Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989. OKTÓBER 12.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 il sarkalatos törvények megalkotására készül az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) formálódó társadalmi.politikai viszonyokhoz igazodik az országgyűlési képviselők választásáról, szóló törvényja­vaslat. Olyan, arányosságra törekvő, vegyes választási rendszert tartalmaz, amelyben 152 képviselőt egyéni vá­lasztókerületben választónak meg, további 152 képviselői helyet területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pártok. Ezeken kívül 70 képviselői mandátum sorsa az aránytalanságokat kiegyenlítő országos listákon dőlne el. A tervezet szakít a jelöltállítás eddigi mechanizmusá­val és intézményeivel, megszünteti a korábbi korlátozáso­kat és új módon szabályozza a jelölés törvényes feltétele­it. A választási eljárás szabályai egyben a választások szabadságának, tisztaságának biztosítékait jelentik. Rendelkezik a választójogról — amely általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos —, a választópol­gárokról, a jelölés szabályairól, a választás eredményé­nek megállapításáról, a választási eljárásról és annak nyilvánosságáról, a szavazási szabályokról, a választási szervekről, a szavazóköi ökről, a jogorvoslatról, az időkö­zi választásról. E rendelkezéseket számos pontosító mel­léklet egészíti ki. egyebek között a választókerületek ki­alakításának elveiről, az egyéni választókerületek és terü­leti választókerületenként a megszerezhető mandátumok számáról, a választási szervek, munkacsoportok tagjai által tett eskü (fogadalom) szövegéről. A javaslat — tekintettel az Elnöki Tanács megszűnésé­re és egyidejűleg a köztársasági elnök intézményének be­vezetésére, továbbá az alkotmánybíróság felállítására — módosítja az Országgyűlés jogkörét. A köztársasági elnök megválasztásának jogán túl a parlament hatáskörébe utalja a rendkívüli és a szükségállapot kihirdetését, il­letőleg a fegyveres erők felhasználására vonatkozó döntés jogát. Több új intézmény felállítása mellett az Ország- gyűlés közvetlen felügyelete alá rendeli a Magyar Nem­zeti Bankot. Mara világossá vált az is. hogy egy tényleges hatalmat megtestesítő, a törvényhozó funkciót gyakorló és a kor­mányzati tevékenységet hatékonyan ellenőrző Országgyű­lés csak akkor képes feladatainak megfelelni, ha folya­matosan működik, és a képviselők e tevékenységre fel­készült, választási versenyben megmérettetett, többségük­ben fő foglalkozású politikusok. A képviselők társadalmi ellenőrzését — azon túl. hogy folyamatos kapcsolatot tar- ' tanak fenn választóikkal — a rövid megbízatási idő biz­tosíthatja. Ezért a módosító javaslat a jelenlegi' 5 helyett 4 éves megbízatási időt tart kívánatosnak, viszont meg- / szünteti a visszahívás intézményét. Az alkotmánymódosítás azt is kifejezésre kívánja juttat­ni, hogy a képviselő feladata nem valamely település, me­gye vagy foglalkozási csoport érdekeinek képviselete, ha­nem az egész nemzet szolgálata. Ezért előírja: az ország­gyűlési képviselők tevékenységüket a köz,érdekében végzik. A törvényjavaslat folyamatosan — február 1-től június 15-ig, illetve szeptember 1-től december 15-ig ülésező Or­szággyűlést tart szükségesnek. S ez idő alatt a képviselőknek .— csakúgy mint napjainkban — részt kell venniük nem­csak a plenáris üléseken, hanem a bizottságok, a frakciók tanácskozásain és, ha fennmaradnak, a megyei képviselő- csoportok munkájában is közre kell működniük. Ehhez já­rul az egyes anyagok alapos áttanulmányozása, a konzultá­ció a szakértőkkel, és nem utolsósorban a kapcsolattartás a választóikkal. Mindezeket figyelembe véve a parlamentnek magának kell majd kialakítania üléseinek rendjét, amely lehet például hetente két nap, vagy kéthetente négy nap. A választások utáni alakuló ülés összehívása a köztársa­sági elnök feladata, egyébként az ülésszakok és azokon be­lül az ülések, összehívásáról az Országgyűlés elnöke gondos­kodik. Rendkívüli ülésszakot kell összehívni, ha erre a fo­lyamatos ülésszakokon kívüli időpontban van szükség. Egyébként rendkívüli ülés összehívása is kezdeményezhető. Az összehívás joga az Országgyűlés elnökét, az erre vonat­kozó kérelem joga a köztársasági elnököt, a Minisztertaná­csot is megilleti. Ha a képviselők egyötöde kéri az összehí­vást, annak is eleget kell tenni. Mindez hivatásszerű képviselői munkát feltételez. Éppen ezért nem lehet képviselő a köztársasági elnök, az Alkot­mánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biz­tosa, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, a bíró, az ügyész, a fegyveres erők és testü­letek, a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja, to­vábbá bármely államigazgatási* szerv dolgozója. Kivételek ez alól a Minisztertanács tagjai és a politikai államtitkár. Az alkotmányt módosító javaslat egyértelműbbé teszi az interpelláció és a kérdés közötti különbséget is. Az inter­pelláció a végrehajtó hatalom ellenőrzésének, elszámoltatá­sának eszköze, az erre adott, de el nem fogadott válasz kö­vetkezménye a bizalom megvonása lehet. A kérdés nem hor­doz közvetlenül ilyen felelősséget, hanem arra szolgál, hogy a képviselő valamilyen közérdekű ügyben felvilágosítást kapjon. A törvényjavaslat szabályozza azt is: ki és milyen felté­telekkel oszlathatja fel az Országgyűlést. Ennek megfelelő­en az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is. Azonban a feloszlott vagy feloszlatott Or­szággyűlés is folytatja munkáját mindaddig, amíg az új Országgyűlés alakuló ülését meg nem tartja. Viszont szük­ségállapot vagy rendkívüli állapot idején az Országgyűlés nem oszlatható fel és nem is mondhatja ki feloszlását, ám ha megbízatási ideje lejárt, kimondhatja annak meghatáro­zott időre való meghosszabbítását. A feloszlott vagy felosz­latott Országgyűlést pedig össze kell hívni, hogy megbíza­tásának meghosszabbításáról határozzon. Alternatívák a pártok működésének színterére A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény céljai hogy azok a társadalmi szervezetek jegyeztessék be magukat pártként, amelyek indulni akarnak a választáso­kon. A törvényjavaslat megfogalmazása szerint a pártok ren­deltetése, hogy a népakarat kialakításához és kinyilvánítá­sához, valamint a politikai életben való állampolgári rész­vételhez szervezeti kereteket nyújtsanak. Elfogadása esetén e törvény hatálya azokra a társadalmi szervezetekre terjed ki, amelyek nyilvántartott tagsággal rendelkeznek, és ame­lyek a nyilvántartásba vételüket végző bíróság előtt kinyil­vánítják: e törvény rendelkezéseit magukra nézve kötele­zőnek ismerik el. Ismeretes, hogy a pártok tevékenységének egyik legfon­tosabb kérdése működésük színtere, amelyről hosszú és éles viták zajlanak mind a mai napig. Ezért a törvény két vál­tozatot tartalmaz a munkahelyek depolitizálására. Az egyik az Ellenzéki Kerekasztal támogatta javaslat: a munkahe­lyekre egységesen mondja ki a pártszervezetek működésé­nek tilalmát. A másik, a volt MSZMP javaslata, differenciál a közhatalmi funkciót betöltő munkahelyek és más munka­helyek között. A döntés a képviselőkre vár. » A törvénytervezejt tételesen felsorolja azokat a forrásokat, amelyek a párt vagyonát alkothatják. Ezekkel összefüggés­ben két tiltó rendelkezést tartalmaz: egyrészt állami költ­ségvetési szerv, illetve állami vállalat nem adhat hozzájá­rulást és azt a párt nem fogadhatja el, másrészt tiltja a más államtól származó és az ismeretlen forrásból eredő vagyoni hozzájárulás elfogadását. Ha ez mégis megtörténik, az ilyen jellegű hozzájárulást egyrészt be kell fizetni az állami költ­ségvetésbe, másrészt ugyanekkora összeggel csökken a párt költségvetési támogatása. A pártok számára nyújtandó állami költségvetési támo­gatás teljes összegét az Országgyűlés állapítja meg az erről szóló éves törvényben. A támogatásra fordítható összeg 25 százalékát — a törvénytervezet szerint — az Országgyűlés­ben képviselettel rendelkező pártok között egyenlő arány­ban, 75 százalékát pedig a választások eredménye alapján kell felosztani. Ez azonban már csak az új országgyűlési vá­lasztások után alkalmazható szabály. Ezért a tervezet ki­mondja, hogy a következő általános képviselőválasztásig , a pártok költségvetési támogatásáról az Országgyűlés külön határoz. A törvényjavaslat szigorúan határozza meg a pártok gaz­dálkodási lehetőségeit, szintén választási lehetőséget hagyva a képviselőknek. Kimondja azt is: ha a párt egyesülés vagy szétválás útján megszűnik, a vagyon a jogutódé (jogutódo­ké) lesz. A vagyonmegosztás módja és aránya a párt dönté­sétől függ. A párt vagyona azonban nem osztható fel a tagok között akkor sem, ha a párt jogutód nélkül szűnik meg. Ennek oka, hogy a párt egyrészt állami költségvetési támogatásban részesül, s elfogadhatatlan az is, hogy a poli­tikai tevékenységéhez kapott hozzájárulásokat a tagok egy­más között osszák szét. A megoldást egy, a közérdeket szolgáló közalapítvány je­lentheti, amelyet az Országgyűlés hoz létre. A pártok gazdálkodásának ellenőrzésére az Országgyűlés­nek alárendelt Állami Számvevőszék jogosult. Ez a szerve­zet — a politikai élet tisztasága érdekében — évente leg­alább egyszer ellenőrzi a pártok gazdálkodását. A törvény- tervezet egyébként úgy rendelkezik: a pártok minden év március 31-ig kötelesek közzé tenni előző évi pénzügyi ki­mutatásukat. Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem különleges eszköze Az Alkotmánybíróságnak — mint az alkotmányvédelem különleges eszközének — felállítását a jogállam megterem­tése. az alkotmányos rend és alapjogok védelme, a hatalmi ágak szétválasztása és kölcsönös egyensúlyának biztosítása teszi időszerűvé. Feladatát akkor töltheti be, ha nem épül be a hagyományos igazságszolgáltatási szervezetbe, hanem önálló testületként, önálló költségvetéssel működik és tag­jait az Országgyűlés választja. Az Alkotmánybíróság tagja olyan büntetlen előéletű, 45. életévét betöltött magyar állampolgár lehet, akinek egyete­mi tanári címe van, illetőleg az állam- és jogtudomány nagydoktora, továbbá 20 éves szakmai gyakorlattal rendel­kezik. Nem lehet alkotmánybírósági tag, aki a taggá választását megelőző 4 évben a kormány tagja vagy valamely párt al­kalmazottja volt, illetve vezető államigazgatási tisztséget töl­tött be. Az Alkotmánybíróság tagja — hatáskörén kívül — semmiféle politikai tevékenységet nem folytathat. Az Alkotmánybíróság feladata egyebek között, hogy meg­semmisíti az alkotmányellenes törvényeket és más jogsza­bályokat. Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meg­határozott esetekben bárki kezdeményezheti. Az Alkotmány­bíróság határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. Az állami ellenőrzés legfőbb szerve Jogaliamban nélküli •zhetetlen a törvényhozó hatalom megbízásából végzett ellenőrzés annak érdekében, hogy a végrehajtó hatalom „gazdálkodása'1 alapvetően a törvé­nyek, a gazdaságosság, a célszerűség és takarékosság elvei szerint valósuljon meg. Szükség van tehát egy olyan, csak az Országgyűlésnek alárendelt szervre, amely az állami költségvetés felhasználásának szabályszerűségét és ered­ményességét folyamatosan ellenőrzi. Ezt a funkciót töltheti be az Állami Számvevőszék. A létrehozásáról szóló törvényjavaslat az Állami Szám­vevőszék tevékenységének meghatározása során — figye­lembe véve az államháztartási reform alapvető célját — külön rendelkezik a költségvetéssel, illetőleg az állami vagyon megőrzésével és gyarapításával összefüggő ellen­őrzési feladatairól és kötelezettségeiről. Az Állami Számvevőszék elnökét és annak helyetteseit az Országgyűlés választja meg. Az e tisztségekre javasolt személyek alkalmasságáról, a terv- és költségvetési bizott­ság jogosult meggyőződni. Az elnök és helyetteseinek megbízatása 12 évre szól és annak lejártával — 70 esz­tendős korig — újra választhatók. Magyarország : köztársaság Az alkotmány módosítására vonatkozó törvényjavaslat szabályozási elveit a parlament márciusban már elfogad­ta. A tervezet azonban számos további változtatást tar­talmaz. Ezek között is a. legfontosabbak az általános ren­delkezések között találhatók. „Magyarország: köztársaság. A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári de­mokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egayránt érvényesülnek. A Magyar Köztársaságban minden hata­lom a népé, amely a népszuverenitást választott képvise­lői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek, vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére, vagy gyakorlására, illetőleg kizá­rólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben tör­vényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni. A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait, s ezeket az állam elsőrendű kö­telességekként deklarálja.'1 Ezek között szerepelnek a piacgazdasággal, a tulajdon- formákkal, a család védelmével, az emberi lét természeti feltételeivel foglalkozó passzusok is. A törvényjavaslat újraszabályozza a Minisztertanács feladatait, kiegészítve annak hatáskörét. Némiképp mó­dosítja az igazságszolgáltatással kapcsolatos rendelkezése­ket. A nemzetközi egyezmények szellemében újszerűén fogalmazza meg az alapvető jogokat, és kötelezettségeket; a szabad mozgás és tartózkodási hely megválasztásának jogát, a jó hírnévhez, á magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelmé­hez való jogot, a gondolat, a lelkiismeret, a vallás, a vé­lemény nyilvánítás szabadságát, a szabad gyülekezés jo­gát, a nemek közötti egyenlőséget, az anyák külön védel­mét. a gyermekek jogát, a kisebbségvédelmet, az állam- polgárság jogát. Ez utóbbival ■ kapcsolatban újdonságként vezeti be, hogé a helyi tanácsok tagjainak választásakor a Magyarországon tartósan letelepedett, de nem magyar állampolgárok is rendelkeznek választójoggal. A törvényjavaslat két változatot tartalmaz a munkához való jog megfogalmazására. Az első szerint a munkához való jog elismerése azt jelenti: a magyar állampolgárok­nak alanyi joguk, hogy dolgozzanak, illetőleg végzett munkájuk mennyisége és minősége szerint díjazásban ré­szesüljenek. Emellett szükséges a munkanélküli-segélyhez való jog biztosítása. A másik változat a munka szabad­ságáról., illetőleg a foglalkozás megválasztásának szabad­ságáról rendelkezik. A jogok közé tartozik még a szakszervezetek alakításá­hoz, a pihenéshez való jog, az élet, a testi épség, és az egészség védelme, a művelődéshez való jog. A, javaslat meghatározza a társadalombiztosítást és a szociális intéz­mények rendszerét, ez utóbbiak lényeges újjászervezéséről azonban külön jogszabályt tart szükségesnek. A módosító javaslat szakít az emberi, állampolgári jo­gok és kötelezettségek eddigi merev szembeállításával. Az alkotmány módosítása révén a jogrendszer egésze is jelentős átalakításra Szorul. Ennek megfelelően kell mó­dosítani a hatályos törvények egy részét, vagy megalkotni a még hiányzó, de az alkotmányban előírt törvényeket. E feladat elvégzésére a törvényjavaslat az 1990. április 30-ai végső határidőt jelöli meg. Új fogalmak, tisztségek, intézmények Az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat több olyan fogalmat, tisztséget, intézményt vezet be, vagy állít vissza, amelyekről külön törvény nem rendelkezik. Ilyen például az alkotmányerejű törvény, az ellenjegyzés, a poli­tikai államtitkár, az állampolgári jogok országgyűlési biz­tosa és az Ítélkező Tanács. Az alkotmám erejű törvény az alkotmányt „tehermente­síti", hiszen nem lehet minden, államjogi szempontból fon­tos kérdést az alkotmányban szabályozni. Ezek a törvények — amelyek részben a legfontosabb állami szervekre vonat­koznak, részben pedig az alapvető jogokat szabályozzák — az alkotmánnyal együtt alkotják a magyar közjog legfelső szintű szabályait. Éppen ezért indokolt elfogadásukhoz mi­nősített többséget előírni. A törvényjavaslat feleleveníti az 1848. évi III. törvényben és az 1946. évi I. törvényben is szabályozott miniszteri el­lenjegyzés intézményét. Ez azt jelenti, hogy egyes köztár­sasági elnöki jogkörök gyakorlása során*a kormány elnöké­nek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szüksé­ges. Ilyen jogkör a Minisztertanács által előkészített vagy megkötött nemzetközi szerződések megkötése, illetve meg­erősítése, a nagykövetek, követek, hivatásos és tiszteletbe­li főkonzulok, konzulok kinevezése, megbízása, illetve foga­dása. Ezek közé tartoznak a kinevezések, megbízások, elő­léptetések, illetőleg felmentések, továbbá a kitüntetések adományozása, az egyéni keg.velmezés jogának gyakorlása, valamint a döntés az állampolgársági ügyekben és olyan kérdésekben, amelyeket külön törvény az államfő hatás­körébe utal. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokat érintő eljárásokkal összefüg­gő visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvos­lásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kez­deményezzen. Eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. Az országgyűlési biztost a köztár­sasági elnök javaslatára a parlament választja; Az Ország- gyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost is választhat. Az országgyűlési biztosokra vonatkozó részletes szabályokat alkotmányerejű törvény állapítja meg. Az ítélkező Tanácsot az Országgyűlés saját tagjaiból ak­kor választja meg, ha a köztársasági elnök tevékenységének gyakorlása során szándékosan megsértette az alkotmányt vagy bármely törvényt, s a felelősségre vonást a képviselők egyötöde indítványozta, illetve az eljárás lefolytatását a képviselők kétharmada megszavazta. A 12 tagú ítélkező Ta­nács* az eljárás eredményeként a törvénysértés tényét meg­állapíthatja, különösen súlyos törvénysértés esetén pedig az elnököt tisztségétől megfoszthatja. Ugyanez lehet a követ­kezménye annak, ha megállapítja a köztársasági elnök bű­nösségét szándékos bűncselekmény elkövetésében. A törvény előtti egyenlőség elvéből következően egyébként az elnök­kel szemben a Büntető Törvénykönyvben megállapított bár­mely büntetés és intézkedés alkalmazható. Az eljárás rend­jét az Ítélkező Tanács — a büntetőeljárási szabályok figye­lembevételével — maga alakítja ki. (MTI — Csoknyay Edit)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom