Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-07 / 237. szám
Megkezdte munkáját az MSZMP XIV. kongresszusa A demokratikus szocializmus a nemzet felemelkedésének legjárhatóbb útja VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP LAPJA XLV. ÉVF.. 237. SZÁM ARA: 5,30 FORINT 1989. OKTÓBER 7.. SZOMBAT A ..Demokrácia. Jogállam. Szocializmus" jelmorföat jegyében péntek délelőtt megkezdte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa Budapesten. A párt 710 ezres tagságának képviseletére megválasztott 1279 szavazati jogú küldött közül 1256 foglalt helyet a Budapest Kongresszusi Központ Pátria-termében, hogy az MSZMP legfelső fórumának négynaposra tervezett tanácskozásán megvitassa és eldöntse a kormányzó párt belső életének, a társadalom iránt vállalt kötelezettségeinek legfontosabb kérdéseit. A hivatalos megnyitó a tervezett 8.30 órához képest némi késéssel, 9 óra 20 perckor hangzott el. mivel a csütörtök esti előzetes vita eredményeként számos módosítás született a tanácskozás ügyrendjével kapcsolatban. s az e változásokat tartalmazó javaslatot még a megnyitó perceiben is sokszorosították a kongresszusi központban. A tanácskozás kezdetén Ormos Mária történészproíesz- szor, az MSZMP Politikai Intézőbizottságának tagja a szabadságharc 1849. október 6-án kivégzett mártírjaira emlékezett. A többi között elmondotta: — E harcokat az emberi, a társadalmi és a nemzeti szabadságért mindig, mindenütt veszteségek, olykor vereségek kísérték — és kísérték a hősök, a mártírok tetemei. Az emberek, a népek tudják ezt, anélkül is, hogy tanítóik megtanítanák rá őket. Tudják, hogy a részvereségben is benne rejtezik a győzelem, tudják, hogy az áldozat a holnap ígérete. Október mást is jelentett a magyar történelemben! Jelentette a reményt. Jelentette 1918 őszirózsáit; a nagy kísérletet az önálló, demokratikus magyar köztársaság megteremtésére. Az élni akarást az Osztrák—Magyar Monarchia füstölgő romjai felett, a kiindulást egy katasztrófa túléléséhez. És a magyar nép valóban túlélte a háború és a béke rettenetét, a fehérterrort, a második világégés apokalipszisét, és nemcsak túlélte, de 1956 októberében kitaszította uralmából új nyomorgatóját, a magát kommunistának nevező népidegen rákosista rendszert. 1956. október 6-án másodszor hulltak rá a rögök négy törvénytelenül kivégzett kommunista tetemére. E szomorú temetés után egy új október tavaszias népvihara ütött rést a sztálini rendszer falain. Bár ez a vihar sem száguldott át hazánk földjén súlyos áldozatok nélkül, bár itt is, ott is szedett ártatlan áldozatokat, bár ez a felbuzdulás sem vezetett győzelemre, de a vállalás, a küzdelem és az áldozat ezúttal sem volt hiábavaló. Ormos Mária megemlékező szavai után Nyers Rezső pártelnök lépett a szónoki emelvényre. Köszöntötte a megjelenteket, s a sajtó nyilvánosságán keresztül a kongresszus munkája iránt érdeklődő valamennyi honfitársát. A küldöttek egyperces néma felállással adóztak Kádár Jánosnak, az MSZMP egyik alapítójának, a párt volt elnökének emléke előtt, s megemlékeztek a magyar közélet, a munkásmozgalom közelmúltban elhunyt, kiemelkedő személyiségeiről. Nyers Rezső a küldöttekkel történt előzetes konzultációk alapján javasolta, hogy a megnyitóülés elnöki tisztével Gönci Jánost bízzák meg. Az indítványt a kongresszus elfogadta, így a tanácskozás irányítását ettől kezdve Gönci János vette át. A levezető elnök mindenekelőtt a pártfórum munkájának zökkenőmentes lebonyolításához szükséges munkabizottságok vezetőinek személyére tett javaslatot. Ezt elfogadva a mandátumvizsgáló bizottság elnökévé Vastagh Pált, az ügyrendi bizottság elnökévé Kovács Lászlót választották meg. NYERS REZSŐ: Új típusú párt megteremtése a cél A kongresszuson Nyers Rezső pártelnök mondott megnyitóbeszédet. Emlékeztetett arra: a tavalyi pártértekezlet óta nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkban lezárult egy korszak, valami új kezdődött. Elkerülhetetlen, hogy a párt is számot vessen helyzetével, meghatározza, mitakar tenni az ország, a nemzet jövőjéért, mit kell tennie a szocializmusért, a mozgalom újjászületéséért. A szónok hangsúlyozta: a nép azt kívánja, hogy a politikusok és a gazdasági szakemberek vezessék ki az országot a gazdasági bizonytalanságból, s a mindennapi élet minősége javuljon. Széles körben helyeslik, vagy elfogadják a piacgazdaság teljes körű kifejlesztését és a tulajdonreformot, de azzal a feltétellel, hogy a növekvő piaci haszonból a dolgozó tömegek is részesüljenek, a pénzügyi stabilizáció terheiből pedig ne többet, mint egy igazságos T'észt kelljen vállalniuk. Az állampolgári jogok szélesítését, egyértelmű kifejezését és alkotmányos garantálását akarja az ország népe — folytatta Nyers Rezső. Az emberek azt kívánják: a választáson alapuló demokrácia legyen Magyarországon, s nem fogadják el többé azt, hogy a választásoknak ne legyen következménye a kormányzás irányzatára, s a politikai felelősséget elhomályosító mechanizmus működjön, Az emberek többsége nyílt és tárgyilagos, elfogultságtól mentes múltértékelést kér számon az MSZMP-től és a politikai élet más vezető tényezőitől is. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az MSZMP milyen párt legyen a jövőben, miben változtasson a mozgalom, Nyers Rezső kifejtette: a mélyen szántó viták általános egyetértéshez vezettek abban, hogy a sztálinizmus teljes egészében elvetendő, mert az valójában nem a szocializmus egyik alternatívája, hanem tévút, a szooializmpsitôl idegen módszerek alkalmazása. Ezen az alapon nyer igazolást a hazai sztálinizmus elleni, 1956-os népfelkelés, amely utat nyitott az MSZMP létrejöttének, egy sajátos reálpolitikának. A múltról szólva megjegyezte: folytatni kell még a kutatást és a vitát az MSZMP gyakorlati politikájáról és a Kádár-korszakról. Az MSZMP történelmi szerepét abban foglalta össze, hogy az a sztálini modell és politika diktatórikus, népellenes gyakorlatától igyekezett elszakadni, a gazdasági rendszerben új utat keresett, ám a politikai struktúrát érintetlenül hagyta. Most egy olyan új típusú pártra van szüksége a magyar szocialista mozgalomnak, amely utódja, de nem egyszerűen politikai folytatása az MSZMP-nek, — állapította meg Nyers Rezső. A kongresszus jogát és feladatát is abban jelölte meg, hogy az erről az új típusú pártról döntsön. Véleményé szerint abban a felfogásban kellene a kongresszusnak közös nevezőre jutnia, hogy a bürokratikus centralizmust megvalósító, úgynevezett „államszocializmus’’ rendjét lebontják. s azért szállnak síkra, hogy helyére a demokratikus szocializmus rendjét építsék fel. Ezzel nem kis kockázatot vállalunk, hisz társadalmunkban vannak hívei és szorgalmazói a „szocializmus nélküli” demokráciának, s az alkotmányos működés lehetőségei részükre is adottak lesznek — mondta. Ezt a kockázatot azonban — Nyers Rezső szerint — a pártnak vállalnia kell, s újra és újra meg kell küzdenie a demokratikus szocializmus eszméjéért és politikájáért. A továbbiakban arról szólt, hogy az új párt nem lehet kommunista és nem lehet egyszerűen szociáldemokrata párt sem. Az új szocialista pártnak keresnie kell azt a még ki nem alakult szintézist, amely a szocialista mozgalomból kettészakadt szociáldemokrata és kommunista tradíciók, értékek és gyakorlat újratalálkozásá- ból alakulhat ki. Az új pártnak szoros szövetségest, baráti viszonyt kellene fenntartania a keleti és a nyugati reformkommunista pártokkal, közöttük is kitüntetett helyen a reformpolitikát megvalósító SZKP_val. Baráti és szoros szálakat kívánatos kiépíteni a Szocialista Internacioná- léval, a szocialista, szociáldemokrata pártokkal. A párt részese kíván lenni a» európai baloldal kialakulásának, megerősödésének, hatékony működésének. Nyers Rezső szerint az újjászülető pártnak a választásokon néppártként kellene megjelennie. Mint mozgalomnak pedig döntően és . főként munkavállalói érdekek kifejezőjeként szükséges működnie. Emellett építhet a szabadfoglalkozásúak- kal. kistermelőkkel, kisvállalkozókkal való' szövetségre is. El kell viszont határolódnia azoktól, akik a demokráciát az osztálypolitika eszközének ''"tekintik, nem pedig a társadalmi együttélés létformájának, de ugyanígy azoktól is, akik a proletárdiktatúrás irányzatot. képviselik, hiszen a párton belüli vitát kiküszöbölő demokratikus centralizmus nem fér össze a demokratikus szocializmussal. A párt nem vállalhat közösséget azokkal sem, akik pozíciójukat személyes érdekeik érvényesítésére, a pártot pedig hatalmuk fenntartására használták. Az MSZMP elnöke a párton belül kifejlődött reform- mozgalmat az életerő pozitív megnyilvánulásának nevezte. Nyers Rezső végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP kongresszusának állásfoglalásától függ a magyar .szocialista munkásmozgalom sorsának alakulása, s hatása a nemzet jövője szempontjából is jelentős. (Folytatás a 2. oldalon.)
