Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-03 / 261. szám

1989. NOVEMBER 3., PÉNTEK

NOGRAD/

3

Mozaiklapok megmunkálására alkalmas szegmens csiszolóköveket állítanak elő Tolmácson, a Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat üzemében. Képünkön Blas- kő Sándor és Kurali Ferenc az öntőformákon dolgoznak. —RT—

„Meggyőződésünk, hogy képesek leszünk végigmenni | választott utunkon. ..” (Az MSZP prog- ramnyiiatkozatának zárósorából.)

Akit régóta foglalkoztat a társadalmunkban kialakult válság okainak keresése, az nyomon tudta követni a progresszív erők küzdelmét, az általuk adott értékelést és a megoldási módokat, annak nem volt nehéz eldönteni, hogy hová csatlakozzon. Számomra elfogadható a múltunk politikai értékelése akkor is, ha 1956-ban nem fogadtam el a hibák fegyverekkel való kijavítását, a szobrok ledöntését, a szimbólumok eltávolítását, a könyvégetést, a lincselést, a letartóztatásokat. De nem léptem be a karhatalomba és nem vettem részt az általam szükségtelennek tartott megtorlásokban sem. Sok vívódás után igazoltam csak át az MSZMP-be. A környezetemben lévő — hasonló beállítottságú — elv- társak győztek meg, hogy a párton belül eredményesebben lehet küzdeni a haladásért, mint azon kívül.

MSZP-tagSágom megerősítését döntően a párt programja inspirálta. Nekem úgy tűnik: ez a pbogram vonzó a társadalom számára, visszaadhatja a szocializmus eszméjébe vetet hitet, amelyet itthon és külföldön a politikai gyakorlat eltorzított. Bármennyire is fájó, de tudomásul kell vennünk, hogy ezt a gyakorlatot a társadalom többsége nem fogadta el, elfordult tőle. A társadalmat viszont nem lehet leváltani, akarata ellenére boldoggá tenni. Egy elvont eszméért, egy eddig még sehol meg nem valósított ideálért egy nemzet nem áldozható fel.

Ehhez a programhoz azért lehet jó szívvel csatlakozni, mert annak megvalósítása az egyének és a közösségek számára szabadságot, nyugodt munkát, teljesítményüknek megfelelő jövedelmet, a rászorulóknak szociális biztonságot ígér. Ügy gondolom, hogy a társadalmunk ma erre vágyik leginkább.

A társadalom bizalmának visszaszerzését, a válságból való kilábalást, majd ezt követően egy minőségi változást csak olyan párt szolgálhat eredményesen, amelynek alapszabálya lehetővé teszi az önálló gondolkodást, a vélemények szabad kifejtését, amelyik a szó meggyőző erejével küzd az igazáért.

Nekem ez azt jelenti,

hogy a jövőben nem " kell félnem annak kimondásától, amit igaznak vélek. A közel négy és fél évtizedes mozgalmi munkában számomra ez hiányzott a legjobban, ebből származtak konfliktusaim. Azt remélem, hogy a jövőben senkinek nem kell magányos

farkasként küzdenie, nem kell elszenvednie azokat a kifinomult retorziókat, amelyek eredményeként. több évtizedes vezetői múlt után beosztottként, szerényebb

nyugdíjjal, kitüntetés nélkül, de emelt fővel hagyhattam abba a hivatásomat: a közigazgatás szolgálatát.

Bízom a kongresszuson megválasztott elnökségben, de leginkább abban, hogy az alulról felfelé építkező párt olyan lesz, amely elejét veszi a nagy tévedéseknek, kiszűri az alkalmatlanokat a vezetésből, nem lesz a konjunktúralovagok gyűjtőhelye, ugródeszkája.

Ezért sajnálom azokat a velem egykorúakat és idősebbeket, akik a múlt embert nyomorító társadalma helyett egy jobbat, igazibbat akartak, s most úgy vélik, hogy ez a párt már nem az ő pártjuk. Megértem őket akkor is, ha tá- vod maradnak, ákkor is, ha más baloldali pártban találják meg a boldogulásukat. Remélem szövetségesek és nem ellenfelek leszünk.

Nem értem meg viszont azokat a reformgondolkodókat, akik most elbizonytalanodtak, mert úgy gondolják, hogy másoknak kaparták ki a gesztenyét. Nem értem azokat sem, akik a kongresszusi győzelmükkel a küzdelmük végéhez értek, mondván, hogy ők megtették a kötelességüket, a többit végezze más.

Talán nem veszi tőlem rossz néven egyetlen reformgondolkodó sem, ha emlékeztetem, hogy egyikünk előbb, a másikunk

később jut el az igazság felismeréséhez, s ezért senkitől sem tagadható meg korábbi álláspontjának felülvizsgálata. Nem tehető tehát függővé a párthoz való csatlakozás attól, hogy kivel akarok egy pártban

lenni és kivel nem, ha elfogadja a programot és az alapszabályt. Akinek a por litikai tisztessége majd nem állja ki az idő próbáját,

attól előbb, vagy utóbb úgyis meg kell válni. A küzdelem pedig csak most kezdődik igazán !

Megértem viszont azokat a tisztességes, becsületes párttagokat, akiket korábban meggyőződésük ellenére ..beszerveztek”, és azokat is, akik már régen kiléptek volna, ha nem tartottak volna ennek a következményeitől. Tőlük azt remélhetjük, ha nem is csatlakoznak, de nem fordulnak szembe velünk, és támogatóink lesznek az országos és a helyi választásokon.

Nem . sajnálom viszont azokat — sőt örülhetünk, ha másutt keresik a boldogulásukat —, akik számításból lettek a párt tagjai. Nem sajnálom azokat sem, akik most ideológiákat gyártanak („nem én hagytam el a pártot, a párt hagyott el engem”) saját mentségükre, mert — tisztelet a kivételnek — közülük kerültek ki a kiskirályok, a des- poták, az ellentmondást nem tűrök, a szolgalelkek, a vazallusok, hogy a sort tovább ne folytassam. .

Várjuk viszont azokat a tisztességes, jó szándékú pár- tonkívülieket, akiket az MSZMP korábban eltaszított magától, nem vett fel soraiba, s most úgy érzik, köztünk a helyük.

Megyénkben lassabban halad az új párt szervezése, mert itt a politikai vezetésnek még a pártértekezletet követően is sikerült ellenállni a reformgondolatoknak. Nyomaszt bennünket az állami élet despotiz- musa, a városunkban hatalmával visszaélt vb-titkár. Mégis, vallom, hogy népünk jövője csak ezzel a párttal szolgálható, a baloldali eszmék csak ezzel a párttal őrizhetők meg, s csak ezzel a párttal állhatunk ellen azoknak az egyoldalú szólamoknak, amelyek az emlékezéskor a Parlament lépcsőjéről elhangzottak és a térről visszahangzottak.

Dr. Fekrtte Mihály

Görcsoldó pár(t)besiód

Ez az asztal I még nem kerek...

 demokrácia nehéz kenyér

Elmúltak már azok az idők, amikor a kri- tizálókat, a rendszerrel egyet nem értőket bizalmatlansággal vegyített megfélemlítés övezte■ Jó másfél esztendő alatt száznyolcvan fokos fordulatot vett az a szemlélet, amely eddig illegalitásba üldözte a „renitens” tanokat hirdetőket. A nyilvánosság jóvoltából az ellenzék nemcsak szót érthet a hatalmon lévőkkel, hanem akár meg is szerezheti azt.

Az országos szintű egyezkedésbe, a párbeszédbe a megyék, a városok és a kisebb települések is igyekeznek bekapcsolódni a maguk szintjén. Ügy tűnik, hogy mindenki ki szeretné húzni a demokrácia megrekedt szekerét a kátyúból.

Elkezdődött végre valami Nógrád fővárosában, Salgótarjánban is — melyet nem is olyan rég még „kis Moszkvának’’ tituláltak. A Salgótarjáni Ellenzéki Kör október 30-án „párviadalra” hívta ki a megyeszékhelyi Münnich Ferenc Társaságot. A görcsoldó pár(t)beszédre sok elkötelezettség nélküli, spontán érdeklődőt is vártak, ám csak a folyamatosan szerveződő pártok, szervezetek (SZDP, SZDSZ, MDF, Münnich Ferenc Társaság) legmarkánsabb egyéniségei jelentek meg. Vendégként eljöttek az MSZP Salgótarjáni Radikális Tagozatának vezetői is.

A „tömeget” csak egy szimpatikus párton kívüli úr képviselte. Nem a téma iránti közömbösség tarthatta távol a polgárokat: a tájékoztatás és a szervezés körül kell keresni a hiányosságokat.

Hogy vitakultúránk még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, az néhány hozzászólás után egyértelműen bebizonyosodott, ügyan a sport szabályai szerint adogatták^ a labdát a pályán lévők, de hamar kiütközött a mondatokból: itt megegyezés, kompromisz- szum létrejöttére nincs kilátás. A tények és az érvek „elmentek” egymás mellett, nem irányultak a meggyőzésre, mindenki csak a

„maga nótáját fújta”. Ki árnyaltabban, ki erősebben.

Nem volt meglepő, hogy a „trónkövetelő” fiatalabb nemzedék tájékozottságban, felkészültségben magasan a léc fölött teljesített. A „múltnélküliség" — amely hiányában nincs mit bevallani — erkölcsi feddhetetlenséget, ezáltal magabiztosságot kölcsönzött az ellenzéknek. Míg „a párt” sokat tapasztalt harcosai a maguk igazát bizonygatták, nehezen vették észre, hogy generáció-, korszak- és rendszerváltáshoz érkeztünk. Elfeledték, hogy a lecke felmondás marxista—leninista esti egyetemi időszaka már a múlté. A szellemi ütésváltás így aztán elmaradt. A megszólalástól, a véleménynyilvánítástól eddig diktatórikus módon távol tartottak új. tisztán csengő hangokat üthetnek meg. Nem elégednek meg a cégtábla átfestéssel, mert ez nem garantálja a politikai szmog végleges eltűnését.

őket már nem fogja elriasztani, megfutamítani a Ribánszky-féle fenyegetés sem: „aki, puskával lő a múltra, a jövőben ágyúkkal fogja szembetalálni magát". Bár az erőszak és a mindkét irányú visszarendeződés veszélye fennáll — mert az ideológiai lövészárok- ásásról egyik fél sem mondott le —, a fórum minden résztvevője elhatárolta magát a fegyveres igazságosztástól.

A jövő útjait keresve a ringben magasra csaptak az indulatok a vita hevében. Jó magyar szokás szerint sehová sem vezető személyeskedésbe, egymásra mutogatásba, elmérgesedett szópárbajba torkollott a diskurzus. A fair play-díjat senkinek nem osztották volna ki. Sűrűn csapkodtak a gyűlölködés villámai, röpködtek a számonkérés nyilai. A kerekasztal hirtelen sokszögűvé torzult. Ügy látszik a demokrácia nehéz kenyér, mégis egyre többen bízunk abban, hogy nem akad a torkunkon a falai.

Ruzafalvi Győző

Míg nem énekelhető a termelői háttér problémája

Egy üzletember a vadkerti ABC'ben

A kereskedelmi tevékenység végső célja az áruk eladása, a lakossági és vevői igények kielégítése. így az értékesítés az áruforgalmi munkafolyamat legfontosabb szakasza. A beszerzés és készletezés az értékesítés nélkül értelmetlen, egy bolt munkáját elsősorban az értékesítési forgalom alakulásán keresztül lehet megítélni. ..

Ezekkel a gondolatokkal nyitottunk be és néztünk körül az érsekvadkerti ABC-ben. Tisztaságot, önmagukat is kínáló, bőséges árukészletet láttunk. Különösen meglepett a húsárut árusító részleg. Gyorsan megszámoltam hányféle húskészítményt látok ebben a községi! boltban egy szerdai napon. íme: comb, karaj, csülök, tarja, sertésmáj, hosszúkaraj, csontolt csülök, oldalas, dagadó, velő, szív, marharostélyos, marhalapocka, marhaszügy, tüdő...!

Hegedűs Sándor — a részleg vezetője — pedig nem is húsipari szakember, „csak” megtanulta a szakszerű bontást. no meg a vásárlói szokásokat. Rövidre fogva, igazi gyakorlati üzletemberré vált.

— örhalomból járok ide, megszerettem a vadkertieket és ma már annyira megismertem a helyi vásárlószokásokat, hogy évszakhoz, hónaphoz, de még a hét egyes napjaihoz is tudok igazodni — sűríti össze a többéves tapasztalatait.

— Mennyi a forgalma? — faggatom a látottakra is utalóan.

— Nyolcszázezer, de lehetne több is — válaszolja.

— Ilyen áruválasztékhoz miként jut? — érdeklődöm kissé eltűnődve.

— Saját magam szerzem be az árut, és a „félhúst'’ én dolgozom fel — avat be az üzleti „titokba”.

— Tudja-e, hogy a hústermelői háttérrel gond van?

— Falun élek, látom, hallom, de mivel a forgalmam növekszik, így nem keresem az okokat, nálam még nem érzékelhető — mondja szinte címszavakban.

— Tessék ide nézni — nyitja ki közben a hűtőkamra ajtaját — van bőven árum.

— Valóban, de nem látok baromfit? — vetem közbe.

— Van az is, a hét végeken szállítariak Hernádról egész baromfit, előhűtött csirkemell és -comb is érkezik — válaszolja az áruválaszték további bővülésére utalóan...

A gazdálkodás eredményét elsősorban az áruforgalom határozza meg. A hatékony gazdálkodás viszont előfeltétele az áruforgalom fejlesztésének. Hegedűs Sándor saját beszerzéssel, a gazdag áruválasztékának készítésével és értékesítésével járul hozzá a forgalom növeléséhez. Nem akar lemaradni az ABC többi részlegétől.

Rácz András Fotó: Rigó Tibor