Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-05 / 235. szám

1989. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK NOÍíRAI) 3 Kellemetlen mellékhatásokkal is Száműzik, ami a szegénységet fokozná — Ha az ember szegény, akkor nagyon kellemetlenül érzi magát — válaszolta pénzügyi helyzetüket firtató kérdésemre Sziráki László, a diósjenői termelőszövetkezet gyors észjárású, minél jobb üzleteket felkutató és mi­előbb tető alá hozó fiatal elnöke, aki a jelen gazda­sági valóságunkat egyre sű­rűsödő ősz hajszálaival is jól reprezentálja. Bárhogyan is szeretnének megélni a mezőgazdasági alaptevékenységből sajnos akárcsak másutt a megyé­ben, itt sem képesek erre. A nagyobb bevételt, és az ehhez tapadó nyereséget az egyre színesebb palettájú ipari tevékenység adja. A 60 százaléRos nyereséget elő­teremtő ágazatban, a sike­rek mellett nem várt kelle­metlen mellékhatások is, átmenetileg megzavarják a folyamatosságot. — Üj tevékenységeink kö­zé soroljuk a szövettapétát, a parafa burkolólapot és az enteriőr termékeinket, me­lyeket az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron is be­mutattuk — utal legfrissebb vállalkozásukra Sziráki László. — Saját és sokat- ígérő cikkekről van szó. A parafaárut egy portugál— magyar vegyes vállalat kere­tében állítjuk elő. Hazai pá­lyán egyelőre nincs verseny­társunk. Egyesek szerint szu­pertermékről van szó. A padlólapon kívül lambéria és tapéta helyett is lehet használni. — Mely rétegeknek szán­ják a bizonyára nem olcsó parafát? — A jobb anyagi körül­mények között élőknek. Any- nyit állítunk elő, amennyire lesz igény. — A szövettapétával mi­lyen fogyasztói rétegeket cé­loztak meg? — A közepes keresetűe­ket. Készükre ebben az év­ben 30—50 ezer négyzetmé­tert kívánunk előállítani és a PIÉRT-en keresztül érté­kesíteni. — Tervezik külföldi el­adását is? — Pillanatnyilag osztrák részről van érdeklődés. — Folytassuk az érdeklő­dést a bakelitüzemmel. Mi­lyen változások várhatók? — A hagyományos termé­kek : távtartó gyűrűk, az Ika­rus járműveihez és beren­dezéseihez előállított alkat­részek mellett az ősszel be­indítjuk a Dáciához és a Skodához szükséges elektro­mos gyújtóberendezések gyártását. A nyereség nagy­sága és az igények szabják tneg, hogy melyik termé­künket meddig állítjuk elő, milyen mennyiségben — ér­zékelteti a rövidesen bekö­vetkező változások lényegét az elnök. . — Vajon a híradástechni­kai részleg milyen megúju­lás előtt áll? — Mivel a posta engedé­lyezési eljárása elég hosz- szadalmas, ezért jelenleg 120 rádiótelefonunk vár értéke­sítésre. Előállításáról to­vábbra sem kívánunk le­mondani. Mellette már ké­szül az új automatikusan működő Septomat fantázia­névre hallgató kézfertőtlení­tő, amelyeket kórházak, in­tézmények, élelmiszer-ipari feldolgozók használnak majd — utal újabb, életre­valóságukat jelző termé­kükre az elnök, majd az előbbieket megerősítve így folytatja; a Texorggal közösen, Diósjenőn létre­hozzuk a harmadik szabad vámterületet, egy 2 ezer négyzetmétert magába foga­dó épület átalakításával és kettős céllal. Vagy híradás- technikai- cikkeket terme­lünk itt, vagy tárolásra használjuk fel. Mivel a szegénység na­gyon kellemetlen érzés, ezért csak arra .vállalkoznak, ami hasznot hoz, ugyanakkor gyorsan száműzik azokat, amelyek csak a szegénysé­get fokozzák. — A rubel leértékelése igen nehéz helyzetbe ho­zott bennünket — kér is­mét szót az elnök. — A szovjet megrendelésre ké­szülő női kabátok terme­lése veszteségessé vált, ezért a varrodában, ahol 35 fő dolgozik, leállítjuk a ter­melését. Olyan szerkezetet kívánunk kialakítani, amely gyors váltást tesz lehetővé, mielőbb megoldja a mára kialakult helyzetet, s a régi helyébe lépő új feladat, jó nyereséget hoz a termelő- szövetkezetnek, biztonságos foglalkoztatást pedig az asz- szonyoknak. Szóba került még sok, más életrevalónak tűnő el­képzelés. Mivel a korai hír­adás megzavarhatná ezt a folyamatot, ezért ezekről ké­sőbb írunk. Venesz Károly Készül a szovjet export . Fotó: Rigó Savanyúság Dejtárról Az Érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Ter. meloszrivetkezet dejtári savanyítóüzemében meg­kezdődött a tartósítási szezon. Október végéig szovjet exportra kerülő vegyes, darabos savanyúságot tartó­sítanak A százötvenezer ötliteres üvegbe nborkát és paradicsomot .konzerválnak az itt dolgozók, ezt követően a finom élelmiszert kaporral és tormával ízesítik. Felvételeink a múlt évben beüzemelt tartósító, üzemben készültek, ahol hatvanan készítik a sava. ny óságot. —Rigó Tibor— A pártprogramról gondolkodva Dolgozni szeretnénk és abból tisztességesen élni — Azt nálunk a lakatosak is látták, nem vezet jó­ra, ha drasztikusan visszafogjuk a beruházásokat. A munkások ima olvasottak, tájékozottak — mondja Várszegi István, aFűtöber bátonyterenyei gyárának 40 éves Jármű-villanyszerelője. Az MSZMP-nek 19 évo tagja és 5 éve alapszervezeti titkár. Az is lát­ható volt, bogy a megye iparstruktúrája így alakul. A bánya helyzete jó ideje bizonytalan, új munkahely kellene, de enne|k megteremtését elodáztuk és tnost kapkodunk. így nehéz lesz megteremteni a piacgaz­daságot. — A pártprogramterve­zet vegyes tulajdonon nyug­vó piacgazdaságról beszél. Ily módon képzeli el a gazda­ság, a tulajdon {reformját? — Valahogy így. De az átmenetet talán jobban Vé­gig kellene gondolni. A szerkezetváltozással együtt­járó munkanélküliséget, a munikanélküli-segélyt ne­hezen fogadják el az em­berek. Mint, ahogy azt sem hiszik, hogy most egyszer­re minden korszerűtlen, gaz­daságtalan lett a nagyüze­mekben, s majd a magántu­lajdon, szinte varázsütésre nyereségessé tesz mindent. — Eszerint óvakodik a tulajdonviszonyok változá­sától? , — Azzal nem tudok iga­zán egyetérteni, hogy csak a saját földön, a saját üzem­ben lehet eredményesen dol­gozni. Mert most, szinte mindenünnen ezt hallom, mindenütt ezt olvasom. Nem igaz, hogy minden rossz volt, amit a nagyüzemekben csi­náltunk. Azt gondolom, ja­vítani kell a munika felté­teleit és az állami üzemek dolgozóit valóságosan érde­keltté kell tenni a munká­ban. Mondhatja erre bárki, hogy az érdekeltségi rend­szer az üzemek többségében eddig is megvolt. Igaz, de a gyakorlatban többnyire el­rontottuk a dolgot. Tehát a nagyüzemek szervezettsége, valóságos érdekeken nyug­vó ösztönzési rendszeré­nek korszerűsítése mellett, természetesen helyénvaló­nak tartom a magántulaj­don fejlesztését, támogatá­sát. Kiváltképpen azokon a területeken, ahová az álla­mi, a szövetkezeti ipar nem jutott el mindmáig. Nemrégiben egy fiatal mérnökkel vitáztam, aki azt mondta: el kellene adni a Fűtőbert ahhoz, hogy igazán eredményes legyen a mun­kánk, jövedelmező a gaz­dálkodásunk. Mi, akik a ré­gi gyárat indítottuk, sokat dolgoztunk, kínlódtunk, amíg eljutattunk idáig. Nem cso­da, ha nehezen barátkozunk meg ennek a gondolatával. Aztán eddig nekünk mindig azt mondták, miénk a gyár. Hát akkor most végül is kié, vagy kié lesz? Nem kívánom' én a visszarende­ződést, hogy menjünk vász- sza az 50-es évekhez. De so­kan vagyunk a gyárban, akik attól tartunk, hogy a tulajdonreform visszavezet bennünket a polgári demok­ráciába... Azzal értek egyet: a tár­sadalmi tulajdon csak ren­dezett anyagi, technikai és emberi viszonyok között mű­ködik jól. Ezért valamiféle garanciát kellene nyújtani arra — éppen a múlt ta­nulságaiból okulva —, hogy a vezetők ne herdálhassanak el százezreket kényükre- kedvükre, mintha .az nem is közös, hanem saját tulajdo­nuk volna. Természetesen a kalapács nyelét sem vigye el egyetlen munkás sem. Csak hát hol van itt az egyen­lő mérce? Megtörtént nem­egyszer, hogy a munkást ezért meghurcolták, ám a vezető dehogyis bukott meg. A legrosszabb esetben más, gyakorta jobban fizetett be­osztásba került. — Ügy érzem, egyfajta ve- zetöellenesség bujkál sza­vaiban. .. — Okom van rá, bár nem minden vezető tisztességte­len. Azt gondolom, aki az emberek bizalmából vezető beosztásban dolgozik, az próbálja meg a közösséget képviselni, nem pedig jól felfogott egyéni érdekeit. - Mert sok mindent megvitat­tunk, megbeszéltünk már, a jelent és a jövőt illetően is. Mi, párttagok, munká­sok, amikor kérdeztek, el­mondtuk véleményünket, ag­gályainkat is... Csak hát nemigen figyeltek ránk. Az, amit mi szeretnénk, úgy tű­nik, nem érdekel senkit. Mi pedig dolgozni szeretnénk és ebből tisztességesen megélni. A munka meg akadozik, niagy kölcsönöket veszünk fel és rosszabbul élünk, mint eddig. Hova ment a. pénz, ki tudja? Erre nem kapunk elfogadható választ. Belát­ható távlatot szeretnénk ma­gunk előtt, ennek kialakítá­sa pedig a párt, az ország vezetésének dolga. S mit Iá- ’ tünk ma? A vezetésben, a Központi Bizottságban nincs rend. Az egymásnak ellent­mondó egyéni vélemények sok zavart okoznak... — A gazdaság nehezen mozdul, de a politikai élet változásai gyors i egymás­utánban követik egymást, így képzeli el a demokráci­át, a jogállamot, amilyen irányba most tartunk? — Igen élénk és sokszínű vita folyik ma arról, hogy valójában milyen társadal­mat is akarunk. Nem két­séges, hogy demokratikus , szocializmus kell. Csak hát egy jelző még nem teszi de­mokratikussá a társadalmat. A társadalom akkor lesz demokratikus, ha nemcsak mondjuk, nemcsak játsszuk a demokráciát, hanem az jelen van életünk minden területén. Ha a választások valóban demokratikusak az országban, az üzemekben és a pártban is. Mert eddig előre megterveztük, be­kalkuláltuk a többes jelö­lést, de attól még nem lett demokratikus a Választás. Vagy az üzemekben létre­hoztuk a vállalati tanácso­kat, de az is .irányított volt. Miért kívántuk hát, hogy jól működjenek. Ha vala­kire azt mondták, válasz- szűk meg, a jelenlevők többnyire felnyújtották a .kezüket. Azt gondolom, rendkívül fontos vissza­nyerni az emberek bizalmát. Érezzék, nem lesz abból gond, ha nem nyújtja fel a kezét, amikor elvárnák tőle, mert az adott dologról, vagy személyről neki más a véle­ménye. Mindezt meg kell tanítani az emberekkel, meg kell szoktatni velük... . — Nógrád megye egyik kongresszusi küldötte mi­lyennek tartja a párt hely­zetét, most, egyetlen nap­pal a kongresszus előtt? — Nehéznek, bizonytalan­nak. Sok párttag elmondta itt az üzemben is: a pártve­zetésnek jobban kellene bíz­nia a munkásokban. Azok többsége nemigen hagyja cserben a pártot, akkor sem, ha nehéz a helyzet. Szóvá teszik azt is, miért hátrál meg a vezetés sorozatosan olyan kérdésekben, ame­lyekben egyértelmű állás­pontot kellene képviselnie, védenie más pártokkal, szer­vezetekkel szemben. — Üzemi párttitkár is, mi­lyennek látja a munkahelyi alapszervezetek jövőbeni le­hetőségeit? — Én azt gondolom, hogy a munkahelyi politizálás a termelést segítette, szolgálta eddig is. Jó néhányszor ke­rült nehéz helyzetbe a gyá­runk is, de a párttagokra mindig számítani lehetett. Ha a párt kiszorul a mun­kahelyekről, bizonyára el­veszti tagjainak egy részét. Ha marad, akkor azzal is számolnia kell, hogy más pártök is bejönnek. Min­denképpen nehéz lesz a dol­gunk. Végül is a területi pártmunka erősítését tartom igazán szükségesnek. Enél- kül aligha nyerhetünk vá­lasztási csatát. Azt azért hozzátenném : az elkötele­zett párttagnak mindenütt, munkahelyen és lakóhelyen a politikát, az emberek jobb életét kell szolgálnia. V. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom