Nógrád, 1989. október (45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-02 / 232. szám

1989. OKTÓBER 2., HÉTFŐ t NO(iRAI) 3 Reformok útján Őszinte szóval, időben lépjünk Megyei vélemények a társadalmi, gazdasági változásokéi és az MSZMP megújulásáról Az MSZMP különböző me­gyei reformesoporto.su lásai is mind többször és mind meggyőzőbben hallatták hangjukat a legutóbbi hó­napokban, készülődve saját regionális pártértekezleteik­re, illetve az azónos célú megyei fórumra. A szécsé- nyi reformkommunisták egyike meghatározó szemé­lyisége a harmincas évek derekán járó Molnár László MÁV-állomásfőnök, aki 1976- tól tagja az MSZMP-nek. A szécsényi reformkor négy­személyes ügyvivő testüle­tének egyik tagjaként az állomásfőnök egyértelműen a reformok híve. Álláspont­ját a következőképpen in­dokolja: — A kialakult helyzeten változtatnunk kell, és én re­ménykedem abban, hogy változtatni is lehet. Ugyan­így a válságba jutott pár­tunkon. —, Vagyis hisz az or­szág, a~ párt megújulásá­ban, abban, hogy a refor­mok kivezetnek bennün­ket a bajból? — Hinni én már nem hi­szek semmiben. Az élet erre megtanított. Inkább bízom benne. — Mit tart a megyében zajló változásokról? — Megyénkben sajátos a helyzet. Én úgy látom — biztos vagyok benne, hogy nem mindenki ért velem egyet —, Nógrád a leg­konzervatívabb megye. Er­re számos példát tudnék mondani, de nincs értelme a leltárkészítésnek a mos­tani esetben. Egyedül a pártbizottságnak azt a dön­tését említeném csak, ame­lyiket korrigáltak aztán a közeli megyei pártértekez­leten, hogy saját hatáskö­rén belül négy kongresz- szusi küldöttet választott. Ilyenről az egész ország­ban nem hallottam. — Vannak, akik szerint a magyarországi reformfo­lyamatok veszélyeket rejte­nek magukban. Története­sen kicsúszik irányítása a párt kezéből, és egészen más végeredménye lesz, mint amilyenre eredetileg számítottunk, ön milyen ve­szélyeket lát a reformok út­ján? — Én semmiféle veszélyt nem látok a reformokban. Beláttam, hogy a pártnak a megmaradásra egyetlen esé­lye van, ez pedig a reform. Magam fokozatos változás­ként fogom fel. Ha ezt nem tudjuk véghezvinni, akkor meg is érdemeljük, meg is érdemli a párt, hogy el­veszítse a választásokat. Éppen ezért egy gondola­tot hozzátennék a reform veszélyeiről szóló kérdés­hez: ezek a veszélyek ak- (cor állnak fenn, ha bár­melyik oldalról, akár bal­ról, akár jobbról, igyekez­nek megakadályozni a re­formokat, illetve a reform­lépések helyett másféléket tesznek. — Milyen MSZMP-ben gondolkodik? — Legfontosabbnak a párt demokratikus felépítését tartom. Szerintem minden ebből következik, például a program, a döntések elő­készítése, megváltoztatása, a párttagság egymáshoz való viszonya, egyszóval tény­leg minden. Én a többség véleményét bármikor el tu­dom fogadni, noha képvi­selnem már sokkal nehezebb. A kompromisszumokra azon­ban az érdekek egyeztetésé­ben szükség van. Egy dol­got nem tudok semmi szín alatt elfogadni: hogy más vélemény, a kisebbség ál­láspontja ne jusson szó­hoz. Mert akkor az nem demokrácia. A mi reform­körünk véleménye is gyak­ran ellentmond a megyei pártbizottságénak; és mi tör­tént, összedőlt a világ?! — Ügy érzem azonban, mintha egyes testületek, ve­zetők a kelleténél szívó- sabban, makacsadban ra­gaszkodnának- megszerzett pozíciójukhoz, a korábbi döntéshozatali és cselek­vési mechanizmushoz, s nem mindig okosan, a pártot, a közösséget emelve... — Sajnos, a legutóbbi időkig eléggé jellemző volt ez a pártban. Például so­káig ő igazodott az ellen­zékhez, ahelyett, hogy elé­be ment volna a problé­máknak. Én éppen ezért nagyobb teret engednék a NÓGRÁD című megyei pártlapban is az ellenzék­nek. Hiszen hogyan vitat­kozzunk velük, hogyan te­gyenek különbséget a né­zetek között az emberek, ha igazából nem is ismerjük az ellenzéki programokat, elképzelésekét. így legin­kább a róluk szóló legen­dákra vagyunk hagyatkoz­va, ami viszont jobbára a nimbuszukat emeli. Megyeri Károly, a Drégely- palánki Általános Iskola igazgatója, 1961 óta párt­tag; egy esztendeje a helyi pártbizottság titkára: — A mi falunkban bi­zonyos mértékig sajátos a helyzet. Két jól működő szövetkezet van itt, az em­berek viszonylag jó fizetést kapnak helyben, s emellett nagyon sokat dolgoznak a háztájikban, a saját földe­ken is a különböző bogyós- gyümölcsűékkel. így jobban tudják ellensúlyozni a gaz­daság negatív hatásait má­soknál. Persze a sok mun­ka kihat a politikai aktivi­tásra, s tapasztalható — mintegy tevékenységünk kritikájaként — a magába zárkózás, a politikától Való elfordulás. Az utóbbi idő­ben 17 kilépőnk volt, mi­közben nem lépett be senki sem a pártba. — Ez valóban kritika, és tökéletesen megegyezik az országos tapasztalattal. Mi bújhat meg az ilyen elhatá­rozás mögött? — A párt- és az állami vezetés úgy gondolta, az emberek, a tagság kizár­ható a döntésekből, és szá­mukra elégséges a puszta végrehajtás. Így nem tud­tak azonosulni nagyon sok elhatározással. Aztán látták az emberek azt is, hogy na­gyon sok vezető besározó- dott: lakásmanipulációk, sikkasztások, jogtalan előny­ős haszonszerzések. Ezek miatt kikezdhetők lettek az ellenzék által, s az embe­rek — mondjuk — az MDF, az SZDSZ szavára hallgat­tak. Nagyon hiányzott te­hát a vezetés társadalmi kontrollja, amelyet most már mindenképpen meg kell teremtenünk. Ügy vélem továbbá, hogy pártunk nép­szerűségének sokat ártott a proletárdiktatúra ielszósze- rű hangoztatása. Állandóan ezt hangsúlyoztuk, miköz­ben a társadalmi gyakor­latban lényegileg az már visszaszorult, teljességgel he­lyesen. Rontott helyzetün­kön a túlzott ateizmus. Tu­dom, többen — akik egyéb­ként becsületes, dolgos, ki­váló emberek — ezárt nem léptek be a pártba, holott rengeteget segíthettek vol­na. — Amióta határozottan és széles körben tudatosítottuk tévedéseinket, hibáinkat — sőt egyes vezetők bűneit —, pozitív lépések történtek a válságból való kilábalásra. Ezt el kell ismernie az el­lenzéknek is... — A reálisán gondolkodó ellenzéki politikus — sok ilyen van — mindezt lát­ja, és tisztában van azzal, hogy az ország jövőjét a kommunisták, az MSZMP nélkül nem lehet építeni. Persze nekünk nagyon ne­héz lesz — helyben is — a pozíciónkat megtartani, erő­inket újra megszervezni. Egyelőre túlságosan véde­kezésre kényszerülünk, ez pedig tagságunkban rossz közérzetet teremt. Kár, hogy pártunk, még az idén js, többször elszalasztottá a szükséges lépéseket meg­tenni — például a málna- felvásárlás idején —, és ez- zél nagyban rontott pozí­cióin. Fel kell ismernünk: időben szükséges lépni, és konkrétan, nem általánossá­gokban beszélve. Ne ígér­gessünk, mondjuk meg őszintén bajainkat, nehéz­ségeinket. Csak őszinte, meggyőző politikával, tisz­ta és hiteles személyiségek­kel állíthatók magunk mel­lé az állampolgárok. Sulyok László A PÁVA Ruhagyár Já­nosiaknál üzemébe hol­landiai exportra készí­tettek divatos női kosz tümöket, melyek a Ba rteh fantázianevet vise- 4 Hk. ,A harmadik ne­gyedévben, kétszáz darabos egyedi tételeke gyártottak ie a fcosztü mökMí, melyet képűd* kön Szaniszlól Ibolya és Hábel Tiborné minőség ellenőr vizsgál a gyár- i tőszaiagon. A pártprogramról gondolkodva fi békés átmenet kulcsa az MSZMP kezében van — /Én legitimnek érzem magam, harmadik jelöltként, teljesen spontánul „futottam be” i— magyarázza dr. Mik­lós Zoltán, a Litkei Ipoly Termelőszövetkezet 42 éves el­nöke, országgyűlési képviselő. MSZMP-tag 17 éve. — A képviselőválasztások /az érvényes törvénynek megfelelően történtek, ezért a parlamentet is legitimnek 'tartom. Meg­győződésem, hogy az új választási törvény jelentős előre­lépést hozott, s ebben vitathatatlan az MSZMP szerepe. Azt elfogadom, hogy ,a jelenlegi parlament, jóllehet sokszí­nű, élénk vita közepette születnek a döntések, <a törvények, nem képviselik teljesen a magyar társadalom érdekeit. Ugyanakkor ^ízt is látom, helyzete meglehetősen 'ellentmon­dásos: a lakosság egy része túlságosan is radikálisnak tartja, az ellenzék meg valamiféle bábnak, amelyet az MSZMP mozgat... — Vágjunk mindjárt a közepébe. Milyennek tartja az MSZMP programnyilat­kozatának tervezetét, a párt történelmi útjának megíté­lését? — Ilyen nyílt, őszinte megítélést az elmúlt 40 év­ről én még nem olvastam. Nem csak 1956-ra gondolok, hanem 1953-ra is, a reform- folyamat kezdetére, meghiú­sulására. Nagy Imre és Ká­dár János közös tevékeny­ségével, az MSZMP megala­kulásában valahogy most találkoztam először. .. Nagy Imre lépését, ma sem értem igazán. De talán más szem­üvegen át nézem mint ed­dig. Bennem az is megerősö­dött, hogy a párt, a refor­mok letéteményese volt mindig. Reformelképzelé­sek a 60-as évek végén, a 70-es évek elején újra je­lentkeztek. Igaz, nem tud­tak tért hódítani igazán sem a pártban, sem a társa­dalomban. Most ugyancsak a reformok időszakát éljük. Fontos, hogy -sikerüljön vé­gigvinni. Sok-sok aggodalom is él bennem. El tudjuk-e határolni magunkat a sztá­linizmustól? A párt mint a nemzet múltjáért és jövőjé­ért is felelős politikai erő, össze tudja-e szedni magát, vagy részekre bomlik? Mert, ha ez történik, akkor bi- ' zony kétségeim vannak a demokratikus szocializmus és a békés átmenetet ille­tően is... — Hogyan képzeli el a békés átmenetet? — Azt gondolom, hogy kulcsa az MSZMP kezében van. Jóllehet ezt segítik, katalizálják a társadalomban meglevő ellenzéki erők is. A párt tavaly májusi pártérte­kezletén döntött erről, de az is igaz, hogy erős társadal­mi présben tette. Az ellen­zéki pártok, szervezetek azt gondolom egyre inkább tár­sadalmi kontrollként jelen­nek meg. Ezt jó néhányszor átéltem a parlamentben is. Tudom számolni kell velük, mint hogy azzal is, hogy az ország legfőbb törvénye az alkotmány legyen, s ne a párt szava... így juthatunk el a demokratikus jogállam­hoz; Az átmenet gyakorlatában azonban óriási szerep hárul a parlamentre. Az első lépé­seket meg is tettük-. Az al­kotmánymódosítást, a köz­társaság! elnöki rendszert, az elnökválasztás módját, egyáltalán az eddig hozott és a közeljövőben hozandó sarkalatos törvényeket ér­tem ezalatt. Természetesen, az egész politikai intéz­ményrendszer átalakításáért még igen sokat kell tennünk. Azért, hogy valóban érvé­nyesüljön a népakarat és a nép nevében ne a nép feje fölött intézzük az ország sorsát, dolgát. Meg kell ta­nulnunk azt is, hogy a nép­felség nevében ne csak ígérjünk, ahogyan ezt most sokan csinálják. Tettekre van szükség. — Véleménye (szerint, mi­lyen iszerep jut a folyama­tokban a különböző közös­ségeknek, egyéneknek? — Azt vallom, a demokra­tikus szocializmus elképzel­hetetlen a közösségek, az egyének széles körű öntevé­kenysége nélkül. Ehhez azon­ban elsősorban a kulturális, a szellemi, az anyagi ön­megvalósítás feltételeit kell megteremteni. Többek kö­zött ilyennek tartom az ok­tatás színvonalának növelé­sét. Sok egyéb mellett a pe­dagógusok bárfejlesztését is olyan eszköznek, ami segít­heti, hogy. szívvel-lélekkel végezzék munkájukat. Jó volna, ha a mostani szeré­nyebb lehetőségek nem szegnék kedvüket. A kor­mány azon szándékát látnák benne, hogy rendezni akar­ja helyzetüket, komolyan számít’ rájuk. Hiszen a re­formok útját járó országnak jsok-sok kiművelt emberfőre van szüksége. S arra, hogy képességeiket, tehetségüket itthon, a haza javára bon­takoztassák ki. — Mit tehet a jelenlegi, körülmények között az or­szág, saját helyzetének ren­dezéséért a párt? — Azt gondolom, az MSZMP-nek tudomásul kell venni az új helyzetet és mindent meg kell tennie, hogy előremenjünk a refor­mok útján. A választások után csak így lehet hatás­sal a kormányalakításra, a társadalmi modellváltásra. Azt tartom, hogy a pártnak komolyan kell venni kong­resszusát, s a választások előkészületeit. Ha nem ezt teszi, esetleg olyan társa­dalmi váltás is jöhet, ami bizony nem a demokratikus szocializmus lesz. Néhány, ifjú titán nem is titkolja ebbeli szándékát. Egyedül a reformok jelentenek garan­ciát, hogy a változás való­ban békés átmenet legyen, s hogy az új rend kialakítá­sában ne jussanak szóhoz a fegyverek. Én erre képesnek tartom az MSZMP-t még akkor is, ha helyzete most igen-igen nehéz. Ügy tűnik az ellen­zéki pártoknak, szervezetek­nek ma még elég, ha elvetik a múltat, szidják az MSZMP-t. Elég felidéznünk a legutóbbi képviselőválasz­tásokat. Ez számunkra fi­gyelmeztetés és tanulság is. Arra többek között, hogy az MSZMP színeiben csak olyan jelöltek induljanak, akikben biznak az emberek. — Nem mindenki becste­len, aki az MSZMP tagsági könyvét hordja a zsebében, még ha imost divat is ezt a látszatot kelteni... — Persze, hogy nem! A nyilvánossággal én messze­menően egyetértek. Hiszem, hogy csak a tiszta, nyílt szó viheti előre dolgainkat. Azonban úgy érzem, hogy a tömegkommunikáció mosto­hán bánik az MSZMP-vel. Elképzelései nem kapnak elég nyilvánosságot, vagy; ha igen, megítélésük nem mindig korrekt. Azt gon­dolom, a reformkörök tisz­tességes törekvései is érde­mesek arra, hogy többen megismerjék. —■ Visszatérve a párt­programtervezethez, lehet vitázni róla a kongresszu­son? — Jó a program a kong­resszusi vitához, még akkor is, ha látom gyengéit. — Melyek ezek? — Azt gondolom, hogy nem kellene felvállalnia a társadalom minden rétegé­nek képviseletét. Erre alig­ha képes a párt. Az' elmúlt években jó néhányszor ki­nyilatkoztattuk: az MSZMP integrálja a társadalom ér­dekeit. Aztán gondoljuk csak végig, hogyan is volt ez a valóságban. Ezért talán meg kellene maradni a tár­sadalom előrehaladását meg­határozó legfőbb erőknél. Ami a program gazdasági ajánlását illeti, jó volna, ha a válsághelyzetre is kínál­na valamiféle megoldást. Mert szerintem, nemcsak normális gazdasági viszo­nyokkal kell számolnunk a következő években. Aztán, fel kellene vállalnia a vi­dék Magyarországát, az ag­rárkérdést. Az agrárgazda­ság fejlesztésével talán könnyíteni lehetne a stabi­lizáció nehéz, gyötrelmes évein, megduplázhatnánk konvertibilis aktívumunkat. . Kifejezetten jónak tartom, hogy az MSZMP a híd sze­repre vállalkozik a diktató­rikus államból a demokra­tikus szocializmusba. Ez új dolog, erre nemigen vállal­koztak eddig pártok. Azt gondolom hasonló módon kellene tennie a külpoliti­kában is. Jónak tartom a nyitást a USA-val, a nyu­gatig országokkal. De megle­hetősen veszélyesnek vélem viszonyunk romlását szó« eialista szomszédainkkal. Talán nem kellene felvállal­nunk belső helyzetük ren­dezését. Inkább törődjürtk a magunk dolgával, itthon is van mit tennünk. A jó­szomszédi kapcsolatok erő­sítései nekünk Is érdekünk. V. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom