Nógrád, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

* CSALÁD, OTTHON, SZABAD IDŐ * Gyertyás örömökről, gondokról Nincs új a nap alatt, így állítja a régi mondás. Ha egyébként nem is, de a di­vatdolgok tekintetében ez megállja a helyét. Itt van például a gyertya. Van már száz éve is annak, hogy mint egyetlen világítóesz­közt kiszorította a petróle­umlámpa; szerepe áttevő­dött a megemlékezések, áj- tatosságok, szertartások kö­rébe. A gyertya úgyszólván kiszorult a lakásokból, fi­ókba került, hogy végső esetben alkalmi fényfor- rásként lehessen előkapni. Mintegy két évtizeddel ezelőtt aztán, a felkereke­dett nosztalgiahullám há­tán, előkerültek a réz, az ezüst, a porcelán gyertya­tartók és a rézmozsarak, faszenes vasalók, fújtatok, rokkák, köcsögök társasá­gában díszhelyre kerültek a lakásokban. Ezzel egyszerre divatossá és elegánssá a gyertyás terítés; kellékévé vált a meghitt vacsoráknak, ünnepi étkezéseknek. Fel­éledt a gyertyaöntő ipar, ki­alakult a sudáran magaso­dó csavart, színes, a tömzsi, dombormintával borított, a művészien megformált gyer­tyák kultusza. A gyertya megihlette a keramikuso­kat, az üveg-, a fémtárgyak tervezőit, és az együttesek becses alkalmi ajándékká léptek elő. Felkerekedett di­vatról lévén szó, a gyertyás ajándéknak örülni illik, akkor is, ha a megajándé­kozottnak esze ágában sincs azt használatba vennie. Lett egy új dísztárgya. Semmi baj nem lenne a dísztárgyakkal, ha ugyan­úgy lehetne törölgetni, ta­karítani őket, mint más iparművészeti alkotásokat. Ám a gyertyák az állásban puha felületüknél fogva ma­gukra tapasztják a port. Ha meg meggyújtják, használ­ják. a megolvadt viasz ki­csurog a tartó tányérjából, rádermed a rúdra, a kanóc pedig feketén meredezik, odalesz az eredeti látvány csinossága. Megvan persze a fortélya a gyertyák karbantartásá­nak. A rárakódott, a csa­vart mélyedésekbe tapadt port alkoholba vagy ben­zinbe mártott, ujjhegyre fe­szített ronggyal, szétkenés nélkül nyomtalanul le lehet törölni, tekintve, hogy a szesz a viaszt oldja, leveszi a vékony porréteget. A gyertya rúdjára, tartó­jára ráfolyt viaszt úgy le­het nyomtalanul lefejteni, hogy mindenestül néhány órára a hűtőszekrény mély­hűtő rekeszébe tesszük. Et­től az anyag kőkeménnyé dermed, s a már egyszer megolvadt rész valósággal magától leválik a gyertya- rúdról, -tartóról. Ami a ka­nócot illeti, azt eloltás után — de még melegen — ki­csit lejjebb húzni, fekete részét levágni, ügyelve, hogy maradjon belőle a kö­vetkező meggyújtáshoz. Az újonnan cserélt gyer­tya olykor karcsúbb vagy vastagabb a tartó mélyedé­sénél. Billeg benne, kidől belőle, vagy nem lehet be­leállítani, mert nem fér el benne. Ilyenkor mártsuk a végét forró vízbe, és kézzel nyomjuk vastagabbra vagy karcsúbbra, hogy oda bele­szoruljon. A melegítéstől a viasz formálhatóvá válik. Végül érdemes szót ejte­ni az étkezőasztalra kerülő, meggyújtásra szánt gyer­tyákról is. Ezeknek olyan távolságban és magasság­ban kell lenniük a terítéktől, hogy lángjuk balesetet se okozzon, de füstjét se kelljen a falattal együtt lenyelni. A tálalás alatt feltélenül le­gyen lámpavilágítás is, hogy érvényesüljön az ennivaló látványa és a tálból ki­emelendő falat. Utána jö­het a hangulatos félhomály. Ny. Á. A burgonya szerény, de rendkívül szolgálatkész köz­katonája a magyar konyhá­nak. Aránylag olcsó, minde­nütt és mindenkor kapható, jól tárolható, és még ilyen­kor télidőben is tartalmaz C-vitamint. önmagában is kitűnő, de hús pótlására ki­fejezetten alkalmas. Érdemes többféle formában kipróbál­ni. Zöld burgonyaropogós Hozzávalók: 50 deka bur­gonya, 3 tojás, 2 evőkanál búzadara, só, reszelt szere­csendió, 1—1 csokor zöldpet­rezselyem és metélőhagyma, 1 szál zellerzöld; a bundá­záshoz liszt, tojás, zsemle- morzsa; a sütéshez bőven olaj. Áttörjük a főtt, leszűrt, meghámozott burgonyát és összegyúrjuk a tojásokkal, a búzadarával meg a fűszerek­kel. Finomra vágva dolgoz­zuk bele a petrezselymet, a metélőhagymát és a zeller­zöldet. Kis rudakat formá­lunk belőle, és lisztbe, fel­vert tojásba, zsemlemorzsába forgatva, bő forró olajban kirántjuk. Sárgarépás burgonyapuffancs Hozzávalók: 30 deka bur­gonya, 2 szál sárgarépa, 1 kis fej vöröshagyma, 2 evő­kanál liszt, 2 tojássárga, só, őrölt bors; a sütéshez bőven olaj. A megtisztított burgonyát és sárgarépát káposztaresze- lőn lereszeljük, összekever­jük a liszttel, a tojássárgák­kal, sóval meg őrölt borssal. Evőkanállal forró olajba szaggatjuk és ropogósra süt­jük. Mindennapi gyümölcseink Á paradicsomi: Minden nép őrzi emlé­kezetében és írásos doku­mentumaiban egy ősi pa­radicsomkert leírását, ahol az ártatlan, bűntelen ember magvakkal és gyümölcsök­kel táplálkozott, nem is­merte az ölést, körülötte a világ is harmonikus volt, békésen együtt élt az orosz­lán és a szelíd őz. „Ezt mondta Isten — olvashatjuk Mózes első könyvének első fejezeté­ben — : Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot termő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok le­gyen.” Azt is őrzi az embe­riség ősemlékezete, hogy akkor az ember hosszú életű volt, több száz évet is megélt, nem ismert be­tegséget, korai halált. A múlttól elfordult, ősi szemléletet és megisme­rést lebecsülő, hagyomá­nyoktól elszakadt mai em­ber legendának minősíti ezt a történetet. Nem ve­szi figyelembe, hogy meny­nyi legendának tartott tör­ténet bizonyult igaznak a kutatások fényében, például hogyan talált rá Schlie- mann Trójára, a görög „mondá”-ban megjelölt helyen ! Számos bizonyíték gyűlt össze a bibliai „legen­da” igazolására is. Most azonban vita helyett indul­junk ki abból, hogy nem fogadjuk el konkrét tör­ténelmi ténynek a para­dicsomkertet és benne az elképzelt, megörökített életet. Tartsuk hát esz­ményképnek, amilyennek minden nép a tökéletes földi életet elképzeli, ami­lyennek látni szeretné a jövőben. A modern táplálkozástu­domány szerint a magvak és a gyümölcsök a legérté­kesebb táplálékot képvise­lik. Romolo Mantovani francia természetgyógyász orvos Az öngyógyítás mű­vészété című művében ide­ális tápanyagnak mondja a gyümölcsöt, amelynek kü­lönleges gyógyító tulajdon­ságai is vannak. „A nap­fény- és melegsugaraival — olvashatjuk Schlickeysen Gyümölcs és kenyér című munkájában — minden növényt növekedésre izzít át, mígnem érett gyü­mölcsben minden tápanyag közül saját erejének leg­magasabb potenciáját cso­dálatos kivonatként nyújtja át nekünk. Engedd, hogy egészséges és beteg nap­jaidban fő táplálékod a gyümölcs, járulékos táplá­lékod a kenyér legyen, és egyetlen italod a víz.” (Legközelebbi Család, ott­hon összeállításunkban Gyümölccsel a rák ellen? címmel olvashatnak a nö­vényi rostok gyógyító ha­tásáról.) Óriás háztartás — vállalkozásokkal Négyszáz személyes lagzil is ki tudunk szolgálni... Ide a legtöbben kölcsön­kérni, vagy visszaszolgáltat­ni jönnek. Más megközelí­tésben ez a hely egy csa­ládóriás monumentális ház­tartása, ahol díj ellenében sokan használják ugyanazo­kat az eszközöket. A köl­csönvehető készlet igen szé­les skálájú, tömegeket szol­gál egész az amortizációig, mely megpecsételi az egyes cikkek sorsát. Jó néhány ugyanis elhasználódott álla­potban vándorol át valaki­nek a tulajdonába kiárusítás révén. A salgótarjáni kölcsönző bejárati ajtaja szinte szünet nélkül nyílik és záródik. A nagy jövés-menés — rész­ben — a különféle fonalak népszerűségének köszönhe­tő. Vesznek a betérők, válo­gatnak a kedvelt hulla­dék fonalból és az első osz­tályúból is. Mások videoka­zettát keresnek, vagy videót kölcsönöznének. Megfontoltság és kénysze­rűség vezérli a vevőket, kuncsaftokat, de nem csupán a spórolás nyűge készteti erre őket, bár talán