Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-24 / 279. szám

1989. NOVEMBER 24., PÉNTEK NOGRAD 3 „ügy ereztem, itt a helyem” — Az elmúlt negyven év alatt a becsületes, eredmé­nyes munka huszadrangú kérdés volt. A dolgozó em­berek nagy többségét ez tette fásulttá, érdektelenné, elkeseredetté. 1968-ban az új gazdasági mechanizmus is sok te­kintetben hasonló gazdasági retormcélkitűzéseket fogalmazott meg, mint jelen törekvéseink, csak ak­kor gyorsan visszarendeződött minden, mert a poli­tikai reform nem volt szinkronban a gazdaságival. A másik nagyon lényeges különbség, hogy akkor még hittek az emberek a pártban, annak politikájá­ban és a gazdasági helyzet nem volt ilyen mély­ponton. Most ,a politikai reformok hihetetlen változásokat .mutatnak pozitív értelemben — kivéve a szélsősé­geket —, ugyanakkor a gazdasági reformok messze elmaradnak a politikai fejlődés mellett. Az MSZP-kongresszus állásfoglalásával teljesen egyetértek, bízom a célki­tűzései megvalósításában, mert maradéktalanul vál­lalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a hu­manizmust, a szabadságot, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tisz­teiét, megbecsülését. Az MSZP programja egy keret, lehetőség a stabilizá­ció megteremtésére, a bé­kés átmenet biztosítására, amit a párt tagjai tölthet­nek ki, valóságos szocialis­ta tartalommal. Az MSZP vezetőségi tagjai — többek között Nyers Rezső, Po'zsgay Imre, Horn Gyula, Kosa Ferenc, Németh Miklós — letéte­ményesei annak, hogy egy diktatórikus rendszerből, a demokratikus rendszer cél­jait követve, a jogállam törvényeit mindenkor tisz­teletben tartva, valameny- nyi együttműködésre vállal­kozó erővel összefog, hogy az ország békésen kijusson a jelenlegi válságból. Ez nem könnyű feladat, cselekvő követők nélkül nem megy. Az MSZP várja a reformokért tenni kész em­bereket. Én úgy éreztem itt a he­lyem. A jelenlegi kormány tisz­teletben tartja a jogállam törvényeit, de vannak, akik ezt kihasználják. Gondo­lok itt a november 26-i népszavazásra,- milliók, fö­lösleges kidobására és az emberek félrevezetésére. Az első pontnak van igazi jelentősége. Ugyanis, ha a propagandára hallgatok, akkor igenre szavazok, s megszavazom azt, hogy nem én. az állampolgár válasz­tok köztársasági elnököt, hanem majd a képviselők helyettem. Elég felnőtt a magyar ember ahhoz, hogy tudja kire akar szavazni, ne fosszuk meg ettől a jo­gától. Az alkotmány szerint a következő köztársasági elnököt már úgyis a kép­viselőik választják. A má­sik három- pontot a parla­ment megnyugtató módon lerendezte, nincs szükség az ismételgetésre. Minél előbb meg kell vá­lasztani a köztársasági el­nököt. a képviselőket- Min­den erőt összpontosítani kell a gazdasági élet fellendíté­sére. ez minden magyar em­ber érdeke. Bízom abban, hogy az MSZP egyik célkitűzése, az értékteremtő munka becsü­letének helyreállítása, mind anyagi, mind erkölcsi elis­merése. visszaadja az em­berek bizalmát, munkaked­vét. Fellendül a gazdasági élet. Bízom abban, hogy össze­fogva elérjük, hogy gyer­mekeink. unokáink szaba­dabb légkörben nőjjenek fel és élvezhessék a jóléti társadalom előnyeit. Megyeri Gyuláné ny. gazdasági igazgató h. MSZP-tag­ALLA NÉPSZAVAZÁS 1989. november 26. r SZAVAZÓLAP 1. CSAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK UTÁN KERÜUÖN-E SOR A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK MEGVÁLASZTÁSÁRA? (Amennyiben Ön igennel szavaz, azt támogatja, két ne a lakosság, hanem majd az mel szavaz, akkor azt támogatja, hogy a közvetlenül a lakosság válassza meg.) ...hogy On választhasson köztársasági elnököt *50 MSZP Milyen az Ön közérzete, mi foglalkoztatja ? A Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az előzetes számí­tások szerint, az idén is el­fogadható esztendőt zár, amennyiben a közösen ki­alakított elképzeléseket nem torpedezza meg, valamilyen külső, elháríthatatlan- körül­mény. A sikerhez még na­gyon fontos, hogy milyen az alkotó munkát Serkentő köz­érzet. Ez utóbbiról érdek­lődtem, a kovácsoló gyár- í észlegben. ☆ Az első pillanatokban is kituiúlkcdó, és kellemes fia­talember Bodó György sajto­ló előmunkás, aki birtokosa a kiváló dolgozó és kiváló ifjúmunkás kitüntetésnek és 1 !)79-tői dolgozik itt. — Azt csinálom ami a kedvemre való. Azt viszont nem állítom, hogy meg va- gvunk fizetve. A két kere­setből eddig még tudtunk építkezni is. Van egy tíz­éves ■ autóm. Pénzünk vi­szont most sohasincs. A leg­közelebbi fizetésig — egy­két r.ap van hátra — há­romszáz forintból kell kijön­nünk. Bruttóban számítva nekem a fizetési cédulámon 12 ezer forint ran, a való­ságban viszont 8—9 ezer fo­rintot kapok. Ehhez jön még a feleségem keresete a két gyerek utáni családi pótlék. Azt kérdezhetné, mi­ért vállalkozom 20—22 szá­zalékos kamat mellett ház­építésre. Mindig arra tüle­kedtem, — így most is —, hogy munkám után jobb le­gyen a családnak. A két is­kolás gyermekem nincs el- k ényezte tve, megtanít j u k éket spórolni, mert annak idején mi sem kaptunk so­kat szüléinktől. Megtanul­tuk; ha a pénzt nem őszijük­be, akkor hamar elúszik. A fogyasztói árak pedig követ­hetetlenül emelkednek. Eh­hez még csak anfnvit: — jól kitolt velünk az állam, amikor bevezette a személyi jövedelemadót. Hogy van-e plusz lehetőségem — ismét­li a kérdésit, majd így vá­laszol; — amíg nem épít­keztem addig nyulakait te­nyésztettem, s ezzel egészí­tettem ki a havi megélhe­tési költséget. Útra valóul még a következőkét mond­ja: — a vezetők bezzeg jó pénzt markolnak fel, a té­vé is bemondta. (— Bábel Gusztávnak, az üzemvezetője. havi díja, bruttóban 15 800 forint, eb­ből 11 800 forintot kap kéz­hez. Kötelessége az irányí­tása alatt dolgozó 140» mun­katársát. feladatokkal el­látni, a folyamatosságot megszervezni. Ő felel az it­teniek testi épségéért, a határidők betartásáért. Az ő hátán csattan az ostor, ha nem jó a miinőiség, ha a selejtért levon a vevő. Ne­ki a feladata, a gyárrész­leg kapacitásának lekötése. Ha a felsoroltakon kívül az egyéb követelményeket is teljesíti, akkor prémi­umban részesül.) t5t — Tizenhat éves korom­ban kerültem ide dolgozni — kezdi a beszélgetést, á jó kiállású, szavait megfon­toltan közreadó Zat'rok Ká­roly, sajtoló előmunlkás. — Egyelőre mindenütt csak a bizonytalanságról hallok. Üzemeket számolnak fel, szüntetnek meg. Nálunk is sok a legenda. Állítólag mi is rajta vagyunk azon a listán, ahol azok a gyárak szerepeinek, amelyeket a kormány a külföldieknek akar elad-ni. — Tényleg mi lenne, ha egyik naplói a másikra munkahelyet kellene vál­toztatnia? — Fuícsa lenne, mert a jelenlegit nagyon megszok­tam. Bizonyáia találnák más munkát is. Olyat, ami­vel el tudnám érni a mos­tani pénzem. Csakhogy ami most történik országunk­ban, abban nem sok jót lá­tok. Mi nem sztrájkolni, hanem dolgozni akarunk. Ékkor élezzük jól magun­kat, ez kell ahhoz, hogy a vállalat segítségével, a 350 ezer forintéit, 35 évre szó­ló öröklakásom részleteit tisztességesen fizetni tud­jam. (Dr. Szabó István vezér- igazgató szerint, az Ipari Mi­nisztérium álltat összeállí­tott listán ugyan szerepel a vá.llaiat, de nem eladják, hanem alkalmasnak tartják külföldi tőke fogadására. A bizonytalanság érzését az is fokozza, hogy a gyárrészleg megrendelés hiányában na- perta csak 17 tonna termé­ket állít elő, holott kapaci­tása 30—35 tonnára szól.) ☆ A jól megtermett, barát­ságos, beszélgetésre kész Bánvik József, daraboló- csopoi tvezető, 1953 óta tag­ja a kollektívának, — Nem jó a hangulat. Ide­gesebbek. ingerlékenyebbek a dolgozók, mint korábban,, mert kevés a megrendelés, nincsenek úgy foglalkoztat­va, ahogy szeretnék. Emi­att kevesebb a pénz is. Máskor pedig anyaghiány zavarja a folyamatos mun­kát. Dolgozó társaimmal együtt vallom: — nem va­gyunk íendesen megfizetve. Az állam, a személyi jőve-, deiemadó bevezetésével pe­dig tovább csökkentette lét- bizonytalanságiunkat. Teté­zi gondjainkat, hogy ilyen árak mellett, havi hét— "nyolcezer forintból megélni nagyon nehéz. Mint cso­portvezető, tisztán 8—9 ezer forintot viszek haza. Akkor több ez. ha a szakszervezet által megengedett túlórát is felhasználom. Az érte ka­pott pénz egy részét ugyan­csak elviszi az adó. De rá vagyunk kényszerülve! A fiam mosit szerel le a kato­naságból. Az ő és felesé­gem keresetével együtt « biuttó kereset havonta, el­éri a 18 ezret. Ennek fele elmegy a lakástörlesztésre, rezsire. Igaz, nekem és a feleségemnek már nem sok kell, de azért szeretnénk mi is jobban élni, a többi­ekkel együtt. Később azon meditál, hogy igaz-e amit egyesek mondanak: fizeté­si gondokkal küszködik a vállalat. (— Valóban, átmeneti gondjaink vannak, mert ve­vőink egy része nem tud idő­ben fizetni. Nem csak mi ke­rültünk ilyen helyzetbe, ha­nem az ország sok más ki­fejezetten .jól dolgozó vál­lalata is. Az előbbiből fa­kadó problémákat eddig még sikerült megoldani — tájékoztat dr. Szabó István vezérigazgató.) Veinesz Károly H kis üzlet is lehet jo üzlet... Kábeldobot a bútorgyárban Szürke eminenciások va- gvu'nk — kezdi megállapítás­sal Burda Sándor, az Ipoly Bútorgyár szécsényi Leány- vállalatának igazgatója. Nem tartozunk sem a jól- menő, sem a veszteséges vál­lalatok közé. Hogy ez a vi­szonylag elfogadható helyzet fennmaradjon, hitvallásunk­ká kellett váljon az a felis­merés, hogy a piacon csak több lábon állva lehet meg­élni. Ezért már nemcsak a korábban megszokott közü­leti bútorokat gyártjuk, ha­nem a lakosságiakat is. Ezek mellett vállalkozások­ba is belefogunk. Nemrég fejeztük be például a Buda­pest Bank rétsági fiókjának belső építési munkáit. Je­lenleg pedig a balassagyar­mati fiók hasonló alakítását végezzük. Ez a kettő már több mint tízmilliós vállal­kozást jelent- Ebben az esz­tendőben harmincnégy milli­ós termelést céloztunk meg, negyvennyolc fővel. Ügy tű­nik sikerül a tervünket tel­jesíteni. Valószínű, hogy a tervezett nyereség is meg­lesz. Négy-, ötmillió forint körül számítjuk... — Miben látja a fejlődés- lehetőségét? — Nem a mennyiségi, ha­nem a minőségi fejlődést kell ösztönöznünk. Ebben a gyárban már dolgoztak ki- Iencvenen is de kifizető­dőbb az, ha csupán az opti­mális létszámmal működünk. A jövőt a rugalmasság je­lenti. Most például azzal kí­sérletezünk, hogy kis átala­kítással már ne csak bútort tudjunk gyártani. Tárgyalá­sokat folytatunk kis kábel­dob előállítására. Ügy néz ki, hogy 4—5 főnyi létszám- bővítéssel és egy szinte je­lentéktelen méretű beruhá­zással újabb jövedelmező vállalkozásba kezdhetünk. Csak addig kívánjuk ezt a fajta kábeldobot gyártani, amíg a piac igényli. Hogy ez öt év, vagy három, eset­leg tíz, még nem tudjuk, de az biztos hogy gyorsan kell reagálnunk a piaci kívánsá­gokra. Csak ez lehet a jö­vőben a követendő magatar­tás. — Az ön által említett ru­galmasság a kis vállalatok nagy előnye. — Igen, mindenképp. Ügy vélem az iparban többet le­het majd várni a kisválla­latoktól. (Persze ehhez a megfelelő gazdasági és pénz­ügyi feltételeket is meg kel­lene teremteni..) Vannak ugyan, akik még mindig a „monstrum" cégektől várnak csodát, ám egyre jobban be­látható, hogy mint sok min­denben talán ebben is a kis lépések a célravezetőbbek. — Itt Szécsénvben azonban van már egy kábeldobüzem. Miért kell akkor egv bú­torgyárnak hasonlóba bele­fogni? Nem lenne jobb. mondjuk, ha a keresett gyer­mekbútorokat gyártanák. — Nagyon kockázatos csupán a lakossági piacra támaszkodni. Igaz ugyan hogy most megnőtt a keres­let a gyermekbútorok iránt, de ez csupán időszakos és inkább az infláció miatt, az OTP-ből előszedett pénzek­nek köszönhető. A kábeldob­üzemnek egyébként nem érj meg gyártani azt a fajta dobot, amit mi kis ráfordí­tással megcsinálhatunk. Ne­künk pedig a kis üzlet is jó üzlet. Ha tetszik, ez jellemzi egész üzletpolitikánkat... —cs—

Next

/
Oldalképek
Tartalom