Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-02 / 232. szám

NÓGRÁDI ÜËAKOM n: TELEXEN ÉRKEZETT.. BB fellázadt Az olasz tengerparton az algák, a francia Ri­viérán „a szemérmet­lenség, az exhibicioniz­mus, a bűnözés, a ho­moszexualitás terjed." Közelebbről is Saint Tropez főbűnei ezek, s nem más, mint a leghí­resebb lakója sorolta fel a város polgármes­tere vétkeiként. Hogy tudniillik nem akadá­lyozza meg a terjedésü­ket. Brigitte Bardot le­velét megírta, s mint a Le Monde hírül adta, a művésznő már az ön­kéntes száműzetés gon­dolatával foglalkozik: Párizsba költözik. Az igaz, hogy 1958- ban, amikor BB meg­vette az immár állat­menhelyként is jól is­mert La Madrague-vil- lát, többnyire jámbor halászok vették körül, ám őket éppen BB nyo­mán szorították ki a sznobok, az újgazdagok. S végül jöttek a turisták. Akik az illusztris lakó szerint „egyre nagyobb mértékben özönlöttek a városba; középszerű­ek. piszkosak, nevelet­lenek, gátlástalanok." Az elkeseredés nyílt levélben megnyilvánuló rohama azonban ezzel még nem ért véget. BB szerint ugyanis „az em­beri aljasság úgy terjed, mint az olajfolt.” A bi­zonyíték: a polgármes­ter megtiltotta, hogy a strandot kutyák is hasz­nálhassák. .. „Ezt én olybá veszem, mint a harcommal szembeni inzultust” — írta BB. Addig is, amíg meg­vívja harcát, a világ fe­szülten várja a híreket arról, hogy hol fürde- nek a francia kutyák. Szabad testkultúra Szerelem­hotelek német módra Az NDK-ban is meglehe­tősen ritkán van önálló lakásuk a pályakezdő fiata­loknak. Már néhány évvel ezelőtt felmerült az úgyne­vezett szerelemhotelek intéz­ményének megvalósítása, s az elképzelésekat gyakorlatii lépések követték. Az ifjúsági szállodalánc: vállalta magára a humani­tárius lépést, azoknak kí­nálva szolgáltatásait, akik­nek kevés a pénzük, de nyu ­godtan, békességben kíván » ják eltölteni az éjszakát tu szabad testkultúra szellemé­ben. A portán nem akadé­koskodnak, hogy házaspár­ról vagy „vadidegenekről” van szó; csupán a bejei en-, tőlapot kell kitölteni a legegyszerűbb adatokkal, s máris átadják a szobákul. - csőt. Tulajdonképpen a;:t sem bánják, ha mindössz;e néhány órára vonul el a pár a szobába, de ekkor :is egynapi tartózkodást ke 'll fizetni. Az NDK-ban népszerűvé vált „kétszemélyes hotelek” vezetői természetesen annale örülnek inkább, ha a sza­badság idejére, hosszabb idő­tartamra kötik le a szobai­jukat. Ezért a nagyvárosok mellett különösen vidékem fejlesztették a hálózatot — festői fekvésű panziók ké­pében. A kisszállodák egy ré­sze új szolgáltatásként be­vezette, hogy a fiatal háza­sok, ha hozzájuk érkeznek nászúira, különös kiváltsá­gokban részesülnek. Kizáró­lag az ő számukra engedé­lyezték, hogy a reggelit és az ebédet a szobába kérjék, de mivel , úgy gondolják, hogy estig elfáradnak, a va­csorát már csak az étterem­ben fogyaszthatják el. A nászutasoknak előrendelési joguk van a szaunára, uszo­dára és a konditeremre, va­lamint az összes szervezett kirándulásra. A szolgáltatás annyira bevált, hogy egy sor kishotelben már csak a jö­vő évre vesznek fel nász- utasrendeléseket, vagyis igencsak megfontolt dön­tésre késztetik a fiatalokat. Azt is sietve kikötik a szál­lodavezetők, hogy a másod­szor házasulandók náluk már nem számítanak nász­utasoknak, s így kiváltsá­panaszkodott. Az intenzív biokémiai és pszichometriai elemzések azt mutatták, hogy 56 százalékuknak depressziós tüneteik voltak, melyek a többi személynél, akik nem panaszkodtak fáradtságra, gyakorlatilag nem fordultak elő. Az álmosságra panasz- kodók között ötször annyian goktól mentes, egyszerű tu­ristaként kezelik őket. A szerelemhotelekben a porta felett ott díszeleg a fi­gyelemkeltő felirat, a szál­lodák jelszava is: „A legki­sebb formaságokat és a leg­nagyobb bizalmat!” A biza­lomerősítő akció keretében ezekben az éjszakai pihenő­helyeken megszüntették a fo­lyosókon felügyelő kulcsos asszonyok rendszerét. Ugyan­akkor azt is megkövetelik a vendégektől, hogy a biza­lomért cserében ne próbál­janak meg idegeneket be­csempészni a szobákba. De miért is lépnének az illega­litás útjára, amikor legális lehetőségük van arra, hogy­ha úgy tartja kedvük, legkö- zíelebb másik partnerrel ér­kezzenek. A személyzet ma­ximálisan diszkrét, s ahogy az a szolgálati utasításban is olvasható: cinkosan a vendégre kacsintani szigo­rúan tilos. Igaz, megértőén mosolyogni szabad... Sz. Cs. voltak azok, akik félelmi ál­lapotoktól is szenvedtek. A két csoport között azonban nem lehetett biokémiai kü­lönbségeket megállapítani. Egyelőre nem lehet biztos választ adni arra a kérdés­re, hogy a lelki tényezők a krónikus fáradtság kiváltó okai-e. Á krónikus fáradtság okai A krónikus fáradtság az esetek többségében lelki té­nyezőkkel függ össze — ál­lapítja meg egy 1159 páéi-* ensen végzett vizsgál at, melynek eredményeit nem­rég közölte a Journal of Tl:ie American Medical Associa­tion. A megvizsgált szemé­lyek 24 százaléka leküzdhe­tetlen állandó álmosságra Mezőőr a határban Luxusautóval járnak ma a mezei tolvajok! Dézsmálják a kukoricát, viszik a terményt Ladával, Skodával, hová szaladjak utánuk; a biciklimmel?” — sopán­kodik a bátonyterenyei termelőszövetkezet mezőőrje:, a hetvenegy esztendős Ludá- nyi István. Tizenhét éve járja a határt, naponta tucatnyi kilométert gyalogol a dimbes.dombos földek között, vállán a fegyver, szemliélődik, figyel, ellenőriz. Ezek­ben a hetekben a kukorica a fősláger, néhány hét múlva az erdők fája lesz ka­pós. De humánusan kezelik a rablók tetteit, altig fizet néhány száz, esetleg ezer forintot a rajta vesztett, aztán csak nevetnek, meg fenyegetőznek, ha elkapom őket” — szól a szigorúbb büntetés mellett a friss érőitekéi mozgó idős férfi. Ludányi István és mezőőr társainak munkája mindenesetre tiszteletre méltó és fontos: a közös vagyon védelme a bűnözési statisztika emelkedő számai miatt mind több figyelmet érdemel. Képeinken a mezőn járó ember éleitébe adunk bepillantást. —ikulcsár— . /----------------------------------------------------------------------­--------------s ■ ip-p várható a“"lE * eseményei Hétfő: A zenei világnap tiszteletére ünnepi hang­versenyt tartanak Balassagyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában. Köszöntőt mond Zentai Csaba, a városi tanács elnökhelyettese. Szerda: Nemzetközi szimpóziumot rendez Salgótar. jànban, a Technika Házában, a Nógrád Megyei Nyom­daipari Vállalat, karöltve az NSZK-beli K—D Her­mann és az Internationale Handelsagentur, a svájci Gallus, valamint az osztrák Bizerba, Servintern cé­gekkel karöltve. A rendezvény témája: öntapadó címke alapanyaga, a címke gyártása, gépi továbbfel- dolgozása és felhasználása. * Csütörtök: Ülést tart a Rétsági Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Napirendre kerül az egészségügyi, oktatási és művelődési intézmények tűzvédelmi hely­zete, tájékoztató hangzik el a polgári védelmi fel­adatok végrehajtásáról. Péntek: A kelet-magyarországi megyék természet­barát-bizottságai vezetőinek háromnapos tanácskozása kezdődik Balassagyarmaton, a NODISZ nyírjesi if­júsági táborában. Az időközi tanácstagi választásokra készülődvén jelölőgyűlést tartanak Salgótarján 18. választókerületében. Az esemény helyszíne a rónafalui művelődési ház lesz. Szombat: Mozdulj Gyarmat! — elnevezéssel az egészségmegőrzés és a testkultúra napját tartják ezen a napon Balassagyarmaton. A város tanácsa, ifjúsági szervezetei, tömegszervezetei, fegyveres testületéi, va­lamint a rizikó klub rendezésében sorra kerülő egész napos programsorozat keretében a tömegsportprog­ramok mellett az egészségvédelemmel kapcsolatos szaktanácsadást, éteikóstolókat, vérnyomásmérést, könyvárusítást is tartanak. V________________________________________________________/ E gy szó elírása mennyi kárt okoz... Tisztelt szerkesztőség! A NOGRÁD című napilapjuk 1989. szeptember 26-i szá­mának „Olvasók fóruma” rovatban — Rácz András újság­író tollából — megjelent „Címzett, a Pásztó kórház" című cikkre kívánok reflektálni. Kérem szíveskedjenek az alábbiakat közölni, melyeket orvosi gyógykezelési naplóban minden betegről órára, perc­re rögzítünk. A „minap” — 1989. szeptember 15-én, 20.00-kor kereste föl a fölháborodott, de jogosan aggódó szülő gyermekével a pásztói kórház sebészeti ambulanciáját. Az ügyeletes se­bész orvos éppen befejezte a 19.30-kor érkezett előző sérült ellátását. Ezután rögtön megvizsgálta a sérült kisfiút, aki­nek a vizsgálat alapján könyökízületi elmozdulásos törés gyanúját állapított meg, és kérte a kórház telefonközpont­ját kezelő portást, hogy hívják be a készenlétes röntgenasszisz­tenst, aki elkészíti a röntgenfelvételt. Mivel a röntgen- asszisztenst az ügyeletes kórházi gépkocsi nem tudta laká­sáról behozni, a sebészorvos 20.35-kor beutalóval ellátva a megyei kórház baleseti sebészetére irányította a szülőt gyer­mekével. Eközben azt a fölvilágosítást adta, hogy röntgen- felvétel nélkül nem lehet eldönteni, hogy gipszben kell-e végleg rögzíteni az elmozdulásos törést, vagy esetleg csak műtéttel. Eddig a tények. A fentiek megértéséhez el kívánom még mondani a kö­vetkezőket. Ügyeleti időben Pásztó és vonzáskörzetének — kb. 25 000 lakos — körzeti orvosi ügyeleti teendőinek ellátására ugyanaz az egy személygépkocsi áll csak rendel­kezésre, amelyik a készenléti szolgálatos röntgen-, labora­tóriumi asszisztenst, sürgős esetben a kórházba beszállítja teendőinek ellátására. A sérült kisfiú röntgenjének elkészítésére azért nem volt mód, mert az ügyeletes gépkocsi — a körzeti ügyeletes orvossal — otthon fekvő betegnél kihíváson volt, ezért nem tudta ugyanabban az időben beszállítani a röntgen- asszisztenst. Rácz Andrásnak szeretném felhívni a figyelmét a pontos fogalmazásra, ill. a panaszos levél valóságának megfelelő közlésére. A szerkesztőségükhöz küldött panaszos levélben ez áll: „egy félórai várakozás után az orvos kijelentette, hogy nincs olyan személy, aki a gyermekem karját tudná röntgenezni”; az ön által közölt cikk ezt így írja le' „nincs olyan személy, aki a gyermekem karját tudná rög­zít e n i”. Micsoda különbség! Csak egy szó elírása mennyi kárt tud okozni egy kórház, annak egyik osztálya presztízsének. Ugyanis első esetben nem lehet személy szerint senkit elmarasztalni, mivel nem az ügyeletes sebészorvosra kellett várni egy fél órát, hanem röntgent nem lehetett készíteni a fenti ok miatt. Ebben az esetben a gyógyítás tárgyi feltéte­leinek hiánya okolható, melynek óka az egészségügy igen szűkös anyagi lehetősége a maradékelv érvényesülése alap­ján. Ezt az egészségügy önmagában nem tudja megoldani, ez az egész társadalomnak feladata. Második esetben; ha az ügyeletes orvos nem tudná „rög­zíteni” a gyermek karját — személyi mulasztás állna fenn — és felelősségre vonást kellene alkalmazni, mert ma az országban nincs olyan sebész, aki ne tudna egy törést gipsz­szel rögzíteni. Rácz András az „Olvasók fóruma” rovatban az olvasó, illetve panaszos levelének közlésén túl, szokatlan módon az esethez kommentárt is fűz, melyre a következőket vá­laszolom: a pásztói kórház vonzáskörzetébe tartozó körzeti orvosakat már igen régen tájékoztatta arról, hogy mikor és milyen ellátásra képes. Mindez megelőzhető lett volna, ha az olvasói levél közlése előtt, az újságíró a tények fel­tárása és közlése érdekében, a panasz címzettjét is meghall­gatja és tájékozódik a valós helyzetről. Végül köszönettel vesszük a továbbiakban is a „jelzése­ket”, de ne „hasonlóan” a fenti módon elferdítve, hanem a valóságnak megfelelően. Dr. Káposztás József sebész főorvos Pásztó

Next

/
Oldalképek
Tartalom