ez a leg­nyomósabb „érv”. — Tizenhárommilliós kész­letünk van jelen pillanatban, a slágercikk a videomagnó, a színes távé ma is — mond­ja Dohonyi Imréné üzletve­zető-helyettes. — De szívesen válogatnak a vásárlók a bálás, import tisztított ruhafélékből is. Kedvező a fogadtatása azoknak a kezdeményezések­nek, melyekkel a nagyobb haszon reményében próbál­koztak az üzlet dolgozói. Idesorolható a videomag­nók és más áruk lizingszer- ződésben való árusítása, ami azt jelenti: a szerződés le­teltével például videotulaj- donos lehet valaki. A hároméves garancia nem rossz ajánlólevél ehhez a vállalkozáshoz, ezt tá­masztják alá a számadatok is: jelenleg 183 videomagnó és 250 színes, illetve fekete- fehér tévé van kint lízing­ben. — Készpénzért is lehet videót venni, 40 200 forintért — tájékoztat az üzletvezető­helyettes, kulcsmásolás köz­ben, itt ugyanis erre is van lehetőség. — A szezonalitás a mi forgalmunkon is érezteti a hatását. Bizonyos eszközök például tavasszal, nyáron kelendőbbek. Ilyenkor kéz­ről kézre, házról házra jár­nak a tisztítógépek, az író­gépek kifutási ideje pedig épp ezzel ellentétes — tu­Visszaszolgál tatás. dóm meg dr. Bőviz László- nétól, aki kilenc éve vezeti a kölcsönzőt. A jócskán megcsappant edényikölcsönzés miértjét így magyarázza az üzletvezető­nő: — Talán a családok rosz- szabb anyagi helyzetével hozható összefüggésbe, de az okok között megtalálható az életmódváltozás is. — Egyéb­ként mintegy 400 személyes lagzit ki tudunk szolgálni mindenféle asztali kellékek­kel a kancsótól a kenyér­tartóig. Nem múlik el hét, hogy be ne jönnének érdeklőd­ni, nincs-e eladó barkács- gép, ugyanis ezeket is elad­ják meghibásodás esetén, vagyis a kölcsönző már rég kinőtte eredeti jellegét, sze­Fotó: Bábel László repét; S ezzel együtt, vagy éppen ezért — beépült a2 életünkbe. Kölcsönös elő­nyökkel jár az is, hogy a különféle ötletek kivitelezé­séhez az üzlet szabad kezet kap. Kölcsönzünk, mert rászo­rulunk, s mert így járunk jobban, megjegyzendő azon­ban, hogy a máséra, a kö­zösre, nem vigyázunk elég­gé: magatartási kultúránk gyengéi a piszokfoltos, meg­rongált, visszaszolgáltatott eszközökben mérhetőek. összeállította: MIHALIK JŰLIA Kuktáról — nem kuktáknak Tegye a szívére a kezét a ma már kuktapárti háziasz- szony: valaha okkal voltak előítéletei. Hosszú eszten­dőkkel ezelőtt a kukta nem csupán praktikus tulajdon­ságaival vonta magára hasz­nálója figyelmét-.. Ha ugyanis nem az előírásnak megfelelően rögzítették a zárszerkezetét, bizony előfor­dultak balesetek. A ma for­galomban levő füles-zárás konstrukció éppen biztonsá­gi okokból látott napvilágot, s számos országban a kor­szerűen fölszerelt konyhák viszonylag egyik legolcsóbb. ám nélkülözhetetlen tartozé­kává vált. Az aggályoskodók tehát már rég nem arra hivatkoz­nak, hogy robban, pontosab­ban fölcsap belőle a gőz, és leforrázza a háziasszonyt. Ami viszont változatlanul gondot okoz a „kuktaügy­ben” járatlannak — azaz a nem hivatásos kuktáknak! — hogy nem látni bele, mi tör­ténik odabenn a fazékban. Azt egyszerűbb tudomásul venni, hogy amint a gőz il­lanni kezd, a fazék sípolás­ba fog... Ekkor takarékra állítunk, s a receptúrákban megadott főzési időt ettől a pillanattól számítjuk. Azt azonban tényleg csak idővel lehet megtanulni, hogy a sza« kácskönyvekben nem szerep­lő ételek elkészítéséhez mennyi idő szükséges. A kuktában való főzésnek, persze, csak egyik előnye — bár kétségtelenül a legna­gyobb — a gyorsaság. Nem kevésbé vonzó tulajdonsága, hogy benne a leves, a hús egyaránt egyenletesen fő, anélkül, hogy véletlenül is odaragadna, odakozmálna... Az étel ize-za.mata pedig sokkalta harmonikusabban áll össze e csodafazékban. Cs. B. J. Az import bálás ruhát Dohonyi Imréné ajánlja a vevő figyelmébe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom