Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-21 / 276. szám
1989. NOVEMBER 21., KEDD NOGRAD 3 Évtizedes hátrányban az erdőgazdaság Ipar az erdőben, vagy erdő? A romantika már a múlté... Ha valaki azt hallja: szerkezetátalakítás az erdőben, minden bizonnyal arra gondol újabb gazdasági szakkifejezésről van szó, amelynek amúgy semmi értelme, jelentősége. Végtére is miféle átalakításról lehet szó az erdészetben? T Nos, egy napsütéses napon Kéri László az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki fejlesztési főmérnöke arra vállalkozott: bemutatja nekem mennyire kézzelfogható ez a fogalom valójában. Túl sok az élőmunka! Még tavaly hallottam először a három lépésben megvalósuló, veszteségeltüntető beruházásról, Fodor Imrétől, az IEFAG műszaki igazgatóhelyettesétől. A szerkezet- váltást, 1986-ban igazgatóváltás előzte meg! Amit a mezőgazdasági és a pénzügyi tárca közös revíziója követett. Nem gazdasági visszaélések gyanúja, csupán az ipolyvidéki erdőgazdaság helyzete indokolta a vizsgálatot, amely nem csupán hibákat keresett, de a kiutat is megjelölte. Elsősorban kiemelte, hogy itt Balassagyarmaton és a többi erdészetben a természeti adottságok sokkal kedvezőtlenebbek, • mint másutt. Amíg az ilyen eltéréseket a mezőgazdasági üzemeknél már figyelembe veszik a szabályozók, addig az erdő- gazdaságokkal nem bánnak ilyen toleránsán. A vizsgálat láthatóvá tette azt is: az IEFAG-nál a legmagasabb országosan az élő munkaerő- felhasználása. Miért pont Útközben sokmindenről szót váltunk Kéri Lászlóval. Megtudom, hogy náluk az adminisztratív létszám a dolgozók egyhatoda, ám még az erdészék is ebbe a kategóriába tartoznak. Paphegyen az üzem kapujábain Takács Imre műszaki vezető fogad. Az öles rönkmáglyák közt arról kérdezem „úti kalauzaimat” miért pont Paphegyre került ez az üzem. Távoli előzményiként felfogható az 1979'80-as rekonstirúk- ció. Akkor készült el az üzemcsarnok, és egy — a tervezett kettő helyett — gépsor is beépítésre került. Azután elfogyott a pénz. . . — Amikor a íjoostani programot elkezdtük a szerkezetváltás jegyében, ilyen örökséggel kellett indulnunk. Ilt volt ez a félbehagyott beruházás, végül is nem nagyon volt választási lehetőségünk, hogy hol hajtsuk végre a programot! — magyarázza Kéri László. Közben Orosz János művezető is megérkezik, csatlakozik hozzánk. Az üdvözlés közben megjegyzem: „itt — A fa nyersanyag világpiaci áron mozog. A követelmény: ezt olyan módon dolgozzuk fel, hogy ez a jövedelem nem csökkenhet. Mert ugyan abszolút értelemben valamennyi munkafázis nyereséget termel, de összeadódva, a kezdeti eredmény csökken. Ha ez bekövetkezik, növeljük a feldolgozatlan fa eladását — fejtegeti a főmérnök még az üzemcsarnokban, aminek ajtaját őrtorony vigyázza." — Hogyan kezdődött a A kiút tehát az iparoso- dottság növelése — látszott egyértelműen. Furcsa, de a gyaimati központban jó szívvet gondolnak a revizorokra, akik néha még ma is besegítenek nekik. Mielőtt elindulnánk a verőce-paphegyi fűrészüzembe, Fodor Ferenc főkönyvelővel és Kéri Lászlóval váltunk néhány szót a beruházásról. Négy forrásból — exportnövelő pályázati énzből, a foglalkoztatáson tikai alap támogatásából, világbanki hitelből és saját erőből — sikerül megvalósítani a beruházást. Egy „lépés" az alapanyagellátásban jelentős előrejutást nyújtó három kanadai Timberjack beszerzése. Ezek a négymilliós értékű monstrumok több tonna rakományukkal akár hetvencentis rönkök fölött is ellépegetnek. Második lépésnek számít a paphegyi és salgótarjáni feldolgozóüzem, harmadiknak pedig a balassagyarmati továbbfeldolgozó- gépsor beszerelése Paphegy? mindenki főnök". Ez az általános megszólítás, talán csaík a csarnokban dolgozó rabokat nem illetik így. Három méter magas szü- gesdrót kerítésen kis, mág- neszáras kapu. Ezen keresztül jutunk be az üzembe. Hosszában, a PRIMULTINI névre hallgató, olasz hasító szalagfűrész. Mellette a kisebb, ám nem kevésbé lenyűgöző STORTI gép. — Hajdan minden megvalósult, csak a végcél nem! — mondják szinte egyszerre. — Az, hogy legyen to- vábbfeldolgozás. Megmaradtunk ugyanabban a szerkezetben: a legmagasabb értékű termék a fűrészáru. — Ez jellemző ma is — folytatja Orosz János. — Ha itt van 12 ezer köbméter készáru, abból legjobb esetben háromszáz köbméter az apróválaszték. — Ugyanakkor nagyon jó minőségű fűrészárunál 20 ezer forintos bevételt tudunk elérni köbméterenként, míg a tovább feldolgozott apróválaszféknál már 60 ezret — fűzi hozzá Kéri László. beruházás, hol tart ma és mit tud? — Az indulás az export- növelő pályázattól függött. Ez a formát, a gépbeszerzést és a pénzügyi forrásokat is meghatározta —kapom meg a választ. Elmondják: természetesen a pályázaton nyert pénzhez, de a világbanki hitelhez is, sőt a foglalkoztatáspolitikai alap támogatásáért úgyszintén kötelezettségeket kellett vállalni, s nem árt ezeket meg is tartani. — A koraboan említett rossz termekszerkezet fordul meg éppen a beruházás nyomán, mert itt például olyan nagy kapacitású sorozatvágó áll, amely képes az egyik sor teljes termelését tovább vágni — folytatja a főmérnök. — Üj gépek, új technika mégis elítéltek dolgoznak velük. Megéri? — fordulok Orosz Jánoshbz. — A vállalatnak szinte már azonos terheket jelentenek, mintha civileket alkalmaznánk. Tőlük minőséHúsz év Miközben már a szárító felé sétálunk megtudom, hogy a nyugatnémetek a fenyőre, az olaszok viszont a nálunk is honos keményebb fákra készítik feldolgozó gépeiket. — Végeredményben az várható el tőle — magyarázza a szárító egyik fekete kamrájában Kéri László —, hogy éves szinten háromezer köbméter árut tudjon szárítani. Remélem a mostani háromszázról felfut ennyire a termelés. Nevetve hozzáteszik : a többi erdőgazdaság húsz évvel ezelőtt épített ilyen szárítókat. Ezt a lemaradást kellene behozniuk. — Említették, hogy végül is a 79-es beruházás befejezéséről van itt szó. Menynyivel drágább ez most? — Az akkori költségvetéshez képest, mostani forintból harminc százalékkal sem drágábban. Közben pedig a beruházási javak áremelkedése akár 400 százaMár a íürnérüzerrtben vagyunk. Hogy mi történik ott? Egy négyszögletesre alakított rönköt befognak, majd egy gyaluszerű kés sorban hasítja le a tizedimllimé- teres lapokat. Ezp.tán egy nagjv „olló” alá kerülnek a kötegek, majd a szomszéd helyiségben a vaníliaillatú szárítóba. Lehet, hihetetlen gibb munkát is várhatnánk, de nem akad elég jelentkező. Aztán szót-ejtünk a követelményekről. Mindketten szeretnék, ha mielőbb civilek dolgoznának. Igaz, ehhez a fizetésnek is változni kell. Ma egy dolgozó nem nagyon keres tízezer forint felett. Érdekes probléma a tyúk és . a tojás kérdésével hasonlatos. Mi legyen előbb a teljesítmény vagy a képzett emberéket csalogató bér? hátrány lékot is elérte — így a válasz. A szárító mellett, egy hatalmas alumíniumkémény tövében kis kockaépület. Benne, egy 424-es gőzmoz- dony kazánja: a hőközpont. Két érdekesség fűződik hozzá. Az egyik, hogy tervezik egy gőzgenerátorral a telep önálló villamosenergiaellátásának megoldását. ‘ A másik épp a kéményhez kaposolód'ilk. . — Az érvényben levő szabályok szerint a számítások adták meg a 36 méteres magasságot. A méretek azonban növelik a költségeket. Mivel mi fával fűtünk, környezetbarát fahamu távozik, szerettünk volna alacsonyabbat felhúzni. De az átalakuló államigazgatásban nem találtunk senkit, aki jogosult a felmentésünkre. Több millió forint többletkiadásunk fekszik így benné — hallom. Egyébként a rendelet eleve felmenti : Százhalombattát, Szőnyt és így tovább. a jelző, ám így igaz. Az okról Orosz János beszél. — A szárítógép kerozinnal működik. Ez olcsóbb a gázolajnál, nem szennyezi a levegőt, nem olyan büdös és nem lehet ellopni, mert csak a repülőgépbe jó — neveti el a végét. A berendezésből a faipar legjövedelmezőbb terméke szárazon és simán csúszik ki. — Mennyibe került ez a gép? — A gép maga ötmillió forint. Viszont a statisztikai illetékkel, az import áfával, szállítással, a hasonló járulékos költségekkel nyolcmillió — válaszolja a főmérnök. Vége az üzemlátogatásnak. Rövid számolgatás után kiderül, negyven új munkahelyet teremtettek, így jogos a foglalkoztatáspolitikai alap támogatása. Az udvaron Bujtás György műszaki vezetővel még váltunk néhány szót. Elsősorban arról: olyan szakmunkásokra volna szükség, akik (mondjuk) a napi karbantartást Valóban el tudják végezni. A mostaniak sajnos, még a hibákat sem ismerik fel! Pedig nem évtizedekkel ezelőtti szalagfűrészeikről van itt szó, hanem modern automata gépekről. Elköszönünk a paphegyiektől, indulunk Verőcére, a központba. Útközben Kéri László .elmondja, sokszor a társgazdaságok emberei úgy Az alig félórás diskurzus után, indulunk is a „harmadik lépcsőként” említett balassagyarmati üzembe. — Nem volt ez mindig"' így. Hogy az erdőgazdaságok törekedtek volna ' a fa minél magasabb értékű termékké feldolgozására — mondja az üdvözlés után Tóth Ágoston üzemvezető, megerősítve Berkenyéi András szavait. — Pedig a faiparban van a haszon ! Legalábbis így gondoljuk — teszi még hozzá. Asztalán a paphegy.i furnérral borított, úgynevezett kasírozott profillécek. A bútoripar számára ez nélkülözhetetlen kellék. Egyik típus éppen az ugyancsak Gyarmaton készülő Columbia Luxhoz való. — A verőceieknek máris van elképzelésük egy venéznek az ipolyvidékiekre, mint valami szegény, ’ megtűrt rokonra. Pedig elképzelhető, hiába az igyekezet, a jószándék és józan gondolkodás, a természetadta különbségek nem tüntethetők el. De vajon, hogyan viselik az erdészek irányításához szokott emberek, hogy egyre nagyobb súlyt kapnak a közgazdászok és jogászok az IEFAG-nál is? — ezt már Berkenyéi András verőcei irodájában hozom szóba. Az üzem vezetője elmondja, az emberek felismerték a váltás szükségességét. Viszont — feleli egy kéidésemre -— nem biztos, hogy a jelenlegi gárda képes lesz megfelelni annak az osztrák—magyar vegyes vállalatnak, amelyről a napokban tárgyalnak. — Mit várnak ettől? — Nagyon fontos a piac, ám mindenképpen változni fog hatására a> munkaintenzitás és a fegyelem is — válaszolja. Elmondja még: korábban nagyon sok erdő- gazdaság nem ismerte el,fel a faipar jelentőségét! Ezt a tévedést kell napjainkban korrigálni. gyes vállalat alapítására. Van-e önöknek is hasonló gondola tuk ? — Természetesen mi is szeretnénk ezt a fordulatszámot felvenni. Felmerült egy korlátolt felelősségű társaság alapítása, 'Ameny- nyiben erre sor kerül, az önállóságunk növekedni fog. É® ez azzal is járhat, hogy nem ragaszkodunk az ipolyvidéki fák feldolgozásához. Paphegyi kapcsolatunk, véleményem szerint lazulhat. Közben már odakint járunk. A régebbi bútorüzemen át vezet az út az új csarnokba. Még raklapokon, fóliázva fekszenek a jivu-- gatnémet gépek, a betonon. Több tízmillió forint értékű, korszerű technika. Mögötte a hőközpont, amely a faforgácsból nyáron gyártott fabrikettel üzemel majd télen. A szomszédos épületben is „találunk" egy igen esztétikus masinát, mellette a salgótarjáni Hotel Sajgónak legyártott berendezések alkatrészei. Miközben Ádám Piroska üzerrtvezétő-helyettes a gépsorról mesél, paraméterek, számok halmazát hozza fel érvül korszerűségük mellett azon gondolkodom: vajon mi késleltette iitt a Cserhát és a Börzsöny erdeiben a ma olyan világosan felismert szerkezetváltást. Aztán egy, a nap folyamán hallott mondat jut eszembe, jobb válasz híján: „... volt néha 100 százalékos állami támogatás is; ami elrejtette a veszteséget!” Ez a múltidő néhány cég vesztét okozta. Az ipolyvidékiek most éledeznek! Hlavay Richard Rabok közt a szárítóban A kerozint nem lehet ellopni Hol van már a támogatás?!
