Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-30 / 257. szám
1989. OKTÓBER ,30.. HÉTFŐ NOGRAD 3 Hány népszavazás lesz? Készül & radiátor (Bábel László felvétele) II valóság is viszonylagos lí kMfdHu i Balassaninuli Nnlpiri Villatal Attól függ, hogy mihez viszonyítjuk — kezdi beszélgetésünket Hlavay Sándor, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, aki arra kértem, hogy értékelje a gyár jelenlegi helyzetét és adjon képet annak jövőjéről. A megye iparszerkezetét figyelembe véve, a kondíciónk jó. Balassagyarmat ipara nem ugyanazokat a jellemzőket hordozza, mint a megyéé, általában. Vállalatunk helyzete megnyugtató, teljes kapacitással dolgozunk, gazdasági mutatóink folyamatosan javulnak. Gyakorlatilag az elmúlt négy-öt év jellemzője az volt, hogy a tőkés export erőteljesen fejlődött. Amikor szeptember végén befejeződtek a politikai egyeztető tárgyalások, mindhárom tárgyaló fél úgy állt feli az asztaltól, hogy a legnagyobb vitát a köztársasági elnöki intézmény és a leendő elnök megválasztása váltotta ki. Az 1949-ben kelt alkotmányunkban az államformát népköztársaságnak határozták meg, kollektív államfői testülettel, az Elnöki Tanáccsal. Ez a magyar jog- gyakorlatban addig nem ismert intézmény hűségesen kiszolgálta az állampártot, ugyanis törvényerejű rendeleteket hozhatott, amely egyben azt is jelentette, hogy a hatalom „bízhatott" benne. Ha úgy érezte, egy törvény nem menne keresztül az Országgyűlésen, ráerőszakolta a tanácsra a törvényerejű rendelet kihirdetését. Mindenki számára világos, ha a népfelség elvét érvényesítő, valóban pluralista társadalmat kívánjuk a monolitikus államberendezkedés helyére kiépíteni, köztársasági elnöki intézményre van szükség, közepesen erős hatalmi jogkörökkel felruházva azt. Az intézmény szükségességét valamennyi tárgyaló fél elismerte, a ma is megoldatlan probléma ott keletkezett, hogy- a tárgyalásokat lezáró okmányt, az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá, mert a tárgyalásokon nem döntöttek a munkásőrség sorsáról, s arról, hogy az általános választások előtt, vagy után, választják meg a köztársasági / elnököt, továbbá a pártvagyon sorsáról, valamint a pártok munkahelyi részvételéről. A Szabad Demokraták Szövetsége, e négy pontot írva zászlajára, aláírás- gyűjtő akciót kezdeményezett, „Döntsön a nép!” címmel. Az azóta történtek lényegében kihúzjták a szőnyeget az aláírásgyűjtők lába alól, a Minisztertanács feloszlatta a munkásőrséget — a testület lefegyverzése október 23-án megkezdődött —, törvényt hozott arról, hogy a pártok kivonulnak a munkahelyekről és arról is döntött az MSZMP utolsó kongresszusa, hogy a párt elszámol vagyonáról az Országgyűlésnek. A tiltakozó akció célja tehát már csak a köztársasági elnök megválasztásának formája és időpontja lehet, a másik három felvetett kérdésen túllépett a történelem. Az egyeztető tárgyalások során, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz váltig ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a köztársasági elnököt az új Országgyűlés válassza meg. Véleményük szerint, ez a megoldás jobban szolgálná a hatalmi ágak szétbontását. A többi tárgyaló fél nem tette magáévá a két említett szervezet elképzelését, nyakatekertnek találták logikáját, nem is egészen igaztalanul. Ha egy új, már többpártrendszerű parlament választja meg a köztársaság d elnököt, nincs kizárva, hogy néhány párt, csak az elnök megválasztása céljából ideiglenes koalíciót alkot, s így ismét égy célzatosan létrehozott pártszövetségnek lesz kiszolgáltatva az elnöki hivatal. Az MSZMP — és következésképpen a Magyar Szocialista Párt — álláspontja végig az volt, hogy köztársasági elnököt népszavazás útján kell válasatani, még az általános országgyűlési választások előtt. Ezt az elképzelést támogatta a Magyar Néppárt, a Független Kisgazda Polgári és Földmunkás Párt, a Bajcsy-Zsi- linszky Endre Társaság és az Ellenzéki Kerékasztal más tagjai is. Most újra összeül a parlament, hogy döntsön ebben a kérdésben. Ugyanakkor az SZDSZ aktivistái elegendő aláírást gyűjtöttek, négypontos követelésük támogatására. A négy pontból ugyan már csak egyről lehet dönteni az esetleges népszavazásnak — ez viszont feltehetően valamennyi között a legfontosabb: a köztársasági elnök megválasztásának módja és ideje. Az SZDSZ úgy érvel, hogy egy népszavazás útján történő elnökválasztás orientálná a választópolgárokat az országgyűlési választásokra is. Magyarán, ha Pozsgay Imrét választanák meg elnöknek, az a párt, amelyiknek ő ma még tagja, de köztársasági elnökként már nem lehetne — az MSZP — jelentős szavazattöbbségre számíthatna a képviselőválasztásokon is. A népszavazást kérő 200 ezer aláírást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az Országgyűlés, a törvény értelmében ezeket az aláírásokat, mint népi kezdeményezést köteles kezelni. Patthelyzet van tehát. Ha a nép közvetlenül választhatja meg köztársasági elnökét, lehet hogy személyén keresztül szimpatikussá válik számára valamely politikai erő. Ameny- nyiben nem népszavazás út. ján választunk köztársasági elnököt, úgy előfordul hat, hogy az elnöki ilntézmény kicsinyes parlamenti harcok és időleges szövetségek játékává is válhat. Hány népszavazás lesz? Az október 30-án keződő, újabb országgyűlési időszakon eldől.Hegyes Zaltán — Manapság egyre nehezebb eredményeket produkálni. Minek köszönhetik » sikereket? — Megváltoztattuk —már évekkel ezelőtt — a vállalat kereskedelempolitikai és a piacpolitikai szemléletét. Az exportirányultságot kényszer szülte, hiszen ez volt az egyetlen járható út ahhoz, hogy pótlólagos bérforrásokhoz juthassunk. Természetesen ehhez a műszaki felszereltségünk és szakmai tudásunk összes lehetőségét ki kellett használnunk. 1983- ban még semmilyen export- tevékenységet nem folytattunk. Idén pedig a 140 millió forintos exportárbevételt is elérjük. Az eredmények mögött a háttérben egy igen komoly műhelymunka folyt. A vállalat évente közel négyszázötven-ötszáz ajánlatot ad a piacnak, termékeink bármelyikéről maximum három napon belül árral, határidővel, teljes kondícióval együtt. Mára már vannak olyan területek, amelyeken stabilan megvetettük a lábunkat. — Melyeken? — Svédország, az Egyesült Államok, az NSZK és Ausztria. Itt vannak jelentősebb partnereink— Milyen termékekkel törtek be? — A svéd piacon elsősorban építőipari rendszerekkel, építőipari zsalukeretekkel jelentünk meg. Érdekes, hogy itt évente árat is tudunk emelni, elsősorban termékeink jó minőségének köszönhetően. Ausztriába alumíniumból készült építőipari részegységeket szállítunk, például reklámkereteket, ak- nafedlapokat és különféle hegesztett szerkezeteket. Az NSZK-ba radiátoraink és ugyancsak építőipari hegesztett szerkezeteink kerülnek. Az USA-ban alumíniumöntvényeket és bányatá- rnoka-t adunk el. Van mlég egy termékünk, a keresztbordás cső, amit kizárólag Hollandiába és Ausztráliába szállítunk. Ettől az évtől kezdve azonban űj helyzet állt elő: a nyereségérdekeltség vált meghatározóvá. Természetesen a jól jövedelmező tőkés piacokat továbbra is meg akarják tartani, de most a nyereség és a gazdaságosság az érdek, függetlenül attól, hogy azt milyen piacon sikerül elérni. — A valuta azonban még ma is kell az országnak. Szembe helyezhető ezzel a vállalati érdek? — Természetesen fontos a valuta. A mj exportunk eddig is kitűnő üzletnek bizonyult, hiszen jóval a hazai árszint felett tudtuk értékesíteni a termékeinket. Egyébként a gyár termelésének egynegyed része exportra kerül. Gazdaságosan! Ez a viszonylag magas arány jótékony hatással van a termelés színvonalára, hiszen nem teszünk különbséget a gyártmány rendeltetési helyei között, és az a belföldi termék színvonalának emeléséhez is hozzájárul. — Mi a véleménye erről a belföldi piacról? Milyen itthon a mozgásterük? — Másképp nehéz mint a tőkés piac. A legnagyobb gond a belföldi kereskedéssel, hogy időnként a pénzhiány miatt ledermed. A vállalatok nagy része fizetési nehézségekkel küzd. — Milyen technológiákkal dolgoznak? Mennyi jut a fejlesztésre? — 1982-től nem kellett komolyabb beruházásokra fordítanunk a pénzt. Ebben az évben a hitelkötelezettségeink is lejárnak. Van tehát anyagi bázisunk a technológiai fejlesztésre. Tesz- szük is, de csak ésszerű keretek között. A fennmaradó pénzt pedig az új rendelkezések szerint szabadon befektetjük, ha tetszik olyan jövedelmező vállalkozásokba is, amelyek messze állnak az alaptevékenységünktől. Ma a termelésbe fektetett tőke térül meg a legkevésbé- .. — A piaci igények gyorsan változnak. Ezt követni, saját fejlesztésű termékekkel szinte lehetetlen. Ezért két síkon igyekszünk elősegíteni a fejlődést. Egyrészt vannak lízingszerződésben lévő technológiáink, másrészt természetesen saját fejlesztésű termékeink is. Most folynak például „az utolsó simítások” egy új alumínium munkahenger- család kifejlesztésén. Foglalkozunk a népszerű Romantic radiátorok további fejlesztésével is. — Nem gondoltak arra, hogy vegyes vállalatot alapítsanak mondjuk az egyik nyugati partnerükkel? — Azon kevés vállalatok közé tartozunk, akik nem szorulnak megváltásra. Persze, ha jó és igazán előnyös ajánlatot kapnánk, nem térnénk ki az üzlet elől. De egyelőre így is jól érezzük magunkat... Most is beletartozunk azonban egy gazdasági társulásba, amely ALUFER néven fut. — Hogyan alakul a vállalatnál dolgozók keresete? Mennyire biztos a munkahelyük? — A megyében sajnos rövidesen értéke lesz annak, hogy az itt dolgozók kenyere biztosabb lesz, mint átlagosan. A vállalati létszám öt esztendeje változatlan. A termelés viszont ez idő alatt majd’ kétszeresére nőtt. A vállalatnál az éves átlagbér (bruttó) jelenleg 140—150 ezer forint. Igyekeztünk a lehetőségekhez képest a saját erőnkből is bért fejleszteni, de az inflálódással, az életszínvonal romlásával nem tudunk lépést tartani. .. A helyzetkép, amelyet Hlavay Sándor elém tárt. sokkal kedvezőbb, mint ami a megyében megszokott. Az üzemben azonban a munkások véleménye mintha sok mindenben eltérne a vezetés megítélésétől. A forgácsolóüzemben, ahol az említett — USA-ba menő — bánya- tárnok készülnek, Gyúrása József esztergályos így vélekedik: — Harminc esztendeje dolgozom. Ma harmincegy forintra jön ki óránként a teljesítménybérem, és félévenként hatezer forintnyi a prémium. Ha csak nyolc órát dolgoznék naponta, hát felkopna az állam a családdal együtt. Az üzem dolgairól pedig nagyon kevés tájékoztatást kapok... Bedőcs József szakmája szerint szintén forgácsoló. — A kihasználtságról más a véleményem — mondja. Egységnyi területen vajon mennyi hasznot hajtunk? Mert bizony sok gép csak áll. A munkákat pedig — ki tudja miért? — kiadják bérmunkába máshová. Van, amikor a forgácsoló ahelyett, hogy a gépet hajtaná, csomagol, mert rossz a szervezés vagy nincs munka. Az emberek hangulata is pocsék, mert anyagi gondjaik egyre súlyosabbak, és a politika követésében is sokan „kanyarokkal ezelőtt” lemaradtak. Bizonytalanság és bizalmatlanság tapasztalható. .. Valóság az is, amit az igazgatóhelyettes mondott és az is, amit a munkások hangoztatnak. Ez a vállalat Is Magyarországon van. Valósága pedig magyar valóság. Viszonylagos valóság. •. Csala Péter , : I ■ ' A «Jiésjenőt t«rmeIés*fiyetiM«eí híradás teehnikAS fixem* ágában hasaonkét embernek bJ*t<»ít*.nak t»«mkalefae- tósége*. A BRG lésait*, bérmunkában állítanak «Ml különféle résregységeket. Képünkön Fenyvesi ,4»á- rásné, Varga Jánosáé és Tárak Jáaoené tápegysége- kei «»erei tart.
