Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-09 / 239. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT. <27 n szabadkai bolhapiacon Szigorú és álmos tekintetek kíséretében vonulok a szabad ülőhely felé, mivel tőlem szokatlan módon, ráérősen haladva, kétperces késéssel érkeztem a megbeszélt helyre. A busz —, amely az IBUSZ dolgozóit és családtagjait fogadta magába — úticéljául a szabadkai piac és a város megtekintését tűzte ki célul, beleértve az ilyenkor szokásos vásárlási szándékokat is. A röszkei határállomáson a magyar határőrség és a vámőrség szolgálatban levő tagjai udvariasan, és hamar túladtak rajtunk. Nem így a vendéglátók. Csaknem három és fél órás várakozás után folytattuk utunkat, most már Jugoszláviában, Szabadka felé. ☆ A városközponton túlhaladva, buszunk már csak araszolva halad előre. A piac felé közeledve, minden mellékutcában és a főút parkírozásra alkalmas helyein az autók sokasága hívja fel a figyelmünket arra, hogy megérkeztünk. Jómagam Kálovits Géza, az IBUSZ megyei igazgatója, felesége, két unokája, Gyurkó Bertalanná IBUSZ- ügyintéző és férje társaságában irányítjuk lépteinket a piac felé. Parkoló buszunktól nem messze, a kerítés kőoszlopán italokat kínálnak a házbe- liek. Nem sokkal később egy fiatalember van eladó Schilling, márka kérdéssel öszönt bennünket. Itt nem, e másutt és később akadt volna forintunkra is vásárló. Bevallom, kissé meghökkentett az első benyomás, mert nem ilyenre számítottam. A könnyű váz- vasszerkezetes fedett csarnok elárusítóhelyein, amerre a szem ellát, mindenütt csak farmert lát az ember. Akár a felfüggesztett vasru- dakra tekint, akár az elárusítóasztalok mellett vonul el. Ügy éreztem magam, mintha farmerországbá kerültem volna. Nemcsak az eladóasztalok mellett folyik az alkudozás, az árusítás, hanem egy-egy sötét bőrű, villogó, szúrós tekintetű fiatalember, száguldva, szinte rátapadva az általa kiszemelt esetleges vevőre, erőszakosan árulja portékáját, ahogy mondani szokták, úgy kell lerázni. Vannak, akik egyedül, vagy a mellettük álló társukkal csendesen, halkan kínálják portékáikat, válaszolnak az érdeklődő kérdésekre. A piac nemzetközi jellegét érzékelteti a lengyel, a bolgár, az orosz gépkocsikból előkerülő áruk is. ök a csarnok szabad területén jórészt autójuk motorházára rakva próbálnak üzletet kötni. Kezdetben nehezen viselem el a tolakodást, a lökdösődést, aztán tudomásul veszem, hogy ez itt megszokott jelenség, tálán kötelező magatartás. Közben meg- megállva gyűjtögetem a különböző megjegyzéseket. — Nem igaz, hogy mi van itt. Nagyon széjjel kell nézni, nehogy rosszul járjunk — mondja egyik hazánkfia, otthoni ismerősének. Egy másik magyar hangosan győzködi a nyelvünket nem tudó eladót, hogy jól jár, ha elfogadja az általa felajánlott összeget. A fiatalember kötélnek állna, de a mellé álló idősebb hölgy álljt kiált az üzletnek. Részese voltam egy tolvajt követő hangoskodásnak. Olyan választ is feljegyeztem, mely szerint az osztrák magnót és rádiót vásárolni kívánkozó, érdeklődő a felkínált árért menjen Bécsbe vásárolni. Mondanom sem kell, hogy az ismerősök találkozója ezekkel kezdődik: — mit vetél, mibe került, hol érdemes vásárolni? A másik, gyakran visszatérő figyelmeztetés: — vigyázz a pénzedre. A harmadikat abban foglalhatom össze, hogy itt kötelező az alkudozás. Aki ezt nem teszi... ^ A slágercikkeket ajánlók számát ugyanúgy képtelenség megítélni, mint a vásárolni szándékozók több ezres táborát. Hallgatva a különböző véleményeket, egy felismerés megerősödött bennem: a jó vásárhoz idő kell, nem szabad elkapkodni. Ugyanis azonos árukhoz, azonos minőségben sokszor igen eltérő árak párosulnak. Ha jól érzékelem, akkor ez a piac a fiatalok számára jelent vásárlási lehetőséget. A hallatlan bőséges farmerválaszték, — ami egyesek szerint török eredetű, s ott kint olcsóbban lehet megvásárolni — a fiatalok kedvére ,a szülők, nagyszülők áldozatkészségére, gyermekeik iránti szeretetre, az új cuccok igenlésére épül. Mivel kíváncsi voltam, hogy valójában miilyen piacon vagyok, betértem az egyik élelmiszerboltba, ahol egy szabadkai születésű magyar asszonyka mondta: bolhapiacnak hívják ezt a találkozót. A sok-sok pillanatkép rögzítése után jutottunk vissza, indulásra kész buszunkhoz. A vásárlás tapasztalatait és örömeit összegező vélemények, a fiatalok tekintetéből sugárzó elégedettség, arra jogosított fel, hogy sikeresnek minősítsem az itt- tartózkodást. A klassz,/ új, divatos cuccok mellett jutott még pénz a 170 forintért árusított banánra, a 250 forintot képviselő, valószínű három kilót magába foglaló hálóban árusított narancsra, csokoládéra és egyéb apróságokra. ☆ A sikeres vásárlás élményével, egyéb epizódokkal, pillanatképekkel gazdagodba érkeztünk a tompái határállomásra. Észre sem vettük, a vámvizsgálatot, s máris hazai földön futott autóbuszunk otthonunk felé. Venesz Károly várható eseményei Hétfőn megyénk öt városában üléseznek a tanácsok végrehajtó bizottságai. Salgótarjánban — más napirendek mellett — kereskedelmi és szolgáltatásfejlesztési feladatokról, állami ingatlanok elidegenítéséről lesz szó. Balassagyarmaton a város és vonzáskörzete munkaerő-helyzetéről, szennyvíztársulás szervezéséről és a Nyírjes, mint szabadidőcentrum jövőjéről tanácskoznak. A szécsényi testület beszámolóit hallgat meg a beruházásokról, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységéről. Bátonyterenyén a zeneiskola és a közterület- felügyelet, Pásztón pedig az építéshatóság a gamesz, a városgazdálkodási és kereskedelmi üzem tevékenységéről számolnak be. Kedden a karacslapujtői Karancs tsz-ben A ter- mőtalaj-tápanyaggazdálkodás és a meszezés időszerű kérdései címmel megyei tanácskozást tartanak. Csütörtökön országos anya- és gyermekvédelmi konferencia lesz Salgótarjánban, Pénteken Glatz Ferenc művelődési miniszter látogat a megyeszékhelyre, a Nógrádi Sándor Múzeum tudományos tanácskozás színhelye lesz. Szombaton Szécsényben mezőgazdasági kisgép- és termékbemutatóra várják az érdeklődőket. a HÉT Interjú Zentai Csaba tanácselnök-helyettessel Ejtőernyővel érkezett? Október elsejétől főállású tanácselnök-helyettese van Balassagyarmatnak. Zentai Csaba hosszú ideig a pártbizottság titkára volt, ezért hallani itt-ott, hogy 'ejtőernyővel érkezett. Manapság mindenki gyanús, aki iaz MSZMP székházában dolgozott1 Vagy dolgozik. Ha ott marad azért,’ ha távozik, akkor azért. Azt már az elején is látszik Zeki- tai Csaba ntdhéz fába vágta a fejszéjét, hiszen egy átmeneti korban kell helytállnia új beosztásában. Megválasztásának körülményeiről, terveiről kérdeztem az elnökhelyettest. Hogy kerül egy városi pártbizottsági titkár a tanácsi apparátusba? Egyáltalán, volt kapcsolata eddig a tanáccsal? — Több, mint négy éve tanácstag vagyok. Amikor az új választási törvényt bevezették 1985-ben, indultam a választásokon. Ez volt az a szituáció, amikor fölülről diktálták a demokratizmust és midenhol kikényszerítették a kettős jelölést. De végül is én ezt nem kényszernek éreztem, inkább egy folyamat első állomásának nevezném. Ketten indultunk a körzetben és engem választott a lakosság tanácstagnak. Ez volt az első nyilvános megmérettetése? — Én az előző beosztásomnál fogva többször megmérettettem. Először is, ciklus közepén kerültem a párt- bizottságra, akkor rendkívüli választás keretében szavaztak bizalmat. Amikor három éven belül a ciklus lezárult, újra megválasztottak. Aztán összevonták a várost a járással, megint rá kellett állnom arra a bizonyos mérlegre. Most pedig itt volt a pártértekezlet. Ennyi választással a hátam mögött akár közömbösen is nézhettem volna a tanácstagi választások elé, de nem így történt. Bevallom, rettentően izgultam. Mikor lett tagja a végrehajtó bizottságnak? — Amikor tanácstag lettem, beválasztottak a testületbe is. Tanácstagként hogyan képviselte a lakosság érdekeit? — Nagyon érdekes körzetbe kerültem tanácstagnak. Nekem nem volt járdaproblémám, de a városban itt található a legtöbb szórakozóhely, és gondként jelentkezett az ezzel járó hátrányok sokasága. A főutcán és környékén sajátos gondokkal küszködtek az emberek. A körzetem egy részében nagyon rászorult emberek élnek, s ezeknek a segélyezésében, sorsuk javításában csak úgy lehetett valós eredményeket elérni, ha ismertem őket. Sokszor már nem is a tanácsra hanem hozzám jöttek segélyért. Természetesen az apróbb panaszokon is próbáltam segíteni, hiszen ez volt a dolgom. MSZMP-titkárként diktált-e a tanácsnak? — Az egypártrendszer által kialakított pártállamban, kétségtelen, létezett egy olyan hagyomány, hogy a tanácselnök tagja a párt városi végrehajtó bizottságának, az MSZMP valamelyik titkára pedig a tanácsi vébé- nek. Ennek ellenére, nem ilyen közvetlenül jelentkezett a pártirányítás. A pártirányításnak úgy kellett funkcionálnia, hogy a párttagok befolyása által érvényesült az MSZMP irányítása. Olyan soha nem fordult elő, hogy a pártbizottság valamelyik munkatársa diktált a tanácsnak. A következő időben ennek még a látszatát is el kell kerülni. Miért vállalta ezt a nehéz feladatot? Miért vállalta, holott tudta, hogy sokan ejtőernyősnek fogják nevezni? — Azt hiszem,' mindig az a nehéz feladat, amit az ember csinál, mert akkor érzi, s akkor találkozik a problémákkal. Szeretem a várost, és izgat a feladat. Egyébként, számítottam a rosszízű megjegyzésekre, de azért reménykedem, nem mindenki hiszi azt, hogy ejtőernyős vagyok. Ügy érzem, gondolom, hogy aki a közélet iránt egy kicsit is érdeklődött eddig, azért az én munkámmal valahol már találkozott. Én ebben a tanácsi testületben dolgoztam négy éven keresztül. Az előző munkahelyemen a város gazdaságával, iparával, kereskedelempolitikájával, a város építésével volt napi kapcsolatom. Volt-e másik jelölt erre a felelősségteljes posztra? — Felvetődött a népfrontbizottsági ülésen, mért nincs több jelölt. Erre a népfront• titkár olyan választ adott,, hogy beszélgetések során másoknak is megemlítették ezt a dolgot, akik szerintem is alkalmasak ennek a posztnak a betöltésére. Ők megköszönték szépen a bizalmat, de nem kértek belőle. Mikor megtudtam, hogy engem ez a megtiszteltetés ér, kötelességemnek éreztem megnyilatkozni. Azt mondl tam, természetesen kettős vagy többes jelölés esetén is vállalom a jelöltséget. A tanácsülésen már ez nem vetődött fel. Milyen tervei vannak, mit szeretne megvalósítani? — Ha az ember vállal egy funkciót, egy hivatást, szeretne bizonyítani. Nekem nagyon rövid idő áll rendelkezésre, mert a választásokat legkésőbb jövőre kiírják. Tisztességes, jobbító szándékkal szeretnék dolgozni. Én nem munkahelynek, hanem egyfajta hivatásnak, szolgálatnak tekintem ezt a beosztást. Konkrétan? — Sajnos, már az is közhelyszámba megy, hogy a gazdaság nagyon nehéz helyzetben van, s ez kihat a költségvetésre is. A tanács bevételei ütemtelenné válnak, és il^en nagyfokú infláció mellett a reálértéke jelentősen csökken. Na most, az egyik nagy feladat, amit én első helyre teszek, ennek a városnak működnie kell! Itt az egészségügynek, az oktatásnak, a művelődésnek, mindennek mennie kell! Még olyan áron is, ha ez fejlesztési feladatokat rangsorol hátra. Olyan nem létezhet, hogy például a kórházban alapvető eszközöket ne lehessen beszerezni. Ugyanezt mondhatnám egyéb területeken is. A bevételek növelésében mit tud tenni a tanácselnökhelyettes, az apparátus? — Ez kétoldalú dolog. Szerencsére az intézményeknél a gazdálkodási szemlélet kezd kialakulni. Ebben további lehetőségek rejtőznek. Az is igaz viszont, hogy a megtakarítások nem fedezik a kiadásokat, de ezekről a megtakarításokról nem mondhatunk le — maradjon az intézménynél. A tanácsi bevételeknél a naprakészséget kell előtérbe helyezni! Ez nem látványos dolog, ez belső szervezés kérdése. Sokszor csúsznak a be. ruházások, a tanács tud-e valamit tenni ennek megakadályozására? — Afelé kell haladni, hogy a beruházások határidőre elkészüljenek. Ha csúszás keletkezik, az kétszeresen rossz. Egyrészt van egy erkölcsi veszteség, másrészt az anyagi veszteség is jelentős. A kivitelező a többletkiadásokat a megrendelőkre próbálja hárítani. Erre legjobb példa a lakásépítés, hiszen ezrekben mérhető a lakásnégyzetméter árának a növekedése. Ennek ellensúlyozására a tanács az eljárások gyorsításával törekedhet. Meg kell szervezni az idő* beni közművesítést, területek előkészítését, az engedélyek kiadását! A tanács ne gátolja saját ’ tevékenységét! A másik kiaknázatlan lehetőség, a beruházókkal napra kész kapcsolatok kialakítása. Ne akkor kérjük számon a vállalat mulasztását, amikor a határidő már lejárt, hanem jóval előbb. Már hosszú ideje krónikus gondja Balassagyarmatnak a vízhiány. . . — Nem akarom azt mondani, hogy a rövid távú vagy a hosszú távú tervben szerepel a megoldás. Jelző nélkül állítom, meg kell oldani ezt is!. Sokszor hittük már, hogy végleges megoldás született, de később mindig csalatkoznunk kellett. A lakosság a tanács tehetetlenségének ékes bizonyítására általábon a strandot hozza fel. Lesz víz végre a két medencében? — Mindent el kell követni annak érdekében, hogy a strand kinyisson. Nem merem meghirdetni programként, de mindent megteszek a strandért! Utánajártunk és tudom, van a városnak lehetősége az Ipolyból vízkivételre. Eddig ezt mindenki elakarta takarni. Mind a mai napig néni tudom, hogy milyen érdekből. Tény: nem hozták ezt nyilvánosságra! Elsősorban krízis időszakban kell rásegíteni a vízhálózatra, máskor pedig mehetne a strandra. A város szellemiségének ápolását felvállalja-e? — Ennek a városnak nagyon komoly szellemisége van. Akik ezért dolgoznak, én azokat nagyon tisztelem. Balassagyarmaton nagyon sok elkötelezett ember él. Ök megszállottként, fanatikusan dolgoznak a városért. Ezeket az embereket támogatni fogom. A legnagyobb támogatás a pénz lenne, de tudjuk ebből kevés van. Ettől függetlenül, azt hiszem, meg lehet találni a lehetőségeket. A város kulturális értékeit meg kell őrizni! Dédelgetett álmom a városi képtár létrejöttének a támogatása. Lesz-e új vezetője a művelődési osztálynak? — Igen. A városi tanács testületé döntött a pályázat kiírásáról, amelyre bárki benevezhet. A tanácsi döntésekből sokszor hiányolom a nyilvánosságot. — Sokan visszaéltek már a demokráciával. Minden olyan döntésnél, ami a város lakosságát alapvetően érinti, jó előre ki kell kérni a polgárok véleményét. Ügyfélként többször úgy éreztem magam a tanácson, mintha megtűrt lennék. Mintha nem a tanács lenne a lakosokért, hanem fordítva. Mi erről a véleménye? — Ez a tanácsi apparátus jól felkészült emberekből áll. Én nem kételkedem szakmai felkészültségükben, de talán egy kicsit az embercentrikusságot előtérbe kellene helyezni, felerősíteni! A szakember is sokszor aktát és ügyet lát az ember helyett. Lehet, hogy nem nagy horderejű dologgal jelentkezik az ügyfél, de ha el lehet intézni azonnal, akkor ne várjon harminc napig a lakos. Adám Tamás
