Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-03 / 261. szám

* NYUGDÍJASOKRÓL — NYUGDÍJASOKNAK * Tanító az éjszakában lz orvos szentivel K* r - r I f rr Diétázzunk ésszerűen Táplálkozásunk alappillé­rei a fehérjék, zsírok, szén­hidrátok. A normális súlyú cukorbetegek elsősorban a szénhidrátot, másodsorban a zsírok fogyasztását csök­kentsék. Az elhízott cukor­betegeknek mindhárom táp­anyagféleségekből csak ke­vesebbet szabad fogyaszta­ni, mert kalóriában mind­három fajta gazdag. Ebből a szempontból mindegy, hogy állati, vagy növényi zsírt (tehát disznózsírt, vagy olajat) fogyasztunk. Erélyes fogyókúrában nap­raforgóolajat sem fogyaszt­hatunk sokat, inkább gril- lezni, roston, fóliában sütni érdemes a húsféléket. Az állati zsírok bőséges fogyasz­tása ezenkívül még az ér­elmeszesedés veszélye mi­att is tilos, tehát legmeg­felelőbbek a növényi ola­jok használata étkezésünk­ben. A cukorbevitel minden formában csökkentendő (szőlőcukor, répacukor, ma­látacukor, tejcukor, gyü­mölcscukor), de leginkább az első, mert ezek gyorsabban emelik a vércukrot. A szőlő­cukorhoz sorolhatjuk a ke­ményítőt (ezzel a lisztes éte­leket), mert a keményítő szőlőcukorrá bomlik le és, ha később is ugyan, de je­lentősen emeli a vércukrot. Tehát a lisztes ételeket pon­tosan meg kell mérni, és a saját ízlésünk szerint ki kell választani, hogy melyik­ből eszünk többet a másik rovására. A cukorbetegek nagy részének 60 gramm szénhidrátot javaslunk, de erélyes fogyókúrában 60—100 gramm is elegendő. Ha valaki sok gyümölcsöt akar fogyasztani, megteheti a kenyér, a tésztafélék he­lyett. Mindegy, hogy kenye­ret eszünk, vagy zsemlét! Egy zsemle körülbelül 30 gramm szénhidrátot tartal­maz, de ehelyett ehetünk 5—6 dekagramm kenyeret. Tehát egy átlagos, 160 gramm szénhidrátra beállított be­tegnek célszerű, ha maxi­mum csak 2—3 zsemlét, vagy 15—20 dekagramm kenye­ret fogyaszt, hogy marad­jon lehetőség 20—25 deka­gramm burgonyára, vagy 8—10 dekagramm tésztafé­lére. Ekkor még belefér az étrendbe 10—20 dekagramm gyümölcs, 2—4 deciliter tej is. Gyümölcsből nem érde­mes a szőlőt, banánt, aszalt gyümölcsöket, barackot vá­lasztani, sőt még a cseresz­nye és a meggy is túl sok cukrot tartalmaz. Jobb a citrom, az alma, az eper, a málna, a körte, a grape­fruit, a görögdinnye —, mert ebből többet lehet enni. A főzelékféléket ne liszttel rántsuk be, csak habarjuk. Köretnek kevesebb burgo­nyát és több zöldséget együnk: uborkát, paprikát, tököt, kaprot, karalábét, ká­posztát ehetünk bőségesen. A vércukorcsökkentő tab­letták közül leggyakrabban a Gilemált és Adebitet al­kalmazzuk. Van egy maxi­mális adagjuk, amin túl nem érdemes adni ezeket, mert a több sem ér többet. Az insulinkészítmények zömét sertéshasnyálmirigyből von­ják ki. Vannak hosszú és rövid hatásúak. Főleg gyer­mekek és fiatalok számára van már szintetikus insulin is. Aki csak diétázik, nem kell félnie a rosszulléttől. aki tablettát is szed cukor- betegségére, és fogyókúráig szánta el magát, ' beszélje meg kezelőorvosával az el' lenőrzés módját, mert főleg idős korban a nagy adag­ban szedett tabletta okoz­hatja a vércukor normális szint alá esését. Aki insulint kap, az is megkísérelheti testsúlyának csökkentését. Az igaz, hogy az insulin beadása után, körülbelül fél-egy órán belül célszerű enni. de nem mindegy, hogy mit és meny­nyit. Ha valaki nagyon éhes, verejtékezik, rosszul érzi magát, vagy azonnal étkezés­sel, vagy 1—2 szem cukor­ral, kevés édes itallal meg­szüntetheti rosszullétét, de utána keresse fel kezelő­orvosát. Ha bebizonyosodik, hogy a vércukor szaladt le, jobb az insulint csökkenteni, mint a rosszulléttől való fé­lelemből állandóan többet enni és elhízni. Cél: a vércukorszint kö­zelítése az egészségeshez a 6—8 mmol/1 körülihez, mi­nél kisebb ingadozással. Ehhez inkább többször kell enni keveset, mintsem két­szer, háromszor, de sokat. A ma használatos insulin- fajtáknak, naponta egyszei adva, nem tart el a hatá­suk másnap reggelig. Így nagyon időseket, vagy akik­nél sehogysem oldható meg a többszöri szúrás, általá­ban kétszer kell adni az in­sulint. Fiatalabb és nehezen „be­állítható” betegeknek 3—4— 5-ször is szükségük lehet az insulin adására, hogy anyag­cseréjük rendben legyen. A kellemetlenségekért azon­ban kárpótlást nyújt a jó közérzet, a várható szövőd­mények elkerülése. Dr. Sasvári Erzsébet belgyógyász főorvos Gyógyító növényeink A régmúlt időkben kígyóha­rapás ellen, a szellemi frisses­ség fokozására, a kolera és az epilepszia gyógyítására használ­ták, majd fűszernövényként is termesztették a zsályát. (Salvia officinális.) A forrázással készült, gyak­ran kortyolgatott zsályatea sok­sok tapasztalat szerint, az egész testet erősíti. Megelőzően hat a szélütésre, s a már bekövet­kezett bénulásra is kedvező ha­tású. A levendula mellett ez az egyetlen olyan gyógyfű, amely az éjszakai izzadás ki­váltó okát, a szervezet fáradt­ságban megnyilvánuló gyenge­ségét megszünteti. Gyógyha­tású lehet a görcsökre, a hát­gerinc fájdalmaira, a . nyirok­betegségekre és a végtagok reszketésére. Az ilyen bajok esetén napi két csésze tea rend­szeres fogyasztása érdemi ja­vulást eredményezhet. Ez a teaféleség hat legerőteljesebben a májra, csökkenti a felfúvó­dást, tisztítja a vért, megszünte­ti a légzőszervekben felgyülem­lett nyálkát és a gyomor el- nyálkásodását is. A leromlott szervezetű ember étvágyát ja­vítja másoknál a hátbántalma­kat és a hasmenést meggátolja. Forrázata öblögetésre és boro­gatásra is használható, példá­ul mandulagyulladásnál, nyak­fájásnál, gennygócos fogaknál, valamint torok- és szájüreg- gyulladásnál. Lonzs: a francia longe szóból, hosszú, vékony he­veder, szíj, amellyel a lo­vak idomításánál, a lovag­lás oktatásánál dolgoznak a hajtők. V. Lajos bácsiéknál (Salgótarjánban élt az öreg) az újoncok lovaglásoktatá­sánál alkalmazott gyakor­latozást nevezték úgy, hogy lonzsolás. Egy cirka húsz méter átmérőjű körpályán folyt az oktatás. Az újonc sima nyeregben ült a ló há­tán, partnere a kör köze­pén állva, 8—10 méteres száron vezette a lovat. A lovasnak semmiféle se­gédeszköze, kapaszkodás! le­hetősége nem volt, testsúly­ügyeskedéssel kellett magát a nyeregben tartania, a lé­pés. ügetés technikáját el­sajátítania. Szaknyelven fu- tószárazásként emlegették a kiképzők ezt a gyakorla­tot. Lajos bácsiéknál a ki­képzés párokban, egy tisz­Halottak napjára ismét vi­rágba borultak a temetők, és milliónyi gyertyafény világí­tott az ég felé, üzenetet küld­ve a messze távozóknak. Az idén először már csak ott, a Csönd országában tudtam meglátogatni Környei Józsi bácsit, öreg tanítómat, hogy gyertyát gyújtsak emlékére­Hogy mennyire megszál­lottja volt a pedagógushi­vatásnak. sokan igazolhatják egykori növendékei Salgó­tarjánban és Balassagyar­maton. Engem először az öt­venes évek elején még Víz­választón tanított, ahol há­rom gyárkémény ontotta a pernyét, és soha nem volt zöld a fű, soha nem volt fe­hér a hó, mindent szürkeség borított. Kevesen voltunk gyerekek: két tanteremben elfértünk a legapróbbaktól a nyurga nyolcadikosokig. Pedig micsoda távolságokról gyűltünk össze reggelenként! Jnászóról jöttek kis bányász­vonaton a bányászgyerme­kek, Pintérpusztáról, Ponyi- pusztáról és Vízválasztóról a gyáriak. Azon a nevezetes novem­beri napon — mint mindig — nyolc óra nulla perc, nul­la másodperckor érkezett az osztályba. Semmi feltűnő nem volt rajta, megszokott szürke ruhájában, félrecsú­szott nyakkendőjében sietett a katedrára, csak a mosoly hiányzott az arcáról. Mind­annyian némán fölálltunk, rázendítettünk az Internacio- náléra­„Föl. föl, ti rabjai a föld­nek. Föl. föl te éhes proletár. . .” Szemünkkel akaratlanul a katedra fölötti falra pillan­tottunk, ahol piros papírke­retben a -mi nagy tanító- mestereink": Marx. Engels, Lenin. Sztálin és Rákosi ké­pei néztek ránk biztatóan. A harsány éneklés után tanítónk szájából gyászjelen­tésként hullottak a számunk­ra oly örömteli szavak. — Lányok. fiúk, nagyon sajnálom, de holnap nem lesz tanítás, fontos értekezletre kell utaznom. Örömünknek a legapróbb jelét sem adtuk, mert azzal vérig sértettük volna. Józsi bácsi azon a navon még jobban megtáltosodott, mint máskor. Gyors tempó­ban beszélt, hevesen geszti­kulált tanítása közben. Dup­lán kantunk szóbeli és írás­beli házi leiadatokat, nehogy kárba vesszen a másnap. Az órák is alaposan megnyúltak, tes vezetésivel, szigorú sza­bályok mellett történt. Pél­dául tilos volt a lovon ülőnek a nyereg szélébe ka­paszkodnia, a ló sörényébe pedig kiválty nem, a fu­tószárat tartónak a lovat szóval ösztönöznie, a szá­rat rángatni és még sok egyéb apróság, aminek be­tartására a kiképző vizsla szemekkel figyelt. Szabály­talanságokért kisebb bün­tetések gyakorta kijártak. Történt egy foglalkozás alkalmával, hogy Lajos bá­csi „közepesnek”, azaz a kör közepén állónak osztatott be, a futószárat kellett ke­zelnie. Ennek is meg voltak a szigorú szabályai : a szár végét a jobb kéz csuklójára kellett csomózni, bal kéz­ben a mellbimbó fölött tar­tani, sem nem feszesen, sem nem lazára eresztve. A gyakorlóknak egymáshoz szólni szintúgy tilos volt, a lovat pedig sem szóval. a gyári sziréna már elfújta a két óra húszat, amikor bol­dogan zenghettük a tanítás végét jelző éneket: „Egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért me­gyünk. ■. ” Este kilenc óra tájban még senki sem aludt nálunk. Apám azon a héten éjsza­kára járt műszakba. Mun­kába indulás előtt a Szabad Európát hallgatta, no de azt hallgathatta is. Hiába volt keze állandóan a keresőgom­bon. a zavaró zúgás zaja töl­tötte be csupán a nagy kony­hát. Mi, gyermekek csend­ben ültünk a dikón, muk­kannunk sem volt szabad. Egyszerre zörgettek az ab­lakon. Apám halálsápadta n lehalkította a förtelmes zú­gást, anyám meg szemrehá­nyóan megszólalt: — Kell neked Szabad Eu­rópa az ablak alatt, most az­tán jönnek az ávósok! \ Nem ávósok voltak, ők so­ha nem jártak nálunk, ha­nem Józsi bácsi nyitott be csapzottan, sárosán. — Jó estét kívánok, csak azt szeretném mondani a két fiúnak, hogy holnap mégis lesz tanítás, elmarad az érte­kezletem. — Isten hozta tanító úr. de jöijön be. szárítkozzon meg egy kicsit! — ismételgette anyám mert Józsi bácsi már­is kifelé fordult. sem szárral noszogatni nem lehetett. Lajos bácsi beállt a kör közepébe, előírásosan tar­totta a Lencsés névre hall­gató szüCke futószárát, tár­sa ügyes térdmozdulattal elindította az idős kora folytán valóban jámbor jó­szágot, s kezdetét vette a lépésben történő gyakorlás. Aznap a derék szürkének nem lehetett jó hangulata, hamarosan meg-megállt, s a két tüzérnek csalt rejtett ügyeskedésekkel sikerült is­mételten mozgásba hozni. Amikor Lencsés már vagy a negyedik megállást pro­dukálta. sehogyan sem sike­rült újból elindítani. A két újonc minden kísérlete cső­döt mondott. A lovas sza­pora térdmozgatással sem ért el eredményt, Lajos bácsi pedig hiába vetett kétségbeesett pillantásokat a szürkére, hiába próbált a szárral finom jelzéseket — Nem érek rá, még Po- nyipusztára is el kell men­nem, Köböl Barnáékhoz.----Ne menjen oda, tanító úr , ott hamis kutyák van­nak! A kutyák említése látható­an megrettentette. Visszafor­dult, és leült a sparhelt mel­lé. A kimerültségtől csak homlokát törölgette. Ez az ember a lucskos hideg dél­utánon és estén bejárta a távoli lnászót. Vízválasztót és végül Pintérpuszta erdő­be nyúló házait, csakhogy taníthasson másnap. És reggel nyolc óra nulla perc, nulla másodperckor már a. katedrán állt, moso­lyogva nézett szét, tekintete megpihent rajtunk. Megelé­gedve mondta: Csak Köböl Barna hiányzik, úgy látom. Ahogy mécsesem lángja ott lobogott porladó teste fölött, egy többször fölcsendülő mondata jutott eszembe: — Ha újra kezdeném az életem, ismét tanító lennék! Űtravalóul csak azt mond­hatom: '■— Teljesedjék a kívánsá­god. Józsi bácsi! Nagy Zoltán lz oldalt összeállította: SULYOK LÁSZLÓ adni : eredménytelen ma­radt a szájszegletéből ere­getett krr. krr, krr hangot hallató nógatása is. Len­csés bámuló szemeket me­resztett nógatójára, s nagy lófejének szelíd ingatásá- val azt jelezte: nincs ked­vem poroszkálni. Nem a leadott, gondosan álcázott vészjelek, inkább a csend keltette fel a kikép­ző őrvezető figyelmét, s ta­pasztalta, hogy a gyakor­lásban valami zavar van. Észrevette a két újonc iz­galmát, tépelődését, rövid ideig részvéttel nézte őket, végül emígyen dörgött rá. Lajos bácsira: — Ejnye, ejnye! Elakad­tunk? Ne bámulj, fiam, a lóra: fél ő a szamártól! Hősünk saját bevallása szerint, akkor, ott,, pillanat­nyilag nem értvén a dol­got, ijedten nézett körül, hol, miféle szamárról pa­pol a tisztes, végül mégis rájött, hogy a megjegyzés neki címeztetett. Mondják, a katona min­dig tud valaminek örülni. Lajos bácsinak is lett erre oka: újonckiképzés után, mint szakembert, az üteg műszaki csoportjába osztot­ták be. Vertich József Á hátfájás megelőzése Kellemetlen, kínzó érzés a hátfájás. Gyakran meghűlés- *1 re, reumára, egyéb betegség­re, bajra gyanakszunk, pedig csak arról van szó, hogy be- bidegződött, rossz testtartás, helytelen mozdulatok láncola­ta okozza. Megelőzhető a hátfájás, ha megtanuljuk és begyakoroljuk a helyes test­tartást, a célszerű testmoz­gást, amint azt rajzaink jól érzékeltetik: a fekvéstől az ülésen át, a cipekedésig. A. A matrac tömör (ne süppedjen be testsúlyunk alatt), a párna pedig lapos legyen. B. ülőmunkát ne végez­zünk előregörnyedve, horpadt mellel! Egyenes háttal, jól megtámasztva könnyebb a munka, nem fáj a hátunk. C. Ne hajoljunk le hirte­len, görbe háttal! Kissé szét­terpesztett lábbal, egyenes háttal, lassan, alig előre ha­jolva emeljük fel két kézzel a terhet. D. A cipelendő terhet osz- szuk egyenlően kétfelé, így könnyebb vinni, és nem ka­punk gerincferdülést, egyol­dali izomlázat. „Á jó lovas katonának..." Történetek a Monarchiából 'i ' ‘‘ ' '■ V ■i"- í ■ ■ ■ . - V -? k.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom