó kavicsa mozgás köz­ben eltalálja az útjába ke­rült kapust. Ebben az eset­ben az addig ' passzív játé­kos folytatja a másik kapu irányéra a pályán levő ka­vicsokkal, az éppen megmla- radt állásból a játékot, s az előző játékosnak csak any­nyi kedvezménye van, hogy a kapust kézzel is vissza­viheti a kapuba, s onnan irányíthatja újra, a már ismertetett módon játék közben. » A támadás tehát góllal, vagy a kapus közbeavatko­zásával érhet véget, és ak­ció közben is, többfélekép­pen. Legegyszerűbben ak­kor, ha nem sikerül a ka­vicsot a másik kettő között átjuttatni. Ennek akkor nagy a veszélye', ha csaknem egy vonalba kerültek a kövek, bár egy technikai trükk megengedett: egyik lábunk­kal a másikra pattintva is továbbítható a kavics, s így nemcsak egyenes vonalú, hanem szöget bezáró moz­gás is lehetséges. Ám a láb, amelyikről „pattintunk”, az akció közben nem mozdul­hat! Vége a támadásnak ab­ban az esetben is, ha bár­melyik kavics elhagyja a pályát, vagyis túlosúszik az alap-, vagy oldalvonalon. A vonal érintése még nem je­lent hibát, viszont kapura lövésikor a kavicsnak teljes terjedelmével a téglalapon belülre kell- kerülnie ah­hoz, hogy a gólt megítél­hessük. A mérkőzést lehet időre —• például 2x5 percre —, vagy adott gólok eléréséig játsza­ni. Nehezíthető a játék, ha megszabjuk, hogy csak egy megjelölt kaviccsal érhető el gól, nem bármelyikkel, de ez az alapjáfékban nem kötelező. Schöffer Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom