Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-09 / 239. szám

I Az összetartozást kell erősíteni az MSZP-ben (Folytatás a 2. oldalról.) lyettünk az elszámolást, hogy ne kelljen önmagunk­ban is elvégezni azt. Vagy­is: szeretnénk itt és most megtakarítani azt a küz­delmet, amely igazán hol­naptól kezdődik. Ez azonban ■azzal a veszéllyel jár, hogy olyan megoldásokat kere­sünk, amelyek miatt ké­sőbb s-zégyenkeznünk kell, mert ellentétben állnak a humanizmussal, az európai gondolkodással. Ne enged­jünk ennek a lélektani nyo­másnak, csak a progresszió nyomásának engedjünk! Pozsgay Imre leszögezte: — a „mindent, vagy sem­mit”, a „ma győzni” jel­szavával nem tudjuk visz- szahódítani a magyar tár­bor budapesti küldött, aki szerint azok ast ellentétes nézetek, amelyek a korábbi vitákon tapasztalhatók vol­tak, a kongresszusi eszme­cserén eddig még nem ke­rültek felszínre. Böjthe András Komárom megyei küldött azt vetette fel, hogy a programból nem olvasható ki egyértelműen, mivel és miért kíván szakí­tani a párt. A tagság így nem tudja hányadán is áll, a kívülálló számára pedig úgy tűnhet, hogy a párt iga­zi arcát most álarccal ta­karja el. Lassú István Somogy me­gyei küldött azt javasolta, hogy a pártvagyonnak az a része, amely nem a tagdí­jakból származik, kerüljön át az önkormányzatok tu­lajdonába, s azt más pártok is igénybe vehessék. Hámori mi tulajdon egy része kerül­hetne át az önkormányzatok tulajdonába vagyonkezelő részvénytársaságok közve­títésével. A késő délutáni órkákra lanyhult a vitaszellem: né­hány küldött felszólalása nem igazán a programnyilatkozat­hoz kapcsolódott. Ezek mellett ugyanakkor többen gazdagították érdemi, új szempontokkal a prog­ramtervezet vitáját. Egy fia­tal budapesti küldöttnő úgy fogalmazott, hogy a pártnak még csak a lelkiismerete szólalt meg az ifjúsággal kapcsolatban. A párt akkor lesz hiteles, ha a fiatalok óhajának eleget téve . a do­kumentumban — majd a gyakorlatban is — prioritást kap az oktatás. Küldött­arató iámos : A párt forduljon az iskolák felé Szombaton este 8 óra 20 perckor kétségtelenül tör­ténelmi döntés született: megalakult a . Magyar Szo­cialista Párt., A sok előre- jelzett változás közül — heleértve a több részre szakadást is — ez tehát a tény. A döntés után kér­tünk néhány nógrádi véle­ményt. SZILÁGYI ALBERT: — A döntést mindenki különféle módon éli meg, meghatározó az előélet is. Nézetem szerint, azonban a többség érzi és érti. milyen minőségi változásról van szó. Vitathatatlanul új kor­szak kezdődött a párt éle­tében, hiszen a fundamen- tum változott meg. Nagt/ erény, hogy sikerült meg­akadályozni a párt ato­mokra való hullását. Sze­rintem ez a reformszövet- ■ eg és a népi demokrati­kus platform együttműkö­déséből jöhetett létre, a progresszív erő lefaragta a szélsőségeket is. ROLDVAI LÁSZLÓ: — Hétfőn a megyei kiil­Vélemények az MSZP-ről döttesoport ülésén a man­dátum meghatározásáról azt mondtam: a küldött nem térhet ki az állásfog­lalás elől, a döntéséért azonban vállalnia kell a felelősséget. Ezt továbbra is tartom. Szombaton az új párt csíráját hoztuk létre, ezt hangsúlyozni kell. Hogy ez a csíra termőképes le­gyen, azt az elkövetkezen­dő néhány hónap konkrét terveiben kell bebizonyíta­ni. Igen fontos az új párt elfogadott öndefiníciója. S hogy ez mit jelent? Azt, hogy hivatkozik a gyökét rekre, tisztázza, hogy hol helyezkedik el a párt a mai belpolitikai palettán, s kiket tekint természetes szövetségesének a nemzet­közi és belpolitikai életben. DR. H LINK A TIBOR: — A kongresszus érzé­sem szerint az. előzetes vá­rakozásnál tovább lépett A tanácskozás kezdeti idő­szakában elfogadott elvi nyilatkozattal igazi' radi­kális eredményre jutott. Ez az én elképzelésembe ab­szolút belefér, s a gondol­kodó párttagság jelentős részében is ilyen típusú új. vagy megújult párt szere­pelt. Ha van aggodalmam, akkor az az, hogy azok a párttagok, akiket képvise­lek, érzelmileg milyen részben tudják — a nevet is beleértve — elfogadni. Holott korábban éppen azon volt a hangsúly: nem a név a fontos. Ezt a pár­tot — mint az elvi állás- foglalás is tartalmazza — az MSZMP progresszív erői. s a baloldali erők szellemi­sége utódjának tartom. Ezeket az MSZP képes ma­gában tartani. Sőt, a meg­felelő elhatárolódás révén hozzájárulhat a volt párt­tagok visszatéréséhez is. Ezek mellett kétségeim — főként a választások szem­pontjából — az idő .rövid­sége miatt vannak. sadalom jóindulatát, s ugyanolyan szektásmódon zárkózunk magunkba, amely módszertől sezretnénk örök­re megválni. — Elfogadom én is, hogv etikai normákat, szabályo­kat kell állítanunk, akár az emberek egy köréről kimon­danunk, hogy nincs helyük közöttünk. Nyíltan, világo­san kell vallanunk, hogy a baloldalon vagyunk, azok­ból táplálkozunk, akik eb­ben az országban ezen az ol­dalon kerestek választ a tár­sadalom kérdéseire. De egy valamit nem hagyhatunk fi­gyelmen kívül: hagyni kell megváltozni a tisztességes embereket. Mi lett volna a reformációból, ha Luther Márton kijelenti, hogy volt katolikusokkal nem hajlan­dó együtt menni ? Végezetül a közeljövő po­litikai tetteinek három fő elemét emelte, ki: — A , re­formplatformnak, illetve a platformok szövetségének kö­zös programja alapján mű­ködő. homogén és együttmű­ködni képes pártvezetést kell létrehozni, egyidejűleg meg­őrizni azt a kormányt, amely még kormányzóképes álla­potban tudja tartani az or­szágot. S mint drága kincs­re kell vigyáznunk az Or­szággyűlésre, hogy még meg tudja hozni a békés átme­nethez szükséges törvénye­ket, mert ha ez a parlament felmondja a szolgálatot, ak­kor exlex állapot és dikta­túra lesz az országban. A szünet után folytatódott a programnyilatkozat vitája. A felszólalásokban, ha nem is élesen, de bizonyos véle­ménykülönbségek felszínre kerültek. Éppen az igazi konfrontá­ciót hiányolta Huszár Ti­Csaba szerint pedig a taná­csi kezelésű vagyont kellene átadni a városok, községek tulajdonába, illetve az álla­társai figyelmét arra hívta fel, hogy személyesen keres­sék és nyerjék meg tagtár­saikat az új pártnak. A programtervezet vasár­nap délutáni vitájában szót kapott Arató János, a ba­lassagyarmati ipari szak­munkásképző intézet igaz­gatója. Elöljáróban felidéz­te, hogy a kongresszusra készülve, az alapszervezet­ben többek közöDt megkér­dezték azt is a küldöttektől, hogy mit várnak a kong­resszustól. — Én Madách Imre sza­vaival válaszoltam. „Ha forr az érc, a rossz salak kihull, de a nemes rész tisz­tán megmarad.” Az elmúlt két nap vitáinak tüzében megszületett a Magyar Szo­cialista Párt. Tisztünk sze­rint meg kell határozni azo­kat a cél- és eszközrend­szereket, amelyek egyértel­művé teszik: modern euró­pai pártként, igazi demok­ráciát, jogállamot, szocializ­must akarunk megvalósítani. Arató János arról is szólt, hogy a programnyilatkozat elolvasása után elhatározta, hogy egyetlen témában for­dul a kongresszushoz: — Ez a gyermekek ügye, a magyar oktatás ügye — mondotta. — Mert meggyő­ződésem szerint demokrá­ciát, jogállamot, szocializ­must építeni megalapozott, európai tudás, jól szervezett iskolarendszer nélkül meg­valósítani nem lehet. Az oktatás, a képzés sze­repének hangsúlyozása után így folytatta: — Ezért szeretném elmon­dani, hogy mindenekelőtt átgondolt, egymásra épülő iskolafokozatokban megis­merhető tudásanyagot kell biztosítani az intézménye­inknek. A párt forduljon az iskolák felé és nyilvánítsuk ki, hogy- mellette vagyunk minden olyan akaratnak, összefogásnak, amely az is­kolát és az ifjúságot olyan helyzetbe hozza, hogy ele­get tud tenni a követelmé­nyeknek.' A jelenlegi helyzetet töb­bek között így, érzékeltette a felszólaló: — Középfokon jelenleg 410 ezren tanulnak, 76 szá­zalékuk szakirányú képzés­ben részesül. Hogy tisztán lássák a gondokat, elmon­dom, a szerszámgéppark 50— 60 százaléka nullára leírt, s az iskolák körülbelül 50 százaléka vidéken rendkívül nehéz körülményekkel küsz­ködik. És nekünk! szerke­zetváltást kell alapozni, modern, műszaki művelt­séget kell ilyen körülmények között közvetíteni. Rend­kívül nagy örömömre szol­gál, hogy a kormány intéz­kedéssorozata megnyitotta a fejlődés útját, és ezen az úton elindulhatunk. Javas­lom, hogy esélyegyenlőséget kapjanak iskoláink, vidéken és' a fővárosban egyaránt. Ennek egyetlen tisztességes eszköze a normatív támoga­tási rendszer lehet csak. A megalapozott, európai mű­veltség, a tartalmas demok­Németh Miklós cáfolja a kormányválságot Vasárnap este egy kérdés hangzott el az MSZP kongresszusán, amely szerint olyan hí­resztelések kaptak láb­ra, hogy kormányválság lenne, a kormány több tagja lemondott volna. Ezt a híresztelést a plénum előtt Németh Miklós kormányfő . cá­folta. A küldöttek nagy tapssal fogadták azt a bejelentését, miszerint a kormány a helyén van, egyetlen tagja sem mondott le, nincs kor­mányválság. Mint meg­jegyezte: a miniszterek közül az esti órákban néhányan valóban tá­voztak a teremből, amit v.zzal. magyarázott a mi­niszterelnök, hogy ké­szülniük kell a hétfői munkanapjukra. Itt pártkongresszus folyik, a párt dolgaival foglalkozzon mindenki — mondta a kormány­fő, aki- a kormány ne­vében egyben sok sikert is kívánt a tanácskozás, munkájához. rácia népünk kulturáltsá­gának fejlesztése nélkül el-, képzelhetetlen. Felszólalását egy újabb javaslattal fejezte be: — A Magyar Szocialista’ Párt, amikor majd felmé­ri tisztességesén a vagyonát és a nélkülözhető részt el­választja, gondoljon az is­kolákra, az » egészségügyre. Ne azért tegye ezt, hogy a választói bizalmát el­nyerje, hanem azért, mert felismerte a súlyos gondo­kat és úgy érzi, hogy se­gíteni kötelességé. Az esti órákban a XIII. kerület küldötteként felszó­laló Barabás János vélemé­nye szerint a programnyi­latkozatban vázolt legfonto­sabb stratégiai kérdésekben egyértelmű állásfoglalásra van szükség. Az általános programiVitát az esti órákban zárták le. Este 11 óra előtt néhány perccel a kongresszus fel­függesztette az alapszabály- tervezet részletekbe menő, hosszan tartó vitáját és be­rekesztette a vasárnapi munkát. Hétfőn a küldöttek az alapszabály-tervezet fe­letti vitával folytatják tevé­kenységüket. (MTI) Harmadik nap Tanuljunk kompromisszumul A Kongresszusi Központban vasárnap a legtöbbször ez a szó hangzott el: kompromisszum. Maga a Magyar Szo­cialista Munkás Párt Is kompromisszum révén jött létre. A sokak által történelminek minősített megállapodás lé­nyege, hogy a mind érzékletesebben egymástól is külön­böző reformkorok szombatra megtalálták azokat az alap­elveket, amelyeket alapvetőnek és közösnek vallanak. (Csak emlékeztetőül: például a demokratikus szocializ­must, amely elutasítja a proletárdiktatúrát és a sztálinis­ta egypártrendszert, illetve a demokratikus centraliz­musnak nevezett, valójában az apparátus és a pártelit erőfölényét biztosító pártszervezési elvet.) A platformok, áramlatok, tagozatos szövetségeként lé­tező MSZP alkotó elemeinek egymás közti kompromisz- szumára épül. Csak akkor biztosítható a párt fennmara­dása, ha az alapszabály, a program és az etikai alapel­vek határain belül az egyes áramlatok közötti összetartó erő nagyobb, de legalábbis akkora, mint az eltérő néze­tek és érdekek feszítése. ’ S, ahogy lenni szokott, a nagy győzelem után az utób­biak is előbukkantak. A reformerők közötti nézetkülönb­ségek, filozófiai, politikai, gyakorlati eltérések vasárnap már fékezhetetlenül felszínre kerültek. A vitákban nem is ritkán egymást kizáró vélemények alakultak ki. Az is kiderült, hogy a legradikálisabb reformerek kifejezésekben sem válogatva, időnként hajlamosak túlfeszíteni a kompromisszum határait. A Reformszövetség délutáni ülésén megrökönyödést keltett, amikor Keserű Imre a „véreskezű gyilkosok és patkányok” kifejezést használta annak alátámasztására, hogy szigorú és szűk határt kell szabni annak, hogy a régiek átigazoljanak az új pártba. Horn Gyula és Pozsgay Imre ugyanakkor a reform­erőket sikerre vivő kompromisszum értékére figyelmezte­tett. Pozsgay úgy fogalmazott, hogy „a tisztességes em­bernek időt kell adni a változásra.” Hozzáfűzte: — „Mi lett volría a reformációval, ha Luther Márton kijelenti: volt katolikusokkal nem hajlandó együttműködni?!” Vasárnap estére az is világossá vált, hogy á többi plat­formot tömörítő Reformszövetség, csakúgy, mint a Népi Demokratikus Platform, a kongresszus után is folytatja önálló működését a párton belül. A két csoportosulást összeköti egymással a demokratikus szocializmus igen­lése. Ugyanakkor az előbbiek iránt a parlamenti, az utóbbi­ak pedig az önigazgatási demokráciára helyezik a nagyobb hangsúlyt — anélkül, hogy tagadnák a másik fontossá­gát. E két tömörülés máris a szocialista párt legbefolyá­sosabb irányzatainak tekinthető, hisz a többi platform (il­letve a semmilyen platform iránt-el nem kötelezettek) küldöttei túlnyomórészt vagy egyikük, vagy másikuk támgatója. Előtérbe kerültek már a személyi kérdések is. Az egyes platformok vasárnap estig külön-külön elkészítették a ve­zető testületekbe javasolt jelöltek listáját. Egyidejűleg megkezdődtek a platformok közötti alkudozások. A népi demokratiku platform (az eddigiek szerint) szívesebben látna közös listát, míg a Reformszövetség inkább az ön­álló listák felé hajlik. Ez persze még változhat. Az viszont nem, hogy a küldöttek elsöprő többsége Nyers Rezsőt javasolja a Magyar Szocialista Párt elnö­kének. Nyers Rezső* nagyhatású szombati beszéde sokak szerint iskolapéldáját adta annak, hogy miként lehet a fontosabb érdekében elvi alapon kompromisszumokat kötni anélkül, hogy az abban részt vevők sajátos mivol­ta és alapvető érdeke csorbát szenvedjen. Remélhetőleg ezt a tudományt minél hamarabb elsajátítja az egész szocialista párt. A Kongresszusi Központ folyosói „hír­mondója” drámaibb eseményeket is tudni vélt. Hossza­san tartotta magát a hír, hogy Berecz János és Grósz Károly újraindítja a tegnap megszűnt Magyar Szocialis­ta Munkáspártot. Erre vasárnap estig nem került sor. de egyik érintett sem cáfolta, hogy ennek a lehetősége megvan. Fontos gondolatuk volt az is, hogy a szakadás drámaisága ellenére- az MSZP-nek és a baloldal .többi erejének meg kell tanulnia együttműködni az ország és a demokrácia érdekében.. Teljesen alaptalanul olyan híresz­telések is voltak, hogy „állítólag lemondott a kormány”. Hétfőn várhatóan minden egyebet háttérbe szorít az MSZP választmányának és elnökségének megválasztása. A kompromisszumképesség szempontjából ez sem lesz könnyű lecke. Egyelőre csak remélni lehet, hogy az új párt kiállja a belső megrázkódtatásokat, s fokozatosan kialakítja az összetartó-egyeztető mechanizmust, a kü­lönbségek demokratikus összehangolását. ' Füzes Oszkár fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom